Hogyan próbál a magyar kormány lavírozni kínai gazdasági kapcsolatai építése és az új amerikai adminisztrációnak való megfelelés között? És tud-e kulcsszereplő lenni a kínai–EU kapcsolatokban, amit a kínai elnök is pártolna? A kínai-magyar kiadatási egyezmény hátteréről szóló sorozatunk záró része.
Előző két cikkünkben (itt és itt) bemutattuk a Kínával nyáron kötött magyar kiadatási egyezmény jogi hátterét, a két ország által 2024-ben kötött belügyi együttműködési megállapodást és megnéztük a gazdasági együttműködés legfontosabb eredményeit (vagy azok elmaradását). Záró cikkünk a magyar-kínai kapcsolatok általános értékelésével foglalkozik, főleg annak fényében, hogy az Orbán-kormány legfontosabb – nyugati – szövetségese, az új amerikai kormányzat az USA előtt álló legfontosabb külpolitikai/külgazdasági kihívásnak Kínát tartja.
Üllő és kalapács? Amerika és Kína között
A sajtó és ellenzéki politikusok a kínai és a magyar illiberális kooperáció bizonyítékait keresik, de forrásaink szerint a két ország hivatalos kapcsolatai ennél bonyolultabbak. Főleg, amióta az USA Donald Trump hatalomra kerülésével az Orbán-kormány első számú nemzetközi szövetségesévé vált.
Egyik forrásunk arról számolt be, hogy míg korábban a kínai informatikai óriáscég, a Lenovo vezetését Magyarországon magas kormányszinteken is fogadták, idei látogatásakor a cég vezérével a kormányból senki nem találkozott. Emlékeztető: márciusban írtuk meg, hogy amikor Szijjártó Péter január 17-én az USA-ban a szankciókért felelős amerikai pénzügyminiszterrel, Scott Bessenttel tárgyalt – egyebek, így a kettős adóztatás elkerüléséről szóló szerződés visszaállítása mellett – Rogán Antal lekerüléséről a szankciós listáról, akkor forrásaink szerint világossá vált, hogy amerikai informatikai cégek addig nem fognak üzletelni magyar, az államhoz (is) kötődő partnerekkel, amíg a terület a korrupciós listára került miniszter alá tartozik. Forrásaink szerint emiatt került át az informatika Lantos Csaba energiaügyi miniszterhez.
Az itt élő kínai kolónia jogi státuszainak intézése is megváltozott. Egy forrásunk szerint mostanában szinte minden régóta, akár évtizedek óta Magyarországon élő kínai polgár tartózkodási engedélyének hosszabbítását elutasítják. Ilyenkor vizsgálják, hogy az előző öt évben 180 napnál többet tartózkodott-e külföldön, amit ugyanis nem szabad. Ebbe az öt évbe beleesett a Covid-időszak, a teljes és hosszú kínai lezárásokkal, amikor majdnem két évig senkit nem engedtek ki az országból, azt sem, aki magyar tartózkodási engedéllyel ment haza egy rövid időre. Ezt eddig figyelembe vette a magyar idegenrendészeti hatóság, most viszont minden ügyben felülvizsgálat van, tudtuk meg, és sorra vonják vissza a tartós letelepedési státuszt 20-30 éve itt élő kínaiaktól.
Forrásunk szerint érződik, hogy ez egy központi döntés, „ami furcsa, mert közben deklaráltan barátok vagyunk”, mondja. „Lehetséges, hogy ezzel a 250 ezer eurós vendégbefektetői státusz felé akarják terelni őket, mert azt gyorsan megkapják.” Ahogy ezt megírtuk, ebben két ingatlan alapkezelő érdekelt: az egyik Tiborcz István érdekeltsége, a másik tulajdonosi köre pedig megegyezik a korábbi letelepedési kötvény legfontosabb forgalmazójának, a Hungarian State Special Debt Fund nevű offshore cég tulajdonosaival. Őket Rogán Antal és Habony Árpád köréhez sorolták.
Végh Zsuzsanna, a German Marshall Fund külpolitikai elemzője szerint a magyar kormány alapvetően a kínai vezetés kegyeit próbálja keresni, de nem tartja valószínűnek, hogy a közeljövőben egy, a Budapest-Belgrád vasútvonalhoz hasonló méretű újabb befektetési megállapodás születne. „Azt is végig kéne még vinni és egy csomó beigért befektetést szintén meg kell valósítani”, utal a BYD és a CATL beruházásaira. „Ezeknek a tényleges hozadékát még nem látjuk.”
