Pénteken kezdődik a labdarúgó-Európa-bajnokság, Európa legnagyobb futballünnepe. Egy hónapon keresztül 24 nemzeti válogatott küzd egymással összesen 51 mérkőzésen, tíz stadionban. A büszke házigazda Németország. Vajon a Real Madrid új sztárja, Kylian Mbappé vezette francia szupercsapat nyeri meg a tornát, vagy a címvédő Olaszország megtartja a trófeát?
A Szabad Európa úgy döntött, hogy egy kicsit máshonnan közelíti meg az Eb-t, és négy olyan országot vizsgál meg, ahol szolgálata működik: Romániát, Ukrajnát, Szerbiát és Georgiát. Lehet, hogy ezek az országok nem annyira népszerűek, mint a feljebb említettek, kevesebb az esélyük az Európa-bajnoki címre, de mindegyiküknél összefonódik a foci és a politika.
Románia: a csapat, amely kiléphet elődei árnyékából
A legtöbb futballcsapatnak van egy-két sztárjátékosa, akire számíthat, ha nehéz helyzetbe kerül, és vannak más típusú csapatok, amelyek jól működő, jól összeszokott egységként működnek. Románia ez utóbbi csoporthoz tartozik. Talán nem a legszebb játék, talán egy kicsit túlságosan is védekező, de rendkívül hatékony. Románia veretlenül jutott ki a főtáblára a selejtezőből, és mindössze öt gólt kapott a tíz mérkőzésen. Ez a fajta szilárdság tovább viheti a Tricoloriit – ahogy otthon hívják a román válogatottat –, mint sok szakértő számítana rá.
Nosztalgiában sincs hiány a román válogatott esetében. A csapat a kilencvenes évek közepén élte fénykorát, és éppen harminc éve, hogy az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon a negyeddöntőbe jutott. Annak a csapatnak a vezető alakja a valaha volt legjobb román játékos, Gheorghe Hagi volt, aki hazájában a Regele (A király) megszólítást is kiérdemelte. Klubszinten a spanyol óriás Real Madrid és az FC Barcelona színeiben játszott. A kispadról talán a leghíresebb román edző (a legendás Mircea Lucescu mellett), Anghel Iordănescu irányította. A mostani csapatban is van egy Hagi és egy Iordănescu. Gheorghe fia, Ianis Hagi ugyanolyan jól cselez, mint az apja, de 25 évesen még nem ért hasonló magasságokba. Anghel fia, Edward Iordănescu 2022-ben vette át a szövetségi kapitányi posztot kritikus hangok közepette, de eddig jól teljesített. Ez lehet az a nyár, amikor a fiúk végre kilépnek híres apjuk árnyékából?
A román ultrák, a csapat szurkolóinak kemény magja, úgy tűnik, egyértelműen jobboldali, nacionalista beállítottságú. Nem tudni, hányan utaznak közülük az Eb-re, Németországba, de ha sokan mennek, érdekes lesz figyelni, mire készülnek. A tavalyi, Koszovó elleni mérkőzésen egy nagy molinót feszítettek ki, amelyen az állt, hogy Koszovó Szerbia része, Besszarábia pedig – a mai Moldovai Köztársaságot és Dél-Ukrajna egy részét magában foglaló történelmi régió – Romániáé. Az ország egyike annak az öt uniós tagállamnak, amely még mindig nem ismerte el Koszovó függetlenségét, és vélhetően több mint százezer román él Ukrajnában. Egy másik alkalommal az ultrák „Trianont” skandáltak az 1920-as szerződés évfordulóján, amely Közép- és Kelet-Európa számos részén átrendezte a határokat, drasztikusan csökkentve Magyarország területét az első világháború után. George Simion, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vezetője, aki a harmadik legjobb eredményt érte el az európai parlamenti választáson, korábban futballultraként szerzett hírnevet. A párt ellenzi az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást. Érdemes lesz figyelni, hogy a két szomszédos ország szurkolói hogyan viszonyulnak egymáshoz a két csapat június 17-i müncheni nyitómérkőzésén. Barátságos lesz a hangulat a két sárgába öltözött szurkolótábor között, vagy ellenséges?
Ukrajna: a semlegesek nekik szurkolhatnak
Ennek kellene a torna jóérzésű történetének lennie, vagy legalább némi fellélegzés és kikapcsolódás az ukránoknak a könyörtelen orosz támadások közepette, amelyeket az elmúlt két évben nap mint nap tapasztalhattak. A frontról érkező hírek egyre rosszabbak, az ország politikai támogatása is csökkenőnek tűnik Nyugaton – remélhetőleg most a sport fogja ezeket ellensúlyozni. Miután az ukrán Olekszandr Uszik nemrég nehézsúlyú ökölvívó-világbajnok lett, itt az ideje, hogy a nemzeti válogatott szállítsa a következő kiütést. Az ukrán válogatott mind csapatszellemben, mind tehetségben jól áll – elég csak megnézni azt a két márciusi selejtezőt, amely a kijutásukhoz kellett. Először úgy tűnt, hogy Bosznia-Hercegovina kiejti a sárga-kékeket, de a végén két góllal fordítottak. Öt nappal később, amikor biztonsági okokból nem otthon, hanem a lengyelországi Wrocławban játszottak, Ukrajna ismét hátrányból fordított Izland ellen, biztosítva a helyét a főtáblán. A viszonylag könnyű csoportban minden esély megvan arra, hogy Ukrajna meg tudja ismételni 2020-as Eb-szereplését, amikor a negyeddöntőig jutott. De ezúttal a semlegesek is nekik szurkolhatnak.
