Hogyan neveli ki az új erdélyi elitet és formálja a romániai magyar közvéleményt a Mathias Corvinus Collegium?

Már kétezer fiatalt ér el az MCC Erdélyben, közéleti előadássorozataival pedig még szélesebb közönséget. Mennyire képes egy önálló kisebbségi magyar társadalom új elitjét képezni, vagy ez is a NER-központú nemzetegyesítés egyik eleme?

„Adnak egy tág perspektívát, olyan tudást, amit máshonnan nem tudnék megkapni.”

„Nem hiszem, hogy szeretnék valamilyen kooperációba bonyolódni velük. A magyarországi nemzeti radikális tábor hegemóniaépítésének az egyik pillére.”

A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem két magyar hallgatójának véleménye homlokegyenest eltér a magyarországi Mathias Corvinus Collegium (MCC) immár egy évtizede Erdélyben (pontosabban Romániában, mert nemcsak Erdélyben, hanem a Partiumban és a Bánságban, Aradon is jelen van) is működő egyetemi tehetséggondozó programjáról.

A határon túli kisebbségi magyar közösségekben kevéssé szokás a magyar költségvetési – bizonyos években a 2010 előtti éves összeg tízszeresét is elérő – támogatások hasznát, célját vitatni, leginkább el kell fogadni.

De az MCC erdélyi expanziója kapcsán is előkerül ugyanaz a kérdés, amely az iskoláztatási támogatáson, templomfelújításokon és még egy-két területen kívül szinte mindegyik magyarországi támogatásnál, sőt a Fidesz nemzetpolitikája egészének megítélésénél: milyen következménye van/lehet a kisebbségi magyar közösségekre?

A portfólió

Idén már több mint hétezer diák tanul Kárpát-medence-szerte 24 képzési helyszínen az 1996-ban a Tombor család által létrehozott tehetséggondozó kollégiumban. (Tombor a legkülönbözőbb NER-üzletekben bukkan fel, most épp a vasútijármű-gyártásban, a MÁV járműjavító cégeinek privatizálásánál. Habony Árpád és Szalay-Bobrovniczky Kristóf jelenlegi honvédelmi miniszter köréhez sorolják.)

Az MCC már nem csak Magyarországon vagy a Kárpát-medencében aktív. Amióta 2020-ban a magyar kormány feltőkésítette a szinte a teljes magyar felsőoktatás éves támogatásának megfelelő összegű vagyonnal (2022-re vonatkozó beszámolója szerint ez immár 458 milliárd forint), megvett egy magánegyetemet Bécsben, és brüsszeli irodát is nyitott.

2020-ban törvénnyel közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá alakították (ahogy az egyetemek nagy részét, leválthatatlan kuratóriumokkal). Létrehoztak egy saját kiadót, de a napokban megvásárolták a nemcsak a könyvkiadásban, hanem a terjesztésben is maghatározó Librit, és megkezdődött az ingyenesen tulajdonukba adott ingatlanok felújítása is.

Erdélyben két éve váltak nagyon láthatóvá, egy időben a magyarországi expanzióval.

Nemcsak a fiatalokat, hanem a tanáraikat is elérik. Tehetséggondozás felsőfokon címmel szakmai találkozókat szerveztek, ebben a tanévben összesen 323 pedagógusnak, illetve bármely érdeklődőnek. Az előadók főleg az MCC magyarországi munkatársai voltak, és ami a szakmai kreditpontokon túl vonzóvá tette a pedagógusok számára: egy tréner a szakmai kiégéssel foglalkozó élménypedagógiai foglalkozásokat is tartott nekik.

A Transylvania Lecturesön akadémiai szinten is jegyzett konzervatív tudósok is szerepeltek, így Nigel Biggar, az Oxfordi Egyetem erkölcsteológia-professzora, aki a neokolonialista elméletek kritikájáról beszélt, vagy dr. Ferencz Orsolya űrkutató, űrkutatásért felelős miniszteri biztos.

„Az oktatási programok mellett számos nyilvános rendezvényt is szervezünk Erdély-szerte. Ezekről az MCC erdélyi rendezvényszervezői csapata dönt, együttműködve az akadémiai ügyek és a nemzetközi kapcsolatok csapatával” – írják lapunknak küldött válaszukban. Ezeken a nagyközönségnek szervezett közéleti előadássorozatokon (ami nem azonos a Transylvania Lecturesszel) főleg – de nem csak – „popos” tudósok és elemzők (Bagdy Emőke, Robert Castel stb.) adnak elő erdélyi körúton, jórészt a Fidesz aktuális ideológiai és politikai agendájának megfelelően.

A „trumpista internacionálé” MCC által meghívott és agyonfizetett sztárjai itt még nem bukkantak fel. A kisebbségi magyar közösségekben sűrűn turnézó Nógrádi György vagy Drábik János nem MCC-pénzből segítette, hogy Romániában az erdélyi magyarság és a szélsőjobboldali, magyarellenes AUR párt szavazói támogatják legnagyobb arányban Putyint.

Önállóság

Az erdélyi ág alapvetően a magyarországi MCC kezdeményezésére indult, de voltak helyi előzmények, szakkollégiumi kísérletek. Volt arra is próbálkozás, hogy az RMDSZ csináljon magának káderképzőt, például a Babeș–Bolyai Politikatudományi Tanszékén, utána csinálták meg az MCC keretén belül.

