A légitársaságok borítékolhatóan áthárítják a különadót az utasokra, a kormány azonban főleg a Ryanairre orrolt meg. A cég ugyanis erről tájékoztatta a fogyasztóit, máshol a különadót ostobaságnak, Nagy Márton minisztert pedig „komplett idiótának” írták le. A Fideszből meglepőbb megoldásokkal próbálnák rászorítani a céget a helyesnek vélt repjegyárakra. Muraközy Balázzsal, a University of Liverpool és a KRTK-KTI közgazdász kutatójával vettük végig a fideszes ötleteket ez ügyben.
Több légitársaság sem titkolta, hogy áthárítja a magyar kormány légi közlekedési különadóját a fogyasztókra. A Fidesz politikusai azonban főleg a Ryanair lépése miatt kapták fel a fejüket.
Nem akartak csendben árat emelni
A fapados légitársaság ugyanis külön értesítette is a fogyasztóit arról, hogy a különadót száz százalékban a fogyasztókra terhelik. Emellett közleményben jelezték, hogy „több mint ostobaságnak” tartják a lépést. Nem értették, hogy a járvány és a háború révén
két éve veszteséges légi közlekedési iparágban miféle extraprofitot vél felfedezni a magyar kormány.
Vagy hogy hogyan segíti a magyar családokat, ha drágább lesz a légi közlekedés és visszafogottabb a turizmus.
A Ryanair egyébként tavalyelőtt több mint egymilliárd eurós (mai árfolyamon több mint négyszázmilliárd forintos), a nemrég lezárult üzleti évben több mint 350 millió eurós veszteséget jelentett. A következő éves eredményt tervezhetetlenül bizonytalannak írták le befektetőiknek.
Összehasonlításképp: versenytársuk, a Wizz Air veszteségei tovább nőttek. A közel hatszázmillió eurós megelőző évi veszteség után a nemrég lezárult üzleti évben már csaknem 650 millió eurós mínuszt jelentettek, jelentős részben a megugrott kerozináraknak köszönhetően.
A Wizz Airnél például nem jelentették be ilyen feltűnően az új adó áthárítását, de a HVG kérdésére elárulták, hogy a megszorítás a magasabb jegyárakban fog megjelenni.
„Az utasonként számított adó bevezetése magasabb viteldíjat jelentene egy olyan szektorban, amely két éve veszteséges, ennek a vitatása a legalapvetőbb közgazdasági elemzésekkel is szembemegy” – közölte Robert Carey, a Wizz Air elnöke.
A Fidesz a Ryanair elleni válaszlépésen ötletel
A Ryanair nyílt bejelentése meglephette a kormányt. A különadók bevezetésekor ugyanis ezúttal is hangsúlyozták, hogy nem engedik majd továbbhárítani, de azt már kevésbé részletezték, hogyan tervezik megakadályozni a gyakorlatban.
Első körben Nagy Márton miniszter fogyasztóvédelmi vizsgálatot kért a Ryanair ellen, azzal indokolva, hogy szerinte tisztességtelen lehet az áremelés. A fővárosi kormányhivatal hivatalosan el is kezdte vizsgálni a Ryanair árképzését.
Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója viszont a Telexnek nemrég azt mondta, hogy válaszként akár tovább kell emelni a különadót. Arra nem válaszolt, hogy miért ne hárítanák át a cégek.
Elmondta még, hogy az is lehet, hogy az államnak kell megszabnia bizonyos légi közlekedési árakat, „ebben az esetben ezt így kell csinálni”. A bankszektorban szerinte pedig azért nem tudják áthárítani a szereplők a saját különadójukat, „mert kellőképpen nagy a verseny”.
Emellett Kocsis Mátéval együtt úgy gondolják, hogy az áremelés fogyasztóvédelmi ügy. Kocsis Máté szerint egyébként morálisan sem helyes árat emelni az adó miatt megnövekedett költségekre válaszul.
Ez az adó eleve független a légi cégek profitjától
A különadókról és a politikusok ötleteinek alapvető gazdasági hatásairól Muraközy Balázst, a University of Liverpool és a budapesti Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK-KTI) közgazdaságtan-kutatóját kérdeztük. Hollik István első felvetésével most nem foglalkoztunk.
„A magyar különadók padlássöprés-jellegűek: nem csak olyan iparágakban vetették ki őket, amelyekben különösen magas nyereség keletkezett, és a bevétel egyszerűen befolyik a költségvetési hordóba” – mondta a közgazdász.
