A petrikivkai festők folytatják mesterségüket, miközben rakéták csapódnak be Kelet-Ukrajnában. A város történelmi műgyűjteményét közben biztonságba helyezik.

A kelet-ukrajnai Petrikivka múzeumában egy terem üresen áll.

Oroszország február 24-i inváziója előtt az épületben a térségben egyedülálló műkincseket őriztek, de most a múzeum kurátora szerint a festményeket titkos helyre szállították, hogy biztonságban legyenek.

Petrikivka többórányi autóútra van az ukrajnai frontvonal harcaitól, de június 27-én, ugyanazon a napon, amikor a Szabad Európa a városba látogatott, legalább húsz ember meghalt, amikor egy 5,8 tonnás orosz rakéta megsemmisített egy bevásárlóközpontot a kevesebb mint száz kilométerre lévő Kremencsukban. Másnap cirkálórakéták csapódtak be a Petrikivkától mindössze negyven kilométerre fekvő Dnyipróba.

A Petrikivka-festészet egy ősi művészeti forma, amely egykor a Dnyipro-környéki buja mezőgazdasági vidék ukrán falusi házainak külső falait és belső kályháit díszítette. A cukorkák színvilágára emlékeztető stílusról eredetileg úgy tartották, hogy elűzi a gonosz szellemeket és biztosítja a termékeny, szeretettel teli családi tűzhelyet.

2013-ban a művészeti forma felkerült az UNESCO kulturális örökségének listájára.

A festészeti stílus mintegy háromszáz éves múltra tekint vissza, de korai példái a felhasznált anyagok romlandó mivolta miatt elvesztek az idők során. A festék és a lakk bevezetése előtt Petrikivka falusi lakói természetes festékeket használtak, többek között napraforgóból, répából, cseresznyéből és fűből préselt nedveket. A fényes mázat főzött cukorból készítették.

Natalja Ribak Petrikivka egyik legismertebb festőmestere, aki Ukrajna-szerte és külföldön is értékesített tárgyakat díszít. Ribak azt mondja, imádja a szakmáját, és hozzátette: „Ha a munkád örömet okozhat másoknak, akkor miért ne?”

Ribak szerint Petrikivkában főleg nők festenek, mert „a férfiaknak nehéz fizikai munkát kell végezniük, ami megterheli a testüket, míg a nőknek rendezett és takaros ecsetvonásaik vannak”.

A 2022. februári invázió után a festőmester elmondása szerint a szorongás miatt három hónapra abbahagyta a festést, de nemrég újrakezdte.

„Rájöttem, hogy megnyugtat és segít elterelni a gondolataimat a háborúról” – mondja.

Ribak szerint Petrikivkában minden hivatásos festőnek saját ecsetje van, amely macskaszőrből készült – ez puhább és hajlékonyabb, mint más szálak –, ami elengedhetetlen a hiteles petrikivkai festményekhez. Ribak szerint a macskának nyugodt és vidám temperamentumúnak kell lennie, és miután a farka hegyéről vagy a hóna alatt levágják a szőrcsomókat, kolbászt vagy zsírt kap.

A Petrikivka-festmények jellegzetességei a fantasztikus madarak és virágok, amelyek gyakran a valóság eltúlzott változatai. A festmények számos jellemzője szimbolikus.

A Petrikivka Múzeumban látható tűzhelyfestmény a szerelemről, a családról és a hitről szól.

A kép legalsó szintjén a bogyók (amelyek egy-egy ujjbegyből készültek) az elhunyt ősöket jelképezik. Feljebb a két piros virág jelképezi a férjet és a feleséget, míg a tyúkszerű madarak a házaspár közötti szerelmet. A madarak fölött egy napraforgószerű növényben lévő magok a gyermekeket jelképezik, majd a kép tetején három pont jelképezi Isten Szentháromságát.

Petrikivka külvárosában Mikola Deka festőművész festő telepet üzemeltet egy tanyán, amely úgy néz ki, mintha a Volt egyszer egy kutya című ukrán népmese alapján készült klasszikus szovjet rajzfilm egyik jelenete lenne.

A művész a festett házak ősi ukrán hagyományát tartja életben azzal, hogy ingatlanjainak ablakait virágokkal és bogyókkal díszíti a Petrikivka stílusában.

Deka, akinek a telkén vendégház is van, azt mondja, hogy a háború kitörése óta a nemzetközi turizmus teljesen leállt, és csak a közeli Dnyipróból érkező turisták foglalnak szállást nála.

Mint elmondja, nagyon fontos a díszes virágok és gyümölcsök frissességének megőrzése a minden évben történő újrafestéssel, ami fáradságos munka, de azért kell, „hogy életben tartsuk a hagyományainkat”.

Deka és Natalja Ribak is azt mondja, hogy híres városukban akarnak maradni, még akkor is, ha ukránok ezrei menekülnek nyugatra.

Amikor arról kérdezték, hogy az orosz előrenyomulás eléri-e Petrikivkát, Ribak a Szabad Európának megesküdött, hogy a városban marad, és folytatja művészetét, „bármi történjék is”.