Szakértők az afgán főváros gyors népességnövekedését, a klímaváltozást és a rossz gazdálkodást okolják a válságért. Sok szegénységben élő család nem engedheti meg magának, hogy vizet vásároljon, olyan, mintha választania kellene, hogy élelemre vagy ivóvízre költ.
Kabulban a talajvíz szintje az elmúlt évtizedben harminc métert süllyedt, miközben a város fúrt kútjainak – a lakosok fő ivóvízforrásának – közel fele kiszáradt, derül ki a Mercy Corps független nonprofit szervezet nemrégiben készült tanulmányából.
A városban aránytalanul magas a víz iránti kereslet: évente 44 millió köbméterrel több vizet termelnek ki, mint amennyit a természet pótolni képes – ez majdnem kétszerese a fenntartható aránynak.
Mindeközben Kabul lakossága a 2000-es mintegy kétmillióról 2025-re több mint hatmillióra nőtt, ami óriási nyomást gyakorol a vízkészletekre.
A város víztartó rétegeit több mint százezer szabályozatlan fúrt kút és több száz gyár és üvegház is elszívja – állítják a Mercy Corps mellett a Szabad Európának nyilatkozó afgán vízgazdálkodási szakértők.
„Kabulban mintegy négyszáz hektárnyi üvegház található, amelyek évente körülbelül négymillió köbméter vizet fogyasztanak” – mondta Najibullah Sadid, a Németországban élő vízkészlet- és klímaváltozás-kutató. „Több mint ötszáz italgyártó vállalkozás is működik az afgán fővárosban. Csak egy ilyen vállalat, az Alokozay, a város legnagyobb üdítőital gyártó cége, évente körülbelül egymillió köbméter talajvizet használ el” - tette hozzá.
Az ENSZ arra figyelmeztetett, hogy gyors intézkedések nélkül Kabul talajvize 2030-ra kimerülhet, ami egzisztenciális fenyegetést jelent a lakosság számára, és jelentős migrációs hullámot indíthat el.
„Választani kell a víz és az élelem között”
Kabul számos része már kiszáradt, és a lakosok teljes mértékben a tartálykocsikból vásárolt korlátozott mennyiségű vízre támaszkodnak.
Egy személy, aki Kabul északnyugati részén, a viszonylag tehetős Taimani környékén él, azt mondja, hogy fizetésének negyedét költi vízre.
„A havi fizetésem huszonegyezer afgán (mintegy háromszáz dollár), és legalább ötezer afgánt (hetven dollár) költök vízre a tízfős családunk számára. Ezt a vizet teázásra, főzésre, mosogatásra, mosásra és fürdésre használjuk.” – mondta a Szabad Európának június 26-án.
„Sok család van, amelyik nem engedheti meg magának, hogy vizet vásároljon, olyan, mintha választania kellene a víz és az élelem között” – mondta a Taimaniban élő lakos.
Azt is elmondta, hogy azok, akik nem tudnak fizetni a vízért, több kilométert utaznak a nyilvános kutakhoz, hogy vízhez jussanak. Még a tikkasztó nyári időben is, Kabulban sok lakóház csak hetente egyszer vagy kétszer jut vízhez.
A vízszennyezés egy másik jelentős kihívás, amely sújtja Afganisztánt, ahol az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint az emberek közel nyolcvan százaléka nem fér hozzá biztonságos ivóvízhez.
A szakértők szerint Kabul talajvizének nagy része szennyvízzel, méreganyagokkal és magas arzéntartalommal szennyezett.
Lehetséges megoldások
A Nyugat által támogatott, 2021-ben összeomlott volt afgán kormány a Világbank szerint több mint négymilliárd dollárt kapott nemzetközi donoroktól a vízellátás átalakítására, de az ágazat továbbra is nagyrészt fejletlen mind a fővárosban, mind az ország többi részén.
A jelenlegi, tálibok vezette kabuli kormány tisztviselői nem reagáltak a Szabad Európa megkeresésére. Sok szakértő ugyanakkor úgy véli, hogy az afgán főváros még mindig viszonylag gyorsan megoldhatja a vízellátási válságot, ha határozott lépéseket tesznek.
„Ez a probléma nem új keletű. Több mint egy évtizede különféle javaslatokat nyújtottak be az afgán hatóságoknak a probléma kezelésére, de soha nem volt prioritás számukra” – mondta Sadid a Szabad Európának.
A javasolt megoldások között szerepel a Shahtoot gát és víztározó megépítése, Kabultól mintegy harminc kilométerre délnyugatra. Ha elkészül, a város több mint kétmillió lakosának biztosít majd ivóvizet, és segítene a víztartó rétegek feltöltésében.
Egy másik projekt egy 200 kilométeres csővezeték megépítését irányozza elő, amely évente több mint 100 millió köbméter vizet terelne el a Panjshir folyóból a fővárosba
Mindkét projekt megvalósíthatósági tanulmányát az előző afgán kormány alatt végezték el.
Áprilisban a tálibok Energiaügyi és Vízügyi Minisztériuma közölte, hogy költségvetési jóváhagyásra vár a Pandzser folyó csővezetékének megépítése. A kormány állítólag további befektetőket keres a 170 millió dolláros kezdeményezés finanszírozására.
Eközben a Shahtoot projekt várhatóan 2027-ben fejeződik be, ha Afganisztánnak sikerül forrásokat szereznie. A gát és a víztározó befejezése a becslések szerint körülbelül 236 millió dollárba kerül.
Abdul Baset Rahmani kabuli vízkészlet- és klímaváltozás-szakértő szerint az afgán fővárosban tapasztalható vízhiány másfél éven belül megoldható, ha van rá politikai akarat.
A szakember ugyanakkor rövid távon sürgős szükségletekre is figyelmeztet, és felszólítja a nemzetközi segélyszervezeteket, hogy nyújtsanak sürgősen segítséget a Kabulban szegénységben élőknek, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ivóvizet vásároljanak.
„Egy ilyen támogatás hatalmas anyagi és mentális terhektől kímélné meg ezeket az embereket, megelőzné a betegségeket, és sok gyermeknek segítene visszatérni az iskolába. Sok ugyanis gyermek azért nem juthat oktatáshoz, mert naponta több kilométert gyalogolnak olyan helyekre, ahol ingyen osztanak vizet, így segítik a családjukat” – mondja Rahmani.
Segélyszervezetek, mint például a Nemzetközi Vöröskereszt (ICRC) és az ENSZ Gyermekvédelmi Főbiztossága, valamint az UNICEF, az elmúlt években számos projektet indítottak Afganisztánban, hogy több százezer embernek segítsenek tiszta ivóvízhez jutni.
Ezen erőfeszítések ellenére, hacsak nem tesznek sürgősen kormányzati intézkedéseket és nem fejeződnek be a nagyobb infrastrukturális projektek, Kabul vízhiánya valószínűleg továbbra is fennáll majd, és végső soron becslések szerint hárommillió embert – vagyis a lakosság nagyjából felét – kényszeríthet a város elhagyására.