A 2,8 millió ember nagyjából egymillió háztartást jelent. Ők azok, akikre a Habitat for Humanity Magyarország éves lakhatási jelentése szerint legalább egy igaz a lakhatási szegénység mutatói közül. A kormány 2024 októberében bejelentett gazdaságpolitikai akciótervének egyik fő eleme a megfizethető lakhatás, a civil szervezet szerint azonban az állami lakástámogatás továbbra sem a rászorulókat célozza.
A jelentés készítői a lakhatási szegénység fő indikátorainak tekintik:
- a lakhatáshoz való hozzáférést (elsősorban az alacsony státuszú csoportok lakhatáshoz való hozzáférését, de, mint írják, az utóbbi években a fiatalok lakáshoz jutása is idesorolható);
- a lakhatás jogi biztonságát (idetartozik a lakhatás jogviszonyának tisztázatlansága, a földhivatali bejegyzések hiányosságai, a lakásbérleti szerződések hiánya, a kilakoltatási szabályzások rendezetlensége);
- a lakásminőséget (ingatlanok műszaki megfelelősége, víz, áram, fűtés elérhetősége);
- a lakás elhelyezkedését (alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés);
- a megfizethetőséget (a lakhatási költségek aránya a háztartások bevételéhez viszonyítva);
- az energiaszegénységet (az energiaforrásokhoz való hozzáférés, ezek költségei a háztartások bevételéhez viszonyítva).
Azokat a háztartásokat tekintik lakhatási szegénység által érintettnek, ahol a háztartás teljes felhasználható bevételének minimum negyven százalékát lakhatással kapcsolatos költségekre kell hogy fordítsák. A jelentés szerint a magyar háztartások 13 százaléka, nagyságrendileg 106 ezer háztartás sorolható ebbe a kategóriába.
A fenti jellemzőket figyelembe véve a jelentés szerint 2020-ban 90.160 háztartásban nem volt fürdő/zuhany és/vagy vécé. Ez mintegy 232 ezer embert, főleg vályogházakat jelent. A jelentés készítőinek megállapítása szerint minél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik valaki, annál nagyobb az esélye, hogy még alapvető ellátottsággal sem rendelkező ingatlanban lakik. Hozzáteszik, hogy az érintettek önerőből nem tudnak változtatni a helyzeten alacsony jövedelmi helyzetük miatt.
2023-ban 475 ezer háztartás jelezte, hogy az általa lakott, használt ingatlan komoly problémákkal rendelkezik (beázik a tetőszerkezet vagy nedvesedik a falazata/padlója/alapja, rothadnak a nyílászárók vagy a padló). Ez az összes háztartás 11,6 százaléka, és közel 1,2 millió főt érint.
2022-ben a háztartások 8,6 százaléka minősült túlzsúfoltnak; ez a lakosság közel 17 százalékát jelenti. Mint írják, elsősorban a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó, községben élő, gyerekeket nevelő és nagyobb arányban munkanélküli vagy egyéb inaktív háztartások tartoznak ebbe a csoportba.
A jelentés, amelyet itt olvashat el, javaslatokat is megfogalmaz a lakhatási szegénység csökkentésére. Szorgalmazzák
- az új magántulajdonú házak, lakóparkok helyett a bérházfejlesztést, beleértve ebbe a piaci alapú és közösségi, szociális bérlakások fejlesztését;
- az utóbbi évek – alapvetően bankhitelen keresztül történő – támogatásai helyett szociálisan célzott támogatásokat, akár a lakbértámogatást, akár a fenntartást illetően;
- a lakásbérleti piac kifehérítését szabályozással, regiszterrel, adótámogatással;
- az épületek energetikai felújításához minél több hazai és EU-s forrást elérhetővé tenni, támogatni.
A kormány által 2024 októberében bejelentett gazdaságpolitikai akcióterv egyik pillére a megfizethető lakhatás, a jelentés készítőinek megállapítása szerint a tervezett tíz intézkedés többsége az első információk alapján nem a lakásszegénységben élőket célozza.
