Noha Magyarország már rég nem demokrácia, és a választások sem tisztességesek, az Orbán-rendszert választásokon lehet legyőzni – fogalmaz Labanino Rafael. Az elemző szerint az ellenzék már teljesítette a minimumfeltételeket, de a mozgósításon múlhat minden. Ha az ellenzék nyer, még akkor is sokáig tarthat lebontani az orbáni rendszert, fideszes győzelem esetén viszont még a konszolidáció is elképzelhetetlen, véli a politológus.
Melyek azok a legfontosabb szempontok, amelyeket figyelembe vesznek, amikor azt nézik, hogy mennyire demokratikus berendezkedésű egy ország? Ezek alapján milyen Magyarország értékelése?
Vannak olyan kutatók, akik csak azt nézik, hogy vannak-e bizonyos időközönként választások, és ha vannak, azok mennyire szabadok. Ez alapján végül is lehet azt mondani, hogy Magyarország demokrácia.
De ezen a felfogáson már régen túlhaladt a társadalomtudomány, a hibrid rezsim fogalma sem új. Már a kilencvenes években megindult erről a tudományos vita, hogy minek lehet nevezni ezeket a rendszereket. Például Dél-Amerika kapcsán sokat foglalkoztak ezzel. Ott általában elnöki rendszerek vannak és voltak, illetve most is vannak olyan elnökök, akik delegatívan fogják fel a saját szerepüket. Azaz az elnök – kicsit leegyszerűsítve – úgy gondolkodik, hogy ha már megválasztották, akkor ne szóljon bele senki abba, amit a népért tesz. Ez körülbelül érvényes Orbánékra is, azzal a különbséggel, hogy ott az elnököt közvetlenül választják. Ezek a viták, amiket ma folytatunk, nem újak.
Hiszen tökéletes demokrácia nem létezik, mindenhol vannak problémák. Konfliktusos az érdekegyeztetés, a pártok, az alkotmánybíróság jogértelmezése eltérő lehet, a sajtó függetlensége, a kormány és a bürokrácia viszonya sem tökéletes. Nagyon sokféle konfliktushelyzet adódhat. Azt kell nézni, hogy milyen mechanizmusok rendezik ezeket a konfliktusokat. Mennyire vannak bevonva például az érdekvédelmi szervezetek, a szakmai szervezetek és általában az érintettek a jogalkotásba? Mennyire működik a sajtó politikai befolyástól mentesen? Mennyire működnek függetlenül a bíróságok? Mennyire ellenőrizhető a parlamenti munka, mennyi joga van az ellenzéki pártoknak, számon kérhető-e a kormány?
Ha valamit kineveznek kiemelt beruházássá, onnantól kezdve senkinek, még a hatóságoknak sincs semmi beleszólásuk abba, mi és hogyan épül. Ez csak egy példa, de ebben is átcsillan a részen az egész. Magyarországon minden iszonyú válságban van.
2010 előtt sem volt jó a helyzet, de azóta lépésről lépésre zajlik ezeknek a mechanizmusoknak a tudatos leépítése. Az új alkotmányt állítólag az iPadjén írta Szájer József – aki azóta már kiesett a pikszisből –, aztán pár hónap alatt el is fogadták érdemi egyeztetés nélkül. 2010 és 2012 között ráadásul például az új alkotmányon felül több új törvényt fogadott el az Országgyűlés, mint 2006 és 2010 között. A kormány azóta is rendszeresen egyéni képviselői indítványként nyújt be törvényeket, ami tovább szűkíti a vita lehetőségét.
Itt vannak például a kiemelt beruházások. Ha valamit kineveznek kiemelt beruházássá, onnantól kezdve senkinek, még a hatóságoknak sincs semmi beleszólásuk abba, mi és hogyan épül. Ez csak egy példa, de ebben is átcsillan a részen az egész. Magyarországon minden iszonyú válságban van. Minden szinten megkérdőjeleződik a függetlensége minden intézménynek, aminek függetlennek kéne lennie.
Ha a minimumfeltételt nézzük, akkor demokrácia Magyarország? Mennyire töltik be a választások a funkciójukat?
