Európa-bajnok lett Magyarország az élelmiszerek árának növekedésében, miután 2015-höz képest 101 százalékkal nőttek az árak. Egy négyfős család csak a kormányzati adóemelések miatt havonta közel 40 ezer forinttal költ többet élelmiszerre, mint tíz évvel ezelőtt. A zöldségek tíz év alatt 245, míg kenyér ára 262 százalékkal emelkedett, a burgonya pedig 276 százalékkal drágult.
Magyarországon drágultak legnagyobb mértékben az élelmiszerek – derül ki az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adataiból. Bár minden országban emelkedtek az árak, a magyar adatok 2020-tól elléptek az uniós bolytól. Ahogy az alábbi grafikonon látszik 2022-től pedig meredeken emelkedni kezdtek az élelmiszerárak Magyarországon.
Ha a 2015-ös évet vesszük alapul, akkor tíz év alatt, 2024-re a magyar árak több, mint a duplájára nőttek. A második helyezett Bulgáriában, „csak 76 százalékos drágulást mértek, míg a legkevésbé Írországban emelkedtek az árak, a szigetországban 11 százalékkal kell többet fizetni a bevásárlás után.
A Financial Times cikke szerint, amit a Portfolio.hu szemlézett elsőként, az elmúlt öt évben sokkal nagyobb mértékben nőtt az élelmiszerek fogyasztói ára Magyarországon, mint az általános infláció. A kumulált infláció 2019-2025 között 49,9 százalék volt, miközben az élelmiszerek ez idő alatt 81,6 százalékkal nőttek. Ebben az összehasonlításban is Magyarország az élbolyban végzett.
A hazai élelmiszerek drágulásának fő okai a forint árfolyamának gyengülése, az orosz-ukrán háború eszkalációját követő energia-áremelkedés, a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar termelékenységi problémái és a kormányzati különadók bevezetése.
Az alábbi grafikonon jól látszik, hogy 2015-höz képest a zöldségek ára 245, a kenyéré 262, a burgonyáé 276, míg az olívaolaj ára 270 százalékkal emelkedett
És mi történt eközben Európában? Jól szemlélteti a magyar árak alakulását az alábbi grafikon, ahol a burgonya árváltozását hasonlítottuk össze. 2020 óta nem lehet Magyarországot letaszítani a trónról: itt a legdrágább a burgonya az egész Európai Unióban.
Kormányzati különadók
A mezőgazdasági nyersanyagárak árak minden termelőre hatással vannak, legyen szó magyar agrárcégről, uniós, vagy azon kívüli mezőgazdasággal foglalkozó termelőről. „Ha a párizsi Euronext tőzsdén emelkedik a kukorica vagy búza jegyzési ára, az egész Európán irányadó, vagyis egyik ország gazdái sem fogják olcsóbban adni a terményüket” – mondta Raskó György, agrárközgazdász a Szabad Európának. Ezek az árak ugyanúgy vonatkoznak a francia, német, lengyel és magyar agrárcégek, gazdászok által megtermelt gabonára.
Raskó szerint ezek az információk azt bizonyítják, hogy téves az a feltételezés, miszerint a magyar gazdák önkényesen emelték az áraikat. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének adatai szerint (FAO) a 2014-2016-os időszakhoz képest a mezőgazdasági nyersanyagárak 30 százalékkal emelkedtek.
Az orosz-ukrán háború eszkalációjakor 2022-ben volt egy időszak, amikor a gabonaárak kilőttek, de azóta a helyzet normalizálódott. 2022-ben Magyarországon a kukorica tonnánkénti felvásárlási ára 145-160 ezer forintra ugrott, ez most 80-85 ezer forintos tonnánkénti szint.
Raskó szerint a hazai agrár nyersanyagpiac az európaival együtt mozog: mindegy, hogy az aszály miatt alacsony, vagy éppen a kedvező időjárásnak köszönhetően magas a termésátlag Magyarországon, a világpiaci trendek határozzák meg a mezőgazdasági nyersanyagárakat.
„Erre jó példa az idei év, a kukorica minden idők egyik legrosszabb termését hozta Magyarországon. Mégsem szálltak el a felvásárlási árak, mert más országból, például Lengyelországból pótolható az itthon hiányzó mennyiség” – tette hozzá. Raskó szerint nem a mezőgazdasági termelők a felelősek az élelmiszer-drágulásért. Bár tény, hogy volt benne részük.
