Tavaly volt a legalacsonyabb születésszám Magyarországon azóta, amióta vezetik a statisztikákat. Miközben a kormány éppen alkotmányba foglalná, hogy a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való joga az élethez való jogon kívül minden más joggal szemben elsőbbséget élvez, mintha nagyot csökkent volna a gyerekek értéke a társadalom és az állam szemében is. Első látásra legalábbis nehéz máshogy értelmezni, hogy az egyre kevesebb gyerek közül is egyre kevesebbet tartanak meg a szüleik, egyre többen kerülnek állami gondozásba, miközben folyamatosan fogy a gyermekvédelemben dolgozók száma. A még ott lévők meséltek arról, miben látják a nagyobb beáramlás okát, és hogyan súlyosbodnak az állapotok napról napra a gyermekvédelemben.
Egyre kevesebb gyerek, egyre több állami gondozott, egyre kevesebb dolgozó – a többtényezős egyenlet végeredménye rövid távon a gyermekvédelmi rendszer túlterheltsége. Hosszabb távon pedig az egyre nehezebb körülmények között felnövekvő „zacis” generáció egyre jobban leterheli majd az ellátórendszer többi elemét: az egészségügyet és a szociális szférát, amit pedig az egész társadalom megérezhet.
A Szabad Európának a rendszerben dolgozók és éppen most távozók mesélnek arról, hogyan darálja le egyre gyakrabban a gyerekek jövőjét a kampány közeledtével egyre felpörgő gyermekvédelmi retorika ellenére, a lényegében a bicskei botrány óta változás nélkül vegetáló rendszer.
Csak megszületni volt könnyű
„Nem nehéz kitalálni, hogy miért kerülnek be többen a kevesebb megszületőből. A legtöbb gyerek ma Magyarországon a leszakadó térségekben születik. Ennek az oka a tudatlanság, a szakorvosi ellátás hiánya és az anyagi krízishelyzet” – írja egy jelenleg nevelőszülőként, korábban más formában is a gyermekvédelmi rendszerben dolgozó szociális szakember, aki szeretne névtelen maradni. A cikkben Zsófiának nevezzük.
„Ezek a fiatalok – még ha tudják is, hogy a szexuális együttlétükből gyerek születhet – nem tudnak védekezni, hiszen a fogamzásgátló szerek az itt élő lányok/nők számára elérhetetlenek, ahogy az óvszer is a fiúk részére. Továbbá a szexualitás itt nem két érett felnőtt kapcsolatát jelenti, hanem örömforrást, programot – mondja. Szerinte a kormány szegregált oktatáspolitikája, illetve a 16 évre leszállított tankötelezettség egyre több, nagyon alacsony iskolai végzettséggel, ezáltal kevés használható tudással rendelkező fiatalt enged útjára nagyon korán. "Ahhoz készségek is kellenek, hogy valaki tovább tudjon látni annál, hogy hónap elején megjön a szoctám” – teszi hozzá.
Harminc napra jött, egy éve van bent
„Hogy hogyan látjuk belülről? Itt elvileg maximum harminc napot tartózkodhatna egy gyerek, amíg megfelelő gondozóhelyet találunk neki, mi befogadóotthon vagyunk. Tudja, mennyi ideje vannak most nálunk gyerekek? Van, aki már egy éve! Inkább el sem mondjuk nekik, hogy csak ideiglenesen vannak itt, teljesen összetörné őket” – meséli egy befogadóotthonban gyermekfelügyelőként dolgozó forrásunk.
Illetve csak dolgozott, mert a napokban sok más kollégájához hasonlóan ő is otthagyta a munkahelyét, de már nem a kifogástalan életvitelt ellenőrző eljárás, hanem a körülmények miatt. Ő is névtelenséget kért, most Anikónak nevezzük. „Rövid idő alatt hárman is eljöttünk, mert embertelenek a körülmények. Múltkor egy hónapja lejárt szavatosságú élelmiszerből kellett volna főznünk, azt megtagadtam, de maradtam. A végpont akkor jött el, amikor egy 16 éves szökött lakónkat hozták vissza, akivel még sosem találkoztam. Terhes volt, és erősen vérezni kezdett. Bevittem a kórházba, a kollégám egyedül maradt az összes többi gyerekkel. Fenyegető vetéléssel visszaküldték az otthonba a kíséretemben. A gyámját hiába hívtuk, azt mondta, nem jön oda az éjszaka közepén. Alig értünk vissza, még jobban vérezni kezdett. Visszavittem a kórházba, ahol minősíthetetlenül beszéltek velünk, majd a vizsgálat alatt kiderült, hogy elvetélt. Itt volt vége. Másnap felmondtam. – Hozzátette: ősszel nagyon érezhető volt, hogy egyre több gyerek érkezik. – Egyre több gyerek jött be, viszonylag kicsik, köztük olyan hároméves is, akiről lemondtak a szülei, majd a nevelőszülő is visszahozta, akihez került.”
