Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, egyetemi docenst, érdemes és kiváló művészt választották maguk közé a nemzet színésze címet jelenleg viselő művészek 2024 szeptemberében. A művész a Szelfiben beszélt arról is, hogy miért óriási a felelőssége a színpadra lépő színészeknek, és hogy mennyire vágyik az élő emberi szóra mindenki közösségi médiumok által uralt világunkban is.
„Színház nélkül, művészetek nélkül nem érdemes élni” – ez is az üzenete a Vígszínház most szeptemberben bemutatott Liliomfi-előadásának, amely mindenkihez szól – mondta a Szabad Európa stúdiójában Hegedűs D. Géza, aki a darabban Kányai fogadós szerepét játssza. A művész a Szelfiben beszélt arról is, hogyan ébredt rá a színházi világ a Covid ideje alatt arra, hogy „amit csinálnak, az közönség nélkül értelmetlen”.
Elmondta, hogyan lép be a közönség is a színházi előadásokba, és hogy a képekkel és videókkal teli, mediatizált világunkban mennyire vágyik mindenki az élő, emberi szóra. Hegedűs D. Géza a műsorban elárulta, mi volt az első mondata a Vígszínház színpadán, amikor 51 évvel ezelőtt csatlakozott a társulathoz, és beszélt arról, miért óriási a morális felelősségük a színészeknek, akik szerinte „nem hazudhatnak a nézőknek”.
A Vígszínház művésze beszélt a kortárs irodalom és a színház fontos kapcsolatáról, és felelevenítette, mely szerzők darabjaiban játszott, melyeket rendezett. Elmondta, hogyan mutat erkölcsi példát a színház az embereknek úgy, hogy eléjük tárja azt is, ahogyan nem lenne szabad embereknek viselkedniük, egymással beszélniük, és hogyan igyekeznek – a társadalmi megosztottsággal szembemenve – mindenkihez szólni.
Megtudtuk, hogy nemcsak Márai Sándor, hanem a felesége is írt naplót, és hogy ő milyen zenét hallgat az esti előadások után, „zavarba hozva ezzel a mesterséges intelligenciát”. Betekintést kapunk a technikákba, amelyek segítségével memorizálni szokta szerepeinek szövegét.
A beszélgetést itt tudja megnézni:
Ha csak hallgatná, azt itt teheti meg:
