A kormány – a bíróságokhoz hasonlóan – a kutatóintézeteknél is átalakításhoz köti a megfelelő finanszírozást. Az új, központosított kutatóintézeti hálózat miniszter által kinevezett és bebetonozott vezetése akár értékesítheti is az Akadémiától a kutatóintézetekhez átzsilipelt ingatlanokat. Ahogy a magánosított egyetemeket, a kutatóintézeteket is fenyegetheti a kizárás az uniós pályázati forrásokból.
A kormány benyújtotta a parlamentnek a volt akadémiai kutatóintézeti hálózat átalakításáról szóló törvényjavaslatát, miután a kutatóintézetek vezetőinek véleménye nyomán valamennyire módosította első tervezetét. Ezzel lezárul az a folyamat, amely 2018 júniusában indult, amikor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 54 percet kapott a költségvetési törvény véleményezésére, amely az MTA költségvetésének közel felét csoportosította át az azóta megszűnt Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz.
A pénzt követték az intézetek, amelyeket elcsatoltak az MTA-tól: 2019. szeptember 1-jétől előbb Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, később HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat néven önálló, de még az államháztartás alá tartozó intézménybe szervezték.
A mostani törvényjavaslat – amelyet a tudományos intézetek vezetői lényegében elfogadtak két ígéretért cserében: 18 milliárdos plusztámogatást kapnak, és valamilyen, még nem tisztázott módon megmarad intézeteik önállósága – a HUN-REN jogi státuszát, működését és finanszírozását alakítja át.
Az új törvény elfogadása után az elmúlt hat év mérlege ez lesz:
- az önigazgató, nagy múltú, a kormányzati befolyásszerző törekvéseknek valamennyire ellenállni képes Magyar Tudományos Akadémia befolyása tovább csökken a tudományos életre;
- kikerült az MTA fennhatósága alól a kutatóintézetek ötezer munkavállalója és intézeteik;
- akiknek megszűnt a közalkalmazotti státuszuk;
- a kormány egy saját maga által kinevezett testület kezébe adja a magyar tudományos élet pénzügyi, szervezeti és szakmai irányítását, ezzel a kutatási kérdések meghatározását is;
- a kormány nemsokára az MTA kutatóintézetek által használt ingatlanvagyonát is megveszi, és átadja hét embernek, a HUN-REN Kutatási Hálózat Irányító Testületének (IT), amely értékesítheti/hasznosíthatja;
- a kormány a HUN-REN-t annyiban a kekvásított (az államtól elkerülve közérdekű vagyonkezelő alapítványokba kiszervezett) egyetemek mintájára hozza létre, hogy az első IT politikai kinevezettjei választhatják majd meg az utódaikat, a magyar tudományos élet első számú irányítóit, amibe a következő kormányoknak nem lesz beleszólásuk, és a tudomány képviselői is csak véleményezési, nem delegálási vagy együtt döntési jogot kapnak.
Lépésről lépésre
Gulyás Balázs HUN-REN-elnök az átalakításnak megágyazva szeptember végén arról beszélt, hogy strukturális problémák miatt „a kutatóhálózat egészének szerkezete módosításra szorul”. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma ekkor azt jósolta, hogy „az eddig még állami intézményként az MTA vagyonával működtetett hálózatot az alapítványba kényszerített egyetemekhez hasonlóan megpróbálják privatizálni, illetve valamilyen piaci formában tovább működtetni”.
Ha léteznek a Gulyás Balázs által említett strukturális problémák, azok a kormány által konstruált új szervezetben születhettek, hiszen a 2019-es rendszeren változtatnának most. Ez vagy az akkor illetékes miniszter, Palkovics László által rapid módon kikényszerített átalakítás végiggondolatlanságát jelzi, vagy azt, hogy 2019-ben még nem vitték végig a változtatásokat a mainál jóval erősebb ellenállás mellett/miatt.
A HUN-REN vezetése így ír az átalakulásról: „A HUN-REN költségvetési intézményből válik magánjogi, államháztartáson kívüli szervezetté.”
