Nem a béke galambjai: madarakért is folyik a harc az indiaiak és a pakisztániak között
1
Az indiai tenyésztő, Pyara Singh azzal tölti napjait, hogy pakisztáni galambokat próbál átcsábítani a Himalája völgyének túloldaláról, de közben védenie kell saját állományát is a túloldalról érkező, rivális udvarlóktól
2
„Pakisztánból fogunk be galambokat” - mondja a 33 éves Singh az AFP-nek, „de mi is gyakran veszítünk galambokat, mert ott rekednek” - teszi hozzá.
India azután indított „precíziós csapásokat terroristatáborok ellen" Kasmírban, hogy véleményük szerint a pakisztániak megtámadták a vitatott terület indiai fennhatóságú oldalát
3
A két ország galambászait a határ elválasztja egymástól, de szenvedélyük összeköti őket. A tenyésztők szerint a legjobb madarak több száz dollárt érhetnek. A „kabutar-baazi” galambászat évszázados hagyományokra nyúlik vissza, és a brit gyarmat 1947-es megszűnésével létrejött határon is átível
4
A tenyésztők füttyszóval irányítják a madarak repülését, hogy örvénylő látványt nyújtsanak. Mások versenyeznek velük. Az indiai madártartók, mint Singh, azt mondják, hogy pakisztáni társaik „jobb és erősebb” madarakat nevelnek. A pakisztáni galambok „jobbak, mert jobban tenyésztik őket, és hosszabb ideig repülnek egy versenyen” - mondják a helyiek. A galambok befogásához ügyesség kell, vízzel, gabonával és saját állományukkal csalogatják a kóbor madarat. Amint a madár leszáll, azonnal levágnak néhány tollat, hogy megakadályozzák a repülését. Amire ezek visszanőnek, a madár kötődni kezd új csapatához. A tenyésztők az állatokra elérhetőségi adatokat tartalmazó lábgyűrűket erősítenek. Az indiai rendőrség az elmúlt években több olyan személyt „vett őrizetbe”, akiket ellenséges postagalambok tartásával, illetve azok segítségével kémkedéssel gyanúsítottak