Oroszország provokatív megjegyzései és a Kreml követelései közepette – hogy Ukrajnát örökre tartsák távol a NATO-tól – az amerikai és ukrán hírszerző ügynökségek arra figyelmeztetnek, hogy Moszkva katonai offenzívára készülhet. A támadás akár egy hónapon belül megindulhat. Kijevben azonban az ünnepek idején kevés jel utalt arra, hogy aggódnának emiatt.
Hetek óta több tízezer orosz katona állomásozik Ukrajna határai mentén, valamint a 2014-ben elcsatolt Krímben.
Bár Vlagyimir Putyin orosz elnök Kijevnek célzott provokatív megjegyzései és az a nem szűnő követelése, hogy Ukrajnát örökre tartsák távol a NATO-tól, aggodalmat váltott ki egy esetleges orosz invázió miatt, Kijevben az ünnepek idején kevés jel utalt arra, hogy aggódnának emiatt.
Ez részben annak tudható be, hogy Ukrajna közel nyolc éve áll háborúban a Moszkva által támogatott, orosz ajkú kelet-ukrajnai lázadókkal.
„Egyszerűen már nem érdekel, majdnem nyolc éve egy vulkán mellett élünk” – mondta a Szabad Európának Valentina Tarpiscseva 33 éves fitneszoktató, kétgyermekes anya. Valentina Kijevben él, több mint hatszáz kilométerre a lázadók által részben ellenőrzött Donbász régiótól.
„Ki kell fizetnünk a számlákat és gondoskodnunk kell a gyerekekről” – mondta, miközben akciós ruhák között válogatott egy zsúfolt kijevi bevásárlóközpontban.
Sok ukrán számára a háború másodlagos kérdés
A Rating Group ügynökség december 9-én közzétett felmérése szerint sok ukrán számára a közüzemi számlák és a súlyos gazdasági nehézségek fontosabb kérdés, mint a háború fenyegetése.
A megkérdezettek háromnegyede szerint az egyre inkább dráguló gáz és központi fűtés, valamint az ukrajnai gazdasági gondok eszkalálódása jelenti a legnagyobb problémát.
Ami a háborút illeti, a megkérdezettek kevesebb mint fele mondta azt, hogy lehetségesnek tart egy katonai eszkalációt, míg 23 százalékuk szerint valószínűtlen egy ilyen fejlemény – áll a felmérésben.
„Egyáltalán nincs hisztéria, ez biztos – mondta a Szabad Európának Ihor Kozlovszkij donyecki egyetemi tanár, aki a szeparatisták börtönében töltött közel hétszáz nap után költözött a fővárosba. – Általában véve kiegyensúlyozott és nyugodt a helyzet.”
A másik tényező, amely ezt a hozzáállást táplálja, az lehet, hogy az ukrán tisztviselők kevésbé hangoztatják, hogy újabb nagyszabású orosz katonai művelet áll a küszöbön, mint amerikai kollégáik.
„Egy teljes körű invázióhoz legalább háromszor, négyszer, ötször, sokszor több orosz erő kellene, mint amennyi ma ott van” – mondta Olekszij Danilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára a héten a Jelenidőnek adott interjúban.
„Van fenyegetés? Számunkra állandó fenyegetés van – már hét éve együtt élünk vele” – mondta Danilov.
Fásult többség, hazafias kisebbség
Megfigyelők szerint más, megoldatlan katonai konfliktussal együtt élő nemzetekhez hasonlóan a háborútól megfáradt ukránok egy részében kialakult a fatalizmus egy formája.
„A háborúhoz való hozzáállás Ukrajnában kezd hasonlítani a dél-koreai vagy tajvani hozzáálláshoz – ez pokoli erő, amely előbb-utóbb hatni kezd az emberre, olyan, mint amikor meghal valaki” – mondta Olekszij Kucs kijevi elemző.
Nem mindenki osztja azonban ezt a hozzáállást. A közvélemény-kutatások a vélemények széles skáláját mutatják.
A Kijevi Szociológiai Intézet december közepén közzétett felmérése szerint minden harmadik ukrán mondta azt, hogy csatlakozna a hadsereghez, ha az orosz erők bevonulnának a szülővárosába vagy falujába.
Viszont az önkéntesjelöltek közel negyven százaléka a nacionalistább Nyugat-Ukrajnában él, távolabb az orosz határtól és a donbászi konfliktus frontvonalától, míg a keleti tartományokban a megkérdezetteknek csak mintegy negyede mondta azt, hogy csatlakozna ilyen körülmények között. Az adatok a nagyrészt ukránul beszélő nyugati és a nagyrészt oroszul beszélő keleti és déli területek közötti különbségeket tükrözik.
Közel 19 százalék eközben arról beszélt, hogy nem tenne semmit egy invázió esetén, és a válaszadók közel 25 százaléka inkább más régióba vagy országba költözve elmenekülne a háború elől.