„A cél az, hogy minden MCC-s diák azonos szintű, nemzetközi összehasonlításban is a lehető legmagasabb minőségű oktatást kapja, így a képzések Erdélyben is a meglévő magyarországi struktúrára épülnek, de a tevékenységeket az erdélyi igényekre szabjuk” – írták kérdésünkre.

Például – bár a Fiatal Tehetség Program képzési alkalmai azonosak – a Rejtélyes építészet kurzuson erdélyi épületeket vizsgálnak, a Tech-Guru kurzus helyi vállalkozások megismerésére fókuszál, a földrajzzal kapcsolatos képzésen Erdély földrajzát ismerhetik meg, illetve a leendő nyolcadikos évfolyam helyi művészekkel fog találkozni. „Az egyetemistáknak szóló képzések kialakításában nagy segítségünkre van az MCC Iskolák budapesti akadémiai csapata, de több erdélyi fókuszú kurzus is van” – írták.

Bethlendi András, az erdélyi akadémiai ügyek igazgatója két és fél éve dolgozik az MCC-nél. Jogász, évek óta aktív egy kisebbségi jogvédő szervezetben is. „Alapjában ez egy egységes program, megvannak azok a strukturális elemek itt is, amelyek Budapesten vagy Szegeden – mondja az MCC Erdélyről. – Az alapítvánnyal szoros együttműködésben létezünk” – mondja önállóságuk kapcsán. A hivatalos válasz szerint „az erdélyi csapatnak szabad keze van saját működésének alakításában, a helyi igényeket veszi figyelembe, ugyanakkor beleilleszkedik az MCC Kárpát-medencei közösségébe”.

Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet főmunkatársa szerint – aki Toró Tiborral együtt másfél évig több kurzust is vitt az egyetemi programban – az MCC Erdély alapvetően a magyarországi kuratórium irányítása alatt áll. „Az általános iskolás és a középiskolás program szinte teljes egészében franchise, Magyarországról jönnek át oktatók. A kolozsvári egyetemi programban nagyobb döntési jogköre van az erdélyieknek, de ez is változó. Tavaly például még volt arról szó, hogy kisebbségi jogi és politikatudományi diverzitásmenedzsment- és hasonló területekről jönnek majd előadók a Transylvania Lecturesre, ehhez képest a szélsőjobboldali internacionálé és annak magyarországi képviselői jönnek.”

Az MCC Erdélyben önálló jogi személy, technikailag Mathias Corvinus Collegium Egyesület néven működik. „A finanszírozási kérdéseket a Mathias Corvinus Collegium Alapítvánnyal közösen alakítjuk. Az alapítvány részletesen kidolgozott stratégia alapján dönt a támogatásról – írták lapunk kérdésére. – Az erdélyi csapat beszámol a tevékenységéről az alapítványnak, megpályázza a következő időszak költségvetését, illetve pontosan és alaposan elszámol a kapott támogatással. A költségvetés legnagyobb részét az alapítvány biztosítja, amit egyéb forrásokkal igyekszünk kiegészíteni. Magyar állami forrásra nem pályázott az erdélyi csapat.”

Itt írtunk korábbban a magyarországi MCC-ről: Velük tényleg 2060-ig kormányon lehet a Fidesz, 1. rész

A „nagy” MCC már a feltőkésítése előtt is döntően magyar költségvetési támogatásokból működött (ez 2019-ben már több mint egymilliárd forint volt), de például az erdélyi Fiatal Tehetség Programhoz a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal is hozzájárul. Pályáznak is, pár hónap múlva kiderül, hogy sikerül-e a román kormány által meghirdetett forrásokhoz hozzáférni.

Anyagi gondjaik nincsenek, a hvg.hu friss cikke szerint az államtól kapott részvényvagyon (tíz-tíz százalék Mol- és Richter-részvénycsomag) 29 milliárdos osztalékbevételt hozott tavaly, az MCC-nek csak a nyeresége 17,8 milliárd volt, miközben például a húszezernél több hallgatót képző Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 14,4 milliárdból gazdálkodott.

A képzések

Az MCC Erdélyben nem áll versenyben az egyetemekkel. „Arra törekszünk, hogy ne azzal foglalkozzon az MCC, amit megad a közoktatás, hanem azzal, ami a közoktatáson túlmutat – mondja Bethlendi András. A hallgatót nem az egyetemi szakja vizsgáira készíti fel. Ellentétben a tömegoktatást nyújtó egyetemekkel tutoriális oktatást nyújt, és igyekszik kis csoportosra szervezni a képzéseit. – A diákok proaktív megnyilvánulását és részvételét feltételező kurzusformákat hozunk létre, és nagy hangsúlyt fektetünk a vitakészség fejlesztésére.” A diákoknak magyar, majd román és angol nyelvű vitakurzusai is vannak a kétéves képzés alatt. Összesen kilencven kurzust kínálnak hallgatóiknak, akik maguk állítják össze a képzési csomagjukat.

Kiss Tamás szociológus nem látja ennyire harmonikusnak a viszonyt az erdélyi magyar egyetemi képzésekkel.

„Próbáltak úgy egyensúlyozni, hogy mindenki számára vállalható legyen a tevékenységük, de nagy feszültségek vannak velük kapcsolatban a rendszerben. Nem tisztázott az egyetemekkel való viszonyuk, főleg a Babeș–Bolyaival, mert pénzzel, paripával, fegyverrel gyakorlatilag ellehetetlenítik a meglévő, főleg a társadalomtudományos kolozsvári szakkollégiumokat.”

