Az interjú legfontosabb gondolatai:
A gazdaság hosszú távú érdeke az, hogy működőképes legyen, ezért a fogyasztási igény magasabb szintre emelése, a bio, az egészséges, a fenntartható kultusza segíti a fejlődését. Ebben a zöldek, a piaci szereplők és az államok érdeke megegyezik.
A kapitalizmus egyre környezetbarátabbá vált. A korai, nehézipari szakaszról átállt a fogyasztási cikkek termelésére, most pedig már jórészt szolgáltatásokra.
A kormánynak nincsenek zöld céljai. A gazdasági növekedést a régi, ipari kapitalizmus szemléletével látja, nem érzékeli, hogy az zöld módon is – sőt, csak úgy - biztosítható.
Az a gazdasági tönkremenetel forgatókönyve, ha hagyományos iparfejlesztéssel és alacsony bérekkel akarunk versenyképesek lenni.
A munkaalapú társadalom ideológiájában a nehézipari termelés, útépítés, infrastruktúra fejlesztés létezik, ami csak néhány ember, vagy a gazdaság egy szektorának érdeke. Ugyanez igaz a Duna esetében: nincs szükség annyi szállításra, amennyire ki akarják építeni a Dunát.
A dunai hajózóút-fejlesztésben benne van a lehetősége annak, hogy Budapest alatt belépcsőzik a síkvidéki Dunát, és szivattyús erőműveket építenek a hegyekre. Ez egy sok évtizedes szovjet terv megvalósítása, miközben sem ekkora szállítási kapacitásra, sem a paksi bővítés termelte áramra nincs szükség. A paksi erőműre hivatkozva viszont új vízierőművek szükségességével állhat majd elő a beruházó lobbi.
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősítésről szóló jogszabályt még a Gyurcsány-kormány alatt hozták. Ez a lobbik érdekérvényesítésének a szabálya.
A kormányzatban 2014 óta, amióta Orbán Viktor meghirdette a politikai kormányzást, nincs szakpolitika, így zöld politika sem.
Magyarországon azért gyengék a zöld pártok, mert a zöld gondolat nem válik politikaivá, mert az emberek nem látnak olyan lehetőséget a politikában, ami kibontakozást biztosíthatna.
Amikor Orbán ellenzi az unió szigorúbb klímavédelmi céljait, akkor pénzt kér azért, hogy megcsináljunk valamit, ami nekünk jó. Nem a társadalom érdeke motiválja a kormányzati döntéshozatalt, hanem a közvélemény manipulálása, vagy plusz pénz az EU-tól.
A gazdaság hosszú távú érdeke az, hogy működőképes legyen, ezért a fogyasztási igény magasabb szintre emelése, a bio, az egészséges, a fenntartható kultusza segíti a fejlődését. Ebben a zöldek, a piaci szereplők és az államok érdeke megegyezik.
A kapitalizmus egyre környezetbarátabbá vált. A korai, nehézipari szakaszról átállt a fogyasztási cikkek termelésére, most pedig már jórészt szolgáltatásokra.
A kormánynak nincsenek zöld céljai. A gazdasági növekedést a régi, ipari kapitalizmus szemléletével látja, nem érzékeli, hogy az zöld módon is – sőt, csak úgy - biztosítható.
Az a gazdasági tönkremenetel forgatókönyve, ha hagyományos iparfejlesztéssel és alacsony bérekkel akarunk versenyképesek lenni.
A munkaalapú társadalom ideológiájában a nehézipari termelés, útépítés, infrastruktúra fejlesztés létezik, ami csak néhány ember, vagy a gazdaság egy szektorának érdeke. Ugyanez igaz a Duna esetében: nincs szükség annyi szállításra, amennyire ki akarják építeni a Dunát.
A dunai hajózóút-fejlesztésben benne van a lehetősége annak, hogy Budapest alatt belépcsőzik a síkvidéki Dunát, és szivattyús erőműveket építenek a hegyekre. Ez egy sok évtizedes szovjet terv megvalósítása, miközben sem ekkora szállítási kapacitásra, sem a paksi bővítés termelte áramra nincs szükség. A paksi erőműre hivatkozva viszont új vízierőművek szükségességével állhat majd elő a beruházó lobbi.
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősítésről szóló jogszabályt még a Gyurcsány-kormány alatt hozták. Ez a lobbik érdekérvényesítésének a szabálya.
A kormányzatban 2014 óta, amióta Orbán Viktor meghirdette a politikai kormányzást, nincs szakpolitika, így zöld politika sem.
Magyarországon azért gyengék a zöld pártok, mert a zöld gondolat nem válik politikaivá, mert az emberek nem látnak olyan lehetőséget a politikában, ami kibontakozást biztosíthatna.
Amikor Orbán ellenzi az unió szigorúbb klímavédelmi céljait, akkor pénzt kér azért, hogy megcsináljunk valamit, ami nekünk jó. Nem a társadalom érdeke motiválja a kormányzati döntéshozatalt, hanem a közvélemény manipulálása, vagy plusz pénz az EU-tól.
