A kazettás bombákat a világ döntő része még katonai célpontok ellen is betiltotta, az orosz hadsereg viszont az ukrajnai civilek ellen is beveti a háború kezdete óta. A könnyen taposóaknákká váló fegyverek lakott területek elleni használata önmagában háborús bűncselekménynek minősülhet.
A kazettás lőszerek a taposóaknák veszélyességéhez mérhető, különösen kegyetlen fegyvernek számítanak. A legtöbb európai ország ezért már évek óta leszerelte a kazettás lőszerkészleteit, hasonló fegyvereket pedig nemzetközi egyezményben vállaltan később sem fognak bevetni senki ellen.
Ezen országok közt van Magyarország is, de például a környékről Lengyelország, Finnország vagy Ukrajna nincs. A világ legnagyobb hadseregei is inkább kimaradtak az egyezményből, az USA, Kína, Oroszország vagy India egyelőre továbbra is élni kíván ilyen fegyverekkel.
A kazettás lőszereket ledobhatják bombaként (ezért ismert fürtösbombaként is), de eljuttathatják őket másképp is a célterület fölé, például rakétával vagy ágyúval. A lőszer lényege, hogy egy megadott ponton kinyílik a külső borítása, és a belső vázról több, akár több ezer kisebb lőszer csapódik be végül szétszóródva.
Így lehetetlen vele pontosan célozni, egy-egy, akár focipálya méretű területen lehet vele mindent és mindenkit támadni. Mivel a végül becsapódó lőszerek húsz kilogrammnál, de leggyakrabban tíz kilogrammnál is könnyebbek, kőépületeket nem igazán lehet velük hatékonyan támadni, a szabadban lévő embereket, például katonai menetoszlopokat viszont nagyon is. A páncélozott járművek teteje is jellemzően gyengébben védett, ezért páncéltörő robbanótöltettel ezek ellen is hatásos lehet.
A lőszertípust a második világháborúban a náci Németország kezdte el használni, de hamar átvette a világ minden nagy hadserege. Jellegzetes hangjáról is felismerni a legtöbb kazettás lőszertípust: olyan, mintha petárdafüzért durrogtatna valaki a távolban, másokat inkább a pattogatott kukorica sűrű kipattogására emlékezteti a szétszóródó becsapódások hangja.
Nemcsak a lőszer szükségszerű pontatlansága jelenthet problémát, hanem az is, hogy a kisebb lőszerek jelentős része nem robban fel. Hiszen kisebb tömegük miatt megakadhatnak akár egy bokorban is.
Ezek később gyakorlatilag szinte taposóaknákká válnak, mivel egyszerű érintéstől, kis mozgatástól is felrobbanhatnak akár évekkel később is. Kis méretük miatt meglehetősen sok áldozatot szednek így a korábban bombázott területeken élő gyerekek között.
2020-ban, tehát az ukrajnai háborút megelőzően a dokumentált esetek alapján a kazettás bombák áldozatainak 44 százaléka volt gyermek. Ez akkor 126 azonosított esetet jelentett. A később felrobbanó kazettás bombák elsősorban Afganisztánban, Kambodzsában, Irakban, Loszban, Dél-Szudánban, Szíriában, Jemenben és Hegyi-Karabahban szedtek áldozatokat.
Az USA 2008-ban elhatározta, hogy 2018-ig teljesen kivezeti azokat a kazettás lőszereit, amelyeknél elképzelhető, hogy a robbanótöltetek több mint egy százaléka nem robban fel. Ezt 2017-ben Trump elnök megváltoztatta, és a lőszertípus bizonytalan ideig tartó további használatát engedélyezte.
Az orosz hadsereg jól dokumentált módon a háború kezdete óta folyamatosan bevet kazettás lőszereket az ukrán lakónegyedek ellen is. Az ENSZ és a NATO hamar elítélte ezt. Előbbi szervezet külön vizsgálja azt is, hogy Ukrajna bevetett-e hasonlót bárki ellen, és ha igen, hol és mikor. A New York Times tudósítása szerint az ukrán sereg kelet-ukrajnai falvak visszavétele során vethetett be ilyen lőszert az orosz haderő ellen.
A Human Rights Watch jogászai szerint a lőszertípus lakott területek elleni bevetése önmagában háborús bűncselekménynek minősülhet, attól függetlenül, hogy az orosz vezetés nem írta alá a lőszertípus kivezetését előíró nemzetközi megállapodást.
„Ez kifejezetten élő erő elleni fegyver, ezért is döbbenetesek azok a képek, amikor jól látható módon Harkivban, Harkiv belvárosában lehet látni a sok-sok apró robbanást. (…) Ezt nem szokás városi harcban használni” – mondta korábban Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense a lőszertípusról az InfoRádiónak. Ugyanakkor elmondása szerint az orosz hadsereg korábban is bevetette városok ellen, például Aleppo vagy Groznij ostroma során.