Így értékelte lapunknak Havas Attila közgazdász – aki évtizedek óta kutatja az innovációs rendszerek működését – az intézetek teljes kivonását és ennek lebonyolítását az államháztartás és a politikai váltógazdaság alól: „Van egy hatalmas, jól fizetett gépezet, ami szemmel láthatólag azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a lehető legszorosabban ellenőrzés alatt tartsa a kutatást. Ez a kutatás szellemétől idegen megközelítés. A kutatásnak az a lényege, hogy az emberek szabadon gondolkozzanak.”
A november 14-i, a kutatóintézetek vezetőivel tartott megbeszélés után a kormány módosított a javaslatán, és azt nyújtotta be a parlamentnek. Az intézetvezetők ezzel már elégedettek, vagy legalábbis belenyugodtak. A valaszonline.hu-nak nyilatkozó Kiss László, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója „az Akadémiai Dolgozók Fóruma mindent elutasító, radikálisan szektás ellenvéleményéről” beszélt, és arról, hogy a kormány az intézetvezetők összes kérését figyelembe vette. Ő azon aggódott, nehogy az MTA keresztbe feküdjön intézetei konfiskálásának. A kormány a becsült érték körülbelül feléért akarja megvenni az ingatlanokat és a berendezéseket, és átadni a HUN-REN-nek, de ez az MTA-elnökség levezetése szerint reális ár.
Lapunknak a tizenegy kutatóközpont és a hét kutatóintézet egyike, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója, Boda Zsolt politikatudós alapvetően Kiss Lászlóhoz hasonlóan értékelte a kormány módosított javaslatát. „Az első verzió nagyon ijesztő volt, de gyakorlatilag minden javaslatunkat figyelembe vették. A benyújtott törvénytervezet sok szempontból megnyugtató.”
Fontos részletek, például a szervezeti és működési szabályzat vagy az alapító okirat kidolgozása így is hátravan, vagyis még jöhetnek meglepetések.
Megkerestük Maróth Miklóst, az Akadémiáról leválasztott, akkor még ELKH-nak nevezett intézethálózat első elnökét, aki nem kívánta értékelni a törvényjavaslatot, a Kulturális és Innovációs Minisztérium pedig nem válaszolt megkeresésünkre.
Jobb pozícióba került-e a tudomány az elmúlt hat évben?
A HUN-REN vezetése „hatékonyabb és eredményesebb kutatóhálózatot” ígér a forrásemelés mellett (a kormány 2027-re a fizetések megháromszorozását lengette be). Mielőtt a törvényt elemeznénk, nézzük meg, ment-e előbbre a magyar tudomány a 2019-ban indított intézményi átalakítással.
A kormány már 2019-ben is több forrást ígért, valamint azt, hogy a leválasztás az MTA-ról pezsdítő hatással lesz a magyar tudományos életre, jobban bekapcsolódhat a nemzetközi tudományos körforgásba stb. „Ebből semmi nem valósult meg – mondja Pálinkás József volt miniszter és MTA-elnök. – Az Európai Kutatási Tanács pályázatán Magyarország azóta egyet-egyet nyert két-három évenként, de gyakorlatilag onnan is kiszorultunk.”
Hallottunk olyan véleményt, hogy az MTA-időszakhoz képest kicsit egyszerűsödött az irányítás, mert az Akadémia egy bonyolult intézményrendszer, egy kutató viszont többszörösére nőtt és sokszor értelmetlen adminisztrációs teherről beszélt. Ezenkívül 2020-ban volt harmincszázalékos béremelés, amit a kumulált infláció azóta teljesen felélt.
A mostani ajánlat sem túl nagyvonalú: a 2025-ös plusz 18 milliárd áprilistól számolva az év hátralevő részére durván ötven százalékkal növelné az állami forrásokat, vagyis visszahozza, amit az infláció elvitt.
A megegyezést a bíróságoknál is alkalmazott kiszárítás olajozza. Jelen állás szerint több intézet a tavalyinál kisebb költségvetésből gazdálkodhatna – hacsak a kormány nem nyitja meg a pluszpénz csapját. A 2025-ös költségvetési törvény tervezetében ugyanis az szerepel, hogy a „tudománypolitikai ágazatban” dolgozók számára adható 18 milliárd forint béremelésre az általános tartalékból. Ez lehet a forrás – már ha megtörténik az átalakítás.