Az Európai Unióban az utóbbi évtizedben állatjóléti és környezetvédelmi előírások sora lépett életbe. Brüsszeltől függetlenül egyre több nagy cég, mint például a Nestlé is meghatároz olyan zöld feltételeket, amelyekkel arra akarják ösztönözni a gazdákat, hogy kevesebb szén-dioxidot bocsássanak ki és mérsékeljék a műtrágya használatát. „Ezek természetesen addicionális költségeket jelentenek a termelőknek, amelyet az eladási árban is érvényesítenek” – hangsúlyozta.
Raskó szerint bár az elmúlt években 30 százalékkal emelkedtek a termelői árak, de ez nem jelenti azt, hogy a szektor jövedelmezősége javult volna, mivel a költségek ennél nagyobb mértékben nőttek.
Az agrárközgazdász szerint az is hozzájárult az élelmiszerek hazai áremelkedéséhez, hogy a jogállamisági problémák miatt Magyarország nem jutott hozzá az uniós helyreállítási alapok forrásaihoz – az uniós országok közül egyedüliként. A kormány emiatt alternatív bevételi források után nézett, hogy finanszírozni tudja a költségvetést. Ekkor született meg a kiskereskedelmi különadó ötlete. Eleinte 1,7 százalékot kellett a nagyobb üzletláncoknak fizetni, majd 4,5 százalékra emelkedett az adó mértéke.
„Ez bődületes összeg. Gondoljunk bele, hogy idén a kiskereskedelmi forgalom eléri a 21 ezer milliárd forintot. A forgalom nagy részét hazai és külföldi üzletláncok bonyolítják le, amelyek a forgalmuk után befizetik a 4,5 százalékot” – tette hozzá Raskó György. (A kiskereskedelmi különadó négy lépcsőben sávosan változik. A legnagyobb kulcs, a 4,5 százalékos a százmilliárd forint feletti forgalomra érvényes).
Raskó szerint ebbe a képbe illeszkednek a banki különadók, tranzakciós illeték és a MOL által fizetett különadó is. Az infláció egyik okozója ezeknek a kormányzati különadóknak a megjelenése volt. Az ágazati különadókat pedig a magyar lakosság fizette meg végső soron, miután beépültek a termékek és szolgáltatások árába.
Úgy látja, hogy a magyar lakosság finanszírozta a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségeket. Raskó úgy becsüli, hogy csak a kiskereskedelmi különadó és a népegészségügyi termékadó miatt éves szinten egy négytagú családnak 450 ezer forinttal növekedtek a pénzügyi terhei 2015-höz viszonyítva. Vagyis havi szinten közel 40 ezer forinttal nőtt az élelmiszerre költött összeg. Raskó szerint a lakossági fogyasztáshoz és szolgáltatásokhoz köthető egyéb adókat is figyelembe véve egy családnak ma éves szinten 800 ezer forintos plusz terhet jelent a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest.
A szakember számítása alapján 2015-ben egy négyfős család átlagosan 960 ezer forintot költött élelmiszerre, napjainkra ez az összeg 2,5 millió forintra emelkedett, vagyis ennyit drágult a bevásárlás.
„Ez a többlet teher köszön vissza a kiskereskedelmi forgalomban is, mivel a családok jelentős részének zsugorodott a szabadon elkölthető jövedelme” – tette hozzá. Raskó szerint a tíz évvel ezelőtt a kiskereskedelmi forgalom 48 százalékát tette ki az élelmiszer aránya, ma ez 51 százalékra emelkedett. „Vagyis az élelmiszer-fogyasztókra van leginkább ráterhelve a kormányzati különadók terhe. Ezért van, hogy a magyar élelmiszer-infláció messze az uniós átlag felett van” – tett hozzá. Tíz évvel ezelőtt a családok a jövedelmük kevesebb, mint 20 százalékát költötték élelmiszerre, ma ez az arány közelíti 30 százalékot.
Az agrárközgazdász szerint Lengyelországban ilyen különadókat nem vettetek ki. A lengyel élelmiszeráfa 5 százalékos, miközben a magyar súlyozott élelmiszer áfa 22 százalékos. (Van olyan élelmiszer, amelyre 5, 18 és 27 százalékos áfakulcs vonatkozik). Egy lengyel fogyasztó 17 százalékponttal kevesebb áfát fizet, miközben a magyar árakra még rájön a 4,5 százalékos kiskereskedelmi különadó és népegészségügyi termékadó.
Termelékenységi gondok
Kozák Tamás, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az élelmiszer infláció okainak megértéséhez látni kell azt is, hogy a mezőgazdasági termékek árai 2015 óta megduplázódtak Magyarországon (a tej, tejtermék, illetve tojás árak ennél is magasabb mértékben növekedtek). Ennek szerinte több oka is van, egyrészt a mezőgazdasági ráfordítások árindexe közel megduplázódott, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a (munkaerő alapú) munkatermelékenység javulása a mezőgazdaságban például Lengyelországban közel másfélszerese volt a hazainak az elmúlt tíz évben.
„A mezőgazdasági termelők, élelmiszer feldolgozók az áremelkedések hatását, így a költségtöbbletet igyekeznek a kereskedőkre felé tovább hárítani, mindeközben az élelmiszer kiskereskedők árképzése, pontosabban érképzési szabadsága az elmúlt években különböző módon korlátozva volt, illetve korlátozott” – hangsúlyozta. Többek között ennek is következtében az ellátási láncban az elmúlt öt évben a termelőknél, illetve a feldolgozóknál jellemzően magasabb a jövedelmezőség, mint a kiskereskedelemben.
Kozák szerint a termelők és a feldolgozók az input költségeinek emelkedése mellett a szabályozási környezet változása is sokszor inflációs hatással jár. A főtitkár szerint erre példa lehet a kiskereskedelmi különadó, hiszen „az élelmiszer-forgalom több mint felét azok a cégek adják, amelyeket érint a 4,5 százalékos különadó”, de példaként lehetne említeni az elmúlt hetekben teljesen váratlanul megemelt EPR-díjakat, miközben ezek a költségekmagasabbak, mint sok más uniós országba.
Ehhez kapcsolódóan: A Mol-koncesszió ára: egy monitor hulladékdíja közel ötször drágább lett, mint Ausztriában
„Ez is beépült az élelmiszer-csomagolásokon keresztül az árakba” – tette hozzá. Kozák szerint érdemes lett volna átgondolni azt is, hogy a kormány legutóbb a trappista sajttal kapcsolatban hozott rendelete hogyan befolyásolja a termékkategória árait. A friss rendelet szerint a hazai gyártású trappista sajt hagyományosan korong alakú, ezért a hasáb alakú trappista sajt – melynek döntő többsége import eredetű – kizárólag szeletelt vagy reszelt formában lehet majd forgalomba hozni. Szerinte az olcsóbb hasáb alakú trappistasajtok fognak lekerülni a polcokról. Kozák szerint az ehhez hasonló jogalkotói lépések nem fogják a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar hatékonysági gondjait orvosolni.
Kozák szerint az élelmiszer infláció tartós csökkentése csak ellátási lánc szintű, összehangolt üzlet és infrastruktúra fejlesztésekkel érhető el, a szabályozási környezetnek a versenysemlegességet kell erősíteni. Az nem megoldás szerinte, hogy például az árrésstop következtében nagyrészt veszteséget vagy minimális jövedelmezőséget érnek el az élelmiszer-kiskereskedők méretnagyságtól, tulajdonosi szerkezettől függetlenül.
„Az adminisztratív beavatkozás az árképzésbe korlátozza a versenyt és mindenek következtében a hazai termelők, feldolgozók is egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Ez pedig az árakban is visszatükröződik, sokkal drágább lesz ugyanaz a termék itthon, mint külföldön” – tette hozzá.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy korábbi elemzése is rámutatott arra, hogy az innovációs lemaradás és a modernizáció hiánya jelentős versenyhátrányt eredményez. A magyar mezőgazdaság termelékenysége az Európai Unión belül a második legrosszabb, csupán Bulgáriát előzi meg. Tovább csökkenti a hatékonyságot, a szektorban dolgozók számának csökkenése, az elöregedő munkaerő, valamint a hatékonyságnövelő gépesítés hiánya.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy korábbi elemzése is rámutatott arra, hogy az innovációs lemaradás és a modernizáció hiánya jelentős versenyhátrányt eredményez. A magyar mezőgazdaság termelékenysége az Európai Unión belül a második legrosszabb, csupán Bulgáriát előzi meg. Tovább csökkenti a hatékonyságot, a szektorban dolgozók számának csökkenése, az elöregedő munkaerő, valamint a hatékonyságnövelő gépesítés hiánya.
