Hétfő délelőtt interjúztunk az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével hódmezővásárhelyi polgármesteri irodájában. M.-Z. P. láthatóan még a nagy bukás hatása alatt volt, de nem mondott le az országos politizálásról, még ha egyelőre a mögüle körülbelül ezerötszáz szavazattal kihátráló városával akar is foglalkozni. Modellje megbukott, mondja, és az erőszakmentes, de radikális ellenállás meghirdetésével mintha a korábbi, „ellenzékváltós” időszaka köszönne vissza. Értékelésén érezni, hogy már a mérsékelt jobboldali párt előkészítésén is dolgozik.
„Volt már az életében akkora ürességérzés, mint egy hete, hétfőn?
Talán nem.
Hol tart most a feldolgozásban?
„Ez egy gyászmunka, amiben a munka szó fontos. Nagyon sok emberrel beszélgetek, és végiggondoljuk, hogy hova jutottunk, milyen a helyzet, és ebben a helyzetben hogyan tudunk segíteni. Megvédeni egymást, támaszt adni egymásnak, vigaszt nyújtani hozzánk hasonlóan elkeseredett embereknek. Itt tartunk. És azt térképezzük föl, hogy mire és kikre számíthatunk ebben az építkezésben, amivel mégiscsak a hazánkat fogjuk tudni valahogy megvédeni.”
„A tematizálásra nem volt képességünk”
„Most mindenki megfejti, hogy mi volt a bukás oka. A kampánya vezetőivel értékeltek?
Beszélgettünk erről. Nem formálisan a kampány vezetőivel, hanem a teljes csapattal, a rengeteg aktivistával, a kampánystábbal beszélgettünk múlt szerdán Budapesten. Külön-külön beszélgettem emberekkel, de a kampány napi operatív vezetésével ebben a formában nem.”
Legközelebbi munkatársai, akikkel a napindító megbeszélését tartotta, Zaránd Péter, Simon András, Gál J. Zoltán (Karácsony Gergely tanácsadója), Szigetvári Viktor (Bajnai Gordon munkatársa) és Gurzó Ákos volt, mondja. Ők szervezték le egyébként Zelenszkij ukrán elnökkel is azt a megbeszélést, amelyről M.-Z. P. vasárnap esti videóüzenetében beszélt. Interjúnkban is elmondta, hogy nem értett egyet ezzel, tartott tőle, hogy háborúpártisága igazolásaként fogja tálalni a Fidesz-propaganda. Végül egy kijevi légiriadó miatt nem jött létre a beszélgetés. Mindenesetre árulkodó, mondja, hogy a tervről értesülő ellenzéki pártvezetők hívták őt akkor, vagyis az elvileg szigorú biztonsági intézkedések dacára (Zelenszkij biztonsága is veszélyben van telefon- és videóhívásainak bemérhetősége miatt) többtucatnyian tudtak róla – ennek révén egyébként a Fidesz is.
Az előbb felsoroltakon kívül Zaránd Péter és a hat párt két dedikált embere szintén mindennap leült az előbb említett „központi vezetőségi” napindító után. „Itt döntöttek operatív kérdésekben, koordinálták a feladatokat. Tehát elég összetett, szép nagy kampánycsapat volt ez, külön egy közösségi médiás és egy kutatócsapattal.”
„Minden egyéni jelölt valamelyik párt koordinátorával tartotta a kapcsolatot, nem közvetlenül a központtal. Elég összetett, többszintű kampányszervezet volt. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett benne. Az eredmények ellenére egyértelmű, hogy nem az ő hibájuk volt.”
Közhely, hogy a magyar választót a megélhetés kérdései foglalkoztatják leginkább, és az infláció háromszorozódását már a háború előtt érezte mindenki. Az is tudható, hogy az emberek inkább gondolták róla, mint Orbánról, hogy vissza tudja szerezni a befagyasztott uniós támogatásokat. Akkor miért engedték el hamar ezeket a kampánykommunikációban? – kérdeztem M.-Z. P.-t. – Miért hagyták, hogy a Fidesz a saját pályáján verje meg őket a háborúval? Miért volt jobb a Putyin-pincsi, mint az infláció és az uniós támogatások kérdése?