Az EBESZ megfigyelői – amely egy kormányközi szervezet, tehát mindenféle kormányok a tagjai – már a 2018-as választásról is úgy gondolták, hogy nem volt tisztességes. Azt már kijelenthetjük, hogy a mostani sem lesz az, tehát már a minimális demokráciafeltételnek sem felel meg Magyarország.
A választások nem tisztességesek, mert nem egyenlő feltételekkel indulnak rajta a felek. A kormánypárt végtelen mennyiségű pénzt költ el kampányra, hiába van törvényileg szabályozva, mennyit lehet. Egyrészt kormányközeli civil szervezetek is a Fidesz mellett kampányolnak, és maga a kormány is hirdet. De ezek a többletköltések most még le is vannak papírozva. Egy népszavazási kampánynál ugyanis nincs szabályozva, hogy mennyit lehet költeni. Ez az egyik oka annak, hogy egy napon tartják a népszavazást a 2022-es országgyűlési választással. Ez az ellenzéknek is egy kiskapu lehet arra, hogy többet költsön erre a kampányra, ha tud és akar. Arról nem is beszélve, hogy a sajtó nagyobb része kormánypárti, a közmédia is a kormánypropagandát terjeszti, és a hirdetési piac is erősen korlátozott. A kormánynak tehát sokkal több az erőforrása.
A másik kritérium, hogy szabadok-e a választások. Készültek tanulmányok, melyek szerint 2018-ban akár öt-hat mandátum is múlhatott azon, hogy a közmunkások a kiszolgáltatott helyzetük miatt a Fideszre szavaztak. Öt-hat mandátumon nagyon sok minden múlhat most. Arról is tudni, hogy önkormányzati, hivatali dolgozókat vezényeltek ki aktivistának korábbi választások alkalmával. Ezek mind megkérdőjelezik a választások szabadságát.
Vannak más feltételek is azonban, a választásnak jelentőségteljesnek is kell lennie. Ez azt jelenti, hogy aki megnyeri a választásokat, az végre tudja hajtani a választói akaratot és ténylegesen tudjon kormányozni. Magyarországon már ez sem áll fenn, számos fontos intézmény élén Fideszhez hű emberek állnak, akár kilencéves mandátummal, akiket nem lehet leváltani. (Erről itt olvashat részletesen – K.-A. Á.) Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a választásokon Orbán Viktort le lehet cserélni, mindenki más pedig marad. Nagyon sok mindent sarkalatos törvények szabályoznak, amiken csak kétharmaddal lehet változtatni. A Költségvetési Tanács, ha akarja, megvétózhatja a költségvetést, és ha nincs elfogadott költségvetés, a köztársasági elnök akár fel is oszlathatja az Országgyűlést. A Költségvetési Tanács korábban egy komoly tanácsadó testület volt, de ma már a kormányhoz hű kinevezettek a tagjai (A KT tagjai: az Állami Számvevőszék elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a köztársasági elnök delegáltja – K.-A. Á.) A választások tehát nem is jelentőségteljesek, ellenzéki győzelem esetén az új kormány nem tudja egykönnyen végrehajtani a választói akaratot. De 2011-ben Orbán erről nyíltan beszélt, amikor azt mondta, hogy ő a következő tíz kormány kezét meg akarja kötni. Ez egy nyílt törekvés.
A Helsinki bizottság szerint ráadásul a választások és népszavazások teljes bírósági kontrollja is a Fidesz számára megbízható kezekbe kerülhet. De az is okozhat még problémákat, hogy a választási és a népszavazási szavazólapokat egy urnába kell majd bedobni. Ez kaotikussá teheti a szavazatszámlálást.
Egy ilyen rendszer legyőzhető-e választásokon, vagy összeomlik majd? Hiába romlik a gazdasági helyzet, hiába beszélünk a jogállam leépítéséről, nincs kifejezett kormányváltó hangulat.