Persze kutatás(nak nevezett tevékenységet) például a kormánykommunikáció alátámasztásán dolgozó intézetekben is végeznek, a béremelésből így akár a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet is részesülhet. Az sem biztos, hogy a már Transzformációs Programirodát is felállító HUN-REN-elnök a teljes 18 milliárdot odaadná a kutatóhelyeknek, és azok vezetői sem biztos, hogy az egészet fizetésemelésre fordítanák.
Folytatva az elmúlt öt év kormányzati tudománypolitikai fejlesztéseinek áttekintését, a HUN-REN-től függetlenül indultak be az úgynevezett Nemzeti Laboratóriumok (például az egészségbiztonság, a mesterséges intelligencia, a társadalmi innováció területén), ahová konzorciumok pályázhatnak; több ilyenben HUN-REN-intézetek is vannak. Havas Attila szerint átlátható pályázatok, értékelések helyett valójában Palkovics László döntött tízmilliárdokról.
Gulyás Balázs a teljesítményfinanszírozás szükségességéről is beszélt, holott már az ELKH-nál elkezdtek bevezetni teljesítményalapú elosztást a bázisfinanszírozás helyett. Sok intézetben a kutatók az alapfizetésük felett maximum ötvenszázalékos teljesítménybónuszt kaphatnak (a harmincszázalékos béremelés részeként).
Ezenkívül néhány kutatóközpontról leválasztottak egységeket (például az Ökológiai Kutatóközpontról a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet), de „ezek inkább egyéni ambíciók mentén történő” átalakítások voltak – mondta egyik megkérdezettünk.
A kormányzatnak cseppet sem nőtt meg a kutatói hálózatra vagy tágabban a kutatás-fejlesztésre szánt finanszírozási kedve – a már említett egyszeri béremelést leszámítva –, ahogy erről a 2010-es és 2021-es K+F-költéseket bemutató ábránk tanúskodik.
2023-ban 1,38 százalék volt a GDP-arányos K+F-ráfordítás (ebben a külföldi, piaci és kormányzati források is benne vannak), 2022-ben 1,39 százalék, 2021-ben még 1,64. A mostani szint 2017 óta a legalacsonyabb. A források közel fele ráadásul nem a költségvetésből, hanem vállalatoktól származik. Az államháztartásból (beleértve a felsőoktatást is) származik a K+F-ráfordítások további egyharmada; a külföldi források körülbelül húsz százalékot tesznek ki.
A költés helyét vizsgálva a K+F-ráfordítások 73 százalékát a vállalkozási kutatóhelyeken használják fel (ezekben vannak állami és külföldi források is), jellemzően nem alap-, hanem alkalmazott kutatásokra.
A KSH szerint a 2022-es adatok alapján a K+F-ráfordítás GDP-arányosan átlagosan 2,24 százalékot tett ki az Európai Unióban. Magyarország a 18. volt, 2023-ban a 17. Ez is az összes, nem csak a költségvetési ráfordítást tartalmazza, nagy része tehát vállalatoktól származik.
A kormányzat jövőképe, hogy Magyarország 2030-ra Európa top 10 innovátorországa közé kerüljön, aminek feltétele, hogy a GDP három százalékát költse kutatás-fejlesztésre. A kormány igyekezett visszacsempészni az európai tudományos életbe a pályázati rendszerből kitiltott, kekvásított egyetemeket: kaphatnak a magyar költségvetésből pénzt, ha a nemzetközi kutatási konzorciumok befogadják őket. Tehát konzorciumi tagként nem kérnek az EU által folyósított támogatásból, de így a kutatók a nemzetközi tudományos életben maradhatnak.
Csakhogy – mondja Havas Attila – a magyarországi helyzet miatt a külföldi kutatók nem szeretnek magyar partnerekkel pályázni. „A pályázat beadásánál azt gondolják – szerintem nem alaptalanul –, hogy a pályázatot értékelő más kollégák azt látják majd benne, hogy magyar szervezet is tagja a konzorciumnak, és ez rontja a nyerési esélyeket. Azt nem is tudják, hogy Magyarországon van egy külön forrás, tehát be lehet venni a magyar partnert anélkül, hogy EU-s pénzt kapjon. Másrészt aki egy kicsit olvas újságot, tudja, hogy ha Semjén Zsolt rosszat álmodik, vagy kap egy telefonhívást, akkor éjszaka bead egy törvényjavaslatot, és a 133 bátor ember egy óra alatt elfogad egy új törvényt.”