A csapatot egyértelműen fűti a hazaszeretet. Minden játékos csak ukránul beszél. Egy nemrég adott interjúban Zincsenko az ukrán társadalom egyik aktuális kérdését, a katonai mozgósítást is szóba hozta, és kijelentette: készen áll arra, hogy bevonuljon a hadseregbe, ha hívják. Dovbik a Chelsea szélsőjével, Mihajlo Mudrikkal közösen pénzt ajánlott fel, hogy drónokat vásároljanak a hadseregnek. Ugyanolyan kék-sárga mezük lesz most is, mint az előző, 2020-as Eb-n, amelyet a Covid-járvány miatt egy évvel később rendeztek meg, még a 2022. februári orosz invázió előtt. A mezek elég nagy figyelmet kaptak két okból is. Először azért, mert az elején halványan látszott Ukrajna területe, beleértve az ország keleti részét, amely de facto orosz ellenőrzés alatt állt, valamint az Oroszországhoz csatolt Krímet. Ezt provokatívnak tartották, mivel Oroszország is részt vett a tornán, de az UEFA engedélyezte, miután azok voltak az ország nemzetközileg elismert határai.
Az UEFA egy másik dolognak viszont nem örült: a mezeken a Slava Ukraini feliratot is feltüntették. A szövetség a hazafias kiáltást politikai jellegűnek minősítette, és azt kérte, hogy a mez belső felére írják – a mai napig ott van. A mezgyártó céggel, a spanyol Jomával is gond van, amely hosszú időn keresztül szállította az ukrán mezeket. Az együttműködés most véget ért, miután – vitatott módon – a spanyol vállalat az orosz Zenit Szentpétervár csapatának is gyárt mezeket, Vlagyimir Putyin szülővárosa klubjának, amelyet büszkén finanszíroz a Gazprom. Ne gondolja senki, hogy a válogatottmezek csak ruhadarabok.
Ehhez kapcsolódóan: Politikamentesen utálják a NER-focit a NER-stadionokban
Szerbia: a debütáló sötét ló
Szerbia 25 év után újra kijutott az Eb-re, de valójában ez az első alkalom, hogy a csapat csak Szerb Köztársaság néven szerepel. 2000-ben még Jugoszláv Szövetségi Köztársaságként jelent meg, amely akkor a ma már független Koszovót és Montenegrót is magában foglalta. Jugoszlávia valaha jelentős európai futballnagyhatalom volt. Mire lehet számítani most ettől a csapattól? Valószínűleg sok mindenre. Minden tornán van egy „sötét ló”, egy meglepetéscsapat, amelyre senki sem számít, és amely bejut a torna utolsó szakaszába. Az előző Eb-n Dánia került így az elődöntőbe, négy évvel korábban pedig Walesnek sikerült ugyanez a bravúr. Ezúttal Szerbia tölthet be ilyen szerepet. Senki sem beszél róluk, ami néha áldás. Elöl komoly tűzerővel rendelkeznek, ami szinte biztosan garantálja a gólokat; összességében egy elég jó csapatról van szó. Legtöbbjük magasan jegyzett európai bajnokságokban játszik, és majdnem a felük megnyerte az U20-as világbajnokságot 2015-ben, tehát bizonyos értelemben összeszokottak. Ne lepődjünk meg, ha végül Németországban szenzáció lesznek.
Aleksandar Vučić szerb elnök a hazai közélet legtöbb területét uralja, és ez a labdarúgásra is igaz. Dragan Džajić, minden idők egyik legjobb szerb játékosa a Szerb Labdarúgó-szövetség (FSS) jelenlegi elnöke; a pozíciót Vučićnak és társainak köszönheti, akik szó szerint megállították a labdarúgó-szövetséghez vezető úton azokat a küldötteket, akikről úgy vélték, hogy más jelöltre szavaznának. Džajić korábban az ország egyik nagy klubjának, a Crvena zvezdának volt az elnöke. Több játékos eladása után csalás miatt vádat emeltek ellene. A per 2012-ben ért véget, miután az akkori szerb elnök, Tomislav Nikolić – Vučić pártjának, a Szerb Haladó Pártnak (SNS) a tagja – úgy döntött, hogy mentesíti Džajićot a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Talán felesleges hozzátenni, hogy Džajić ma már a párt köztiszteletben álló tagja, Belgrád utcáin azonban az a hír járja, hogy csak egy báb. A szövetség valódi vezetője Branislav Nedimović alelnök, aki egy korábbi miniszter és Vučić közeli bizalmasa, és semmilyen futballháttérrel nem rendelkezik.