„Igaza van. A hat párt, illetve a kampányvezetés decemberben eldöntött egy kampánynarratívát, szókészlettel, témákkal stb. Ebben volt lakhatási válság, volt áremelkedés, abszolút baloldali, szociális program volt az adómentessé tett minimálbérrel, svájci indexálással, bármit is jelentsen ez sok embernek, de mindenképpen magasabb nyugdíjemeléssel, bérlakásépítési programmal, és még sorolhatnám. Azt gondolom, ha csak a programon múlott volna, az egy nagyon szimpatikus, jó program lett volna felelős ígéretekkel, számokkal stb.”
„De most kampánystratégiáról van szó, nem programról.”
A kampánystratégiával indult, és ennek egy pontján, a vége felé már kijött a program is, amely erre épült, ezt a vonalat nyomta. Volt egy csapat, akik rendszeresen kutattak, talán hetente.
Fókuszcsoportos kutatások?
Mindenféle kutatás volt. Ők azonban azt látták, hogy a háború február 24-től kezdve mindent elhomályosított, lefedett. Biztos vagyok benne, hogy a Fidesznek is volt több lejárató kampánya ellenzéki jelöltekkel kapcsolatban, néhányat be is dobtak, de semmi nem érdekelte az embereket. Akkor bármilyen botrány lehetett, bármit beszélhettünk a programról, a háború teljesen háttérbe szorított minden más témát. Nem a mi választásunk volt, hogy a háború téma lesz, hanem a Fideszé. Ráadásul a kezdetektől fogva azt mértük, hogy a háború nagyon kedvez Orbánnak. Olyankor az emberek mindig stabilitásra vágynak.
A tematizálásra nem volt képességünk, csak a Fidesznek, és a háborút a Fidesz sem kerülhette ki. Ő a béke-, biztonságvonalon ment. A mi kampánystratégiánk abba kapaszkodott bele a kutatócsapat javaslata nyomán, hogy ebben a háborús témában egy esély van, amivel talán tudunk szépíteni, javítani: ha az Orbán–Putyin-kapcsolatra helyezzük a hangsúlyt. Putyin az agresszor, akinek a barátja Orbán.”
Egyéni jelöltek
M.-Z. P. nem tud válaszolni arra, hogy a központi vagy az egyéni jelölti kampányok teljesítettek-e jobban. „Az egyéni jelölti kampányok szórtak. Láttam olyan kampányt, amelyik viszonylag jól teljesített, és olyat is, amelyik kevésbé.”
Az eredményből az látszik, mondja, hogy összesen négy körzet volt, ahol nem erősödött a Fidesz, ebből az egyetlen vidéki Hódmezővásárhely. Itt Lázár János 0,01 százalékkal, tehát láthatatlan módon, de gyengébb eredményt ért el százalékosan is, mint négy éve. Ezenkívül csak Budán voltak ilyen körzetek.
„Nyilván az én személyem ennyit segített a kampányban, hogy azokat a konzervatív rétegeket tudtuk jobban elérni, akik elégedetlenek voltak a Fidesszel, de soha nem szavaztak volna baloldali jelöltekre. Tordai Bence, Orosz Anna és Hajnal Miklós körzetében ez látszott. Az ellenzék még ott is gyengült, de a Fidesz többet. Az ellenzék mindenütt veszített, a Fidesz csak ezekben a körzetekben. Ennyi haszna volt talán a jelöltségemnek. De összességében sajnos a háború úgy felülírt mindent, hogy az abszolút nyerhető körzeteket is buktuk.”