Ha a konzorciumban lévő kutatók többsége nem ismer régóta egy magyar partnert, és nem tudja róla, hogy hasznos tagja lenne a konzorciumnak, miért vállalnának ilyen kockázatokat? – mondja a közgazdász. „Bukhat miatta az egész pályázat, miközben van még 26 másik ország az EU-ban, plusz a társult tagok a kutatás-fejlesztési keretprogramokra, például olyan kutatási nagyhatalmak, mint Izrael és Nagy-Britannia. Csak akkor fogadnak be magyar partnert, ha régóta ismerik, és nagyon fontosnak tartják a részvételét.”
A térségben szinte mindenki jobban teljesít a külföldi források elérésében. Ahogy ábránk mutatja, 2021-ben Csehország hétszer annyi külföldi (benne EU-s) forrást költhetett K+F-re, mint Magyarország.
Kekvásítás
Ahogy akkor megírtuk, a főigazgatók egy dologban voltak egységesek: hogy ne egy jogi személy legyen az egész szervezet, maradjon meg az intézetek jogi önállósága. Ezt elérték, bár a munkáltatói jog központosítása még benne van a tervezetben. Boda Zsolt szerint ennek módosítására is ígéretet kaptak.
„A kekvásítás veszélyét csak egy-két ember hozta föl. Azt gondolhatták, hogy ez annyira fontos Orbán Viktornak, hogy nem érdemes küzdeni, mert elesnek a pluszforrásoktól” – mondta egy nem vezetőként dolgozó kutató a november 14-i egyeztetés után.
A HUN-REN ügyvezető és döntéshozó szerve a hétfős Irányító Testület, a főigazgatók ennek kiválasztásánál is szerettek volna minimális kontrollt. Korábban az MTA jóváhagyása kellett az elnök kinevezéséhez; a benyújtott tervezetben a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács véleményezheti a miniszter által jelölt IT-tagokat. „Ami formalitás, de az EU szempontjából is fontos lehet” – mondta egy kutató.
A későbbiekben a HUN-REN irányító testületi és felügyelőbizottsági tagjainak kijelöléséről – a tisztségek megüresedése esetén – az Irányító Testület a felügyelőbizottsággal együtt határoz úgy, hogy a döntéshez a megüresedő tisztség által érintett testületi szerv (tehát az IT vagy az fb) tagjai többségének szavazata is kell.
Az IT tagjainak többsége „a tudomány művelői közül kerül kiválasztásra” – írja a törvényjavaslat. Ez négy főt jelent, de őket is a miniszter jelöli. A tudományt sok helyen lehet művelni, például a Magyarságkutató Intézetben, a Veritas Történetkutató Intézetben vagy a Terror Házát vezető Schmidt Mária valamelyik intézetében, így Békés Márton vagy G. Fodor Gábor is bekerülhet az IT-be.
A közel négyezer kutatónak (pontosabban intézetvezetőiknek) annyi jogosítványa van, hogy a kutatási intézményvezetők által delegált három személy tanácskozási joggal részt vehet az Irányító Testület ülésein. Emellett feláll közülük egy konzultatív jogkörrel rendelkező Intézményvezetői Kollégium is, amelyet az IT évente legalább kétszer köteles összehívni.
Az IT „tudományt művelő” négy tagjának annyi pluszjogosítványa van a másik három taghoz képest, hogy az ő többségüknek (tehát a négyből háromnak) a támogató szavazata kell a HUN-REN stratégiájának és „ennek keretében a kutatási intézmények céljainak” elfogadásához; kutatási intézmények létrehozásához, átszervezéséhez, megszüntetéséhez és a kutatási intézmények költségvetésének elfogadásához. (Utóbbiaknak része a hazai és nemzetközi pályázatokon elnyert támogatás is, ezek intézményen belüli felhasználásáról – elvileg – nem dönthet majd az IT.)
