Az orosz férfit az eddig példa nélküli bírósági ügyben egy ukrán katona kivégzésével vádolják. Egykori bajtársai is tanúskodnak ellene.

Egy orosz katonai egység 2024. január 6-án reggel indított támadást egy ukrán állás ellen a Zaporizzsjai terület keleti részén, ahol a Pingvin hívójelű Vitalij Hodnyuk és társai állomásoztak.

A kialakult heves harcokban a megszállók egy időre átvették az ellenőrzést a szóban forgó terület felett, de később sikerrel visszaszorították őket. „Közel kerültünk hozzájuk, körülbelül öt-hét méterre, mire elkezdtek kiabálni, hogy megadják magukat. Engedtük, hogy kijöjjenek az árokból – emlékezett vissza egy ukrán katona, Olekszandr Denizsenko. Elmondása szerint ekkor vette észre két társa holttestét. – Nem volt a közelben a fegyverük, ez az egyik, és természetellenes helyzetben feküdtek. Mások, például akiket harcban öltek meg, a gépkarabélyukkal, a tárakkal és a felszerelésükkel együtt hevertek a földön.” Hodnyuk meggyilkolásának körülményei jelenleg, több mint három évvel az orosz invázió megindítása után, egy példátlan büntetőper középpontjában állnak Ukrajnában.

Eddig 212 olyan eljárás indult, amelyben orosz katonákat vádoltak meg ukrán hadifoglyok kivégzésével, de ez az első, ahol a gyanúsítottak egyikének bíróság elé is kell állnia. Dmitrij Kurasov a kelet-ukrajnai Zaporizzsja bíróságán néz szembe az ellene felhozott váddal, miszerint meggyilkolta az ukrán katonát, miután megadta magát, és ezzel megsértette a genfi egyezményeket. A 26 éves férfi az elítéltekből álló, Vihar–V nevű osztagban szolgált. Először tagadta a vádakat, azóta viszont bűnösnek vallotta magát, hogy felgyorsítsa a tárgyalást, és így reményei szerint minél előbb része lehessen egy fogolycserének.

„Nem én tettem. Ezt valaki más tette, aki már nincs itt. Beismerem, hogy vége legyen. Elítélnek, remélem, hogy börtönbüntetést kapok, elküldenek egy táborba, ahol nyugodtan várhatom vagy a háború végét, vagy egy cserét – mondta a bíróságon. Arra is kitért, hogy Hodnyukkal két lövés végzett, az egyik a tüdején, a másik a testpáncélján hatolt keresztül. – Ha én lőttem volna, az egész feje felrobbant volna a bal oldalán. Én a fejre lövök, nem a testre.” A Hodnyukot Kurasov állítása szerint lelövő katona az ukrán ügyészség szerint ekkoriban nem is ebben az orosz egységben szolgált.

„Ne ejtsenek foglyokat!”

Az ukrán hatóságok szerint valószínűleg sokkal több hadifoglyot végeztek ki az ellenséges katonák, mint ismert, de ezekről az esetekről rendkívül nehéz bizonyítékokat szerezni, ugyanis igen korlátozott a hozzáférés a fronton a bűnügyi helyszínekhez, Kurasov ellen azonban három volt katonatársa is tanúskodik, akik szintén ukrán őrizetben vannak.

Egyikük elmondta, hogy látta a Sztalker hívónevű férfit, amint azt kiabálja egy ukrán fegyveresnek, hogy felemelt kézzel jöjjön ki a fedezékből, aki megtette, letérdelt, eldobta a gépkarabélyát, de rögtön újrakezdődött a lövöldözés. „Láttam, amint a kezét feltartó férfi arccal előreesik, és ennyi. Sztalker lőtte le, mert egyedül őt láttam. Senki mást nem, egyáltalán senkit” – idézte fel.

Több más tanú is megerősítette mind a bíróságon, mind a médiának, hogy így történt. Kurasov egy másik társa is azt mondta, hogy látta, amint az ukrán katona előbújik. „Lövéseket hallottam. A test elborult. Gyorsan felálltam, a bal oldali árokhoz rohantam, az elsőhöz. Láttam, hogy már holtan fekszik. A jobb oldalon Kurasov volt. Egyedül volt ott. Senki más nem volt a közelben.” Egy harmadik férfi vallomása szerint azt a parancsot kapták, hogy ne ejtsenek foglyokat.

Fentről jövő parancsok

Oroszország minden bizonyíték ellenére következetesen tagadja, hogy hadserege atrocitásokat követett volna el Ukrajnában. Tarasz Szemkiv, az ukrán főügyészség háborús bűnökkel foglalkozó osztályának helyettes vezetője arról számolt be: „jó okuk van feltételezni”, hogy az orosz parancsnokok arra adtak utasítást, hogy a fegyveres erők ne ejtsenek hadifoglyokat, egyszerűen végezzék ki az ukrán katonákat. „Jelenleg azon dolgozunk, hogy azonosítsuk az ilyen parancsokat kiadó személyeket. Biztos nem néhány elszigetelt esetről vagy egyes katonák túlkapásairól van szó” – közölte.

Szerinte a számok ráadásul egyre nőnek: 2023-ban tizenegy kivégzésről szereztek tudomást, míg 2024-ben már 133-ról. „A szám valójában jóval magasabb lehet. Egyértelmű, hogy a kivégzések dinamikájáról beszélünk. Ezek nem olyan emberek, akik valamiért úgy döntöttek, hogy bűncselekményt követnek el. Egy ilyen irányú parancsról, az Orosz Föderáció ilyen irányú politikájáról van szó, hogy nem ejtik fogságba az ukrán katonákat” – emelte ki.

Az ukrán katonák fokozódó kivégzésével kapcsolatban nemrég az ENSZ ukrajnai emberi jogi megfigyelőmissziója is aggodalmát fejezte ki. „2024. augusztus vége óta 79 ilyen kivégzést regisztráltunk 24 külön incidensben” – áll a kiadott közleményben.

Kurasov az ítélethirdetésre vár. Amennyiben bűnösnek találják, akár életfogytiglani szabadságvesztést is kiszabhatnak rá.

Meggyilkolása után több hónapig nem lehetett eltemetni Hodnyukot, mert nem lehetett elszállítani a harci övezetből a holttestét. A temetésre végül 2024 májusában került sor. A terület, ahol agyonlőtték, jelenleg orosz megszállás alatt áll.