Nem azért, mert magasabb szintű képzés lenne – másnak nevezi a szociológus –, hanem mert a különböző szakokról a legjobb diákok, tehát azok, akik csinálhatnák a szakkollégiumokat, illetve az egyetemmel párhuzamos programokat, az MCC-ben tevékenykednek.

Bár az MCC egyetemi programjának kimeneti adatai még nincsenek – mondja Bethlendi András –, de olyan készségeket, tudást, kapcsolati tőkét adnak, amellyel Erdélyben lehet boldogulni. „Az az erdélyi fiatal, aki versenyképes Kolozsvárott, az versenyképes bárhol. A mi sikerindikátorainknak része, hogy az erdélyi diák Erdélyben helyezkedjen el, ehhez igyekszünk megfelelő tudást adni.”

Ezért fontos náluk is (ennek jelentőségében egyébként konszenzus van a fiatalokkal foglalkozók között Romániában) a megfelelő román nyelvi kompetenciák megszerzése, aminek – főleg a tömbmagyar területen élők – híján vannak. Bethlendi András szerint felvételükkor az MCC-sek kétharmadának nincs felsőfokú románnyelv-tudása.

Az egyetemi programban különböző iskolákba jelentkeznek a diákok: pszichológia, nemzetközi kapcsolatok, média, jog, történelem-, társadalomtudomány és közgazdaságtan. Interjúnk idején volt éppen a felvételi a pszichológiai iskolába, az egyik jelentkező mégis egy pedagógusnak készülő fizikus volt. „Épp az a lényeg, hogy valami olyat válasszon, amit nem tanulna az egyetemén” – mondja egy megkérdezett egyetemista.

„Amit keresünk, az egy magas fokú ambíció, illetve a saját szűk szakmáján túlmutató érdeklődés. Ezt úgy tudom megragadni, hogy van-e az ember életében valami, ami az ő saját anyagi gazdagodásán és boldogságán túlmutatóan érdekli” – mondja Bethlendi András.

Bár egy megkérdezett diák szerint nem veszik fel azt, aki a felvételin arról beszél, hogy máshol képzeli el az életét, az akadémiai ügyek igazgatója cáfolja ezt. „Nekünk szívügyünk az itteni lét, prosperáló erdélyi magyar közösséget vizionálunk magunk elé, de senkit nem fogunk azért kizárni, mert azt mondja, hogy tíz év múlva Berlinben látja magát” – feleli, amikor diákjaik jövőképére kérdezek rá, arra, hogy van-e olyan elvárás feléjük, hogy otthon maradjanak. Szerinte ha felmérnék, diákjaik körében nagyobb lenne az otthon maradási szándék, mint az átlag kolozsvári diákok körében.

A diákok értékelik az MCC nyújtotta kis csoportos, akár tutoriális oktatást az egyetemi tömegoktatáshoz képest – derül ki a velük folytatott beszélgetésekből. Hétszáz lejes, nagyjából az átlagbér negyedét kitevő ösztöndíjat is kapnak, tanulmányutakat (Dél-Tirol, a finnországi svéd kisebbség helyzetének megismerése, Bosznia, Koszovó stb.), és fontos, hogy a drága kolozsvári albérlet vagy a szülőkkel való együttélés helyett ingyenes bentlakást a kollégiumban, ahol meghatározó közösségi élményeket szereznek, még úgy is, hogy más szakkollégiumokkal ellentétben itt nincs diák-önigazgatás.

Ám mindkét megkérdezett MCC-s diák főleg azt emeli ki, hogy a kurzusaik „tág perspektívát adnak”, „klasszisokkal” jobb a képzés, mint az ő egyetemükön.

Több erdélyi és romániai, valamint a kisebbségi helyzettel foglalkozó kurzus is van: a transzszilvanizmusról, a helyi politikai folyamatokról. „Ami nagyon fontos, mert ha a romániai magyarság itt szeretne boldogulni, akkor fel kell készülni abból, hogy mégis mi fán terem Románia, milyen társadalmi, kulturális és politikai aspektusai vannak az ittlétnek – mondja egyikük. – Szerintem nagyon segítik az itteni megmaradásunkat és boldogulásunkat.”

Céljuk – mondja Bethlendi András –, hogy behozzanak román történészeket is előadást tartani, hogy a diákok azokat a narratívákat is megismerjék. „Persze nem a legvadabbakat hívtuk” – teszi hozzá.

Oktatók, előadók

Az MCC-től távol maradó, a cikk elején idézett egyetemista szerint Bethlendi maga is felkészült tanár, és több hasonló MCC-s oktatóról tud. Az író, dramaturg, rendező Visky András kurzusát mindenki említi.

Magyarországi és helyi tanárok is adnak elő. Az anyaországi kulcsoktatók tudományos munkájuk mellett általában kötődtek vagy kötődnek a Fidesz-kormány államapparátusához és háttérintézményeihez. Ilyen például Gallai Sándor, a Corvinus tanára, aki az MCC Társadalomtudományi Iskola vezetője.

