Ki a magyar? Magyar-e, aki csak másodlagosan kötődik ehhez a nemzetiséghez? Sikert vagy katasztrófát jelentenek-e a szlovákiai népszámlálás adatai az ottani magyar közösség számára? Meg tudja-e emészteni a szlovákiai magyar politika, hogy az országban 422 ezren elsődlegesen és további 34 ezren másodsorban magyarnak vallották magukat?
Nyilvánosságra hozták Szlovákiában a tavalyi népszámlálás nemzetiségi adatait. E szerint az ország 5.449.270 lakosából 422.065 személy (7,75 százalék) vallotta magát magyarnak a felmérés nemzetiségre vonatkozó első kérdésénél. A 2021-es volt azonban az első olyan szlovákiai cenzus, amelyben a nemzetiségre egy második kérdés is vonatkozott. Az online űrlapon először a „Mi az ön nemzetisége?”, majd az „Egyéb nemzetiséghez tartozónak is vallja magát?” kérdés következett. Az utóbbi lehetőséggel élve további 34.089 ember nyilatkozott úgy, hogy a magyar nemzetiséghez is tartozik. Ők az első helyen valamilyen más identitást jelöltek meg. A második kérdés és az arra adott válaszokból származó adatok azonban jelentősen átpolitizálttá váltak, egyfajta számháború kezdődött az eredmények értelmezése körül. A szlovákiai magyar elit ugyanis nem egységes abban, miként viszonyuljon a felmérés adataihoz, de a népszámlálás számait alapul vevő jogszabályok értelmezése is egy csapásra zavarossá vált. Az ügyben már a szlovák államfő, Zuzana Čaputová is megszólalt. A felmérésből az is látszik, hogy a magukat magyar anyanyelvűnek valló személyek száma az elmúlt tíz évben is több mint 46 ezer fővel csökkent.
A 2011-es népszámlálás során, amikor még csak egy kérdés vonatkozott a nemzetiségre, Szlovákiában 458.467 személy vallotta magát magyarnak, ami akkor az összlakosság 8,5 százalékát tette ki. Ez a szám 2001-ben még 9,7 százalék (520.528 fő), 1991-ben pedig 10,8 százalék (567.296 fő) volt. Gyurgyík László demográfus a népszámlálási adatokkal kapcsolatban az Új Szónak elmondta, hogy a 2011-es felmérésben a nemzetiségi kérdésre vonatkozó adatok és a 2021-es népszámlálásban a nemzetiségre vonatkozó első kérdésre adott válaszok lényegében összehasonlíthatók. „Ha sorba rakjuk az elmúlt évtizedek nemzetiségi megoszlásról szóló adatait, akkor a mostani első kérdésre vonatkozó adatok elég jól beillenek ebbe a sorba” – nyilatkozta. Ő is rámutatott azonban, hogy a korábbi cenzusokban egy nemzetiségre vonatkozó kérdés volt, 2021-ben pedig kettő, ami valamilyen módszertani különbséget jelent. Szerinte azonban összességében ez nem okoz akkora gondot, hogy ne lehetne összevetni a 2011-es nemzetiségi adatokat a 2021-es kutatás során a nemzetiségre vonatkozó első kérdésre adott válaszokkal. „Ha lett volna egy olyan felmérés is, amelyben csak egy kérdés vonatkozik a nemzetiségre, ennek nagy eséllyel hasonló eredménye lett volna, mint amit most a két nemzetiségi kérdést tartalmazó népszámlálás első ilyen kérdésére kapott adatok mutatnak” – nyilatkozta a szakértő.