„Olyan jelöltek is rosszabb eredményt értek el, akikről tudom, hogy nagyon sokat dolgoztak. Mihálik Edvin például Csongrád 2-ben, vagy Gyenes Szilárd Balassagyarmaton, egy nehezen nyerhető körzetben, vagy Bana Tibor a legnehezebben nyerhető körzetek egyikében. Ők nagyon sokat dolgoztak. De volt olyan jelölt, akiről azt hallottam vissza – erre nem fogok példát mondani –, hogy nem dolgozik, nem járja eléggé a körzetét, nem kampányol eléggé. De az eredményeket ez lényegében nem befolyásolta.”
Az alapján is lehet mérleget vonni, hogy melyik párt jelöltjei teljesítettek jobban. Itt is csak kis különbség látható, inkább az számított, hogy milyen körzetben indul, és nem az, hogy melyik párt áll mögötte, mondja. A Momentum, a Párbeszéd és az LMP jelöltjei átlagosan két százalékkal kevesebbet veszítettek, mint a másik három párt jelöltjei, de ez valószínűleg az ő budai és bel-pesti körzeteiken múlhatott.
„Volt olyan párt is, amelyik egyáltalán nem akart adni”
Decemberben, amikor két hónapja nem kampányolt az ellenzék, azt mondta lapunknak, hogy most építkeznek, és hogy egyetért a döntéssel. Nem bizonyult ez tévesnek, nem hiányzott az a két hónap? – kérdeztem.
M.-Z. P. most is azt mondja, hogy a leállás az erőforrások miatt is szükségszerű volt. Másrészt a kampányszervezéstől kezdve a pénzszerzésig és a közös arculatig mindent meg kellett alapozni stratégiailag. „Nem lehet úgy kampányolni, hogy az ellenzéki egyetértés sem volt meg arról, hogy merre megyünk tovább. Az előválasztás után kellett az a két hónap, hogy az arculatot, a stratégiát, a kommunikációt, az irányokat, az irodát, a szakembereket oda tudjuk rakni. Nem lehetett nulláról elindulni, egyik párt sem tudott volna.”
A Momentum volt egyébként az egyetlen párt, amely ellenezte a leállást. Kudarcos lett a Fudan-aláírásgyűjtés (januárban már nem, pontosít M.-Z. P.), és a Momentum indított volna egy másikat is akkor, „de a többi párt nem állt készen erre”.
„Melyik párttal volt a legjobb és a legrosszabb viszonya a kampány során?
A választás estéjén is látszott, hogy kik azok, akik nem túl lelkesen vettek részt a kampányban. Olyan is van, aki pénzt sem akart beadni. Ezek a pártok elsősorban a saját jelöltjeikre fókuszáltak.
Jakab Péter nagyon tiltakozott az ellen, amikor ön azt mondta, hogy a Jobbik alig adott a közös kampánykasszába, csak hatvanmilliót.
Én úgy tudom, ennyit adott. De nem azt mondta, hogy többet adott bele, hanem hogy a többi párt sem adott többet. A pártok között a Jobbik még többet is adott, ami igaz abban az értelemben, hogy a Jobbik az egyik legnagyobb összeget adta bele. De egy kétmilliárdos kampányban ez az összeg nem annyira számít.
„Volt olyan párt is, amelyik egyáltalán nem akart adni. De miután öt párt nyomás alá helyezte, nagy nehezen beleadták ők is.
A fundraisinget (támogatásgyűjtést – K. Gy.) viszont teljesen mi csináltuk. Ha már a pénznél és a pártok aktivitásánál tartunk: négy évvel ezelőtt, amikor a pártok külön-külön indultak, több közülük eladósodott, mert egy csomó hitelt felvett azért, hogy a jelöltjei bejussanak és a listája jól szerepeljen. Aztán a négy év alatti állami párttámogatásból fizetgette vissza a hiteleket. Most úgy utasították vissza a pártok a hetedik frakciónak a gondolatát is, hogy a teljes anyagi terhet, a pénzgyűjtést, a fundraisinget az MMM csinálta. Nekünk mostantól kezdve nem jön be egy fillér sem a pártfinanszírozásból, mert nincs is frakciónk, nem is vagyunk párt.