Itt foglaltuk össze a Balkan Insightnak az MCC-ről írt cikkét: Balkan Insight: fideszes káderképzőnek szánják a százmilliárdokkal kitömött MCC-t

A külföldi tanárok közül többen a magyarországi MCC-ben is pozíciót töltenek be. A 2020-as feltőkésítés után pályázat útján kerestek saját, főállású stábot. „Több mint száz fő jelentkezett a világ minden tájáról, köztük sokan a legrangosabb intézményekből” – hangzott el Orbán Balázs és Szalai Zoltán sajtótájékoztatóján 2021 februárjában.

Például Rodrigo Ballester, aki korábban egy évtizedig az EU Bizottságnál dolgozott (Navracsics Tibor EU-biztosi csapatában is éveket), de a szintén Fidesz-érdekkörbe tartozó Brain Bar már úgy reklámozza, hogy „konzervatív aktivista, EU-szakértő és wokebuster, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője”.

Chris Buskirk az MCC honlapján mint újságíró, véleményvezér szerepel, Tibor Fischer magyar származású angol író Orbán Viktor melletti nyilvános kiállásaival lett ismert Magyarországon. Patrick Gray viszont ismert Shakespeare-szakértőnek számít, ahogy Joshua Katz, a Princeton korábbi nyelvészprofesszora sem csak a woke elleni kiállásával lett ismert. Gladden Pappin politológus is amerikai egyetemi emberből lett a magyar kormány hangos apologétája, olyannyira, hogy a már 2021 óta MCC-s vendégtanárt nemrég a kormányzati háttérintézmény, a Külügyi Intézet vezetőjévé is kinevezték. Pappin nemrég a Hír TV-n Jurij Andropovhoz, az ’56-os budapesti szovjet nagykövethez (későbbi pártfőtitkárhoz) és Edmund Veesenmayer SS-tiszthez, a Harmadik Birodalom magyarországi megbízottjához hasonlította Pressman USA-nagykövetet.

Tipikus oktatójuk a széljobbon még az Orbán szövetséges Geert Wildersnél is kijjebb álló holland Thierry Baudet pártjának nemzetközi igazgatója, John Laughland, aki 2022 szeptember és 2023 februárja között volt az MCC vendégtanára. Ezen időszak alatt – valószínűleg az oroszoknak való kémkedés gyanújával – még őrizetbe is vették egy rövid időre a brit hatóságok. Ő a Putyin-párti és Amerika-ellenes értelmiségnek think-tankekben, egyetemeken dolgozó típusa, aki azért COVID-összeesküvéselméleteket is használ You Tube-showjában.

A 444.hu szúrta ki, hogy a 35 év alatti vendégoktatóknak havi ötezer, ennél idősebbeknek akár havi tízezer dollárt is fizet az alapítvány, ami kiugróan magas Magyarországon. Az Orbán-kormány politikája melletti nyilvános kiállásuk mellett többen rendszeresen publikálnak a The European Conservative című folyóiratban is, amelynek székhelye az MCC gellérthegyi központja.

Kiss Tamás az egyetemi programban kevésbé, de a nyilvános előadásokon a jobboldali populista vonal eluralkodását látja. „Bár egy részüknek van valamilyen akadémiai beágyazottsága, de a nyugati előadók a jobboldali populista internacionálét hozzák át: a kolonializmus tagadói, klímatagadók, a critical race studyt az akadémiai színtérről kiszorítani akarók és annak a vulgár-geopolitikai realizmusnak a hangadói, ami a NER egyik fő ideológiai eleme. Eközben a hivatalos egyetemi képzésben nem tudnék olyat mondani, aki teljes mértékben vállalhatatlan lenne” – hangsúlyozza.

Frusztrált RMDSZ

„Ha a kertemben felütné a fejét egy MCC, én biztosan megpróbálnék valamit kezdeni vele. Kihasználni, együttműködni vagy valami. De ez nem történt meg” – mondja egy anonimitást kérő forrásunk.

Sokan és sokszor elemezték már az MCC magyarországi működése kapcsán a tömegoktatásra átálló egyetemi rendszerben tanuló tehetségek számára biztosított minőségi oktatási szolgáltatások és a politikai/hatalmi céloknak alárendelt utánpótlásképzés kettősségét. Erdélyben mindezt el kell helyezni egy kisebbségi társadalomban és a kisebbségi közösséget képviselő, annak társadalomszervezésében évtizedek óta kulcsszerepet játszó szervezet, az RMDSZ viszonylatában is.

Több helyről kapott információnk szerint az RMDSZ vezetésében, így Kelemen Hunor pártelnökben van frusztráció amiatt, hogy a Fidesz direktben rárepült a fiatalságra Erdélyben.

„Kelemen Hunorék rossz néven vették, hogy ez nem hozzájuk került, hanem Talpasékhoz, akik egy RMDSZ-en belüli generációs ellenzéki csoportnak számítanak. Talán a magyarországi struktúra kontrollja kisebb lenne, ha a formális RMDSZ-vezetés tartaná a kezében az erdélyi MCC-t” – mondja Kiss Tamás.

Talpas Botond nem tartozott az RMDSZ-mainstreamhez, 2019-ben SZKT-képviselő (ez a pártok választmányához hasonló szervezet) és a Kolozs megyei képviselők tanácsának elnöke volt, információink szerint azóta teljesen az MCC-vel foglalkozik.

