Két kisebbségi magyar párt vezetőjét kérdeztük EP-választási eredményeik kapcsán. Berényi Józsefnek, a szlovákiai Magyar Szövetség listavezetőjének nem sikerült a mandátumszerzés. Az RMDSZ – amelynek elnökével, Kelemen Hunorral beszélgettünk – az elmúlt húsz év legjobb eredményét érte el. A két interjút egymás alatt olvashatják, elemző cikkünket pedig itt érik el.
„Az RMDSZ ebben a kampányban semmi olyasmit nem mondott, amit az AUR” – Kelemen Hunor RMDSZ-elnök
Az RMDSZ mozgósítási rekordja különösen annak fényében szép, hogy volt egy jelentős népességfogyás is a magyarok körében.
És sok minden átalakult a politikában. Ötszázezer szavazatot tűztünk ki célul, hogy majd fenn tudjuk tartani a parlamenti jelenlétünket. A közösségünk értette annak a tétjét, hogy egy szuperválasztási évben a főpróbán is erőt kell tanúsítani.
A kampány üzenetének tulajdonítja ezt a sikert?
Nem egyetlen tényező mozgósítja az embereket. Önkormányzati választás együtt az európaival: ez különleges helyzet, amire nem volt eddig példa. Ugyanakkor a románoknál nagyon nagy mobilizáció, mert ez egy ilyen esztendő, ahol a nagy választások – az elnökválasztás és a parlamenti választás – az év második felében vannak. A saját választóközösségében mindenki fönn akarja tartani a reményt, hogy megnyerheti a második, harmadik választást is. Ilyen körülmények között nekünk is mobilizálni kellett, és ehhez sok mindenre szükség volt. Elsősorban arra, hogy megértse a választópolgár, hogy mi a tétje a választásnak, utána kell a szervezeti háttér, a kampány, kell minden.
Az RMDSZ egyfelől etnikailag mobilizált, másrészt ön elég határozottan ideológiailag is elhelyezte az RMDSZ-t azzal, hogy markánsan konzervatív pártként tételezte. Ez korábban nem volt jellemző.
Ezek árnyaltabbak és összefüggenek. Etnikailag mobilizálunk 1989 óta.
Az világos.
Az RMDSZ alapja mindig az etnikai politizálás volt. Nyilván van, aki ezt nem szerette régen sem, most sem, de 1 millió 200 ezer ember mégiscsak egy országnyi közösség, ott azért vannak véleménykülönbségek.
Másrészt az erdélyi magyar közösség bizonyos értelemben mindig tradicionalista, konzervatív közösség volt. Azon belül persze megvannak ennek a más ideológiákhoz kapcsolódó szálai, de mivel etnikai közösségként határozza meg magát, a konzervatív gondolkodásnak az a része eddig is megvolt, hogy a hagyományokhoz, az identitásunknak a nyelvi, kulturális, hagyományos részéhez erősen kötődöm. Ez hol élesebben, hol kevésbé élesen jelent meg. Amikor az RMDSZ a kilencvenes években beült az akkori Európai Néppárt elődjébe, fölvették, akkor is egy középjobb társulatba ült be, ami akkor konzervatívabb volt, mint most, de soha nem volt baloldali vagy liberális politikai pártcsalád.
Konzervatív liberálisnak azért lehet mondani.
Igen, de volt egy nagyon erős jobboldali konzervatív része. Most, ebben a kampányban, egy olyan időszakban, amikor ezek a kérdések élesebben felmerülnek a térségünkben és máshol is, lehet, hogy nálunk a kontúrjai élesebbek voltak.
Másrészt ha jól megnézzük a térséget, akkor igazából baloldalinak mondható politikailag erős alakulat csak itt maradt talpon, Romániában, a PSD. Sok helyen már a nyomaikat sem lehet megtalálni.
Ez egy olyan kérdés, amit ma nem szabad a XX. századi keretek között nézni, mert akkor biztos, hogy eltévesztjük. Ma nincs úgy baloldal, nincs liberális, nincs szociáldemokrata vagy nincs úgy kereszténydemokrata, mint ahogy volt mondjuk a nyolcvanas vagy a kilencvenes években.
