Emigrációba kényszerültek, de továbbra is ellenőrzik hazájuk hatalmasait a belarusz oknyomozó újságírók. A Szabad Európa munkatársa nemrég részt vett egy, a belarusz oknyomozó újságírás helyzetét vizsgáló kutatásban. A beszámolók szerint a két legnagyobb leküzdendő probléma a kapcsolattartás a Belaruszban élő forrásokkal, és a szükséges finanszírozás megteremtése.
Egy hétköznap délután azért ültem a számítógépem elé, hogy – tolmács segítségével – online interjút készítsek egy belarusz médiaszervezet egyik vezetőjével. 2024 első felében több, ehhez hasonló háttérinterjút készítettem különböző szakemberekkel, amelyeknek az volt a céljuk, hogy egy kutatás részeként fényt derítsenek a belarusz oknyomozó újságírás előtt álló aktuális kihívásokra.
Több interjúalanyomhoz hasonlóan ő sem a szülőhazájából, hanem egy európai uniós tagországból jelentkezett be, az elmúlt években ugyanis számos belarusz újságíró és médiaszervezet kényszerült emigrációba. De ezen a bizonyos interjún történt valami, ami eltért a szokásos forgatókönyvtől, és ami segített megérteni, hogy milyen, magyar szemmel nehezen belátható nyomás alatt próbálják végezni a munkájukat a belarusz médiaszakemberek a külföldi emigrációból is.
Miután a legutolsót is megválaszolta előre megírt kérdéseim közül, váratlanul hozzátett valamit. Elcsuklott a hangja és elfelhősödött a tekintete. Fogalmam sem volt, mi történik. A tolmács sietett a segítségemre. Mint elmondta, arról beszélt, mennyire aggódik Belaruszban maradt rokonai testi épségéért.
Emigrációba kényszerült újságírók
Egy másik interjúalany, egy jelenleg külföldön élő és dolgozó belarusz oknyomozó újságíró szerint ma már lehetetlen bármilyen független újságírói tevékenységet folytatni hazája határain belül. „Sok barátom és kollégám azok közül, akik még mindig Belaruszban vannak, börtönben ül, a többiek – akik elhagyták az országot – dolgozhatnak tovább” – mondta.
Az újságíró lesújtó értékelése megegyezik azzal, amit vezető nem kormányzati szervezetek jelentenek a belarusz média helyzetéről. Az országot 1994 óta vezető Aljakszandr Lukasenka uralma alatt erősen korlátozták a média szabadságát. A 2020. augusztusi választási győzelmét követő, eltiport tüntetések óta Lukasenka tovább korlátozza a médiaszabadságot az országban. Az Egyesült Államok és az Európai Unió országai azóta sem ismerik el a választások eredményét.
„Belarusz médiáját még soha nem nyomták el ennyire” – írta a Riporterek Határok Nélkül (RSF) 2024-es World Press Freedom Indexe, amelyben úgy írták le Belaruszt, mint amely az újságírók számára „Európa legveszélyesebb országa” volt, amíg Oroszország meg nem támadta Ukrajnát. A Freedom House 2023-as Freedom of the Net jelentése szerint „gyakorlatilag az összes belarusz nem állami médium emigrációban működik”.
A meghatározó lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza egy cikke arra mutat rá, hogy akár az EU-tagországokba menekülő újságíróknak is lehet félnivalójuk. A lap szerint a belarusz titkosszolgálat 2020-ban EU-s közvetítőkön keresztül két autót vásárolt egy – akkoriban Litvánia és Lengyelország között ingázó – ismert belarusz ellenzéki újságíró nevében, vélhetően egy olyan terv részeként, amely az újságíró kompromittálását, elrablását vagy megölését célozta. (Az újságíró, Raman Prataszevics néhány hónappal az autók megvásárlása után, egy repülőgépjárat eltérítését követően került a Lukasenka-rezsim kezei közé.)
Szélsőségesnek bélyegzett médiumok
2024 első felében a budapesti Független Médiaközpont megbízásából több olyan szakemberrel – újságírókkal, szerkesztőségvezetőkkel, szakértőkkel – készítettem háttérinterjút, akik rálátással bírnak az oknyomozó újságírást végző belarusz emigráns médiumokra. A kutatás interjúalanyai szerint a legtöbb szervezet előtt álló két fő kihívás a kapcsolattartás az újságírók még mindig Belaruszban tartózkodó forrásaival, valamint a szükséges finanszírozás előteremtése a korlátozott eszközökkel rendelkező diaszpórából.
Mindkét nehézséget fokozza, hogy a Lukasenka-kormány szélsőségesnek bélyegzett számos emigráns médiaszervezetet. Az ennek alapjául szolgáló rendeletet a Belarusz Oknyomozó Központ (BIC), a Belarusz Újságírók Szövetsége és több elismert médiaszervezet ellen is alkalmazták.