Egy másik megkérdezettünk szerint viszont fajsúlyosabb, mint sokan gondolják. Most egy nagyon erős pénzügyi és szellemi hátországot építenek – mondja –, „alapvetően a Fidesznek, mert most erre van pénz. – Ez az RMDSZ-ben is politikai erősödésüket eredményezi. – Nagyon erős társaság lesz. Kelemen Hunorék kifele, Botondék pedig befele mennek. Aki meg akarja szerezni a hatalmat, az az elitképzést végző MCC-re fog építeni.” Ő az RMDSZ székelyudvarhelyi szenátorát, Antal Lorándot tartja Talpas szövetségesének, aki energiaügyekben román gazdasági és politikai struktúrákba is beágyazott.

Szerinte az MCC, amely rövid időn belül az erdélyi magyar elitet adja majd, rossz irányba viszi a romániai magyarság túlélését. „Ez egy túlpénzelt játék. Minden fiatal ott szeretne lenni, mert kaphat új MacBookot, de előbb-utóbb konformálódik ahhoz a szöveghez, amit kap, át fogja venni a diskurzust. De alulértékeljük az MCC Erdélyt, ha azt hisszük, hogy a célja csak a Fidesz kiszolgálása. Amit csinál, azt megértették mások is, és a bukaresti logika is bekapcsolódhat.”

Az MCC egyik programját, az Erdélyi Politikai Iskolát ugyan közösen alapította az MCC és az RMDSZ, de a pártnak – túl azon, hogy néha egy politikusuk tart ott előadást, vagy meghívják a parlamentbe a diákokat – a curriculumban vagy érdemi lebonyolításában nincs szerepe. A szövetség kiengedte a kezéből az utánpótlásképzést.

Az RMDSZ korábban azt is tudomásul vette, hogy a Fidesz jelentős médiafölényt szerzett Erdélyben (igaz, neki megmaradt a maszol.ro), lényegében kolonializálta az erdélyi nyilvánosságot. Intő jel, ahogy a párt/kormány 2023-ra finanszírozás nélkül hagyta korábban felvásárolt erdélyi médiáját, jelentős print médiumokat szüntetve meg ezzel.

Kiss Tamás és Toró Tibor Transtelexen megjelent vitacikkében a magyarországi és a romániai közéleti diskurzusok éles különbözőségéről ír. Az első, a Fideszé euroszkeptikus, keleti nyitással és az autoriter rezsimekkel való üzleteléssel/fraternizálással váltotta föl a kilencvenes évek magyarországi atlantista konszenzusát, míg a romániai politikai elit – a szélsőséges AUR kivételével az RMDSZ-t is beleértve – atlantista-modernizációs konszenzust vall.

Az RMDSZ emiatt kettős beszédre kényszerül, és az MCC a magyarországi diskurzust hozza be az RMDSZ kertjébe is, ahol persze a magyarországi kormánymédia által már jól előkészített talajt talál, amivel az RMDSZ sem megy szembe, hiszen szavazói körében Orbán kizárólagos tekintély.

Most, hogy az RMDSZ újból kormányzati szerepben van, megint felértékelődhet a romániai vonal, a Fidesz előtti RMDSZ-politika lényegét adó interetnikus alkuk. „Az RMDSZ mostani temesvári kongresszusának dokumentumaiban van egy harmonikus világkép az Európai Unió, Románia, az erdélyi magyarok viszonyáról és a közöttük közvetítő RMDSZ-ről, és ebből szinte ki van retusálva Orbán” – mondja Kiss Tamás.

Időközben jelentősen lecsökkentek a magyarországi támogatások is. Kiss Tamás szerint a rekordév 2020-hoz képest már 2021-ben a felére, a 2022-es magyarországi választások utáni költségvetési problémák miatt még tovább.

„Az oktatási programokat sikerült többé-kevésbé megmenteni, de nagyon sok olyan kis pályázat, mint egy fafaragótábor, elmaradt – mondja egy RMDSZ-közeli forrásunk. – Az itteniek rászoktak, mint az ópiumra, hogy a Bethlen Gábor Alap viszonylag könnyen ad pénzt, jellemzően ifjúsági dolgokra. Egy idő után már nem is nagyon pályáztak a hasonló román alapoknál, és most hoppon maradtak.”

Kiss Tamás a romániai viszonyok felértékelődésével párhuzamosan érzékeli az óvatos leválást Orbánékról, vagy inkább hangsúlyeltolódást. „Gyakorlatilag az egész kommunikációjukat a kormányzati részvételre építették: jön a pénz, érdekkijárás, érezhető haladás, az Európai Unió pozitív szerepe. Ebben nincs Orbán.”

Egy erdélyi forrásunk viszont nem érzékel ebből többet, mint hogy „a kormányzás óhatatlanul nagyobb integrációt jelent”. Szerinte a pártkongresszus nemzetpolitikával foglalkozó részében „lehet, hogy eggyel kevesebb Orbán-kép van, mint négy évvel ezelőtt, de nem tudok arról, hogy elhidegültek volna a Fidesztől. Az pedig tény, hogy a Fidesszel való kapcsolat kiépülésével párhuzamosan abban az időszakban az RMDSZ nem nagyon volt kormányon.” 2012–20 között ásták el a csatabárdot a Fidesz és a szövetség között, és ekkor épült be az RMDSZ a NER-be.