Mi teljesen önzetlenül csináltuk ezt a kampányt. Vállaltunk mindenféle jogi, anyagi és egyéb felelősséget úgy, hogy ebből nekünk semmi nem jön vissza. A pártoknak, akik a következő években sok száz milliós, milliárdos támogatást fognak kapni parlamenti helyeik után, nem kellett felvenniük semmilyen hitelt. Gyakorlatilag mi vittük a terheket, ők meg kapják a gyümölcsét.”
Az elmúlt három hónapban csak a mikroadományokból négyszázmillió forint jött be, mondja. Volt, hogy napi tízmillió forint körüli összeg.
„Igaz, kicsit rámenősen küldözgette ki a kampánycsapat, illetve a szoftver az adatbázis alapján. Egy barátom panaszkodott is rá. Utalt húszezer forintot, és onnantól napi rendszerességgel kapta az e-maileket, hogy adjál még húszezret. Aki ötezret adott, annak mindig az ment, hogy ötezret adjál. Voltak persze nagyobb adományozók is. Nem Bige László volt a legnagyobb egyébként. Többen is voltak, akik több tízmillió forintot adtak. Néhány támogatónk nagyon kedvesen vállalt költségeket, kutatást, nyomtatást.”
„Tud olyan háttéralkukról a pártok között, amelyek befolyásolhatták a sikert?
Nem tudok ilyenekről. Az előválasztásig érződött, hogy voltak olyan pártok, amelyek nem hittek abban, hogy lehet győzni, és emiatt csak a saját frakcióméretükre fókuszáltak. De a kampány egészében már csak egy ilyen volt.
Eddigi megszólalásaiból könnyű kitalálni, hogy ez a DK. A közös lista 6–11. helye sokak szerint maga a NER. A december közepén nekünk adott interjúban azt mondta, hogy a listára kérése ellenére tettek fel bizonyos politikusokat. Most már elmondható, hogy kiket nem nevesített?
Októberben az előválasztási győzelem után leültem minden egyes párttal, és átbeszéltük a kampányt és a listát. Engem nem, de őket nyilvánvalóan rendkívüli módon érdekelte a lista. Nekik az az életük. A megélhetésük, a szereplésük, a pénzük, minden. Mi teljesen önzetlenül vittük ezt a kampányt.
Kik voltak azok?
Nem akarom mondani, egyébként úgyis mindenki tudja. Nyilván azokat kértem, akik elriaszthattak szavazókat. Elég abból kiindulni, hogy a jobboldali billegő közönségnek kik szúrják leginkább a szemét. Van olyan, aki ennek ellenére felkerült a listára, mást később nem bejutó helyről levettek, és volt, aki nem került végül föl. Azt gondolom, hogy ez fontos kérdés volt a győzelem érdekében.
Jó stratégia volt a konzervatív szavazókra céloznia?
Ott tudtunk csak bővülni. A baloldali szavazókat mind elhoztuk, ez látszik. Ha nem így lenne, akkor a Kutyapárt jutott volna be, és nem a Mi Hazánk. A konzervatívokból tudtunk elhozni számottevő mennyiséget. Ez a budai kerületek sikerén látszik.”
Vásárhely
Bárkinek is van igaza a közte és Lázár János közti vitában, hogy ki vitte el végül Hódmezővásárhelyt (a teljes választási körzet átszavazóit és külképviseleten voksolóit is egy szavazókör szavazólapjai közé keverik, így nem tudni, hogy azok közül ki költözött például Makóról és ki Vásárhelyről Londonba), az biztos, hogy a saját települése már nem áll annyira mellette, mint amikor polgármesterré választotta. (Igaz, a lakosságszám is csökkent.) Hogy történhetett ez? – kérdeztem.
„Egyrészt itt is sokan elhitték, vagy legalábbis kétségeik voltak, hogy fizetőssé tenném az egészségügyet, elvenném a nyugdíjukat és átműttetném vagy katonának küldeném meghalni a gyerekeiket Ukrajnába. A Fidesz-propaganda itt is megtette a hatását. Iszonyatos lejáratókampány ment ellenem, bár Lázár ezt az elmúlt négy évben is gyakorolta. Ezért még Vásárhelyen belül is kevesebben szavaztak rám. Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy itt kell maradnom, és a következő két és fél évben Vásárhelyért megtennem mindent, amit csak tudok.