Nem tartja ellentmondásnak azt, hogy az RMDSZ főleg az AUR megerősödésére hivatkozva mobilizált, ugyanakkor sok kérdésben hasonló alt-right agendát vitt, mint a hipernacionalista román párt?
Semmi köze egyiknek a másikhoz.
Genderellenes üzenetek, a zöldpolitikával való szembenállás.
Nem szabad így összekeverni. Az RMDSZ ebben a kampányban semmi olyasmit nem mondott, amit az AUR, aki ebben a kampányban is magyarellenes volt.
Mi ezeket a kérdéseket nem így látjuk. Nem onnan látjuk, hogy a családról ki mit mond. A családról Romániában majdnem mindenki ugyanazt mondja. Ilyen kérdésekben Románia – ha szabad ilyet mondani – magyarostól, románostól tradicionalista álláspontot képvisel.
Más kérdések pedig egyáltalán nem is voltak témák ebben a kampányban. Valaki hallott itt mást az európai uniós kérdésekről beszélni ebben a kampányban rajtunk kívül?
Miért fordult ennyire szembe az RMDSZ az európai zöldpolitikával?
Mi mindig a mértékletes, nem az erőltetett átállásnak voltunk a hívei. Amikor Timmermans jött a zöldcsomaggal, akkor is azt mondtuk, hogy ez az európai iparnak, gazdaságnak a versenyelőnyét fogja – nem egy-két esztendőre, hanem hosszú ideig – lecsökkenteni, a mobilitást fogja csökkenteni, a mezőgazdaságot hozza nehéz helyzetbe. Bár szükség van arra, hogy legyen egy átállás, de ezt nem lehet lóhalálában végezni, anélkül hogy ne tennénk kockára az európai versenyképességet. És ez ma látszik. Nézzük meg Németországot, nézzük meg, mi történik Hollandiában, Franciaországban.
Nehogy ne látszódjon az, hogy ki milyen hibás döntéseket hozott öt évre, és milyen volt a társadalmi hatása! Azt mondtuk, hogy a környezetvédelemre szükség van, zöldenergiára szükség van, zöldátállásra szükség van, de figyelembe kell venni a gazdaság, a társadalom tűrőképességét, úgy, hogy ne veszítsük el az európai gazdaság versenyelőnyét.
Visszatérve még egy kérdés erejéig az ideológiákra. A valóban létező konzervatív gyökerek dacára csak most tette explicitté, hogy az RMDSZ konzervatív ideológiájú párt. Nem tart attól, hogy ezzel a felvidéki Magyar Szövetség útjára léphetnek, és sok magyar szavazót elidegeníthetnek maguktól?
Nem. Nézzük meg a négy évvel ezelőtti és a mostani szavazatszámunkat. Én nem gondolom, hogy a valóságot kell az ideológiákhoz igazítani. A valóság mindig legyőzi az ideológiákat. Mi ebben a régióban megtanultuk, hogy egy ideológia nagyjából negyven évig tudta a valóságot maga alá gyűrni.
De az RMDSZ harminc évig nem határozta meg ideológiailag.
De igen. A néppárthoz méltón mindig azt mondtuk, hogy jobbközép alakulat vagyunk, amiben nyilván vannak liberálisok, szocialisták, aztán lettek zöldek is, de mi ezt a platformokon keresztül valósítottuk meg.
De mi nem ültünk más helyen az elmúlt harminc esztendőben. Az, hogy a világ merre alakult körülöttünk, egy másik kérdés. Amikor ’93-’94 körül bekerültünk az EDU-ba, akkor oda ültünk, ahol most vagyunk. Mi nem voltunk sem a szocialistáknál, sem a liberálisoknál korábban.
Minden kisebbségnek alapvetően a liberalizmus által kivívott jogvédő intézményekre, mechanizmusokra van szüksége a fennmaradásához. Tehát a konzervativizmus dacára az általános liberalizmusellenességet egy kisebbségi formáció nem vállalhatja fel teljesen. Vagy rosszul látom?
Szerintem ön bele van ragadva a XX. század ideológiai keretébe.
Az lehet.