Még egy jelenségre felhívja a figyelmet. „Sokaknak görcsbe rándul a gyomra, amikor meghallja, hogy Kövér László vagy Novák Katalin hirtelen Erdélybe látogat és valamit felavat, mert menetrend szerint szállítanak valami hülyeséget. Ezek persze fel vannak fújva a román média által, de még most, a hat hete tartó koalíciós válság alatt – amikor az RMDSZ a legjobb pénzes tárcáját, a fejlesztésit veszítheti el – sem került elő egyszer sem az RMDSZ-szel szemben, hogy túl barátságosak vagytok, ítéljétek már el Novák Katalin legújabb lépését. Mindig van pár politikus, aki ráugrik erre, mert nacionalista regiszterrel azért lehet népszerűséget növelni, de semmilyen értelemben nem meghatározó a kormányzati munkában. Nem piszkálják a mindenkori kormányfőt sem, hogy miért nem kéri számon Kelemen Hunoron, hogy mit mondott Orbán Tusványoson, és miért volt ott Kelemen Hunor. Sem Iohannis elnök részéről, aki pedig nem valami magyarbarát, sem a koalíciós partnerek részéről ez nem tematizálódik.”

Szerinte tehát nincs fordulat, az RMDSZ az ukrán háború kapcsán is EU-pártibb, atlantista narratívát képvisel, mint a magyar kormány. „Persze ők is tudják, hogy ezzel nem lehet lájkot gyűjteni az erdélyi magyarság körében, de mivel az atlantista konszenzusnak Romániában első perctől része az RMDSZ is, belpolitikai megfontolásokból fontosabbnak tartják ennek fenntartását. Ha felrúgnák, odakerülnének, mint az AUR” – teszi hozzá.

(Cikkünk leadása után jött a hír, hogy az RMDSZ nem fogja megszavazni a parlamentben az új román kormányt, miniszterei és államtitkárai is távoznak. A kétpárti koalíciónak eddig is megvolt a magyar párt nélkül is a többsége.)

Pró–kontra

„Az MCC egy emberarcú sztori, alapvetően sok jót ad. Végre van egy szakkollégium, ami mellett van pénz, ami többé-kevésbé értelmes embereket hoz be. Sok értelmiségi beáll, és azzal védi be magát, hogy szakmailag vállalható, amit a kurzusain tanít. A kontextusba helyezéssel van a probléma. Az MCC egy okos beavatási módszer abba, hogy elhiggyük, hogy az ukrajnai háborút alapvetően Joe Biden robbantotta ki” – mondja egy helyi forrásunk.

A Fidesz politikusainak, elsősorban Orbánnak és szűk körének a kilencvenes évek eleji székházügy óta meggyőződése, hogy a sajtó és a szellemi élet egyéb, így akadémiai területei is liberális és baloldali irányba torzultak. A 2002-es választás elvesztését is ennek tudták be. A kiegyenlítéshez állami forrásokat használtak: a Heti Válasz létrejöttétől kezdve NER-es médiabirodalmuk állami hirdetésekkel történő fenntartásáig, az MCC gigászi vagyonjuttatásáig vagy a Demeter Szilárd vezette kulturális intézményrendszer finanszírozásáig.

Az először jobboldali, majd illiberális intézményépítéshez nemcsak a meglévők gyengítése (akár elüldözése: CEU), hanem az új, párhuzamos valóságértelmezéseket előállító intézmények létrehozása társult. Mindezt a határon túl is folytatták, ahol viszont igenis szükség volt a magyar intézményhálózat megerősítésére, sokszor létrehozására.

Lecsengtek már az ezredforduló körüli magyar egyetemek létrehozása körüli viták, működik Szlovákiában a Selye János Egyetem, amelyet a helyi magyar politikai képviseletnek sikerült szlovák állami finanszírozásúvá tennie (ellentétben az erdélyi Sapientiával, amely magyar költségvetési támogatásból működik), vannak szakkollégiumok (például a Pozsonyi Magyar Szakkollégium szintén rengeteg támogatással). A Fidesz vásárolt magának sajtót minden környező országban, a szlovákiai Gombaszögi Nyári Tábor is százmilliókat és sok fideszes vendégelőadót kapott. Nemrég jelentették be, hogy Erdély és Kárpátalja után Szlovákiában is képzést indít az MCC.

Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint az MCC Erdély „kiemelkedő bástyája annak az erős intézményrendszernek, amely a magyar nemzetpolitika tizenkét évének munkáját jelképezi”. Ennek az erős intézményrendszernek a jelentős része nyilvánvalóan a Fidesz kulturális, szellemi befolyásszerzésének is eszköze.

Egy kolozsvári diák szerint akadémiai programjaival az MCC Erdély „nem mondom, hogy kizárólagosságra törekszik, de a hegemóniakonstruálás sajátossága, hogy létrehozunk egy olyan közös józan észt, amiben felmerülnek a különböző kérdések, és azt mondjuk, hogy ez az a terep, a józan észnek az a köre, amin belül a viták megtörténnek”.

Szerinte az MCC Erdély nyitott a különböző emberek felé, „pont ezért zseniális. Nem azt mondják, hogy ez az álláspont, ezt kell vallani, hanem azt, hogy ez egy tér, amelyben lehetséges az egyet nem értés, viszont nem egy semleges tér.”

Ha nyitott is, de a curriculum zöme mégiscsak konzervatív vagy jobboldali radikális tartalmakat szerepeltet, ráadásul követve a Fidesz aktuális agendáját. Így nagyon kurrens most az amerikai liberális külpolitika bírálata, az a populista jobboldalon kedvelt geopolitikai nézet, hogy minden birodalomnak, Oroszországnak, Kínának és az Amerikai Egyesült Államoknak is legyen meg a maga homokozója, és ezekben a homokozókban ne zavarják egymást.