Nekünk adott tavaly nyári interjújában mondta azt a vásárhelyi katolikusokról, hogy nagyon komoly közösség, és ezeken fog múlni a választás. Így volt?
Nem. Szerintem a vásárhelyi katolikusok közül azok, akik korábban mellettem voltak, most is ott maradtak. Bár itt is nagy támadás volt. Az én templomomban Németh László atya nem prédikált nyíltan a Fidesz mellett, de a Szentháromság-templomban, a másik templomban komoly politikai kampány is ment. De ezt megszoktuk az elmúlt négy évben. Merem mondani, hogy azok, akikkel ebbe a templomba együtt járunk vasárnap misére, továbbra is ugyanolyan arányban támogattak. Vagy remélem, hogy hasonló arányban támogattak, mint korábban. De amikor ezt mondtam, arra utaltam, hogy az önkormányzati választáson nagyon sok aktivistánk a vásárhelyi katolikus közösségből került ki.”
Beszéltem M.-Z. P. olyan munkatársával, aki attól tart, hogy a vereség nyomán nemcsak a várost büntetik majd – ami nem szokatlan –, hanem embereket érintő bosszúk is lesznek.
„Itt most mindenki retteg a Fidesz bosszújától. Ez Orbán Viktor és egyes képviselők döntése lesz. Orbánnak kell választania, hogy Rákosi- vagy Kádár-féle egypártrendszert épít-e. Az nem kérdés, hogy az országban most Orbánnak nincs semmilyen akadálya, az uralmának nincsenek jogi és hatósági korlátai. Az ő bölcsességére van bízva, hogy bosszút áll, és leszedi azokat, akik felszólaltak ellene, vagy konszolidálódik.”
Személyes felelősség
A politika már korábban is foglalkoztatta. Többször elmondta már, hogy 2010 óta folyamatosan kapacitálták, hogy induljon el a helyi politikában. A Tiszta Lap Polgári Egyesületben, amelynek még frakciója is volt a vásárhelyi közgyűlésben, tag is volt. 2009-től, mióta hazaköltöztek Amerikából, ebben, a főleg volt MDF-esekből álló körben mozgott Vásárhelyen. A miniszterelnökséggel vásárhelyi győzelme után keresték meg sokan.
„De már a 2018-as áprilisi választáson sokan álltak mellém azzal, hogy legyek én az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje.
Az ambíciója általában a politikára vonatkozott?
Szeretném tisztázni, hogy nem az ambíció volt ebben sem a meghatározó, hanem a stratégia. Az, hogy sokan azt a modellt, amelyet Vásárhelyen megcsináltunk, alkalmasnak látták arra, hogy országosan legyőzze Orbán Viktort. Én felvállaltam, hogy az arcomat, a nevemet, a személyemet, a munkámat, az időmet adom ehhez a stratégiához. A teljes összefogáshoz és ahhoz, hogy egy jobboldali, civil, független jelölttel, a pártok támogatásával legyőzhető a Fidesz. Ez a vásárhelyi modell. Ezt próbáltuk meg országosan, és ez nem jött be.
A modell elvetendő, vagyis az a része is, hogy minden párt fogjon össze?
Ez a modell megbukott múlt vasárnap. Még egyszer: én az életemet, az elmúlt négy évemet rátettem erre a modellre. Az önkormányzati választásoknál még működött. De ott sem a háború, sem Gyurcsány, a Fidesz legfontosabb érvei nem számítottak. Nyilván aki rám szavazott Hódmezővásárhelyen, nem gondolta, hogy Gyurcsány idejön és leuralja a várost. Meg azt se – bár a Fidesz riogatott ilyennel –, hogy migránsokat fogunk betelepíteni. Most az új migráns a háború volt. Az önkormányzati választásokon senki nem fog attól rettegni, hogy egy polgármester háborúba küldi a gyerekeit. Ezzel a hazugsággal az önkormányzati választást nem lehet megnyerni, de egy országot meg lehet.