A XXI. században ez nem így néz ki. Gazdaságpolitikában, fiskális politikában, adópolitikában az RMDSZ sokkal liberálisabb vagy neoliberálisabb, mint bárki ebben az országban. Talán a liberális párt elnöke fúj velünk egy követ. Például az egykulcsos adó…
Igen, de én a kisebbségi jogvédelemről beszéltem.
De már nem úgy van, tehát nem csak jogvédelemről van szó. Máskor meg azt kérik tőlünk számon, hogy miért nem foglalkozunk más kérdésekkel. A gazdasági és pénzügyi politikában követhetsz egy bizonyos álláspontot. Amikor a saját hagyományaidról van szó, akkor követhetsz egy másik álláspontot is. A saját hagyományokhoz való ragaszkodásban igenis tradicionalista volt az RMDSZ, nem 2024-ben vált azzá, és ezek egymás mellett megférnek.
Orbán Viktor vasárnap éjjel külön is gratulált önnek és az RMDSZ-nek. Mennyire köszönhető az RMDSZ mostani jó szereplése neki, illetve a Fidesznek?
Az erdélyi magyaroknak köszönhető. Egyébként mi egymást valóban támogattuk, ahogy egymásnak mindig nyújtottunk politikai és morális támogatást, és ez teljesen rendben van. De ez az erdélyi magyarok győzelme.
A két képviselőjük marad az EPP-ben, vagy követik a Fideszt, ha talál magának frakciót?
Nem is értem a kérdést. Ilyen kérdés nincs. Az Európai Néppárt tagja vagyunk.
Mit tanácsolna a Fidesznek, aki most frakciót keres, és lehetséges, hogy ugyanoda fog jutni, ahova az AUR?
Nem szoktam tanácsokat adni, különösen nem a médián keresztül. Ha lenne valami, amit mondani szeretnénk, meg tudjuk teremteni a kereteit.
„Én a magyar pártban nőttem föl, mást igazán ma sem tudnék csinálni” – Berényi József, a szlovákiai Magyar Szövetség EP-lista-vezetője
Kampányolási hiba, esetleg stratégiai, elvi oka volt annak, hogy a Szövetség listája nem mobilizálta eléggé a magyarokat?
Általános vélemény, hogy a kampányunk rendben volt. Természetesen mindig lehet jobban csinálni, nem feltétlenül minden polgármesterünk és megyei képviselőnk vette ki a részét a segítségből.
Ami itt stratégiai probléma és más helyzet, mint Erdélyben, hogy Szlovákiában néhány éve gyakorlatilag megszűnt a nyílt magyarellenesség. Nyugalmi állapot van, a közösségünknek nincs veszélyérzete, ezért nem is tartja annyira fontosnak, hogy egy magyar párt képviselje az érdekeit, mert mi a magyar megmaradást és a régiófejlesztést szoktuk szorgalmazni.
Ebből a szempontból nagy kihívásokat nem érzékelnek. A szlovák pártok olyan válaszokat adnak a többi kérdésre, ami alapján ha valaki baloldali, akkor oda szavaz, ha meg liberális, akkor a Progresszív Szlovákiára. A magyar párt szüksége elementáris erővel jelenik meg Erdélyben, ahol továbbra is működik egy komoly nacionalista párt.
A másik az, hogy nagyon erősen polarizált Szlovákiában élünk, főleg a miniszterelnök ellen elkövetett merénylet után. A magyar választók is várnak tőlünk válaszokat, amik viszont az egyes társadalmi rétegeket, csoportokat kizárják. Tehát amennyiben egy kérdésre Á-t mondunk, akkor azok, akik a B-t várták, csalódottak, nem szavaznak át, és fordítva. Nagyon nagy az ideológiai megosztottság a magyarok között is.
Valakik – éppen annak köszönhetően, hogy nagyon intenzív az Orbán–Fico-együttműködés – azt várják el tőlünk, hogy ezt a vonalat támogassuk, amit egyébként többé-kevésbé meg is teszünk.
Vannak viszont, akik nem tudják Ficónak megbocsátani azt, amit 2010-ben tett, vagy Malina Hedviget, vagy a Fradi-szurkoló-verést. Ők nem tudják elfogadni, hogy például a köztársaságielnök-választáson Pellegrinit támogattuk, és most büntettek bennünket.
