Lakner Zoltán szerint a kormány nem jólétet ígér, hanem elriaszt: rosszabbul élünk, mint négy éve – de ha jön a Tisza lehet még rosszabb is. Megélhetés és adóvita, őszi osztogatás, Kötcse és a TISZA nagy kérdése: el tudja-e hitetni, hogy lehet jobb? Politikai szezonnyitó Elemző Lakner Zoltánnal.
Itt tudja megnézni a beszélgetést:
Itt tudja meghallgatni a beszélgetést:
A beszélgetés összefoglalója:
A tét: „lehet jobb” kontra „lehet rosszabb”
Lakner Zoltán szerint a Fidesz az elmúlt hónapokban a korábbi „előre megyünk” optimizmus helyett egy defenzívebb keretet emel központba: elismert nehézségek, és az arra adott üzenet, hogy „lehet rosszabb”, ha nem ők kormányoznak. Ezzel szemben a TISZA feladata meggyőzni a választókat, hogy „lehet jobb” – a küzdelem így a társadalmi optimizmusba vetett hit körül szerveződik. Lakner ezt a versenyt a 2025–2026-os év fő kérdéseként írja le.
Nyitott meccs: 2006 óta először
A helyzet újdonsága, hogy húsz év után először nem tudjuk biztosan, ki nyer. A „ki győz?” kérdésére ma már nagyjából fele-fele arányban mondják a választók, hogy Fidesz vagy TISZA, miközben 2022-ben ez még kétharmad–egyharmad volt a Fidesz javára. Ez „elképzelhetetlen hangulati átfordulás”, amit a Fidesz sem tud visszagyömöszölni – legfeljebb az ellenfél hitelességét faraghatja és a globális bizonytalanságra hivatkozva a stabilitást ígérheti.
Kötcse és a „kényszer-offenzíva”
A kötcsei piknik nyilvánossá tétele (Facebook Live) nem diadalmas áttörés, hanem „offenzívának álcázott defenzíva”. Nem engedheti meg magának a Fidesz, hogy augusztus 20-a után legyen még egy hétvége, ahol Magyar Péter megszólalásának nincs párja. Mivel Orbán személyes hitelessége még erősebb a Fideszénél a bizonytalanok szemében, ezért „most Orbánt kell mutogatni mindenhol”, hogy a legpiszlicsárébb üzenetek is „az ő hangján” jussanak el a célcsoporthoz. Ez Lakner szerint annak a jele, hogy futnak az ellenfél után, és utolérni próbálják.
Megélhetés és adóvita: mit mond a TISZA, és miért támadja a Fidesz?
Ma már mindenki elfelejti, hogy épp a Fidesz volt, amely a legalacsonyabb keresetűek adómentességét eltörölte, ők az egykulcsos adóval 15%-os adóemelést kaptak a nyakukba, mondja Lakner Zoltán. A beszélgetés középpontjában álló adóvita kapcsán Lakner úgy összegzi a TISZA ígéreteit, hogy „lefelé csinálnak progressziót”: az alacsonyabb keresetek kisebb kulcsot kapnának, a 15%-os kulcs maradna a többségnek, a többletforrást pedig egy „fizessenek a gazdagok” jellegű vagyonadó teremtené meg. Emellett célzott áfacsökkentések (tűzifa, gyógyszerek, alapélelmiszerek) szerepelnek. Lakner szerint politikai ígéretként ezek „minden elemükben népszerűek”, ezért a Fidesznek alapvető érdeke, hogy ne erről legyen szó.
A progresszív adózást a kormány „ördögtől valónak” állítja be, noha – jegyzi meg Lakner – a magyar társadalom többsége elfogadná, hogy a magasabb jövedelmek magasabb kulccsal adózzanak. Ugyanakkor politikai racionalitásnak tartja, ha egy új erő óvatos a nagy rendszerváltó ígéretekkel: a megszokott intézmények visszavonása mindig kockázatos.
A plebejus-mítosz repedései: Hatvanpuszta és a magángép
Lakner szerint a Hatvanpuszta és a magángép-ügy olyan alapnarratívába hasít bele, amelyben Orbán „jó cár – rossz bojárok” képlete és „plebejus vezető”-imázsa volt a horgony. „Ha egyszer elkezdesz egy ilyen kampányt, nem szállhatsz le a fapadosról”.
Kommunikációs tér: propaganda vs. hétköznapi tapasztalat
Lakner arról is beszél, hogy a kommunikációs tér átalakult: Magyar Péter és a TISZA át tudják vinni az üzeneteiket, miközben a kormány hirdetési fölényben van. Azonban ha csak a propagandafelületek számítanának, „a TISZÁ-nak ott sem lenne szabad tartania, ahol most tart” – az infláció és a megélhetési válság mindennapi tapasztalata ugyanis alátámasztja az üzeneteiket.
A Fidesz digitális jelenlétét ironikusan úgy írja le: „miközben Magyar Péter országot jár, Orbán Viktor chat-csatornát indít” – a benyomáskeltés maga a politikacsinálás: állandó jelenlét a kék plakátok után most online térben.
Őszi fókusz: előválasztás mint stresszteszt
Lakner az őszi TISZA-előválasztást „definíció szerint” párton belüli jelöltkiválasztásnak tartja, amely erőforrás is lehet: valódi tagság- és aktivistabázist mozgat meg. A kockázat az, hogy néhány helyi konfliktus eltakarja majd a lényeget – de szerinte az egészet a működőképesség begyakorlásaként kell látni: képes-e a TISZA üzemszerűen működni és a jelöltkiválasztást belső feszültségek nélkül levezényelni.
Az optimizmusba vetett hit
Lakner zárómondandója szerint a Fidesz eddig azt tudta az asztalra tenni, hogy „ha jobb nem is lesz, de lehet rosszabb” – a TISZA számára pedig a „lehet jobb” elhitetése a feladat. A 2026-ig tartó verseny így az optimizmusba vetett hit próbatétele lesz.