Magyarországon a kelet-európai régióban az egyik legmagasabb a demokratikus értékek iránti elkötelezettség. Az már más kérdés, hogy a megvalósult rendszerrel szemben viszont olyan szintű kiábrándultság van, mint Bulgáriában vagy Közép-Ázsia fél- és teljes diktatúráiban. De ez nem az emberek hibája. Itt azzal van a probléma, hogy a politikai osztály fele egyszerűen nem érdekelt egy demokratikus intézményrendszer fenntartásában. Megvannak a szociológiai, gazdasági okai is annak, hogy miért magas a Fidesz támogatottsága. De nem gondolom, hogy a Fidesz támogatói mindent helyeselnek, amit a kormány tesz. Ráadásul az ellenzék sem tematizálta igazán soha a jogállam leépítését. Nem lett a politikai diskurzus része, hogy miért baj a jogállam leépítése, hogy mik a demokratikus jogaink. Ez 1990 óta soha nem volt igazán a közbeszéd része. A korábbi kormányok sem voltak élenjárók a demokratikus párbeszédben, 2010 után csak felgyorsult ez a folyamat.
Az, hogy egy, a mostani magyarországihoz hasonló rendszer tüntetések nyomán bukjon meg, viszonylag ritka. Szerbiában és Ukrajnában volt ilyen, de mindkét helyen egy sarokba szorított társadalom lázadt fel. Magyarországon azonban az egyéni stratégiák még mindig nyitva állnak az emberek előtt. El lehet menni külföldre, most én is Stuttgartból beszélek. Már egy szakképzettség elég ahhoz, hogy valaki munkát kapjon Németországban vagy Hollandiában, és még a nyelvet sem kell feltétlenül azonnal tudni. Magyarország nem tart ott, mint ezek az országok akkor, amikor tömegtüntetések történtek.
Leggyakrabban választásokon szoktak megbukni az ilyen rendszerek. Az 1998-as szlovák helyzet lehet jó analógia Magyarországra. Vladimír Mečiart egy szivárványkoalíció buktatta meg. Ettől függetlenül az ő pártja volt a legnépszerűbb, és pártja még a kétezres évek közepén is tagja volt a Fico-kormánynak. De le lehet győzni választásokon ezeket a rendszereket, még akkor is, ha utána időbe telik lebontani.
Mi a feltétele annak, hogy ilyen körülmények között nyerni tudjon az ellenzék?
Az minimumfeltétel, hogy legyen egy ellenzéki egység; ez mára megszületett Magyarországon. Most az a kérdés, hogyan tudnak tömegtámogatottságot maguk mögé állítani egy nagyon egyenlőtlen versenyben, egy nem tisztességes és részben akár nem is szabad választáson. Ebben sem állnak olyan rosszul. A magyar ellenzék mozgósított nyolcszázezer embert az előválasztáson. Gyakorlatilag harminc nap alatt összegyűjtötték a 235 ezer aláírást a népszavazási kezdeményezéshez. Ez nagy teljesítmény, még akkor is, ha ezzel elkéstek, és már nem lehet április 3-án megtartani ezt a népszavazást. Az jó politikai érv, hogy a két kérdésre itt van 470 ezer ember aláírása – szemben az egy aláírással, amely a Fidesz „gyerekvédelmi” népszavazásához kellett.
Fontos, hogy legyenek választási megfigyelők. Ennek jelentőségét felismerte az ellenzék is, és civilek is kampányolnak azért, hogy legyen választási megfigyelés és legyen mindenhol nem kormánypárti szavazatszámláló. Ami még számít, az a részvételre való buzdítás. Az előválasztáskor is volt egy ilyen civil kampány, remélem, lesz ilyen tavasszal is. 1998-ban Szlovákiában is ez volt, színészek, zenekarok is részt vettek benne. Nem mondtak mást, csak hogy menjetek el szavazni. Mindenki tudta, hogy ha nő a részvétel, az Mečiarnak rossz. Összeállnak ezek a dolgok, a kérdés nyilván az, hogy mire lesz elég.
Mennyire számít a külső környezet? Egyáltalán elszigetelődött-e az Orbán-kormány? Az EU-n belül kezd kiszorulni a Fidesz, de támogatja Orbánt Vlagyimir Putyin, Jair Bolsonaro, Donald Trump vagy Jarosław Kaczyński is.
A legfontosabb partnere Magyarországnak az Európai Unió. A legjelentősebb gazdasági partnereink uniós országok, az EU-ból érkeznek komoly támogatások. Az uniós intézményekben ott vannak a magyarok, az Európai Parlamentbe a magyar választók is küldenek képviselőket: állampolgárai vagyunk ennek a szövetségnek.
