Tbiliszi utcái alatt alagutak, bombabunkerek és szovjet időkből származó kamrák hálózata húzódik, amelyekről sok helybéli semmit sem tud. Az elmúlt hónapokban David Tabagari fotós rendkívüli felfedezésekre jutott eme csendes alvilág kutatásával.
A hivatásos fotós 2021 tavaszától kezdve indult felfedezőútra azokon a bejáratokon keresztül, amelyek mellett a legtöbb gyalogos észrevétlenül halad el. Sok ilyen jellegtelen bejárat egy titokzatos és baljós múltú alvilágba vezet.
Tabagari azt mondta, hogy főállása, a tbiliszi városházán végzett munkája némi segítséget nyújtott abban, hogy információkat szerezzen a különböző, szovjet korabeli létesítmények pontos helyéről.
Tabagari hozzátette, hogy a legtöbb helyet úgy fedezte fel, hogy az utcaszinten rábukkant az árulkodó szellőzőrácsokra, és különböző „ásók” (diggerek) csoportjaitól kapott fülest.
A tbiliszi diggerek kalandvágyó helyi lakosok, akik gyakran látogatják ezeket a titkos föld alatti helyeket, és felfedezéseiket néha megosztják a közösségimédia-csoportokban. (Hasonló csoport fedezi fel Párizs és Moszkva föld alatti világát).
Arról, hogy hogyan épült ki Tbiliszi „alvilága”, kevés információ áll rendelkezésre. Emil Avdaliani helyi újságíró és kutató szerint a föld alatti hálózat nagy részét Lavrentyij Berija, a szovjet titkosrendőrség hírhedt főnöke építette ki.
Berija Sztálinhoz hasonlóan georgiai volt; együtt voltak felelősek a szovjet korszak legkegyetlenebb elnyomó intézkedéseiért és mészárlásaiért.
A Tbiliszi alatti járatok, amelyek állítólag a titkosrendőrség egykori főhadiszállásától a város vasútállomására vezetnek, egyes feltételezések szerint a foglyok vagy holttestek szállítására szolgáltak a Sztálin és Berija alatt végrehajtott gyilkos tisztogatások idején.
2021 nyarán Tabagari egy online fórumon látott egy megjegyzést egy Tbiliszi belvárosa alatti föld alatti börtönről. Miután online és személyesen is kutakodott, végül megtalálta a cellákat egy egykori titkosrendőrségi épület alatt.
A helyszín annyira kevéssé ismert, hogy amikor megkérdezett udvaron játszó tinédzsereket, egyikük sem tudott a lába alatt elterülő nyomasztó helyről.
Tabagari visszaemlékezése szerint „a helyen nem volt fény. Nagyon nehéz volt ott állni, ahol emberek szenvedtek a sebesüléseik miatt vagy haltak meg.”
„Volt, aki fémmel belekarcolta a nevét a cella falába – mesélte a fotós. – Ki tudja, de néhány helyi történész azt mondta, hogy lehet, hogy néhány név olyan emberé, akit agyonlőttek. Ezekben a cellákban láthatjuk a Szovjetunió igazi arcát.”
Más föld alatti tereket is építettek az atomháborúra való felkészülés részeként.
„Georgia minden nagyvárosában voltak föld alatti óvóhelyek – állítja Tabagari. – Még a nagy gyárak, kórházak és kormányzati épületeknek is voltak saját bunkereik.”
A fotós szerint a föld alatti óvóhelyeken át lehet élni a hidegháború feszültségét, amikor a világ közel állt ahhoz, hogy nukleáris konfliktusba sodródjon. „Érezni lehet, milyen veszélyes volt” – mondta.
Tabagari beszélt néhány diggerrel, akik nem sokkal a Szovjetunió 1991-es összeomlása után fedezték fel Tbiliszi bugyrait. Azt mondták: „Odalent minden tökéletes volt. Volt víz, volt élelmiszer, voltak generátorok és légszivattyúk. Egy hónapig is a föld alatt lehetett maradni.”
Az egyik óvóhely, amelyre Tabagari Tbiliszi alatt rálelt, mintegy százötven szobából állt. A fotós szerint „olyan volt, mint egy város alatti miniváros”, amelyet hatalmas acél robbanóajtókkal lehetett lezárni. „Soha nem láttam még ilyet” – mondta.
Tabagari szerint a tbiliszi alvilág felfedezőinek a Fight Club-filmre emlékeztető szabálya az, hogy nem nyúlhatnak semmihez.
Bár Tabagari most felhívta a figyelmet a titokzatos tbiliszi alvilágra, azt mondja, reméli, hogy a pontos helyszíneket csak a helyi felfedezők szűk csoportja ismerheti meg.
„Ha ezek a helyek ismertté válnak, elpusztulnak – mondta Tabagari a Szabad Európának. – Remélem, meg tudjuk tartani a titkunkat.”