Lakatos Ádám, 18 éves, állami gondozásban felnőtt aktivista szerint a gyermekvédelem nem védelem, sok helyen már „gyerekmegőrző sem”. Konkrét bántalmazásokról, eltűnő hivatalos papírokról, széteső ellátásról és egy 11 éves fiúról beszél, aki félelemből az utcán él. Szerinte a felelősségre vonást politikai kapcsolatok fékezik. A változás feltétele: biztonság, kötődés, szakemberek – és az, hogy a gyereknek legyen hova „hazamennie”.
A beszélgetést itt tudja megnézni:
A beszélgetést itt tudja meghallgatni:
A beszélgetés összefoglalója:
Állami gondozásból a közéletbe
Ádám állami gondozottként nevelőszülőnél, majd lakásotthonokban élt. Volt pozitív tapasztalata (Érd), de a Nagykőrösi Szakmai Egységben az elmúlt évben „megye-szintű” problémákat látott. Ádám első nagyobb megszólalását egy konkrét politikai mondat váltotta ki: „Egyetlen egy mondat volt: hogy Magyar Pétert ne engedjék be a lakásotthonokba, miközben ajándékot hozott a gyerekeknek, amire korábban egyetlen politikustól se volt példa”. A későbbi időszakban pedig az ügyek és a bejelentők hiánya kényszerítette további nyilvános fellépésre: „Nincs senki, akihez fordulhatnának… aki garantálja a titkosítást, a névtelenséget, és nem alázza meg őket a médiában. Ezért csinálom.”
„Gyermekmegőrző sem” – a mindennapi valóság
Az otthonokban a kortárs bántalmazás „a leggyakoribb”, a gyerekek gyakran szöknek, dohányoznak, iskolakerülők; a felügyelők keze meg van kötve. „Hol van ma a gyerekvédelem… Hol van a gyerekmegőrzés?” – teszi fel a kérdést.
Bence, 11 éves – koldulásra kényszerítés, félelem, utcán élés
Egy 11 éves fiút idősebb társai koldulásra kényszerítettek és megverték; szeptember 9. óta körözik, és „a hajléktalanokkal kint él az utcán”, mert fél visszamenni. Ádám szerint már az első jelzésnél azonnali helyváltást kellett volna elrendelni.
Politika, tagadás, felelősségre vonás
„Azért nem történik… rendes felelősségre vonás, mert közel állnak a politikához. Én ezt vádiratként állítom” – mondja Ádám, majd hozzáteszi: vezetői szinten is ez bénítja a döntéseket; a kegyelmi botrány utáni ígéretek ellenére munkerő-krízist lát. „Volt 1500 dolgozó ma meg van 400” – mondja. A beszélgetésben a közéleti ügyek is előkerülnek: Semjén mondata – „nem ismeri a gyermekvédelem világát” – szerinte elfogadhatatlan egy szociális területért felelős vezetőtől; a Szőlő utcai ügy „álhírnek” minősítésével pedig élesen vitatkozik.
Mit kér az intézményektől és a döntéshozóktól?
Vizsgálatot és intézkedést kér a nagykőrösi egység ügyében; több esetben jelzést tett, határidőt adott, és ha nem történik semmi, feljelentéseket ígér. Célja, hogy „ne legyen minden eltussolva”, és a nyilvánosság ne felejtsen.
Minden gyereknek jár egy OTTHON
A „jó” gyerekvédelemhez szakemberek (pszichológus, gyógypedagógus, elég gyerekfelügyelő) és élhető mindennapok kellenek: figyelem, programok, kötődés. „Ez a gyerekvédelem… amikor a gyerek azt mondja a lakásotthonra: nem a kóterbe, nem az intézetbe megyek, hanem hazamegyek.”
