Ma Magyarországon minden tizedik hajléktalan ember elmúlt 70 éves, minden negyedik pedig 60 évesnél idősebb. A 30 év alatti hajléktalan emberek között minden második korábban állami gondozott volt – hívja fel a figyelmet a Hajléktalanság Világnapján az Utcáról Lakásba! Egyesület.
Mint írják, egyre kevesebb az aktív korú, munkaképes hajléktalan ember. Folyamatosan és jelentősen nő körükben a beteg emberek aránya. Több, mint 60 százalékuk családi problémák, válás vagy anyagi okok miatt veszítette el a lakhatását.
Ma Magyarországon minden második hajléktalan ember több, mint tíz éve vált hajléktalanná. Negyvenöt százalékuk alkalmi vagy rendszeres munkából él, átlagos jövedelmük mégis kevesebb, mint 90 ezer forint.
Számuk nehezen meghatározható, de óvatos becslések szerint is 20-30 ezren lehetnek, akik tartós otthontalanságban élnek. Többségük már nem is bízik abban, hogy sorsuk egyszer jobbra fordul – írja Facebook-bejegyzésében az egyesület.
Az egyesület több mint tíz éve foglalkozik lakhatási programokkal, otthonhoz, munkához segít hajléktalan, kilátástalan helyzetben lévő embereket. A kegyelmi botrány kirobbanása után, 2024 februárjában rendezett influenszertüntetés szervezőinek felkérésére, a demonstráció utáni közadakozásból összegyűlt 219 millió forintból korábbi állami gondozott fiatalok életkezdését, lakhatását segítik.
Mint tevékenységükről írják, a kezdetek óta abban hisznek, hogy a megfelelő, biztonságos és megfizethető lakhatás mindenkinek jár. „Elsőként lakhatást” szemléletű programjaikkal ma már több tucat, korábban hajléktalanságban élő embernek biztosítanak méltó otthont és támogató szociális munkát.
Az egyesület két alapítója, Bende Anna és Kovács Vera áprilisban adott interjút a Szabad Európának. Egyebek között arról beszéltek benne, hogy az állami gondozásból kilépő fiatalok öt százalékának nincs hová mennie. Ez nagyjából azt jelenti, mintha minden gimnáziumi évfolyamban lenne olyan gyerek, aki otthontalanná válik, amikor nagykorú lesz. Mint fogalmaztak elképesztő rendszerhibáról van szó.
Úgy gondolják, hogy ha valaki beengedi az életébe azt az érvet, hogy a lakhatás emberi jog, közügy, onnantól kezdve az utcán élő hajléktalan emberekben is inkább azt látja meg, hogy segíteni kéne rajtuk.
Tapasztalataik szerint a lakhatási válság nem csak a legszegényebbeket sújtja, egyre jobban átszövi az egész társadalmat, és az elmúlt tíz évben rosszabb lett a helyzet ahhoz képest, mint mikor elkezdték a munkát.
A podcastot itt hallgathatja meg: ULE-alapítók a lakhatási válságról: Nem csak a hajléktalanok problémája, az egész társadalmat átszövi
A beszélgetés szerkesztett, rövidített változata:Utcáról Lakásba! Egyesület: Nem sikerült még átütni a társadalom betonszemüvegét