Akkor is marad, ha rossz helyen van
A nevelőszülő és a gyermekfelügyelő után következzék egy gyám, akinek egyszerre több intézményre is rálátása van, mert több helyen laknak a gyámoltjai. Őt Katalinnak hívjuk. „Jogszabály szerint maximum harminc gyerek tartozhatna egy gyámhoz, efölött pluszpénz jár. Van, aki elvállal harminckilencet is, de már most is az az elvárás fentről, hogy minél több gyereket gondozzunk haza, mert egyszerűen nem tudják őket hová tenni.”
Katalin szerint annyi a beáramló gyerek, hogy már nincs elég gondozási hely, ezért a végsőkig a családnál vagy a kórházakban tartják a gyerekeket. „Akkor is, ha a családok esetében ez akár további bántalmazás, elhanyagolás veszélyével jár, és még az eddiginél is traumatizáltabb állapotban kerül majd be a gyerek, akit ettől függetlenül még mindig csak az esetek töredékében tudunk az igényeinek megfelelő helyre küldeni, az esetek többségében már csak azt tudjuk nézni, hol van egy szabad ágy.”
Van olyan általa látogatott gyermekotthon, ahol összevontak több csoportot a helyhiány miatt. „A gyerek mondja a felügyelőnek, hogy te elmehetsz, én maradok. Ez így van - csak a gyerek állandó. Ettől rosszabb állapotúak lesznek, ami a magatartásukban is megjelenik. Agresszívak, bántalmazók, arrogánsak a nevelővel, amivel szemben az újonnan érkező szakdolgozó tehetetlennek érzi majd magát. Ez egy ördögi kör, és nincs kiút” – zárja.
Katalin szerint nemcsak több gyerek érkezik, de egyre rosszabb állapotban is. „Már a kisgyerekek is komolyan bántalmazottak, sokszor hospitalizáltak. Volt olyan kórházból érkező pár hónapos gyerek, aki egyetlen kiságyban nevelkedett addigi életében, és nem értette, mi történik, amikor a gondozó lerakta egy játszószőnyegre. Amikor a magyar állam azt mondja, hogy csokért szüljenek, akkor áruvá teszi a gyerekvállalást. Sokan úgy vállalják be, hogy sem lelki érettségben, sem az életkörülményeikben, sem anyagilag nem alkalmasak még arra, hogy felneveljék a gyereküket. Lakás, ház viszont kell. Megszületik a gyerek, az állam pedig ezután gyönyörűen magára hagyja az egész családot”– teszi hozzá.
Azt mondja, intézményi szinten is hiányos az ellátórendszer: „Döbbenetes tapasztalataim vannak a saját gyámoltjaim óvodáiból is. Nincs elég óvónő, nincs fejlesztőpedagógus, nincs gyógypedagógus. Most vannak értelmileg akadályozott, autista gyerekeim, náluk sokszor egész más a felállás; jól szituált, sokszor diplomás szülők adják be őket a szakellátásba, mert egyszerűen nem tudják megoldani a többi gyerekük mellett az állandóan egész embert kívánó ápolást. – Kiemeli, hogy a hátrányos helyzetű térségekben továbbra is magas szülési hajlandóság oka többek között az, hogy szinte teljesen kizárták az iskolákból a civil szervezeteket, a szexuális felvilágosítást. – Nemcsak a szexualitásra, de az önmagukról gondolkodásra sincsenek felkészítve, nem tanulják meg, mi a saját felelősségük.”
Az elvesztett számháború és az áldozatok
2024-ben 77.500 gyermek született Magyarországon, 7725-tel kevesebb, mint egy évvel korábban.