Így talán nem is olyan meglepő, hogy Szerbia az egyetlen európai ország, amely játszott Oroszország ellen a háború óta. Az UEFA eltiltotta Oroszországot minden hivatalos mérkőzéstől, vagyis a csapat még a torna selejtezőin sem vehetett részt, barátságos meccseket viszont játszhat. Az összes többi európai csapat eddig ezt a lehetőséget is elkerülte, a szerb válogatott viszont idén márciusban Moszkvába utazott, ahol 4–0-ra kikapott.
Ehhez kapcsolódóan: A Mol tőzsdei cégként vásárolja fel az Újpest FC-t
Georgia: az esélytelenek nyugalma
Ha valaki a legkevésbé esélyes csapatnak szeretne szurkolni, akkor bátran válassza Georgiát. Az Eb-re kijutó 24 csapat közül ők a legalacsonyabban rangsorolt ország a tornán; a 75. helyen állnak, a következő Szlovénia az 57. A Cristiano Ronaldo által erősen felhúzott Portugália vagy a sokkal nagyobb Törökország elleni meccsek egyaránt Dávid és Góliát típusú küzdelmek lesznek. De ne becsüljük alá ennek a kis dél-kaukázusi köztársaságnak a futballszenvedélyét. A jelenleg tapasztalható felfordulás miatt – amikor százezrek vonultak utcára az orosz típusú külföldiügynök-törvény elfogadása ellen – a csapat egyfajta menekülőutat jelenthet. Amikor márciusban Georgia egy büntetőpárbajban legyőzte Görögországot, és ezzel először kvalifikálta magát nemzetközi tornára, az egész ország önfeledten ünnepelt. Egy győzelem bármelyik csoportmeccsen vagy akár a rájátszásba jutás is hasonló hatást váltana ki. A szovjet időkben az ország leghíresebb klubja, a Dinamo Tbiliszi stadionja a georgiai nacionalizmus melegágya volt, a nemzeti labdarúgó-szövetség előbb vált függetlenné a Szovjetuniótól, mint a nemzet. A foci sokat jelent az ország számára.
Ugyanakkor mindenki szeretne egy szeletet a tortából. A kormányzó Grúz Álom (GD) eddig úgy próbált hasznot húzni a csapat sikeréből, hogy közösen ünneplő képeket posztolt a csapattal. Irakli Kobakidze miniszterelnök várhatóan ott lesz Németországban a szintén GD-s Tbiliszi polgármesterével, Kaka Kaladzéval együtt, aki egykor az AC Milanban játszott, most pedig a kormány egyik legnagyobb támogatója. A VIP-szektorban valószínűleg a georgiai labdarúgó-szövetség elnöke, Levan Kobiasvilit is lehet majd látni, aki az ország történetének egyik legtöbbször pályára lépett játékosa, és aki természetesen a labdarúgásban betöltött szerepével is erősíti a GD parlamenti frakcióját. Az ellenzék reméli, hogy az uniós vagy a német szankciók, a magas rangú kormánytisztviselők beutazási tilalma megakadályozza, hogy ezek az alakok politikai PR-akciót csináljanak a nemzeti csapat Eb-selejtezős találkozóiból, de úgy tűnik, ilyen intézkedések nem várhatók.
Hogyan reagál a csapat a külföldiügynök-törvényre? Az egyetlen tag, aki eddig nyilvánosan vállalta, hogy támogatja a kormánypártot, egy 32 éves védő, Szolomon Kvirkvelia, aki pályafutása nagy részét Oroszországban töltötte, és jelenleg a szaúdi Pro League-ben játszik. A sztárok, Mamardasvili és Kvaratszkelia egyensúlyoznak, kijelentik, hogy Georgia jövője Európa, de kifejezetten nem bírálták az új törvényt. Helyettük az egyik csatár, Budu Zivzivadze az, aki többször is nyilvánosan elítélte a jogszabályt, amivel az ellenzék kedvencévé vált.
Édesanyja a szakadár Abházia régióból menekült, amelyet Moszkva a Tbiliszivel 2008-ban vívott ötnapos háborút követően független államként ismert el. A kijutást az Eb-re olyan fergeteges tánccal ünnepelte meg, ami után egyik napról a másikra bulvár- és politikai híresség lett. Talán az egyetlen másik, aki hasonlóan szókimondó, a csapat 10-es számú játékosa, Giorgi Csakvetadze, aki az Instagramon azt írta: „Semmi sem áll a népünk felett, semmilyen törvény nem áll felettünk. Vonjuk vissza ezt a törvényt, és fogjunk össze újra, ahogy március 26-án tettük! (Amikor Georgia legyőzte Görögországot.) Nemet Oroszországra, irány Európa!” Érdekes az is, hogy mit mond a szövetségi kapitány, Guram Kasia. Eddig hallgatott a külföldiügynök-törvényről, de korábban nyíltan kifejezte, hogy támogatja a melegek jogait. Mivel a georgiai kormány épp most készül átfogó LMBTQ-ellenes törvények bevezetésére, Németországban kiemelt figyelemmel fogják követni tetteit és szavait.