Anyanyelv és második nemzetiség
Gyurgyík szerint bár több mint 34 ezren válaszoltak a második kérdésre úgy, hogy a magyar nemzetiséghez is tartozónak vallják magukat, a magyarok valódi számának megállapításakor a korábbi népszámlálások alkalmával is hasznosabb volt a felmérés anyanyelvre vonatkozó kérdése. „A 2001-es népszámlálás során például ötvenezren lehettek, akik magyar anyanyelvűnek, de szlovák nemzetiségűnek vallották magukat” – mondta. Ez utóbbi csoportban találni többek között sok olyan embert, aki nemzetiségileg vegyes házasságból érkezik. Gyurgyík szerint a mostani népszámlálásban a nemzetiségre vonatkozó első vagy második kérdésnél magukat magyarnak vallók együttes csoportja a korábbi cenzusok során felmért magyar anyanyelvűek csoportjával vethető össze. A kutató arról is beszélt, hogy az anyanyelvre vonatkozó kérdés már csak azért is alkalmasabb az identitás, a kulturális kötődés felmérésére, mert a nemzetiséghez képest jóval kevésbé átpolitizált fogalomról van szó. 2001-ben 572.929 szlovákiai lakos, 2011-ben pedig 508.714 fő vallotta magát magyar anyanyelvűnek, 2021-ben ugyanakkor már csak 462.175.
A szakember azonban a 2021-es szlovákiai népszámlálás egyes járásokra, településekre vonatkozó adatainak vizsgálata során egy érdekes jelenségre is rámutatott. A jellemzően magyar lakta járásokban szinte alig tér el a nemzetiségi első és második kérdésnél magukat magyarnak valló személyek összege a magyar anyanyelvűek számától. „Azokban a járásokban azonban, ahol szórványosodik a magyarság, és ebbe beleszámítanak a pozsonyi, valamint a kassai városrészek is, ez az eltérés már jóval jelentősebb” – mutatott rá Gyurgyík, hogy az első és második kérdésnél magukat magyarnak vallók ezeken a helyeken sokkal többen vannak, mint a magyar anyanyelvűek. Ezt az Új Szónak azzal magyarázta, hogy ezekben a térségekben sok olyan személy élhet, akinek a felmenői között még voltak magyarok, de elsődleges nemzetisége és anyanyelve már szlovák. „De mégis van egyfajta magyar kulturális hátterük” – magyarázta Gyurgyík. A szakember hozzátette, hogy az ország középső és keleti részében a magyar identitásúak valamekkora átfedést mutatnak a roma nemzetiséghez tartozókkal, de az erre vonatkozó pontos adatokat még nem publikálta a Szlovák Statisztikai Hivatal.
Gyurgyík arra is kitért, hogy a 2021-es népszámlálás során az ország teljes lakosságának 5,4 százalékáról nem sikerült megállapítani, milyen nemzetiségű, de az eddig publikált adatokból nem lehet pontosan kikövetkeztetni, hogy ebben a csoportban mennyi lehet a magyar. „Az azonban már most is látszik, hogy az ismeretlenek aránya nagyobb a nagyvárosokban, a szlovákiai magyarok legnagyobb része viszont nem nagyvárosban lakik” – mondta a szakértő a lapnak. Az ismeretlen nemzetiségűek aránya a 2011-es felmérés során hét százalék volt.
Ravasz Ábel, aki a Híd egykori kormánypárt tagjaként a romaügyi kormánybiztos tisztségét töltötte be, és aki a nemzetiségre vonatkozó két kérdés egyik átültetője volt, arra emlékeztetett, hogy korábban egyes becslések szerint akár 12 százalék is lehetett volna az első és a második kérdésnél magukat magyarnak vallók együttes aránya. „Sajnos a valóság ezt jelentősen alulmúlta” – nyilatkozta szintén az Új Szónak azzal, hogy jól látszik a csökkenés az első kérdés esetében (36 ezer magyar), amit végül a második kérdés kompenzált (34 ezer magyar). „Személy szerint abban bíztam, hogy a második kérdés beszámítása után a 2011-es érték fölé kerülünk, ehhez végül pár ezer ember hiányzott” – mondta a lapnak. Úgy látja, az okok kereséséhez a településszintű adatok elemzésére van szükség. „Látható, hogy a második kérdéssel együtt a magyarság egyes helyeken még erősödni is tudott, máshol viszont kifejezetten gyors volt a csökkenés” – mutatott rá.
