Hosszan tartó betegség után, életének 92. évében kedden elhunyt Mihail Gorbacsov. Egy amerikai felidézi Gorbacsov uralmának utolsó éveit – és azokat az intelmeket, amelyeket Vlagyimir Putyin nem vett figyelembe.
1989-ben pár hónapig egy düledező kollégiumban laktam a hírhedt kelet-moszkvai Lefortovo börtön közelében. Mellette volt egy használaton kívüli sportpálya, amelynek a kerítésén, ha emlékezetem nem csal, a következő lelkesítő olimpiai szlogen volt olvasható: „Gyorsabban, magasabbra, erősebben”.
Az akkoriban a Szovjetunióban tartózkodó külföldiek szemében azonban a dolgok éppen az ellenkező irányba haladtak. Moszkva szürke volt, és ütött-kopott, sorok álltak az olyan alapvető termékekért, mint a kenyér, a vaj és a sajt, ezek némelyikének vásárlását korlátozták is, miközben az utasításos gazdaság miatt előfordult, hogy egy boltban nem volt semmi, amit az emberek akartak, de tele volt egy bizonyos, silány minőségű áruval, amire viszont senkinek nem volt szüksége.
Ha a gazdasági helyzet nem is tűnt túl ígéretesnek a peresztrojka lassan haladó reformjai közepette, rózsásabb volt a kép a glasznosztyot illetően, amely a nyitottságot jelentette a rég zárt társadalomban, lépéseket a demokratikus átalakulás felé. A lapok a Sztálin-éra bűneit vizsgálták, illetve megtartották tavasszal az első olyan választást, amelyen a választók valódi döntéssel rendelkeztek.
Kevesebb mint három évvel később megszűnt a Szovjetunió: első és egyben utolsó elnöke, Mihail Gorbacsov 1991. december 25-én lemondott. Az ország egyszerre szembesült gazdasági nehézségekkel és a szabadságvággyal az egyének és a Szovjetuniót alkotó tagköztársaságok részéről is a Baltikumtól és Ukrajnától a Dél-Kaukázusig és Közép-Ázsiáig.
Ahhoz képest, hogy eddig a napig milyen óriási befolyása volt a világpolitikára, ezt követően közvetlen szerepe minimális volt. Indult az elnöki tisztségért 1996-ban, azonban mindössze 0,5 százalékot kapott az első fordulóban, amelyet régi riválisa, a hivatalban lévő államfő, Borisz Jelcin nyert meg, így – akárcsak öt évvel korábban a hatalmi harcban – most is győzedelmeskedett felette.
Miközben Gorbacsov megváltoztatta a világot azzal, hogy 1989-ben engedte kibújni a szovjet iga alól a Varsói Szerződés országait, talán felismerve, hogy őrültség lenne megpróbálni őket erővel megállítani, a Szovjetunió szétesését bizonyosan nem kívánta.
Több kemény, halálos áldozatokat követelő hatósági fellépésre is engedélyt adott annak reményében, hogy embermilliók akaratával szemben fenn tudja tartani a Szovjetuniót, például Litvániában tizennégy civil vesztette életét a KGB és a hadsereg akciójában 1991 januárjában.
A következő évtizedekben Gorbacsov gyakran beszélt arról, hogy lazább formában egyben lehetett volna tartani a Szovjetuniót, ezt próbálta elérni az összeomlás elkerülése érdekében. De ez a gondolat nem mozgatott meg sokakat sem Oroszországban, sem külföldön, miután nyilvánvalóvá vált, hogy ez a hajó már elment.
Mihail Gorbacsov: egy élet képekben
Több mint két évtizeden át óvatos kapcsolatot tartott fenn Jelcin utódjával, Vlagyimir Putyin elnökkel, egyes kulcsfontosságú ügyekben Gorbacsov legalább hallgatásával támogatónak bizonyult.
Bár befolyás hiányában valószínűleg a nyílt ellenkezése sem változtatott volna sokat a helyzeten, több esetben is élesen figyelmeztetett bizonyos dolgokra. Ha Putyin ezeket megfogadja, merőben más lehetne ma Oroszország, amely átfogó, indokolatlan inváziót indított Ukrajna ellen, visszafordította a Gorbacsov és Jelcin alatt elért eredményeket az emberi jogok, a demokrácia és a szabadságjogok terén.
