Megtorpanni látszik az ellenzéki miniszterelnök-jelölt kampányának lendülete, pedig lenne kihasználható politikai tartalék, véli szakértőnk. Ruff Bálint kommunikációs és kampánytanácsadó szerint régen dobott fel a kormányzat akkora labdát az ellenzéknek, mint a kötelező oltások problémakörével. A Konstruktív bizalmatlanság című podcast-sorozatunk 2021. november 3-án, szerdán felvett epizódjának szerkesztett, írásos változata.
Csalódás vagy siker az október 23-i az ellenzéki nagygyűlés?
Ha a számokat nézzük, akkor nyilvánvalóan ez egy kudarc. Ha azt nézzük, hogy megelőző két hónapban milyen feladatot oldottak meg az ellenzéki választók és aktivisták, akkor érthető, hogy elfáradtak október 23-ra. Annyi az elvárás, hogy egy színpadra álljon ki a 106 egyéni jelölt és a megválasztott miniszterelnök-jelölt, és ez meg is történt. De az ellenzéki választók mégis csalódottak lehetnek, mert a katarzis elmaradt. Ez nem szervezés, hanem odafigyelés kérdése.
Ha optimistán szemlélem, akkor az előválasztás eredményhirdetése óta Márki-Zay Péter kampánya stagnál. Ha pesszimistán akarok fogalmazni, akkor leállt. Nem tudta tovább vinni az előválasztási lendületet, és minden kampányban dolgozó rémálma. Amit eddig építettünk, amit eddig gondoltunk, az megfeneklett. A momentum építése helyett különböző technikai, pártos egyeztetések kezdődtek, és elmaradt a kifelé való politizálás.
Azt beszéltük, hogy Márki-Zay Péter előtt három út áll. Egyrészt, hogy megtartja ezt a lendületet, és megy tovább. Másrészt, hogy betagozódik az ellenzéki rendszerbe. A harmadik pedig, hogy elkövet esetleg egy olyan hibát, amivel leírja magát az ellenzéki oldalon. Melyik taktika felé tart?
Ezt még nem lehet látni. De már amögé is kérdőjel kerül, hogy ő valóban rendszeren kívüli, "anti-establishment" politikus lenne. Most úgy tűnik, csak addig volt az, amíg az asztalhoz nem engedték. Az elmúlt két hétből úgy tűnik, hogy ő is oda akar furakodni, egyenlő félként akar részt venni, pedig akik rá szavaztak, dühből, lázadásból nem ezt várják. Ha valaki odaül az asztalhoz, és kér magának egy frakciót a majdani Országgyűlésben, szeretne egy szeletet a tortából, az a többi résztvevő kegyeire bízza magát.
Az elmúlt 11 év ellenzéki politikusai nem a választások megnyerésében voltak sikeresek, sőt, hármat el is vesztettek. A kudarcok ellenére még mindig ők ülnek ott az asztalnál, pártokat vezetnek, befolyással bírnak. Gyakorlottak a taktikákban, kamarillapolitikában, cinizmusban és machinációkban. Őket meggyőzni és legyőzni ezekben a vitákban nagyon nehéz.
Az ellenzéki szavazókat egy kérdés foglalkoztatja: hogyan fogják legyőzni Orbán Viktort? Az elmúlt két és fél hétben az erre várt válasz csíráját sem nagyon láttuk.
Az ellenzék régi működéséhez való visszatérést mutatja talán az is, hogy ez az október 23-i rendezvény, a nagygyűlés olyan volt, mint az eddig megszokott ellenzéki műsor. Zenészekkel, meglepetés vendégekkel és pártvezetők beszédével. Ezzel szemben Orbán Viktor beszédét egy fesztiválhoz hasonló rendezvénysorozat előzte meg, ami témára, a 2006-os októberi eseményekre épült, és gyakorlatilag felvezetett a kormányfő szónoklatához.
A Fidesz mitológiájának része, hogy ők az utcán szerveződnek. Két éve nem volt Békemenet, és ugyan számon lehet kérni a szervezőkön, hogy talán előírták a részvételt, vagy európai uniós támogatásból vett buszokkal hozták Budapestre a közönséget, de ez a dolog ettől még működik, a szavazói bázis megszilárdítását kiválóan szolgálta.
Az pedig az elmúlt évek tapasztalata, hogy nagyon jók a közbeszéd meghatározásában, tematizálásában is. Ez csak az ellenzéki előválasztás és azt az megelőző kampány idejére csúszott ki a kezükből. Október 23-tól kezdve a Fidesz tudatosan visszavette a közbeszéd dominálását. Orbán Viktor pont az ünnepi gyűlésen szerintem az elmúlt időszakban egyik legjobb beszédét mondta. A sajátjaihoz szólt, azok nyelvén. Felvázolta, hogy mi a tétje a választásnak. Elmondta, hogy Magyarország az európai kultúra utolsó bástyája. Kijelölte, hogy kik az ellenfelek, és mi történik akkor, hogy ha nem a Fidesz van hatalmon.