Az Irányító Testület és a HUN-REN vezetője az elnök, akit – az alapításkori alapítói kijelölés kivételével – az Irányító Testület tagjai választanak maguk közül. Elnöknek csak a tudomány művelője választható.
Pálinkás József nevetségesnek tartja, hogy a törvény célja – preambuluma szerint – a magyar tudomány autonómiájának erősítése, mert egy hétfős kuratóriumnak adják át azt a teljes vagyont, amely a kutatóhálózat működéséhez nélkülözhetetlen, ők fognak dönteni mindenben, ők választják majd ki az új kuratóriumi tagokat is. „Azt a vagyont, amit annak idején Széchenyi a saját vagyonából, Vigyázó Ferenc a saját vagyonából hozott létre, odaadják hét embernek.”
Az, hogy egy központi irányító testület van az intézetek fölött, nem lenne ördögtől való, van ilyen – mondja a volt MTA-elnök. „De kultúrországokban ezeket különböző testületek delegálják. – Azzal nem lett volna gond, ha egy megfelelő szakmai testület irányítja az intézményhálózatot. – Most semmi nem garantálja, hogyan hozzák létre ezt a szakmai testületet; azt, hogy kik lesznek a következő tagjai, ez a hét ember dönti majd el, akik közül három akár volt kormánytag is lehet, de mindegyik politikai kinevezett lesz. – Hozzáteszi, hogy nagy különbség, hogy a tudomány művelői delegálhatnak vagy közülük választanak. – A nekik kedves emberek közül választanak négyet, és hármat delegálnak még valahonnan.”
Havas Attila két súlyos elvi problémát lát abban, hogy lényegében korlátlan ideig politikai kinevezettek lesznek az IT vezetői. „Egy tudományos kutatásokat végző szervezetet nem illik ilyen módon vezetni, másrészt egy demokráciában nem illik bebetonozni embereket. De az első a fontosabb, mert az sem lenne jó, ha egy következő kormány másfajta politikai kinevezetteket küldhetne oda. Ezeket a meghatározó jelentőségű döntéseket kizárólag szakmai alapon szabad meghozni.”
A HUN-REN most még a parlamentnek (már nem az MTA-nak) beszámoló költségvetési szerv, önálló sor a költségvetésben. Ha elfogadják a törvényt, kikerül az államháztartásból.
„Emiatt nem számítunk majd transzparens szervezetnek, nehezebben tudunk pályázni az EU-ban, függetlenül attól, hogy elkezdi-e vizsgálni a törvényt, és minket is kizár-e, mint a kekvás egyetemeket – mondja egy kutató. Szerinte arra is van esély, hogy ez nem történik meg, mert a törvény első változatához képest kihagyták a kekvatörvényre utalásokat, és az egyetemi kuratóriumokba először még politikusokat is ültettek. – De ez már politikai üggyé vált, az EU már rászállt Magyarországra. Könnyen lehet, hogy elkezdik vizsgálgatni az új törvényt, esetleg belekötnek, akár ideiglenesen fölfüggesztik a HUN-REN uniós pályázati lehetőségeit. Szóval van kockázat, lássuk be” – teszi hozzá.
Persze a HUN-REN mostani irányító testületének összeállításába sincs már a tudománynak érdemi beleszólása, bár vannak még benne az MTA által jelölt tagok. 2019-ben ugyanis az MTA még önállóan jelölhetett IT-tagokat, de egy Gulyás Balázs által kezdeményezett tavalyi törvénymódosítás nyomán az MTA jelenleg kénytelen olyan jelölteket állítani, akiket a miniszter elfogad.
A kormány tovább csökkentené az MTA befolyását a benyújtott törvénnyel, továbbra sem engedi a HUN-REN közelébe, azt a minimális hatást leszámítva, hogy a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács véleményezési jogot kapott az IT-tagok kinevezéséhez; a tanács tizenkét tagja között van az MTA elnöke is.