Miközben a legtöbb formája a kapcsolatfelvétel a szélsőségesnek címkézett médiával büntetőjogi szankciókat vonhat maga után, több interjúalany szerint a száműzetésben élő oknyomozó újságírók sikeresen és biztonságosan tudnak kommunikálni több otthoni forrásukkal. Egy szakértő megjegyezte, hogy az újságírói és aktivistaszerepek közti, Belaruszra jellemző összemosódás a legtöbb újságírót jó technikai készségekkel vértezte fel az online kommunikáció területén. Több interjúalany szerint azonban ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartása nagyfokú bizalmat igényel minden érintettől, és a szemtől szembe találkozások hiánya lassan erodálja.
Így derítették ki a szankciók kijátszását
Az olyan nyilvános információk, mint például a belarusz cégbírósági és földhivatali adatok, ma már csak az ország határain belül élők számára hozzáférhetők, ami akadályozza a száműzött újságírókat abban, hogy hozzájussanak a munkájukhoz létfontosságú információkhoz. A belarusz rezsim emellett az EU-ban megszokotthoz képest jóval több hivatalos adatot egyszerűen elzár a nyilvánosság elől, azonban több interjúalany is beszámolt arról, hogy ismernek megoldást ezekre az akadályokra.
A BIC-nek 2023-ban sikerült feltárnia, hogyan juttatják be mégis az EU-ba a Belaruszban gyártott, elvileg szankciók alatt álló műtrágyát – annak ellenére, hogy a belarusz külkereskedelemre vonatkozó adatok egyáltalán nem hozzáférhetők a nyilvánosság számára. Alina Jancsur, a BIC újságírója nemrég egy szakmai konferencián árulta el, hogy az Eurostat külkereskedelmi kimutatásainak felhasználásával sikerült kimutatniuk, hogy üzbég eredetűnek címkézve exportálják a belarusz műtrágyát.
Jancsur arról is beszélt, hogy a Kiberpartizánok nevű belarusz aktivistacsoportosulás korábban sikeresen feltörte a belarusz kormányzat egyes adatbázisait. „Ha egy bizonyos személlyel kapcsolatban van szükségünk információra, és meg tudjuk indokolni az ehhez fűződő közérdeket, akkor elkérhetjük azt, ami a Kiberpartizánoknál megvan róla.” Ez 2021 nyarával bezárólag tartalmazhatja az adott személy munkahelyét, telefonos elérhetőségét, útlevéladatait és a határátlépéseire vonatkozó információkat is.
Pénzügyi nehézségek
Egy szakértő szerint az oknyomozó munka finanszírozási hátterének megteremtése „mindig kihívást jelentett” Belaruszban. A kihívást most tovább súlyosbítja a legtöbb belarusz emigráns médiumra jellemző nehéz pénzügyi helyzet és a kormányzat által a kritikusai ellehetetlenítésére használt szélsőséges címke alkalmazása. A szélsőségesnek bélyegzett médiaszervezetek pénzügyi támogatása bűncselekménynek minősül Belaruszban, ami elriasztja a potenciális hirdetőket (és az adományozni kívánó egyéni olvasókat).
Egy interjúalany arról számolt be, hogy a belarusz kormány sikeresen gyakorolt nyomást egy uniós országban honos vállalkozásra azért, hogy eltántorítsa a céget egy médium természetbeni támogatásától.
Az emigráns média jelenleg nagymértékben donorpénzektől függ, miközben több médium közösségi támogatási programok megvalósításával kísérletezik. Az interjúalanyok mérsékelt sikert tapasztaltak a Patreonon és egyszeri adományozási felhívások kapcsán. Többen bíznak az egyelőre kiaknázatlan lengyelországi adományozási ökoszisztémában rejlő lehetőségekben is.
Az oknyomozó projektek finanszírozásának megteremtése különösen az általános profilú médiumok és a kevésbé professzionális csoportok számára jelent problémát, míg egy speciális oknyomozó központnál dolgozó interjúalany arról számolt be, hogy szakmailag elismert és nemzetközileg is jegyzett újságírókból álló csoportjuk arra számít, hogy továbbra is donorpénzekből tudják fedezni a költségvetésüket.
Fejlődési lehetőségek
Bár az újságíró interjúalanyok szerint ők maradéktalanul rendelkeznek minden szükséges készséggel, több megkérdezett szakértő úgy vélte, hogy a belarusz oknyomozó újságírás még nem járta végig a professzionalizálódás útját.
Egy szakértő szerint a szervezetek nagyobb arányban tudnának a belarusz diaszpóra adományaira támaszkodni, ha emelkedne az oknyomozó munka színvonala. „Csak képzeljük el, hogy volna valami olyasmi Belaruszban, mint a néhai Alekszej Navalnij nevéhez fűződő, korábban Putyin palotájáról tényfeltáró dokumentumfilmet forgató Korrupcióellenes Alapítvány Oroszországban, valami olyan szintű minőség” – mondta.