„Ez egy softpower eszköz, olyan, mint különböző amerikai alapítványoké, amelyek ugyancsak megengednek egy diverzitást, akár olyat, ami alapkérdéseket is érint. Viszont pont azáltal, hogy ő nyújtja ezt a teret, megalapozza magát mint hegemón, mint közös nevező, mint a józan ész terepe.” Nincs mentés nagymagyarkodás, mert az el is rontaná ezt a lehetőséget, hogy egyfajta közös tér legyen, olyan, „ami jobbra lejt, de anélkül hogy túl direkt vagy szájbarágós lenne. Az MCC egy olyan jobbra tolt tér, amelyben képezni lehet az elit különböző frakcióit.”

Mennyire önállók az erdélyiek a curriculum meghatározásában, vagy ebben a magyarországi, direkten politikavezérelt fideszes kuratórium dönt? – kérdezem Kiss Tamást. „Szerintem ez egy alkufolyamat. Bethlendi Andrásék próbálják ezt valamennyire bővíteni, de szerintem túlbecsülik a mozgásterüket. Abba az irányba megy, hogy ideológiai szempontból is egyre kevésbé lesz plurális.”

Egy megkérdezett MCC-s egyetemista szerint viszont „bármibe bele lehet látni bármit. Én semmilyen vonatkozásban nem érzékelem a fideszes jelenlétet.”

Bethlendi András szerint a fideszesség vádja előítéletből táplálkozik, ő soha nem érzett a munkája során ilyen elvárást. „Mindenkit arra biztatok, hogy meg kell nézni a curriculumot, szóba kell állni a diákokkal. Ez a program tényleg az, aminek bemutatja magát: tehetséges diákoknak próbálunk gyorsítópályát nyújtani abban, hogy szakmailag, emberileg fejlődjenek, és minél könnyebben boldoguljanak a társadalomban.”

A diák nagyon fontosnak tartja az MCC kapcsolatrendszerét: „Olyan kurzusokon vehettünk részt és olyan előadók jönnek, amelyeket másképp önerőből nem tudnánk elérni, mert nincs meg hozzá a kapcsolati rendszerünk. – Ő most is dolgozik ifjúsági szervezeteknél, és később is szeretne a közélettel foglalkozni. – De először a közgazdasággal legyen egy stabil alapom.”

Az MCC egy kritikusa szerint a networking, a hálózatépítés „fontosabb nekik az akadémiai státuszoknál és a tudásnál is”.

Minden forrásunk állítja, hogy az MCC-seket inkább közösségi vezetőnek, mint tudósnak/szakembernek képzik. „Már a felvételinél nézik, hogy ki agilis. Az egész program tele van vezetőképző elemekkel. De más egy egyetemi oktató és más egy tréner habitusa” – mondja egyikük. Szerinte a diákok ezért is kapnak nem a területükhöz kapcsolódó kurzusokat. Nemcsak a politikai megbízhatatlanság, hanem emiatt is szelektálódtak ki olyan, akár jobboldali tanárok is, akik inkább a tudományos képzésre fókuszáltak, és kerültek be nagyobb számban az inkább aktivista, megmondóember típusú oktatók.

„Ez a trükk: nem azt mondják, hogy fideszes, hanem hogy vezetője leszel a közösségnek. Közben rávezetnek, hogyan legyél konzi, beleszocializálnak” – mondja egy megkérdezettünk.

Egy elemző szerint az MCC Erdély annak is jó példája, hogy a Fidesz nem egyesít, hanem új, saját közösségi kereteket teremt. „Nem egy nemzeti közösségben akarja magát elhelyezni, hanem ő maga hoz létre egy politikai közösséget, és ehhez képez az MCC-ben működtetőket. De nem direktben: néha a hosszabb út a rövidebb.”

Kiss Tamás szerint az alapvetően fideszes elkötelezettségű transzszuverén nemzetépítési projekt mellett elkötelezett fiatalokat képeznek. „Magyarországnak vagy Orbánnak ezt a határon túli terjeszkedését én nem territoriális fogalmakban fogom fel. Ez egy extraterritoriális intézményrendszer, ami, ahogy ők fogalmaznak, a Budapest-központú humánerőforrás-menedzsmentbe kapcsolja be az embereket – mondja. Ehhez a volt diáknak nem is kell elhagynia szülőföldjét. – Az intézményes rendszerben keringenek: lehet, hogy itt lesz rá szükség, lehet, hogy utána Budapesten. Ahogy a különböző erdélyi káderek is keringenek, mint például Demeter Szilárd” – teszi hozzá.

Az egyik MCC-s egyetemista szerint „a rendszerváltás után itt a generációk megtaláltak egy adott irányt, hogy hogyan kell viszonyulni Budapesthez, hogyan kell viszonyulni Bukaresthez. Viszont a XXI. században már új világ van, új kihívásokkal, új lehetőségekkel, és lehet, hogy kell egy váltás, valami újat kell megpróbáljunk. Mert az alap mindenhol megvan: van egy magyar kultúrotthon, a magyar templomok fel vannak újítva, lelkész jut mindenhova. Most a kérdés az, hogyan tovább.”