Azt, hogy az MTA nemcsak nem delegálhat, de nem is véleményezhet, Boda Zsolt, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója így értékelte lapunknak: „Ezt egy kicsit sajnálom, de azért fontosnak tartom, hogy a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács legalább véleményezi. Abban ott van az MTA elnöke is, reméljük, hogy megfelelő embereket fognak kiválasztani. Valóban kulcsfontosságú, hogy ki lesz az a hét ember, aki irányítja a hálózatot. Azt, hogy kétszer hat év után ők jelölik ki a saját utódjukat, kicsit én is problematikusnak érzem – teszi hozzá. Bízik abban: azzal, hogy a törvényjavaslatból kikerültek az alapítványi formához kapcsolódó részek, és már csak az általános jogi személyekre vonatkozó szabályozás vonatkozik a szervezetre, segít abban, hogy az EU ne kifogásolja, mert az uniós támogatások elvesztését drámai fejleménynek tartaná. – Azért azt tegyük hozzá, hogy a kekvaügy már egy politikai konfliktusba ágyazódik. Ezért nehéz megmondani, hogy mi az, ami az EU-nak elfogadható, mert nincsenek teljesen világos jogi kritériumok.”
Jogilag nehéz lesz belekötni abba, hogy az IT-tagokat hat évre nevezik ki, és csak egyszer hosszabbítható meg a mandátumuk – mondja Pálinkás József. „Valamit azért tanultak, hogy egy tudományos intézményt nem lehet úgy irányítani, ahogy a kekvát létrehozták. De ez nem fog segíteni a magyar tudományos életen. Minduntalan azt hangsúlyozzák és a bérújságíróikkal megíratják, hogy nem a kutatókkal van baj, ők nagyon kiválók, csak a szervezettel van baj, mert nem kellően központosított. Aki a tudományos életben ilyet mond, az vagy gazember, vagy hülye. A tudományos élet nem így működik. Heisenberget nem kellett központilag irányítani, hogy megtegye a felfedezését.”
Hallottunk arról, hogy időközben megállapodás született az MTA és a kormány között: az MTA elnöke mint a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács alelnöke is jelölhet tagokat a miniszternek (amit az nem köteles elfogadni), vagyis visszatérnének a jelenlegi állapothoz.
Van lehetőség szabadon is kutatni
Bár a törvény első változatának megismerése után minden megkérdezettünk megrettent attól (is), hogy a HUN-REN finanszírozása szolgáltatási szerződés keretében történne, ehhez képest a benyújtott változatban ez áll: „a HUN-REN közfeladatának ellátása elsődlegesen közfeladat-finanszírozási szerződéssel történik”.
Akkor ezt mondta lapunknak egy kutató: „Ha a kormány a megrendelő, akár konkrétan meg is határozhatja, hogy milyen kutatásokat finanszíroz, ami érthetően a tudomány szabadságának végét, a politikának való totális kiszolgáltatottságot jelentheti a nem alkalmazott kutatások esetében.”
A lényeg, amit még senki nem tud, hogy milyen szinten specifikálják a témákat. Ad-e egy kormány pénzt a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokra, ahogy most a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium esetében, amelyben részt vesz a HUN-REN több intézete, vagy úgy specifikálja, hogy csak a technológiai, informatikai rész érdekli, vagy mondjuk nem finanszírozza az illiberális rezsimek és társadalmainak kutatásait? Emellett az intézményhálózat fenntartásához szükség van alapfinanszírozásra is.
„Szerintem semmilyen irányba ne határozzuk meg az alapkutatási irányokat – mondja Pálinkás József. – Ha fejlesztési célt határoz meg egy kormány, és azt mondja, hogy létre akarunk hozni egy csipgyárat, ezért képezzünk olyan mérnököket, akik csipeket terveznek, azt el tudom képzelni. De hogy megmondja, hogy mit gondoljon egy matematikus, mit kutasson egy fizikus… Nem hiszem, hogy Franciaországban bárki megmondaná. Tehát a fejlesztési irányokban, a gazdasági és társadalmi innováció területein kétségtelenül van a kormánynak szerepe. – Persze megrendelőként bármikor fölléphet, adhat pluszpénzt, hogy kutassák a mesterséges intelligenciát. – De ha azt mondják a kutatóknak, hogy legyenek csöndben, és kutassák a mesterséges intelligenciát, akkor sokkal kevesebbet tudnak elérni, mint ha kijelölnek egy célt, és azt finanszírozzák.”