A 230 ezres Kassán például érdekes adatokat mutat a népszámlálás. A 2021-es felmérés során 5636 személy vallotta magát magyarnak a nemzetiségre vonatkozó első kérdésnél, ami visszaesést jelent, ha ezt az adatot a tíz évvel korábbi népszámlálás nemzetiségi adatához hasonlítjuk. Akkor ugyanis még 6382 személy vallotta magát magyarnak a városban. 2021-ben, amikor a népszámlálási íven már két identitást is meg lehetett adni, 2171 kassai élt ezzel a lehetőséggel. 2021-ben tehát az első és a második kérdésnél magukat magyarnak vallók együttes száma így 7807, ami még növekedést is jelent a tíz évvel korábbi adathoz képest.
Ravasz kiemelte, hogy Szlovákiában első alkalommal volt lehetőség a második nemzetiség jelölésére. „Ezzel a lehetőséggel az országban összesen 306 ezer ember élt, ami kifejezetten magas szám. A kisebb kisebbségek, de a romák és a ruszinok is nagyon nagy számban jelöltek két nemzetiséget, az eredmény közösségeik megerősödése” – véli. Hozzátette, az, hogy a második kérdésnél 34 ezren jelölték be a magyar nemzetiséget, a közösség számára nagy csökkenés helyett létszámbeli stabilizációt jelent. Rámutat, hogy ez több tízezer embert jelent a magyarság számára a statisztikában. „Feltételezem, ha a magyar politikai képviselet nem kampányolt volna aktívan a második jelölés ellen, a szám lehetne magasabb is. Mindenesetre beigazolódott, hogy ezzel a változással minden nemzetiség jobban járt” – tette hozzá.
Az átpolitizált nemzetiség(ek)
A népszámlálás nemzetiségre vonatkozó második kérdése azonban már a felmérés kezdete előtt jelentős politikai vihart kavart. Erről itt írtunk korábban. Az éveken át előkészített kutatás kezdete előtt nem sokkal, tavaly január közepén Gyimesi György, a kormányzó OĽaNO mozgalom parlamenti képviselője azt indítványozta, hogy töröljék a második kérdést. „Attól tartok, hogy sok kisebbségi ember az első helyen jelölné be, hogy szlovák, és csak második lehetőségként nyilatkozna arról, hogy az adott nemzetiséghez tartozik” – mondta akkor Gyimesi. Ezzel kezdetét vette egy hangos huzavona, amely a második kérdés törlése, illetve megtartása körül bontakozott ki. Az ügyben a szlovák kormánykoalíció sem volt egységes, ahogy az akkor még külön politizáló, a magyar választókat megszólítani szándékozó MKP, Híd és Összefogás pártok sem. Végül, mindössze tizenkét nappal a népszámlálás kezdete előtt az államfő, Zuzana Čaputová is megszólalt a témában. Egyértelműen amellett foglalt állást, hogy tartsák meg a nemzetiségre vonatkozó második kérdést.
A most nyilvánosságra hozott adatokat Gyimesi úgy értelmezi, hogy a kettős identitás a magyaroknak nem jelent semmit. Szerinte a romák és a ruszinok esetében az első és a második kérdésre adott válaszokat összesítve kell meghatározni az adott nemzetiség létszámát egy-egy településen. „A magyarok számára azonban ennek nincs semmiféle hozadéka” – véli az eddig publikált adatokra hivatkozva. Gyimesi kitartott azon álláspontja mellett, hogy a nemzetiségre vonatkozó második kérdésre nem lett volna szükség. Itt fontos megjegyezni, hogy a Szlovák Statisztikai Hivatal még nem közölte az úgynevezett kereszttáblázatokat, vagyis azokat az adatokat, hogy például az első kérdésnél magukat magyarnak valló 422 ezer személy között hányan vannak, akik a második kérdésre is válaszoltak. Nem tudni még tehát, hogy mennyi a magyar–szlovák, a magyar–roma identitásúak száma, ahogy a fordított identitáskombinációjú csoportok létszáma sem ismert.