A kisebbségi és a fideszes logika

„Nekem is szóltak, hogy menjek a magyarországi választás előtt a Fidesznek kampányolni, de nem mentem – meséli egy másik kolozsvári egyetemista. – Sok fiatal ment, leginkább olyanok, akik ifjúsági szervezetekben is aktívak.”

A direkt fideszes befolyás ilyen formáit természetesen nem az MCC-ben szervezték, hanem például helyi RMDSZ-es és egyházi ifjúsági szervezetek. Teljes ellátás, szállás és valami pénz járt érte, de a fiataloknak főleg az volt vonzó, hogy Pesten lehettek tíz napig, ahol meglepve tapasztalták, hogy még Budán is többször rájuk csapták az ajtót kampányolás közben, „pedig azt hittük, ott jó magyar emberek laknak”.

Nyugaton már ideológiai hadszíntérré változott az egyetemi oktatás és a tudományos képzés. A magyar szellemi életben, főleg a magyar nyelvű felsőoktatásban ennek még nincs jele, inkább a száz éve létező, a Fidesz által eleinte meghaladni kívánt nyugatos-nemzeti törésvonal jellemzi. Ezt hangolta át a Fidesz a vezérdemokráciának a virtuális nemzet intézményesülésében is megjelenő politikai igényhez illeszkedő illiberális fordulatnak megfelelően.

Ha „nemzetben gondolkodó”, „patrióta szellemiségű”, „ideológiailag semleges, de értékválasztásában elkötelezett” intézményként jellemezzük is az MCC-t – ahogy vezetői teszik –, tevékenysége egyre inkább a Fidesz politikai céljainak kiszolgálása. Hiszen mi másért lenne szüksége egy tehetséggondozást végző oktatási intézménynek brüsszeli lobbiirodára, amely „sajátos megközelítéssel” ismerteti majd meg az európai döntéshozókat, és igyekszik hatást gyakorolni rájuk?

A Fidesz mindent politikai logika szerint működtet (Kovách Imre szociológus beszélt többször erről lapunknak), így integrál a NER-be akár évszázadok óta más elvek (például a tudományos gondolkodás szabadsága, az egyetemi autonómia) alapján működő intézményeket; a magyarországi felsőoktatás privatizálásával egy egész intézményrendszert. A kétfajta logika szükségszerűen ütközik: erről tanúskodik Stumpf István lemondása a Tokaj-Hegyalja Egyetemet irányító kuratórium elnöki posztjáról.

Ehhez társul, hogy a Fidesz nemzetpolitikájának lényege, hogy nem pusztán a kisebbségi magyar képviseleteket vonja irányítása alá/integrálja, inkább különböző kisebbségi magyar gazdasági/politikai/vallási/szellemi érdekcsoportokat integrál a NER-be, olyanokat, amelyek adott esetben az RMDSZ-ben is szereplők.

A magyar költségvetés forrásaiból Kárpát-medencei konzervatív fiatalokat nevelő, meghatározó tehetséggondozó intézménnyé alakított MCC az egyetemi munkájában talán még meg tudta őrizni intaktságát, de ezen a programon kívül már érezhetően a Fidesz politikai propagandájának kiszolgálójává vált. Fesztiválok szervezésével, ingyenes nyelvoktatással, karrierépítésre tanítással generációs csápokat ereszt, új közösségi kereteket teremt az erdélyi elit gyerekeinek körében. Eközben „beviszi a magyarországi ideológiai logikát és a magyarországi diskurzusokat a fiatalok politikai szocializációjába is” – mondja Kiss Tamás.

Az ilyenfajta jobboldali értelmiségivé nevelésnek a határon túl – akár helyi vezetőinek szándéka ellenére is – a kisebbségi egzisztenciával szembe menő tendenciái, fókuszai lehetnek, például magasabb szellemi szinten legitimálhatja a kisebbségi magyar közösségeken belül terjedő idegenellenességet. Az őszi szlovákiai választásra készülve az egyesült magyar párt vezetői már el is kezdtek migránshordákról beszélni.

A magyarországi használatban a nemzetállamokat abszolutizáló fideszes megközelítés direktben ugyan nem fordítható át a száz éve nemzetállami szorításban élő magyar kisebbségek muníciójává, de a woke és anti-woke slágertémákon túl a nyugati előadókkal megjelenhet a multikulturalizmus kritikája is.

Az MCC erdélyi akadémiai ügyeinek igazgatója, Bethlendi András elsődleges szakmájának továbbra is a kisebbségi jogot tekinti. „Mind tudományos attitűddel, mind aktivista minőségben igyekszem cselekvő maradni ezen a területen.” 2016-ban társaival alapított egy jogászokból álló jogvédő szervezetet is. Nemzetiségi jogvédelemmel kapcsolatos ügyeket visznek, akár bíróság előtt is, nemzetközi szervezetekkel működnek együtt, árnyékjelentéseket írnak a kisebbségi jogi helyzetről.

Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének műhelyvezetője viszont egyik nyilatkozatában a Magyarország ellen indított uniós eljárások kapcsán arról beszélt, hogy nem megbízhatók a jogállamisági jelentések, nincsenek meg azok az eszközök, amelyekkel a bizottság méltányos, tisztességes képet tudna kapni, mert nagyon sok NGO-ra támaszkodnak, ami miatt „nem tud igazságos Mátyás királyként eljárni”.

Kérdés, hogy melyik megközelítés lesz uralkodó az MCC erdélyi leágazásában.