Kérdésünkre, hogy a magyar politika kettős szorításban van-e amiatt, hogy a Trump-kormányzat az USA legnagyobb kihívásának Kínát tekinti, Magyarország pedig összekötő szerepet szeretne játszani a két nagyhatalom között, Tompos Márton momentumos parlamenti képviselő abszurdnak minősítette ezt a szituációt, amit azért meg tudnak beszélni a felek hátsó csatornákon. „De szerintem Magyarországon egy picit túlértékeljük a saját fontosságunkat. A Fehér Házat nem nagyon érdekli, hogy a kis Magyarország mit dealezik Pekinggel, ameddig nem az történik, amit az oroszokkal csinálunk, hogy kémközpontot hozunk létre Európán belül”, teszi hozzá.
Megnehezíti-e a kínai-magyar barátságot Trump hatalomra kerülése, kérdeztük Végh Zsuzsannától is. Amerikában most az a hivatalos vonal, hogy nyilvános kritikát nem fognak megfogalmazni Magyarországgal szemben, ezt az itteni ügyvivő el is mondta egy konferencián, kezdte válaszát. „Ez elsősorban a jogállamiság és demokrácia kérdéseit érinti. Viszont ettől függetlenül elhangzott az is, hogy az amerikai vezetés Kínát kihívásnak tekinti nemcsak maga, hanem a szövetségesei számára is, és bízik abban, hogy ezt a szövetségesei is belátják, és nem mennek bele olyan együttműködésekbe, amik adott esetben a szuverenitásukat alááshatnák. Érdekes, hogy próbáltak úgy fogalmazni, hogy a kritika rezonáljon a magyar kormányzati kommunikációval is: a szuverenitásra való hivatkozással.”
Végh Zsuzsanna szerint a jelenlegi helyzetben ez az egyetlen érzékeny terület a magyar kormány és a Trump-adminisztráció között. „Vannak még más területek, ahol az amerikaiak szeretnének látni bizonyos elmozdulást: fontos nekik a védelempolitikában, hogy minden szövetséges ne csak belerakja a megemelt forrásokat, hanem adott esetben akár amerikai eszközöket vásároljon. Ez Magyarország esetében is érvényes.”
Az energia területén merülhetett még fel kritika Magyarországgal szemben az orosz függés miatt, de ott is van némi szívességtétel az amerikaiak felé: nemrég jelentették be a Small Modular Reactor együttműködést, ami nem sokkal követte a Paks 2-t érintő szankciók feloldását. Ez egy csomagban kötött megállapodás lehetett, mondja az elemző.
Végh Zsuzsanna Kína esetében nem lát semmit, ami arra utalna, hogy Magyarország visszavenne az együttműködésből, sőt a kiadatási megállapodás ennek ellenkezőjére utal. „De a beruházás a továbbiakban is érzékeny terület lesz, úgyhogy szerintem itt kompenzálni fog a kormány. Meg fogják próbálni valahogy kimozogni, mert nem akarnak lemondani a beruházásokról, és úgy tűnik, hogy belpolitikai fronton mélyíteni akarják az együttműködést Kínával.”
Az EU megosztott ebben is
2024. májusában a kínai elnök arra is utalt, hogy támogatja Magyarországot abban, hogy nagyobb szerepet játsszon a kínai–EU kapcsolatokban. Az EU szintén megosztott Kínával kapcsolatban, folytatja Végh Zsuzsanna. „Mint unió, tehát mint a Bizottság relatíve gyenge pozícióban van, ami részben abból fakad, hogy az uniós tagállamok más más-stratégiát képviselnek. Vannak, akik sokkal inkább fenyegetésként, kihívásként tekintenek Kínára, mások pedig inkább lehetőségként. Magyarország és Szlovákia képviselik leginkább az utóbbit. Ebben a helyzetben nehéz egységes uniós álláspontról beszélni.”
Magyarország Kínával kapcsolatos pozíciója kevésbé szemet szúró, mint oroszpártisága, hiszen Oroszország megtámadott egy Unióval határos országot, emiatt az EU sokkal égetőbb problémának és közvetlen biztonsági fenyegetésnek tartja Oroszországot. Ráadásul a tagállamok jelentős része próbál közös politikát kialakítani Ukrajna támogatása kapcsán is, amit a magyar vezetés folyamatosan vétóz, emiatt ez sokkal közvetlenebb egzisztenciális probléma, mint Magyarország és Kína viszonya. „Nyilván zavaró, hogy adott esetben Magyarország kapuként funkcionálhat Kína számára a befektetéseken keresztül, és felvetődnek biztonsági kérdések is, de kevésbé közvetlenül destruktív a magyar álláspont.”