A népszámlálás kezdete előtt a magyarokat megszólítani szándékozó pártok közül az MKP és az Összefogás a második kérdés törlése mellett foglalt állást, míg a Híd a megtartása mellett érvelt. Ez pedig azt követően sem változott meg, hogy a három párt Szövetség néven tavaly ősszel egyesült. Ennek érdekes következménye lett, hogy a 2021-es népszámlálás nemzetiségi adatainak publikálása napján összehívott sajtótájékoztatón az MKP-s hátterű politikusok arról beszéltek, hogy a második kérdésnél magukat magyarnak valló személyek száma csak egy statisztikai adat, míg a hidas hátterű párttársaik sikerként, a multietnikusság igazolásaként beszéltek ugyanarról. Míg az MKP-s politikusok azt hangsúlyozták, hogy a szlovákiai magyarok valós fogyását a magyar anyanyelvhasználók számának visszaesése mutatja, addig hidas társaik szerint beigazolódott a nemzetiségre vonatkozó második kérdés létjogosultsága, hiszen lehetőséget adott a kevert családokból származó személyek számára arra, hogy bevallják identitásukat. Érdekes pályát futott be ebben a kérdésben az Összefogás politikusa, Mózes Szabolcs, aki a népszámlálás előtt a második kérdés törlése mellett foglalt állást. Az eredmények publikálása után azonban arról beszélt, a magukat a második kérdésnél magyarnak vallókat is a közösség részévé kell tenni, és „meg kell őket erősíteni magyarságukban”.
A népszámlálás nemzetiségi adatai a szlovákiai magyar politikumon belül egyfajta hatalmi játszma eszközévé is váltak. A Híd, amely ma már a Szövetség egy szervezeti egységeként létezik, igyekszik a saját eredményeként bemutatni a nemzeti identitásra vonatkozó második kérdés bevezetését. A párt 2016–2020 között – még önálló szereplőként – a kormánykoalíció részét képezte, ekkor került be a kérdőívbe a második kérdés. A Szövetség másik belső frakciója, az MKP viszont igyekszik marginalizálni a második nemzetiség adatainak jelentőségét, ezzel is gyengítve párton belüli ellenfelének, a Híd frakciójának pozícióját. Mindezt annak ellenére, hogy a szakemberek, így a fent idézett Gyurgyík László is azon a véleményen van, hogy a második nemzetiségként a magyart megjelölők csoportja nem vallotta volna magát magyarnak, ha erre csak egy lehetősége van. A politikai szereplők álláspontjára rárakódik az ideológiai narratívák ütközése is, ami arról szól, hogy valójában kizárólag a magyar identitással rendelkezőket tekintik-e a közösség részének, vagy azokat is, akiknek a magyar az egyik identitásuk több közül. Erről korábbi cikkünkben írtunk. Abban azonban a Szövetségen belül politizáló MKP-s, hidas és összefogásos politikusok mind egyetértenek, hogy a nemzetiségi adatok jogi értelmezésekor csakis az összegző interpretáció jöhet szóba.
Számháború és értelmezés
A korábbi romaügyi kormánybiztos, Ravasz a népszámlálás eredményeinek értelmezése kapcsán kijelentette: „A zajló számháborút bizarrnak tartom.” Ravasz szerint ugyanis nincs olyan szlovák kormányzati szerv, amelyik amellett foglalt volna állást, hogy csak az első kérdést számolják be az adott kisebbség létszámának megállapításakor. Hozzátette, a külföldi gyakorlat is az első és a második kérdésre adott válaszok összegzésének irányába mutat, illetve a többi hazai kisebbség is ezt szeretné. „Jó lenne, ha a magyar véleményformálók egy része befejezné a »minél rosszabb, annál jobb« típusú öncsonkító matematikát, és standard módon beszámolnának mindenkit, aki magát magyarként jelölte meg” – jelentette ki Ravasz.
A kérdésben a szlovák államfő is igyekezett irányt mutatni. Zuzana Čaputová egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a magukat az első vagy második lehetőségnél egy adott nemzetiséghez tartozónak vallók számát összeadva kell értelmezni. A közösségi oldalán tett bejegyzésben azt írja, a Szlovák Statisztikai Hivatal a módszertanában azonos értékűnek tekintette a két kategóriát.