A nacionalista veterán szerint az invázió végre megoldást hozna
Vlagyiszlav Szobolevszkij nem tartozik egyik csoportba sem.
A donbászi veterán három évig harcolt a keleti konfliktusban, és azt mondja, bármikor kész újra bevonulni. Ráadásul szerinte egy orosz invázió valószínűleg pozitív kimenetelű lenne Ukrajna számára.
„Hogy miért? Furcsának tűnik, de ezt az egészet így vagy úgy meg kell oldani (…) és most az ukrán hadsereg készen áll arra, hogy visszaverje a támadást” – mondta a 32 éves, testes férfi a Szabad Európának.
A harcművészetekért rajongó focidrukker Szobolevszkij 2014-ben csatlakozott a hírhedt nacionalista Azov önkéntes zászlóaljhoz – és látta, hogy az ukrán katonák mennyire demoralizáltak, rosszul felszereltek és rosszul képzettek.
Ő és több ezer más önkéntes segített a kijevi hadseregnek visszatartani a szakadárokat a további előrenyomulástól, és szerepet játszott abban, hogy a hadsereg jobban képzett és motiváltabb erővé vált. Az ukrán reguláris haderő ma már olyan kifinomult fegyverekkel rendelkezik, mint az Egyesült Államok által szállított Javelin páncéltörő rakéták és a török gyártmányú Bayraktar drónok.
Katonai elemzők nem olyan bizakodók Ukrajna esélyeit illetően, mint Szobolevszkij, bár a legtöbben egyetértenek abban, hogy az ország fegyveres erői sokat fejlődtek a háború 2014-es kitörése óta.
Szobolevszkij mindenesetre úgy véli, hogy ha Oroszország mégis támad, a nyugati szankciók megbénítják a bankszektorát és meghiúsítják a Kreml reményét, hogy megkapja a végső engedélyt az Ukrajnát megkerülő Északi Áramlat 2. gázvezeték üzembe helyezésére. Így Putyin törvényen kívülivé válna a nemzetközi porondon.
„Ez Oroszország végének kezdete lehet” – mondta.
Van, aki a kormányt hibáztatja, sőt olyan is, aki inkább Moszkvához húz
Mihajlo, aki egy egykori acélgyár vezetője, és 2014-ben a szakadárok által elfoglalt Luhanszk városából menekült Kijevbe, nem osztja Szobolevszkij lelkesedését.
A 48 éves, kétgyermekes apa – aki nem akarta közölni a vezetéknevét, mert fél a konfliktus mindkét oldalán állóktól – aggódik az ellenségeskedés újabb fellángolása miatt. Donbászban a harcok most sokkal kevésbé hevesek, mint 2014–15-ben voltak, de a számos tűzszünet és a minszki megállapodások ellenére folytatódnak. A minszki alkut a patthelyzet megoldására kötötték, de nagyrészt nem hajtották végre. (A két oldal a másikat okolja ezért.) A konfliktusban eddig több mint 13 000 polgári lakos és harcos vesztette életét.
Mihajlo, akinek szülei és testvérei még mindig a Luhanszki terület szeparatisták által ellenőrzött részén élnek, erősen bírálja az ottani de facto hatóságokat – és Putyin orosz elnököt is.
A konfliktusért azonban Petro Porosenko korábbi elnök Nyugat-barát kormányát okolja. Úgy véli, hogy Volodimir Zelenszkij jelenlegi elnök kormánya képtelen megnyerni a Donbász szakadárok által ellenőrzött részein élők „szívét és lelkét”.
A találgatásokban, hogy Putyin megkockáztatja-e egy új offenzíva megindítását, az egyik kulcskérdés az: mit gondol, mennyit nyerhet és milyen áron.
Elemzők és ukrán tisztviselők szerint a megerősödött hadsereg mellett a civilek is kemény partizán-ellenállást tanúsíthatnak, ami egyes területeken elhúzódó vérontáshoz vezethet.
Nyikolaj Mitrohin, a Brémai Egyetem kutatója szerint azonban Moszkva remélheti, hogy keleten és délen sok olyan lakosra számíthat, aki Moszkvával, nem pedig Kijevvel szimpatizál. Ez a támogatás lehet valódi és lehet az orosz állami televízió által kreált képsor az invázió hazai támogatásának megerősítésére.
„Putyin gyengeséget érez, kihasználja ezt, és tudjuk és megértjük, hogy egyesek így cselekedhetnek” – mondta Ihor Romanyenko nyugalmazott altábornagy, az ukrán fegyveres erők volt vezérkari főnökének helyettese a Szabad Európának.
Megemlítette, hogy 2014-ben egyes, keleten élő polgári lakosok akadályozták az ukrán hadsereget, azzal hogy utakat torlaszoltak el, sőt lőszert is loptak.
„De az ilyen akciók nem fognak megállítani minket, amikor a védelmünkről van szó” – tette hozzá.
