Bár Washingtonban egyesek megkérdőjelezik a NATO jelentőségét, brüsszeli illetékesek rámutattak, hogy nagy különbség van a retorika és a valóság között, ezért továbbra is biztosak abban, hogy az észak-atlanti szövetség erős marad.
Volt már példa arra, hogy a katonai szervezetet halottnak, de legalábbis haldoklónak nevezték. Nemrég Mike Lee amerikai republikánus szenátor azt írta az X-en: „Ideje kilépni a NATO-ból és az ENSZ-ből.” Elon Musk, a világ leggazdagabb embere és Donald Trump amerikai elnök közeli szövetségese úgy reagált erre: „Egyetértek.”
Miközben több szakértő megjegyzi, hogy Musk gyakran osztja meg politikai véleményét a platformon anélkül, hogy az feltétlenül alakítaná az amerikai politikát, el kell ismerni az üzletember erős informális befolyását és hozzáférését Trumphoz.
Ennek ellenére a brüsszeli NATO-központ tisztségviselői egyelőre meglepően nyugodtnak tűnnek. Arra a kérdésre, hogy küszöbön áll-e a szövetség megszűnése, még mindig határozott nem a válaszuk, két okból: egyrészt a különbséget hangoztatják a retorika és a tettek között, másrészt pedig a tagországok és az aspiránsok – nevezetesen Ukrajna – között.
Washington emelni akarja a védelmi kiadásokat
Trump a brit kormányfővel folytatott előző heti találkozója után megerősítette elkötelezettségét a NATO kollektív védelméről szóló 5. cikkely mellett. Ezt az álláspontot Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter többször megismételte – nyilvánosan és zárt körben egyaránt – a NATO februári brüsszeli találkozóján.
Noha határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy az európai szövetségeseknek jelentősen növelniük kell védelmi kiadásaikat, a megbeszéléseket számos bennfentes konstruktívnak nevezte. „Soha nem hagyta el a szobát, figyelt, kérdezett, illetve jegyzetelt – nem egy kilépni készülő szövetséges viselkedése” – mondta egy NATO-nagykövet.
A NATO-diplomatáknak ennek megfelelően kell navigálniuk az állandó spekulációk között. „Meg kell fejtenünk, mit jelent mindez, de azt is megtanultuk, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a zajt, és a tetteket kell néznünk. Ez egyfajta stratégiai türelem, amit gyakorolnunk kell” – jelentette ki egyikük.
Ukrajna bizonytalan útja a NATO-ba
Ukrajna más tészta. „Az ukrajnai pálya megváltozott, de a NATO-pálya nem. Ukrajnával szemben elég keményen lépnek fel, de továbbra is elkötelezettek a NATO mellett” – jegyezte meg egy nagykövet. Egyértelmű példa erre a hangnemváltás Volodimir Zelenszkij ukrán elnök irányába, ahogy az is, hogy az Egyesült Királyság előrelépett a fegyverszállítások koordinációjában. Az is nyilvánvaló, hogy Ukrajna nem fog egyhamar csatlakozni a NATO-hoz – bár valójában a Joe Biden vezette, előző kormányzat volt az, amely a legutóbbi NATO-csúcstalálkozókon blokkolta Kijev tagságát néhány nyugat-európai állam csendes megkönnyebbülésére. Az új amerikai kormányzat csupán sokkal nyersebben fogalmaz.
A NATO keleti szárnyán fekvő országok azt is szeretnék tudni, hogy maradnak-e a térségben az amerikai csapatok. Egyelőre a válasz igen, de sokan elismerik, hogy aggódnak az Európában állomásozó amerikai erők létszámának közelgő felülvizsgálata miatt.
Ha Oroszország megtámadja ezeket az államokat, segítségükre fognak-e sietni az amerikai erők? Az uralkodó vélekedés szerint igen, de elsősorban attól függ a NATO-szerződés 5. cikkének elrettentő ereje, hogy a szövetségesek és az ellenfelek is hisznek-e benne, vagy ahogy egy kelet-európai tisztviselő fogalmazott: „Olyan ez, mint Schrödinger macskája – mindkét állapotban létezik, élve és halottan is, amíg a dobozt ki nem nyitják. A NATO esetében addig nem fogjuk tudni, amíg ténylegesen nem tesztelik az 5. cikkelyt.”