„Annak érdekében, hogy eloszlassuk az ezzel kapcsolatos félelmeket, úgy gondolom, a kisebbségek képviselőivel való kommunikáció során a lehető legrövidebb időn belül meg kell határozni a vonatkozó jogi normák egységes értelmezését is” – tette hozzá Čaputová. A népszámlálás adatai közvetlenül a kisebbségi nyelvhasználati törvényben szerepelnek. E szerint azon a településen lehet a hivatalban egy adott nemzetiség nyelvét használni, ahol az adott kisebbség legalább a lakosság 15 százalékát alkotja. Közvetve azonban más jogi normákban is felhasználják a népszámlálás nemzetiségre vonatkozó adatait.
Gyimesi György parlamenti képviselő, aki ugyan a magyar kisebbség szempontjából továbbra is feleslegesnek tartja a nemzetiségre vonatkozó második kérdést, úgy látja, ahhoz, hogy a szóban forgó jogszabályoknak egyértelmű legyen az interpretációjuk, törvényt kell módosítani. Ebben szerinte az adott nemzetiség létszámának meghatározásakor az első és a második nemzetiséget össze kell adni. Egyelőre azonban ő sem tudta megmondani, miként viszonyul ehhez a formálisan négy pártból, valójában jóval több csoportosulásból álló kormánykoalíció.
Fiala-Butora János kisebbségjogi szakértő szerint a népszámlálásban felmért nemzetiségi arányokat különböző törvények esetében, intézkedések meghozatalánál veszik figyelembe. Így az is elképzelhető, hogy ezek esetében különbözőképpen veszik számításba a cenzus két kérdésében megállapított nemzetiségi adatot. Példaként a közmédia nemzetiségi adásainak műsoridejét említette, amely szintén a népszámlálás során felmért nemzetiségi arányokhoz igazodik. „Egy magyar romát itt a magyarok és a romák közé is be lehet számítani” – magyarázta a jogász, azzal, hogy a kulturális támogatások elosztásánál azonban más lehet a helyzet.
Romák a népszámlálásban
A népszámlálás nemzetiségre vonatkozó első kérdésében a magát romának valló személyek száma valamivel több mint 67 ezer. A második kérdésnél ugyanakkor további közel 89 ezren nyilatkoztak úgy, hogy roma identitásuk is van. Ez így együtt hozzávetőlegesen 156 ezer embert jelent (körülbelül 2,86 százalék). 2011-ben közel 106 ezren vallották magukat e közösség tagjának. A romák valós száma ugyanakkor ennél jóval magasabb lehet. Egy néhány éve készült mélyreható kutatás, a Roma Közösségek Atlasza szerint Szlovákiában nagyjából 450 ezer roma élhet. A 2021-es népszámlálás ebben a tekintetben egy érdekes eredményt is hozott, Tőketerebesen a roma közösség aránya meghaladta a szimbolikus 15 százalékos küszöböt. Így Tőketerebes lett az első ilyen járási központ az országban.
Ezzel kapcsolatban Ravasz Ábel korábbi romaügyi kormánybiztos az Új Szónak elmondta: ebben a városban van az ország legnagyobb romatelepe, mintegy hétezer fő élhet ott nagyon rossz körülmények között. Hozzátette azonban, hogy a többi nagy méretű, hasonló közösséggel szemben, mint amilyen a kassai Luník IX. lakótelep, Tőketerebesen sajnos nincs javuló tendencia az emberek életkörülményeiben.
„Attól tartok, hogy itt nem a kulturális és nyelvi jogok a legfontosabbak, hanem annál sokkal alapvetőbb problémákat kell megoldanunk, mint a víz, a lakhatás, az egészség. A 15 százalék feletti eredmény viszont segíthet ráirányítani a figyelmet ezekre a problémákra” – mondta Ravasz, aki az előző kormány idején a Híd tagjaként töltötte be a roma kormánybiztosi tisztséget.