„Megvalósítását tekintve a legkülönbözőbb adóalapra vetik ki a különféle adókulcsokat a különféle iparágakban. Ezek a technikai részletek persze befolyásolják az áthárítás valószínűségét: a légi közlekedésben minden egyes repülőút után kell fizetni, így a vállalat egységköltsége – pontosabban határköltsége – pont ennyivel fog megnőni, ami más ösztönzéshez vezet, mintha például a profitra vetnek ki adót. Ha egy új adót nagyon egyértelműen az eladott termékek számához kötik, akkor nem meglepő, ha a cégek továbbhárítják” – magyarázta Muraközy Balázs.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy ez a magyar adó lényeges elemeiben különbözik például az Egyesült Királyságban nemrég bevezetett, energiaszektorra kirótt különadótól.
„Érdemes összehasonlítani a brit windfall taxszal (~váratlanul az ölükbe hulló adó). Ezt az egyszeri adót a magas energiaárakon most kiugróan kereső brit energiacégekre vetették ki, a profit negyedét kell befizetni, és a bevételből az áremeléssel sújtott fogyasztókat segítik” – mondta el a közgazdász.
Hozzátette még, hogy egyébként még egy ilyen különadó is rombolja a befektetési ösztönzőket.
„Az Egyesült Királyságban a konzervatív kormány először erőteljesen kiállt amellett, hogy az ilyen adóztatás szembemegy minden konzervatív elvvel. Majd persze mégis bevezették – a számos Boris Johnson-i hajtűkanyar egyikeként –, de csak egy, extraprofitot szerző iparágban, a profitra vetítve, az iparági szereplőkkel egyeztetve. De azért a brit szakpolitikusok elismerik, hogy még ez is rombolja a befektetési ösztönzőket. Utoljára egyébként 1997-ben csinált hasonlót a brit kormány. Magyarországon az iparágak egész kavalkádját különadóztatják, köztük olyanokat is, amelyeket a járvány és a háború a leginkább megviselt” – sorolta Muraközy.
A légi közlekedésen túli magyar különadóknál a versenytorzítás szempontját is kiemelte.
„Az sem elhanyagolható, hogy a legtöbb más iparágban méretfüggő különadókat vezettek be, a nagyobb és hatékonyabb cégeket magasabb kulcsú adó terheli. Ez a jobb cégeket szorítja ki, torzítva a versenyt és rombolva az iparág hatékonyságát” – érvelt.
Hollik érvelése fordítva igaz
Rákérdeztünk Hollik István azon megfigyelésére is, hogy szerinte a bankrendszerben olyan nagy a verseny, hogy amiatt nem is tudnák a bankok áthárítani a különadót. Muraközy szerint erősen versenyző iparágban pont inkább áthárítanák az adót. Viszont a magyar bankszektorban nem is kiugróan erős a verseny.
„Ha egy iparágban gyengébb a verseny, például kevesebb vállalat van, ők valóban magasabb árakat tudnak megadni. De kevésbé versenyző iparágakban kevésbé is hárítanak át a vállalatok egy új adót: részben a profitjukból finanszírozzák, hogy ne veszítsenek a piaci részesedésükből. Erősen versenyző iparágban viszont minden szereplő költségalapon áraz, így ha megnő a határköltség egy új adótól, nem tudják az alacsony nyereségükből finanszírozni, így nagyobb mértékben áthárítják” – érvelt a liverpooli egyetem tanára.
„A bankok közti verseny viszont jelentősen csökkent Magyarországon az elmúlt tizenkét év során. Részben azért, mert a kormány is oligopolista bankrendszert akart kialakítani. Ennek egyik eszköze egyébként épp az adórendszer, a különadók bevezetése volt. A kisebb bankok közül végül többen kiléptek a piacról, ami masszívan növelte a koncentrációt az iparágban. Nehéz lenne azt mondani, hogy a bankok közt erősebb lenne a verseny, mint a kiskereskedelemben vagy a légi közlekedésben” – állította Muraközy.
Az nem fogyasztói jog, hogy valami legyen olcsóbb
Külön megkérdeztük arról is, mi köze lehet a fogyasztóvédelemnek ahhoz, ha egy cég nyíltan, a szerződési feltételeknek megfelelően árat emel.