A Fidesz befolyásos párt volt befolyásos politikusokkal az Európai Parlamentben. De mára nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán teljesen elszigetelte magát az Európai Unión belül.
Van irodalma a politikatudományban annak, hogy miért fordulhat elő egy demokratikus berendezkedésű szövetségi államban, hogy a központi hatalom segít fenntartani egy autokratikus berendezkedésű tagállamot. Vannak ugyanis kölcsönös előnyök, és ezek a helyzetek nagyon nehezen szűnnek meg. A Fideszt például az utolsó pillanatig benn tartották az Európai Néppárban. Tizenkét szavazat elég sok, és Orbán végső soron nemcsak az Európai Parlamentben, hanem az Európai Tanácsban is mindig biztosította a támogatást, ami kellett a német politikának – hiszen a Néppártot a Németországot tizenhat évig irányító kereszténydemokrata szövetség, a CDU/CSU dominálja. Ennek pedig nagy szerepe volt abban, hogy az uniós intézmények gyakorlatilag tétlenül nézték, mi történik Magyarországon – ezzel egyébként bátorítva ilyen jellegű törekvéseket például Lengyelországban is. A Fidesz befolyásos párt volt befolyásos politikusokkal az Európai Parlamentben.
De mára nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán teljesen elszigetelte magát az Európai Unión belül. Egyre jelentéktelenebb bizottságokban kapnak csak helyet a Fidesz politikusai. Járóka Lívia eddig alelnöke volt az Európai Parlamentnek, most pedig az összes jelölt közül az egyik legkevesebb szavazatot kapta, esélye sem volt, hogy újraválasszák. Orbán új, szélsőjobboldali szövetségesei nem törtek át, és a Fidesz nem tudja létrehozni az új európai jobboldali erőt. Az Európai Parlamentben megszűnt a Fidesz befolyása. Az Európai Tanácsban Orbán tud élni a vétójogával – vagy legalábbis fenyegetőzni a vétóval –, ami még mindig komoly dolog, hiszen sok területen még mindig konszenzusosan születnek a döntések. De a döntéshozatal akadályozásával is csak rontják Magyarország pozícióját.
Januártól Franciaország az EU soros elnöke, és Emmanuel Macron azonnal nyilvánvalóvá tette, hogy elő akarja venni a magyar és a lengyel jogállamiság kérdését. Tavasszal lesz a francia elnökválasztás, és Macronnak belpolitikai érdeke is fűződik ahhoz, hogy a kampánya részévé tegye az európai jogállamiság kérdését. Abban sem vagyok biztos, hogy a lengyelek annyira erős szövetségesei lennének a magyar kormánynak. Háborús helyzet van kialakulóban Oroszország és Ukrajna között. Lengyelország mindig Ukrajna mellett állt, rengeteg ukrán él Lengyelországban, befogadják az ukrán bevándorlókat, menekülteket. Orbánék viszont Oroszország mellett állnak, ez pedig nemcsak a lengyel kormány álláspontjával ellentétes, de az EU és a NATO álláspontjával is. Miközben Magyarországon népszavazás döntött az EU- és a NATO-tagságról, és ennek a két szervezetnek a támogatottsága még mindig kiemelkedő a magyarok körében. A külföldi helyzetet illetően én nem lennék nyugodt Orbán Viktor helyében.
Említetted, hogy ha nyer is az ellenzék, nem lesz könnyű dolga kormányra kerülve. Mire számítasz, ha nyer a Fidesz? Elindulhat egyfajta konszolidáció, vagy tovább folytatódik a demokratikus helyzet romlása?