Azt viszont érdekesnek tartja az elemző, hogy a magyar álláspont nem csak üzleti szempontból nagyon Kína-barát, hanem politikai gesztusokat is tesz egy alapvetően autoriter rezsim felé. Szerinte erre nem lenne szükség, például a belügyi együttműködési keretmegállapodásra vagy a kiadatási egyezményre, amit három nap alatt tárgyaltak le. „Ez nem azt jelzi, hogy itt kimunkált magyar érdek és álláspont lenne, amit képviselni kell. Sokkal inkább szívességtételről van szó Kínának, részben lehet, hogy azért, mert ez az ára annak, hogy Magyarország olyan hitelmegállapodásokat tudjon kötni Kínával, amilyet tavaly nyáron is tudott. Ez viszont nem tipikus még azokban az országokban sem, amelyek nyitottabbak Kína felé, pl. Szlovákia. Nem feltétlen jár kéz a kézben a németeknél sem, akik együttműködőbbek Kínával gazdasági érdekek miatt.”
Míg 2014-ben csak egymilliárd euró kínai működő tőke volt Magyarországon, 2022-ben már 3,5 milliárd, amiben még nincs benne a CATL akkumulátorgyár 7,3 milliárd vagy a BYD autógyár ötmilliárd euróra becsült értéke.
„Mindenki bizniszel velük, mindenki fogadná ezeket a beruházásokat”, mondja egy külügyes megkérdezettünk. „Lehet, hogy ezeket a politikai gesztusokat befektetés-csalogatóként használja a magyar kormány, aminek egyébként is az a filozófiája, hogy sehová sem szabad elköteleződni, mindenkivel jóban kell lenni.” Akár úgy is, hogy az EU-ban kínai hídfőállássá formálják Magyarországot (még ha továbbra is összeszerelő-üzem státuszban tartják is). Legalábbis addig, amíg a kínai kapcsolat nem sérti a Trump vezette Amerika érdekeit.
Látványpékség?
A kiadatási egyezménnyel kapcsolatban több forgatókönyv is létezhet – ebben egyetértett két a kínai-magyar kapcsolatokra közeli rálátással bíró forrásunk is. Az egyik szerint egy konkrét esethez kapcsolható a szerződés megkötése. „Ez azért lenne súlyos, mert nyilvánvalóvá válna, hogy Kína bármikor rákényszerítheti az akaratát Magyarországra” – mondta. Ha erről van szó, akkor rövid határidőn belül jöhet egy kiadatás. Ugyanakkor lehetséges, hogy az egyezménynek Kína inkább szimbolikus jelleget szánt.
A kínai diplomáciában az ilyen szimbolikus gesztusoknak történelmileg mindig nagy szerepe volt, és ez nem változott a Kínai Kommunista Párt hatalomra jutásával. A mindenkori kínai vezetők emiatt szeretnek látványos, de a feleket valójában nem sok mindenre kötelező „szándéknyilatkozatokat” aláírni. A kínai elnök tavaly májusi budapesti látogatásán aláírt 18 megállapodás között volt a Kínai Kulturális Központ megnyitásáról szóló is – ami három héttel később már meg is nyílt, vagyis nyilvánvalóan már évekkel korábban előkészítették.
„A kínai vezetésnek mindig jól jön, ha azt demonstrálhatják odahaza, hogy egyre jobban kiterjesztik a csápjaikat nyugatra, Európába. Erre nagyon jók az ilyen egyezmények” – mondta egy forrásunk. Ebben a kontextusban kell értelmezni annak a kínai parlamenti delegációnak az érkezését is, amelyik miatt július végén két napon át komoly forgalomkorlátozások voltak Budapesten, és a kínaiakat húsz autóból álló konvoj szállította.
„Az egész nem szólt semmi másról, minthogy a látogatás után a kínai sajtóban elmondhassák, hogy rengeteg kínai beruházás zajlik Magyarországon. Kínának kellenek ezek a gesztusok, a magyar fél pedig a jelek szerint készségesen eleget tesz ennek. Emellett persze ott van a kínai gondolkodásban az is, hogy „később még jó lehet valamire” az éppen megkötött egyezség, így akár a mostani kiadatási megállapodás is” – mondta egy forrásunk.
Kósa András