A közbeszéd uralása milyen üzenetekkel indul el a kormánypárt részéről?
Szerintem még tesztüzemben vannak, keresik a legerősebb indokot, miért kell rájuk szavazni. Nagyon nehéz 11 évi kormányzás után ilyet találni, már nem mondhatják, hogy ők az ostromlott vár. Úgyhogy most egyszerre több szálon fut a kommunikáció: a 2010 előtti időszak elítélése, az akkori adók felemlegetése, vizitdíj bevezetésének szándéka és az LMBTQ, melegellenes témát is kicsit visszacsempészték. Ezek és a februárban érkező pénzeső hatásos lehet a tavaszi választásokat valóban eldöntő 20-25 vidéki körzetben.
Hogy már ők is ezekre koncentrálnak, mutatja az M30-as autópálya átadási ünnepsége is. Itt is felszólalt a kormányfő, aki elmondta, hogy végre egy sztráda, ami nem Budapestről indul, és amely összeköti a történelmi Magyarország két városát. De ne feledjük, hogy a beruházás Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt, ahol legalább három billegő körzet van.
Visszatérve Márki-Zay Péter október 23-i beszédére: értelmezhető programbeszédként?
Semmivel nem különbözött ez bármelyik egy vagy öt évvel ezelőtti ellenzéki beszédtől. Nagy lehetőséget hagyott ki, mert ha tisztán kampányszempontból nézzük, akkor körülbelül 160 nap van hátra az áprilisi választásokig. Sőt, ennél kevesebb, mert december közepén leáll a politikai élet körülbelül egy hónapra. Így már csak nagyon kevés idő, 90 nap marad a kampánytervezésre.
Mivel most ez a kampány lendületet vesztett, januárban valószínűleg újra kell indítani. Még nem látom, mi az az üzenet, ami elég erős lesz az év elején érkező kormányzati ajándékpénzekkel szemben, és meg tudja győzni az embereket, hogy anyagi érdekükkel szemben szavazzanak. Eddig bejött a magányos harcos szerep. Eljutott vele a hegytetőre, de odaérve azt látja, hogy van egy másik, még magasabb csúcs, ráadásul már másokat is magával kell vinnie az alaptáborból.
Improvizatívnak érzem Márki-Zay Péter kommunikációját, és ez a DK-tól kapott, a lejáratására összeállított, állítólag a Fidesztől származó dokumentum bemutatásán is látszik. Volt politikai haszna, hiszen bizonyította kitartó együttműködését az egyik legerősebb ellenzéki párttal, a Demokratikus Koalícióval, de ugyanakkor elég amatőr hangulata volt. Ez most még belefér, de később már nem.
Mi a nehezebb? Életben tartani ez alatt a 160 nap alatt a momentumot, vagy januárban egy hatalmas nagy dobással újra beindítani a kampányt?
Én azt gondolom, hogy most már elveszett a lendület, ezt feléleszteni már nagyon nehéz. Úgyhogy a januári nagy dobás marad, miközben a Fidesz folyamatosan kampány üzemmódban van.
Az elmúlt hetekben az ellenzék két ügyet is veszni hagyott, pedig azokkal országos politikát is csinálhattak volna. Az egyik a benzin ára: mivel annak egy része adó, a kormányzatnak lenne mozgástere beavatkozni a drágulásba. Voltak egyéni akciók, például a Jobbik részéről, de az elmaradt, hogy az ellenzék közösen kiálljon és egy országos akciót szervezzen, és elnevezze ezt, mondjuk, Orbán-adónak. Ezzel lépéskényszerbe hozta volna a kormánypártot. Ehelyett a kormányfő kétszeresen is nyerhet ezen a helyzeten: egyrészt besöpri a többletet az adókból, másrészt amikor esetleg hatósági árat hirdet, akkor ismét az emberek érdekeinek védelmezőjeként léphet fel.
A másik ilyen ügy a koronavírus-járvány negyedik hulláma. Ha az ellenzék találna egy szakértőt, aki az Operatív Törzs és Müller Cecília mintájára rendszeresen kiállna a nyilvánosság elé elmondani, mit csinálnának másképp és miért. Ezzel megint átvehetnék a kommunikációs kezdeményezést és mutatnák kormányzóképességüket is.
Nem beszélve arról, hogy régen dobott fel a kormány akkora labdát az ellenzéknek, mint a kötelezőoltás kérdésével. A Fidesz az elmúlt 11 évben azzal indokolta a centrális államot és annak filozófiai hátterét, hogy ez a leghatékonyabb és leggyorsabb kormányzási módszer, amivel a polgárokat is megóvja. Ezzel szemben most hoz a kabinet egy olyan döntést, hogy a kötelező oltás kérdésében felrakja a kezét, és átadja a döntés jogát a munkáltatóknak, illetve a polgármestereknek. Akiknek egyébként sem képzettségük, sem adatuk nincs hozzá a fertőzöttekről, oltottak számáról, arányáról. Csak azért, hogy eltolja maguktól a népszerűtlen döntést, a konzervatív kormányzat elfogadja a legneoliberálisabb szemléletet.
Ha a nem professzionális kommunikációs kampánymegoldásokról beszélünk, akkor nem hagyhatjuk ki az Elk*rtuk című filmet, a rendező vádjait a mozik műsorpolitikájáról, a közönség szervezésének furcsaságait. Átgondolta a kormányoldal, hogyan akarja eladni a filmet a közönségnek?
Én ebben nem a professzionalizmus hiányát látom. Ez a film is egy eszköz a saját tábor összetartására. Nem az ellenzéki szavazóknak, nem a filmkritikusoknak készült. Egyetlen célja, hogy felfrissítse a 2006-os utcai összecsapások halványuló emlékét.
A Fidesz legnagyobb problémája a Békemeneten is megmutatkozott. Korábban rengeteg fiatal volt ezeken a megmozdulásokon, most pedig mintha eltűntek volna a 18-25 közötti fiatalok, a lázadó generáció. Nekik kezd cikivé válni, hogy 11 éve hatalmon lévő, pocakos, 60 év körüli emberek döntsenek a sorsukról. Itt jön képbe a 25 év alatti SZJA-mentesség, a családosoknak járó adókedvezmény, a minimálbér megemelése.
Az elmúlt két hétben még egy érdekes fordulat volt a nem kormánypárti oldalon. Hogyan értelmezhető a Kutyapárt beszállása a választási versenybe?
Ez megint ugyanaz a folyamat: lehúzni a saját szintjükre a győztes miniszterelnök-jelöltet. Egy viccpártról van szó, a velük kezdett bármilyen tárgyalás csak rosszul sülhet el. Az egyik gyomros, hogy pont azokkal a pártokkal szemben jött létre a Kutyapárt, akik most Márki-Zay mögött állnak. A másik mélyütés a közös ellenzéki listán kért hely, hiszen megint az egyezkedés, technológia, hatalmi mutyi felé mutat. Ráadásul a kommunikáció ismét az üzengetésre épül, mint az elmúlt évtizedben, a nyilvánosság előtt puhítják, győzködik egymást. Az lett volna az előválasztás egyik célja, hogy ez ne történjen meg.
Én úgy érzem, hogy nem is a médiában történő üzengetéssel van baj, hanem azzal, hogy ha ez valamit helyettesít. Hogy ha a négyszemközti, egymás közti egyeztetést váltja ki az üzengetés.
Nem a nyilvánosság, az átláthatóság a hiba. A gond az, amikor hiányoznak a politikai cselekedetek mögötte. A Kutyapárt el fog indulni a választáson így is, úgy is. Ott lesz ez a legkockázatosabb, ahol pár száz szavazaton múlik majd az eredmény. Ezekben a körzetekben el kell mondani a választóknak, hogy a rájuk adott voksok veszélyeztetik az ellenzéki összefogás sikerét, a kormányváltást. Nem lehet a Kutyapártot fideszesnek beállítani, ennél bölcsebbek a szavazók.
Az előválasztás első fordulója bebetonozta a régi pártokat. A második forduló a miniszterelnök-jelölt kiválasztásával az ellenkező eredményt hozta. Ebből a kettősségből kell valami összegyúrni.
Az elmúlt két hétben jött a hír, hogy Orbán Viktor posztjai is fizetettetek lettek a Facebookon. Van-e ennek bármilyen jelentősége? Lehet-e ebből messze menő következtetést levonni? Vagy ez egyszerűen "business as usual", egy megszokott üzleti fogás?
Egy jó kampány alapja a támogatói adatbázis, aminek folyamatosan épülnie és frissülnie kell. Az egész Stop Gyurcsány aláírásgyűjtés ezt célozta. Lehet ezt is lenézni, ezen is vigyorogni, vagy viccelődni az adatgyűjtő munkatársak felvételén. De az eredménye meglesz.
Mint ahogy a fizetett kormányfői Facebook-posztoknak is. Új emberekhez jut így el, új követőket és lájkolókat gyűjt, saját nevével, brandjével húzza fel a népszerűségben lemaradó pártját is. A Telex-hu-n hirdetett like-bajokságon már tizedik alakommal Orbán Viktor nyer. Nem véletlenül.
Mire figyeljünk a következő két hétben?
Az első kérdés, hogyan folytatja kampányát a Fidesz. A második az ellenzéki stagnálás, lesz-e újabb nekirugaszkodás december közepéig. A harmadik, hogy ha lesz ilyen, akkor az teljes összefogással, egy irányban történik-e.