És még egy: a Progresszív Szlovákia magyar nemzetiségű listavezetőt választott, aki új a politikában, ami sok fiatalt odavonzott. Ódor Lajos miatt a Progresszív Szlovákia is nagyon sok szavazatot kapott Dél-Szlovákiában, elsősorban annak köszönhetően, hogy a listavezetője, a korábbi ügyvezető miniszterelnök magyar nemzetiségű volt.
Ha jól értem, akkor azt mondja, hogy már mind az etnikai mobilizáció, mind a néppárti jelleg megvalósulása problémákba ütközik.
Igen.
Hogy maradjunk a második felénél, a néppártosodásnál: ön szerint meddig tud egy pártban lenni Gyimesi György és Mózes Szabolcs?
Erre nem tudom a választ. Egyébként nyilván a Magyar Szövetséget ebben a formációban a statisztikai adatok tartják inkább fönt, mint a belső kohézió. Mindenki számára napnál világosabb, hogy hét-nyolc százalék a magyarok aránya, és emiatt össze kell fognunk, ha eredményt akarunk elérni. De a belső véleményazonosság és a belső kohézió gyöngébb.
Ön bejelentette, hogy a tisztújításkor nem kíván elnökségi tag maradni. Miért? Nem ért egyet a párt irányvonalával, vagy éppen hogy vállalja a felelősséget az irányvonal kudarcáért?
A második természetesen. Vállalom a felelősséget ezen irányvonal kudarcáért, én voltam a listavezető.
Becslések szerint a szlovákiai magyarok harmadát tudhatják maguk mögött. Ön szerint hogyan kellene elérni a többieket? Szükséges-e a Szövetség politikájának áthangolása?
Nyilván igen, de azért nem indulok az elnökségbe, mert nekem is inkább csak kérdéseim vannak, és nincsenek válaszaim. Kellenek új emberek, akik megtalálják erre a rendkívül nehéz és összetett kérdésre a választ.
Orosz Örs is kijelentette, hogy ő már magyar pártban nem fog indulni országos választáson, csak ha a magyar párt szlovák párttal indul. Lehetséges, hogy ez a hidasodás lehet megint egy út?
Továbbra is azt tudom mondani, hogy azért nem indulok az elnökségi posztért, mert már nem az én feladatom, hogy ezt a nehéz kérdést eldöntsem, ezt másoknak kell. Én a magyar pártban nőttem föl, ott tanultam meg a politikát, mást igazán ma sem tudnék csinálni.
Itt az országos politika befejeződött. Nyilván megyei alelnök vagyok két évig Nagyszombat megyében, ahol csinálom tovább a dolgokat. Itt azért tudok eredményeket is megmutatni. Úgyhogy ez nem teljes kivonulás a közéletből, de országos szinten már nem akarok beleszólni.
Hogy látja, nem hajtották túl a Fidesz agendájának hirdetését?
Nagyon őszintén mondom: amit a kampányban mondtam, és ami a programunk része volt – a megírása fő koordinátora én voltam; most csak az európai választásokról beszélek –, ott valóban sok azonosság volt. Voltak súlypontbeli különbségek, nyilván a Minority Safe Pack lesöprése az asztalról nekünk fontosabb téma volt, mint a Fidesznek.
De ezeket az alapján mondtam, amit a Régiók Bizottságában átéltem az elmúlt években. Az Európai Uniónak van egy konzultatív, ajánlást tevő intézménye, a Régiók Bizottsága, ahol 350 megyei vezető, polgármester ül. Szlovákiának van kilenc helye, ide sikerült beverekedni magamat mint megyei alelnök szlovákiai magyarként. Ami a programunkban megjelent akár a háborúval, akár a migrációval kapcsolatban, akár a kultúretikai kérdésekben, melyek Magyarországon is témák, én a bizottságban megélt tapasztalataim alapján mondtam, nem értve egyet azzal, ami ott zajlik. És nem azért, hogy a Fidesznek kedvezzünk, vagy támogassuk. Sok hasonlóság volt, de én az ott megéltek alapján teljes meggyőződéssel mondtam azt, amit mondtam. Nyilván ez 3,9 százalékot ért.