„Ha valaki felkeresi a fogyasztóvédelmi hatóság oldalát vagy elolvassa a fogyasztóvédelmi törvényt, látni fogja, hogy a fő cél az, hogy ne csaphassák be a vállalatok az egyéni fogyasztókat, és hogy a fogyasztók érvényesíthessék a jogaikat. Például a fogyasztóvédelem egyik fontos elvárása, hogy a vállalatoknak mindenhol egyértelműen szerepeltetniük kell a termék árát, hogy a fogyasztók informált döntést hozhassanak. Egy másik fontos elvárás az, hogy a cégek betartsák a termékjótállási szabályokat. Az árszabályozás általában nem a fogyasztóvédelem része. Hiszen az nem a fogyasztó becsapása és nem tartozik a fogyasztói jogok közé, hogy a fogyasztók költség alatt vehessenek termékeket” – állította a közgazdász.
Ha az állam akarja megmondani a repjegyárakat, annak sejthető, mi lesz a vége
Rákérdeztük arra a felmerült ötletre is, hogy esetleg a magyar államnak szabályoznia kéne a repjegyek árát. Muraközy szerint piacgazdaságban nagyon speciális esetekben lehet szükség árszabályozásra, jellemzően nem a kormány szabja meg a hatósági árat, és ilyenkor is cél, hogy a hatósági ár igazodjon a költségekhez.
„Egy piacgazdaságban akkor van szükség árszabályozásra, ha a piac szerkezete nem teszi lehetővé, hogy a cégek hatékonyan versenyezzenek. Például ha valahol létrejön egy monopol infrastruktúra, mondjuk a városi buszközlekedés esetében, vagy akár a lassan megkerülhetetlenné váló Facebook platformja is ilyen. Ilyenkor optimális esetben egy független szabályozóhatóság alapos közgazdasági és jogi elemzések után eldönti, hogy milyen módon érdemes fellépni az erőfölény ellen, és az árszabályozás jellemzően az utolsó lehetőségnek számít. De a szabályozott áraknál is az a cél, hogy az ár tükrözze a költségeket. Így ha megnőnek a költségek, akkor a szabályozott árnak is emelkednie kellene” – mondta Muraközy.
A közgazdász szerint mostanában a magyarok is megtapasztalhatták több termékcsoportnál, hogy mivel jár a piaci ár helyett behozott alacsonyabb hatósági ár.
„A magyar állam az elmúlt fél évben több ár szabályozásával is próbálkozott a csirke far-háttól a benzinig, a versenyben kialakuló árnál alacsonyabbat megszabva. Majd ezeknél a terméknél azzal a »meglepő« jelenséggel találkozott, hogy nem lett belőlük elég, hiány alakult ki. Illetve trükközni is kezdtek a cégek, például külön árulták a csirkefart és a csirkehátat, hiszen úgy nem volt szabályozva az ár. Egy másik alapvető probléma ezzel a megközelítéssel az, hogy általában a tehetősebb háztartásokat is támogatja – gondoljunk csak a benzinre –, és nem csak a rászorulókat” – magyarázta Muraközy Balázs.
„Ha az árak és a költségek – főképp alapvető termékek árai – emelkednek, nem az árak torzítása a hatékony megoldás, hanem a rászorulók segítése. Visszatérve a brit példához, a kormány nem szeretné torzítani az árakat, a különadó-bevételből a szegényebb háztartásokat fogja támogatni” – tette még hozzá a szakember.
A Ryanair és a kormány szópárbaja egyébként azóta tovább élesedett. A cég közleményben közölte, hogy Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter elfelejtette a közgazdaságtant. A Ryanair vezetője, Michael O’Leary a HVG-nek adott interjúban külön is ígért egy Közgazdaságtan tökfejeknek című ismertető könyvet a különadókat intéző Nagy Mártonnak. Emellé többek közt hibbantnak és komplett idiótának írta le a minisztert.
Nagy Márton azzal vágott vissza, hogy a cégvezető stílusa elfogadhatatlan. Megjegyezte, hogy egyébként a Ryanair panaszkezelési folyamata lassú és nem elég empatikus az ügyfelek irányába.
Legutóbbi válaszában már nem is az adó áthárítását fájlalta, hanem a Ryanair nyílt ellenzését. Pontosabban bejelentette, hogy kettős mércét vél felfedezni, mert a Ryanair más hasonló nyugat-európai légi közlekedési adókat korábban befizetett, és nem kelt ki ellenük ennyire. A miniszter az időzítésről nem szólt, ahogy azt sem említette, hogy ezeket az adókat szintén nagymértékben áthárították eddig a légi cégek.
Áltálában egyébként ezeket adókat eleve nem a „családok védelme”, hanem a környezet védelmének céljával vezették be, kimondottan azért, hogy drágább legyen a repülés.