Ez az eddigi legalacsonyabb éves születésszám az ország történetében, közel háromezerrel kevesebb, mint a korábbi mélypontot jelentő, 2011-es adat. Ezzel szemben a másik számsor: a legfrissebb elérhető adatok szerint 2023-ban Magyarországon 23.800 gyermek részesült gyermekvédelmi szakellátásban. Az elmúlt évtizedben közel húsz százalékkal emelkedett a számuk.
Ezek hosszú távú, évtizedes tendenciák, ami azt jelenti, hogy jóval azelőtt kezdődtek, hogy Novák Katalin egyáltalán hallhatott K. Endréről, sőt 2014 és 2020 között család- és ifjúságügyért felelős államtitkárként sokkal komolyabb szerepe volt rendszerszinten a gyermekvédelem és a családpolitika – a statisztikák szerint sikertelen – alakításában, mint a kegyelmi ügyön keresztül.
Ma Magyarországon tízezer azonos korú lakosra 99,5 állami gondozott jut. 61 százalékuk nevelőszülőnél, 28 százalékuk gyermekotthonban lakik, míg tíz százalékuk utógondozói ellátásban részesül. Évente nagyjából öt-hatezer gyerek kerül be a rendszerbe, és nagyjából ugyanennyi fiatal hagyja el. Régen sem volt könnyű a gyermekvédelmi szakellátásban felnőni, máshol voltak a rendszerhibák, de léteztek. Ezt bizonyítja korábbi cikkünk, amely a hatvanas évek egyik legnagyobb szakellátó intézményében, a fóti gyermekotthonban felcseperedő egykori bentlakókról készült.
Az elmúlt pár évben viszont – a változatlan financiális és intézményi körülmények között egyre növekvő terhelés miatt – egyre rosszabb körülmények között kellett volna a gyermekvédelemben dolgozóknak megvalósítaniuk a problémás, az esetek jó részében traumatizált gyerekek integrációját az értékét folyamatosan veszítő bérezésért cserébe; a bicskei ügy kirobbanása utáni egyetlen igazán jelentős átalakítás, a kifogástalan életvitelt vizsgáló adatlap bevezetése után pedig tovább súlyosbodott a munkaerőhiány a szektorban, ahogy erről és a következményeiről is többször írtunk.
Pedig a kormánynak voltak nagyívű tervei a gyermekvédelmi rendszer megreformálására. Ezek közé tartozott a nagy létszámú (általában 48 fő feletti) gyermekotthonok kitagolása, vagyis kiváltása kisebb, családiasabb lakásotthonokkal (általában legfeljebb tizenkét fő) vagy a nevelőszülői hálózat fejlesztésével.
A cél az lenne, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyerekek ne tömegintézményekben, inkább családias környezetben nevelkedjenek. Ez azonban a lendületes kezdés után nehézkesen megy, főleg a megfelelő nevelőszülői háttér és a finanszírozás hiánya miatt.
A sikeres struktúraváltáshoz szükség lenne a nevelőszülői rendszer bővítésére is, de az elmúlt időszakban az ő számuk sem emelkedett kellő mértékben, sőt tavaly csökkenni kezdett. A rendkívüli és egyre növekvő leterheltség miatt nagy létszámú gyermekotthonok egy része még mindig működik, többek között azért, mert olcsóbb a fenntartásuk, mint a kisebb lakásotthonoké. Támogató szakmai háttér nélkül önmagában a költöztetés sem fogja megoldani a gyerekek sikeres integrációját.
Rendre felmerülő ellenzéki kritika, hogy a kormánynak csak az a fontos, hogy megszülessenek a gyerekek, nem törődik a további sorsukkal. Ennek ellentmond számos családpolitikai támogatási elem, amelyeket a kormány az elmúlt tizenöt évben vezetett be, de látható eredménnyel ezek sem jártak, akár a születésszám csökkenését, akár a szakellátásba érkezők számának emelkedését nézzük. Ezek jó része egyébként is adókedvezmény formájában realizálódik, míg például a családi pótlék összege nem változott 2008 óta, hiába ígérte a miniszterelnök tavaly egy nyelvbotlással a duplázást. A többi támogatási forma egy része a mindenkori minimálbér összegéhez van kötve.
Megkérdeztük a Belügyminisztériumot, milyen lépéseket terveznek, hogy csökkentsék az állami gondozottak számát, tervezik-e tovább egyszerűsíteni az örökbefogadási szabályokat és hol tart a nagy létszámú gyermekotthonok “kitagolása”. Amennyiben válaszolnak, válaszukkal külön cikkben foglalkozunk majd.
