Két héten belül három magyar katolikus egyházi vezető is állásfoglalást tett közzé az egyházon belüli bántalmazások, szexuális abúzusok miatt. Legutóbb a pannonhalmi főapát, Hortobágyi T. Cirill kért bocsánatot mindazoktól, akikkel szemben egyházának szolgálattevői visszaélést követtek el, de írt a megelőzés, a feltárás fontosságáról, a felelősségvállalás megkerülhetetlenségéről és a transzparens kommunikációról is. Máté-Tóth Andrást, a Szegedi Tudományegyetem vallástudomány-professzorát arról kérdeztük, hogy ezek a megnyilatkozások egy átgondolt megtisztulási folyamat jelei lehetnek-e.
Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre több hír látott napvilágot a katolikus egyházon belül elkövetett bántalmazásokról, szexuális zaklatásokról, botrányokról, a felelősök ellen indított vizsgálatokról. Egyházi vezetők is gyakrabban, nyíltabban szólalnak meg a témában, december első két hete pedig különösen sűrű volt ebből a szempontból.
A sort a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia december 4-én kiadott közleménye nyitotta, amelyben arról írnak, hogy az elmúlt hónapok egyházat érintő botrányos hírei sokakban békétlenséget, csalódottságot váltottak ki, és szeretnék ezeket eloszlatni. A közlemény szerint a gyermekek elleni szexuális bűncselekményekről szóló híradások gyakran azt a látszatot keltik, mintha csakis egyházi személyek által elkövetett cselekmények lennének. A katolikus egyház, amely az áldozatok mellett áll, határozottan és a világi törvényeknél szigorúbb előírások szerint lép fel ezek ellen a bűncselekmények ellen.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye után két héten belül a magyar katolikus egyház három vezetője is állásfoglalást tett közzé a témában. Míg Marton Zsolt váci püspök körlevele és Varga László kaposvári megyéspüspök közleménye elsősorban bocsánatkérésről szól „Istentől, a gyermekektől és a fiataloktól, akiket bántalmazás ért egyházi személyek részéről”, addig Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát a megelőzés, a feltárás fontosságáról, a felelősségvállalás megkerülhetetlenségéről és a transzparens kommunikációról is ír.
Ehhez kapcsolódóan: Válasz Online: Felfüggesztették az Orbán Viktor irodáját is felszentelő plébánost, mert melegpartikon vehetett részt
Bár a nyilatkozatok egy irányba mutatnak, nagyon tükrözik az egyházi vezetők lelkiségét, nem egy kaptafára íródtak – mondta a Szabad Európának Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem vallástudomány-professzora, aki meglepőnek nevezte, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar, majd néhány megyéspüspök személyesen és azonos tartalommal nyilatkozott a nyilvánosságnak. Mint fogalmazott, csak találgatni lehet, hogy volt-e valamilyen összehangolás e mögött akár püspökkari ülésen, akár informálisan.
Máté-Tóth András szerint külön aláhúzza a bocsánatkérő megnyilatkozások jelentőségét, hogy noha II. János Pál pápa 2000-ben bocsánatot kért a katolikus egyház történelmi fő bűneiért, ezek között nem szerepeltek a gyermekek kárára elkövetett cselekmények. Hozzátette: a rendszerváltás után is csak két olyan magyar püspök volt, akik nagyon halkan, esetlenül bocsánatot kértek azért, hogy a püspökök és a papok nem álltak kellő mértékben az üldözött keresztények mellé.
A híradások alapján úgy tűnhet, hogy a katolikus egyház hemzseg a pedofiloktól - mondja Máté-Tóth András. Nyilván egy eset is sok – hangsúlyozza a valláskutató –, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy Magyarországon – ahogyan egyetlenegy volt kommunista országban – sem végeztek olyan méretű feltárást a gyermekek kárára elkövetett bántalmazások, visszaélések ügyében a katolikus egyházon belül, mint például Németországban. Ennek szerinte nem az az oka, hogy az egyház tart a presztízsveszteségtől, „mert bizonyos tekintetben az egyház már minden presztízsét elveszítette az utóbbi érvtizedben. Kialakult egy olyan közhangulat a társadalomban és a hívők között is, hogy az egyház menthetetlenül elvesztette a világi érdekektől és a világi hatalomtól való függetlenségét, és úgy táncol, ahogyan a forint cseng. Ez az általános vélekedés pedig eltakarja azt a rengeteg fejlesztést, ami egyébként történik az egyházon belül.”
Máté-Tóth András szerint inkább az apparátus és a felkészültség hiánya akadályozta a magyar katolikus egyházon belül a teljes körű múltfeltárást, a németországihoz hasonló szisztematikus vizsgálatot. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon szinte az összes egyházi vezető az üldöztetés légkörében szocializálódott, a katolikus egyház évtizedeken keresztül ki volt szolgáltatva a politikának, az egyházi vezetők megszokták, hogy semmilyen ügyet ne hozzanak nyilvánosságra, mert abból csak hátrányuk származhat.
Arra a kérdésre, hogy az elmúlt hetek nyilatkozatai a nyilvánosságra került ügyekre reagálnak-e, vagy gyökeres fordulatot, egy megtisztulási folyamat kezdetét jelenthetik a katolikus egyházban, a szegedi egyetem professzora azt monda: tudomása szerint jelenleg az előkerülő esetekre korlátozódik a tevékenység, a Vatikán nem vár el ennél többet, úgy véli ugyanakkor, hogy az elmúlt tíz évben nagy előrelépés történt az egyházon belül a megfelelő szakemberek képzése és az eljárási rutinok érvényesítése terén.
Bódis András, a Válasz Online újságírója, a témában született több tényfeltáró cikk szerzője is úgy látja, hogy az egyházvezetői nyilatkozatok egyelőre inkább egy-egy ügy nyilvánosságra kerülése utáni reakciók, de szerinte ez hamarosan átcsaphat egy rendszerszintű feltárási, megtisztulási folyamatba. Úgy véli, az egyház az áldozatokat és hozzátartozóikat is arra bátorítja, hogy jöjjenek elő, kommunikáljanak.