Egy hibrid rezsim logikájában nincs ilyen, hogy konszolidáció, nem tud beállni egy klasszikus diktatúra konszolidációs szintjére, vagy hogy itt-ott enyhítsen kicsit. 2010 után többször előfordult, hogy megingott a Fidesz népszerűsége. Ezekre a helyzetekre egyrészt kommunikációs választ adott a kormány, bedobott egy, a társadalmat megosztó témát. Ilyen volt a menekültellenes kampány, a rezsicsökkentésnél a multik kerültek célkeresztbe, most az LMBTQ-ellenes kampány megy. Másrészt a jogállam és a megmaradt, még nem a kormány ellenőrzése alatt álló intézmények ellen indultak mindig újabb és újabb támadások. A 2019-es önkormányzati választásokat megnyerte ugyan a Fidesz, de önmagához képest az ellenzék jól szerepelt. Erre az önkormányzatiság és a sajtó elleni támadás volt a válasz. Elzárták a pénzcsapokat, még a járványhelyzetet is az önkormányzatok szorongatására használták fel. Azóta tovább romlott a sajtó helyzete, nincs már független Index például.
A mára kialakult rendszeren belül sok társadalmi konfliktus kezelhetetlen.
Ráadásul a mára kialakult rendszeren belül sok társadalmi konfliktus kezelhetetlen. Még a legdemokratikusabb rendszerekben is vannak nyertesei és vesztesei egy-egy döntésnek. De ideális helyzetben a döntések költségeit úgy osztják el, hogy kicsit mindenki nyerjen, és a veszteségek se legyenek elviselhetetlenek. Itt ilyen nincs, Magyarországon még a pozitív kimenetelre alkalmas helyzeteket is zéróösszegű konfliktussá alakítják. A megélhetési kérdéseket is átalakítják kulturális, identitásbeli kérdésekké. Ezeknek a kampányoknak a farvizén is mindig szorított egy kicsit a rendszeren a kormány, volt alkotmánymódosítás, civilek elleni támadások, a bírói függetlenség felszámolására tett próbálkozások.
De ha rossz helyzetben is van sajtó, olyan nincs, hogy valaki nem publikálhat sehol, vannak kormánytól független heti- és online lapok, még mindig van egy RTL Klub, vannak civilek. Még kiderülhet egy Völner- vagy Borkai-ügy, a szabadság szintje sokkal magasabban van, mint egy klasszikus diktatúrában. Amíg nincs nyílt elnyomás, amíg vannak választások, addig ott van az ellenzék, és mindig megvan a lehetősége a hatalomváltásnak. A mérések szerint az ellenzék van olyan népszerű, mint a kormánypárt. Viszont már egy szoros választási vereség elég lehet ahhoz, hogy bizonytalan helyzetet teremtsen a Fideszen belül. Ugyan sok minden törvénybe van foglalva, de sok dolog nincs. Egy sor ügy informálisan van rendezve. Például hogy kié valójában mindaz a vagyon, ami ma Mészáros Lőrinc nevén van. Egy vereség esetén el kell döntenie mindenkinek, hogy hova lojális. Egy választási vereség tehát nagyon kockázatos a Fidesznek, mert túl nagyok a tétek. Ezért nincs tehát konszolidációs lehetőség, mert egy hibrid rezsimben mindig ott a vereség lehetősége. Ezért a „konszolidáció” éppen az, amit tapasztalunk: egy, a minél nagyobb tekintélyelvűség irányába való mozgás.
De biztos vagyok abban, hogy van forgatókönyv a Fideszben egy vereségre is. Az ellenzéki koalíció, mint már említettem, nagyon nehéz helyzetben lesz, ha nyer, nehezen lesz irányítható az ország, és biztos sok és hangos belső vita, konfliktus lesz. Egy ellenzéki győzelem csak szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy Magyarország demokratikusabb, szociálisabb, jobban működő ország legyen. Könnyen kialakulhat egy sajátos illiberális egyensúly is, egyfajta váltógazdaság: hosszabb-rövidebb életű tekintélyelvű kormányok és a leváltásukra szövetkezett gyenge, sokszínű, változó összetételű koalíciók válthatják egymást, miközben továbbra is tombol a korrupció, rossz minőségű a kormányzás és az ország tovább sodródik az elszegényedés és leszakadás útján.
2011 és 2016 között a Berni Egyetem tudományos munkatársa volt, ahol részt vett az 1973–2013-as liberalizációs adatbázis létrehozásában. 2018 óta kutatóként részt vesz A hiányzó láncszem: A szervezett érdekek vizsgálata a posztkommunista politikaformálásban nevű projektben, először a frankfurti Goethe Egyetemen, majd 2019 szeptemberétől a Konstanzi Egyetemen.