A törvény 20. §-a azt írja az állam és a HUN-REN között kötendő hatéves keretmegállapodás a részletes közfeladat-finanszírozási részéről, hogy köteles „megállapítani
- […] a megállapodással érintett tevékenység vállalt volumenét, indikátorrendszerét,
- a támogatás a) ponthoz igazodó mértékét és a támogatás értékkövetésének szabályrendszerét,
- a szabad témaválasztás alapján végzendő felfedező kutatások lehetőségét, valamint a tématerületi prioritások alapján meghatározott kutatási témák körét, valamint
- a közfeladat-ellátás időszakos közös értékelését, felülvizsgálatát és a szükséges részletszabályokat.”
A szöveg ki is mondja, hogy „a HUN-REN vonatkozásában az állam megrendelőként lép fel”, a szabad témaválasztás tehát lehetőségként szerepel.
Boda Zsolt sem tartja ezt „túl erős megfogalmazásnak”. A mindenkori vezetésen is fog múlni, milyen hatéves keretmegállapodást köt a kormánnyal. „Remélem, ez olyan lesz, ami ad bizonyos szabadságot magának az egész hálózatnak és aztán lebontva a kutatóhelyeknek, kutatóközpontoknak. Nyilván bizonyos tematikus prioritásokat meghatároz majd a kormány, de rémálom lenne, ha lebontva konkrét feladatokat jelölne ki.”
Az intézetigazgató egy júniusban napvilágot látott, nagy, több évre visszanyúló, sok országban folytatott nemzetközi kutatást említ, amely a szabadalmi hivatkozásokat használva indikátornak kimutatta, hogy több és jobb minőségű szabadalom születik azokban az országokban, ahol nagyobb a tudományos szervezet szabadsága. „Az a megközelítés, ami a sajtó egy részében, különösen a kormánysajtóban elterjedt, hogy a tudományos szabadság valami úri huncutság, és csak a kutatók indoka arra, hogy azt csinálják, amit akarnak, nem igaz. – A tudományos szabadság nemcsak fontos alapérték, hanem hasznos is – mondja. Ahol a tudományos szabadság magasabb szintű, ott több a szabadalom, az üzleti innovációs – és nem csak a tudományos – felfedezés. – Ha a kormány nem egy ötvenes évekbeli rendszerhez akar visszatérni, akkor nyilván úgy tud kinézni egy feladatfinanszírozási keretmegállapodás, hogy bizonyos prioritásokat meghatározva egy ponton túl rábízza a tudósokra, hogy mit és hogy csinálnak” – teszi hozzá Boda Zsolt.
Ingatlanok
Bár a valaszonline.hu-nak nyilatkozó főigazgató, Kiss László azt mondta az állam által megvásárolni és a HUN-REN-nek átadni tervezett ingatlanok kapcsán, hogy „nem volt feltétlenül rossz befektetés tizenhét évig tulajdonosnak lenni a korábban állami vagyont jelentő ingatlanok felett”, azért az MTA nem csak ingatlanbitorló volt; adott is cserébe ingatlant az államnak. Például a Bölcsészettudományi és Társadalomtudományi Kutatóközpontjait kiköltöztették a Várból, mert az Országház utcai épületre a Belügyminisztérium tartott igényt. Az épületek máig üresen állnak, semmilyen felújítás nem kezdődött el. Azóta az Alkotmánybíróság kimondta, hogy Alaptörvény-ellenes, hogy a HUN-REN kirendelt és ingyenes bérlőként használja az MTA ingatlanjait.
Az állam által most megvenni szándékozott 49 ingatlan listája itt érhető el. Nem csupán speciális célokra használható épületek vagy irodaházak, hanem földek, kétezer négyzetméteres belvárosi ingatlan is van köztük.
A törvény szerint a HUN-REN induláskor kap szabadon felhasználható és közfeladathoz rendelt vagyonelemeket is. Utóbbi esetében a meghatározott közfeladat elvégzése vagy a cél megszűnése esetén a vagyon visszakerülhet az államhoz, emiatt ezeken elidegenítési és terhelési tilalom van, vagyis a kutatási célok szűkítése akár ingatlanvesztést is eredményezhet.