Hatalomra kerülése huszadik évfordulóján, 2005-ben Gorbacsov felszólította Putyint, hogy óvakodjon azoktól a hozzá közel álló emberektől, akik a szabadságjogok szigorú korlátozásának pártján állnak a népszerűtlen gazdasági intézkedések miatti nyugtalanság elfojtása érdekében. Ez a figyelmeztetés, akármilyen naiv is volt Putyin saját terveit és hajlamait illetően, a belső kört mára régóta meghatározó keményvonalas héják ellen szólt.
„Azt hiszem, arról próbálják őt meggyőzni, hogy mindez lehetséges, amíg fokozzák a nyomást, mármint a demokráciára vonatkozóan” – mondta a volt szovjet elnök.
Néhány évvel később Gorbacsov óva intette Putyint attól, hogy megkerülje az elnöki ciklusok számára vonatkozó korlátot, és négy év kormányfői munka után 2012-ben újra elfoglalja a posztot.
„Vlagyimir Vlagyimirovics már két ciklust kitöltött, és még egyet miniszterelnökként. A helyében én nem indulnék az államfői pozícióért” – emelte ki a nyolcvanadik születésnapja alkalmából megjelentetett írásában. Példaként hozta fel Hoszni Mubárak elüldözött egyiptomi vezetőt, aki „túl sokáig maradt hatalmon, az embereknek elegük lett belőle”.
„Az emberek nem akarnak nyájjá válni, amelyet évtizedeken át ugyanazok a pásztorok vezetnek” – írta, hozzátéve, hogy Putyinnak és az elnöki tisztséget 2008 és 2012 között betöltő Dmitrij Medvegyevnek „meg kell értenie, hogy korlátos az ideje”.
Putyin természetesen nem fogadta meg a tanácsot: 2012-ben helyet cserélt Medvegyevvel, és immár a negyedik elnöki ciklusát tölti. Ráadásul 2020-ban olyan alkotmánymódosítást fogadtatott el, amely lehetővé teszi számára, hogy 2024-ben újra induljon, sőt ha 78 éves korában még akar, 2030-ban is.
Putyin úgy érezheti, hogy győzedelmeskedett, miután több, gazdasági nehézségek és politikai ügyek miatti tömegtüntetést is túlélt, így a Kremlbe való 2012-es visszatérése elleni demonstrációkat is. Minden alkalommal keményebben lépett fel a korábbiaknál, napjainkban így már nem is áll fenn a veszélye jelentősebb tiltakozásnak.
Ennél kevésbé egyértelmű, hogy mi lesz a kimenetele a Gorbacsov-korszak fontos eredményeinek és a Szovjetunió összeomlásának visszafordítását célzó jelenlegi erőfeszítéseknek Putyin és öröksége, illetve Ukrajna, Oroszország és a világ számára.
Gorbacsov egy héttel az ukrajnai invázió február 24-i megindítását követően töltötte be 91. életévét. Már egy ideje beteg volt, és szinte meg sem szólalt a nyilvánosság előtt a háborúval kapcsolatban.
Dmitrij Muratov, a független Novaja Gazeta Nobel-békedíjas volt főszerkesztője úgy vélekedett, hogy Putyin felszámolta Gorbacsov legnagyobb eredményeit, ami katasztrofális következményekkel jár.
„Megvetette a háborút” – mondta az RBK-nak Muratov Gorbacsovról, aki a saját, a 1990-ben megkapott Nobel-békedíjából származó pénzből segítette a Novaja Gazeta elindítását.
„Hallottam embereket arról beszélni, hogy megváltoztatta a világot, de nem tudta megváltoztatni a hazáját. Talán így van. De hihetetlen ajándékot adott az országnak és a világnak – harminc év békét adott nekünk a globális és nukleáris háború fenyegetése nélkül. Az ajándék azonban odalett, eltűnt. És nem lesz több ajándék” – húzta alá.