Az intézetek mindennapi működéséhez szükséges, induláskor megkapott ingatlanokat már nem védi ennyire a kormány, sőt. Nem biztos, hogy lesz ideje megmelegedni minden ingatlannak a HUN-REN tulajdonában: az ingyenesen átadott ingatlanok esetében a törvény 18. paragrafusának 2. pontja kiiktatja a nemzeti vagyonról szóló törvénynek azt a passzusát (a 13. § 4–5-7–8. bekezdését), amely tizenöt éves elidegenítési tilalmat ír elő.
Megkérdeztük a minisztériumot, hogy mi indokolta a nemzeti vagyonról szóló törvény kiiktatását, de nem válaszoltak.
Az Akadémia elnöksége úgy döntött, hogy támogatja az ingatlanvagyon eladását az államnak, és ugyanezt javasolja majd az Akadémia rendkívüli közgyűlésének is.
Kiss László főigazgató szerint „a kormány most láthatóan tényleg békét akar, valóban elfogadták egyébként igen heves kritikáinkat”. Pálinkás József szerint inkább arról van szó, hogy a kormány elérte a céljait. „Egyrészt teljes mértékben megszerzik a kutatóhálózat irányítását, és elmebeteg módon centralizálják. Nyilván Gulyás Balázsnak van egy egyéni ambíciója, hogy ő most nagy embere legyen a magyar tudományos életnek. A következő az ingatlan. Nyilván az ingatlanvagyonban vannak olyan elemek, amelyekre bizonyos köröknek fáj a foguk.”
Az Akadémia volt elnöke kiszúrta azt is a törvényben, hogy a HUN-REN bejelentkezhet a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatósághoz (KEF), az állam egységes beszerzési szervezetéhez. „Vagyis az összes intézményi beruházást egy helyre kívánják csatornázni; majd a KEF fogja beszerezni a vécépapírt Szegedre és Sopronba is.”
Nagyon súlyosnak tartja azt is, hogy a törvény szerint a HUN-REN (hogy az elnök vagy az IT, nem tudni) véleményt nyilvánít a magyar társadalom és tudomány koncepcionális kérdéseiben. „Itt átveszik az akadémiai törvény szövegét, azaz a miniszterelnök létrehozatja a parlamenttel a saját tudományos akadémiáját. Ezek után a magyar társadalom és tudomány kérdéseiben nem a Magyar Tudományos Akadémiát, hanem a miniszterelnök által kinevezett HUN-REN-t fogják megkérdezni. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy tudományosan igazolni fogják, hogy mindenben a legnagyobb mértékben igazuk van.”
Egyébként ugyanez történt a Magyar Művészeti Akadémia létrehozásával: megkapta a Széchenyi Művészeti Akadémia korábbi jogosítványait, és újakat is. „Az Alkotmánybíróságot, a számvevőszéket és minden egyéb autonóm intézményt elfoglaltak, most az autonóm Magyar Tudományos Akadémiát is elfoglalják – mondja Pálinkás József. – Ilyet egyébként Rákosiék csináltak, amikor ’49-ben létrehozták a Tudományos Tanácsot, de az nem tartott sokáig. A Magyar Tudományos Akadémiát akarták azzal is rendszabályozni.”
Az igazgatók most is egyeztetnek a HUN-REN vezetésével, leginkább munkáltatói joguk megtartásáért. A törvény végszavazása december 12-én lesz, 11-én dönt az Akadémia rendkívüli közgyűlése. „Addig még lehet módosítani a törvényt, reméljük, hogy a módosítások is bekerülnek, és nem változtatják meg a bekerülteket – mondja Boda Zsolt. – Ha nagyjából azt a törvényt fogadják el, amiben most megállapodtunk, néhány kiegészítéssel, az óvatos optimizmusra ad okot. El kell ismerni, hogy a lényeges pontokban engedtek, rugalmasnak tűnnek, és hát mit csináljunk?”
Havas Attila szerint ugyan most a hálózatról van szó, de valójában az ország jövőjéről. „Az élet minden területét befolyásolja, hogy milyen minőségű kutatásokat végeznek. Ez szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az életminőség megfelelő színvonalú legyen. Ahhoz versenyképesség is kell, de ne a versenyképesség legyen a célunk, az eszköz; az életminőség folyamatos javítása legyen a cél.”