A modellnek melyik része bukott meg? A minden párt fogjon össze? Vagy pedig az, hogy egy jobboldali civil vezesse?
Az a része bukott meg, hogy minden párt fogjon össze és akkor a szavazóik is jönnek velük. A Jobbik szavazóinak kétharmada nem fogadta el azt a listát, amelyen Gyurcsány Ferenc is ott van.
A Jobbik szavazói elvileg jobboldaliak. Nem önnek kellett volna, ha már Jakab Péternek nem sikerült, behúzni őket?
De, nekem is kellett volna. Amit tudtam, megtettem. Ráadásul az én túlságosan bonyolult, összetett kommunikációm nem biztos, hogy a Jobbik hagyományos szavazórétegét egészében elérte. De a modellben nem az én vagy Jakab Péter személye az érdekes, hanem Gyurcsány Ferencé. Voltak olyan emberek, akiket nemcsak Gyurcsány, hanem nyilván a baloldalnak azok az emblematikus szervezetei és nevei is riasztottak, akik ellen anno a Jobbik megalakult. Akik tényleg a Jobbik törzsközönségét képezték, azoknak egy ilyen összefogás a baloldallal nem ment le a torkán.
Botka László is azt mondta miniszterelnök-jelöltként, hogy a DK igen, de Gyurcsány nem. Persze ő sem tudott arra megoldást kínálni, hogy lehet egy pártnak az aktivistáit és a szavazóit bevonni úgy, hogy az elnökét kihagyják.
Ő a Jobbikkal nem számolt. Az újdonság, amit én képviseltem, hogy a Jobbik, Magyar Szocialista Párt és a DK egy csapatban legyen. Ez kicsiben, Vásárhelyen működött, még az önkormányzati választáson is, de országosan, pláne ilyen ellenszélben már nem.
Beer Miklós nyugalmazott katolikus püspök mit értett azon, hogy önt felhasználták, ön pedig elhitte, hogy feladata van?
Igen, elhittem, hogy feladatom van. Nem tudom, hogy a püspök atya mit értett alatta, majd megkérdezem tőle.
Többen mondták korábban, hogy igazából nem hallgat senkire, kivéve a feleségére és egy kicsit Botka Lászlóra. Ezzel egyetért?
Nem. Az a baj, hogy mindenkire hallgatok egy kicsit. Több száz emberrel voltam kapcsolatban, építettünk valamit. Ha odajön hozzám valaki, és homlokegyenest az ellenkezőjét mondja annak, mint amit addig csináltunk, akkor nem mondom, hogy rendben. Makacs ember vagyok, de nem rugalmatlan. Nem igaz, hogy nem hallgatok senkire, de száz ember próbált tolni a saját irányába, és mind azt érezte, hogy nem azt csinálom, amit ő mond. De bocsánat, százfelé nem fogunk tudni menni.
Én egyvalamiben vagyok makacsabb, mint az átlag. Százfelé senki nem tudott volna menni, de vannak olyanok, akik ilyenkor mindenkinek azt mondják, hogy jó, igen, így csináljuk. Én is dolgoztam a kampányban ilyenekkel. Említettem, hogy kértem a kampánystábtól dolgokat, nem csinálták meg, de azt mondták, hogy jó, csináljuk. Én ezzel szemben ha valamivel nem értek egyet, akkor nem fogom azt hazudni, hogy jó, csináljuk, és nem csinálom, hanem megmondom, hogy nem értek vele egyet, szerintem hülyeség. Ezért gondolják az emberek, hogy nem hallgatok senkire.
Sosem érezte, hogy túlzottan magabiztos? A Példabeszédek könyvében szerepel, hogy »az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság«. Nem feltétlenül a hatalom, a pénz kísértése, hanem akár valamifajta túl nagy hit önmaga feladatában.
„gen, hit, az volt, kétségkívül. Hittem ebben a modellben.
Kövér László vagy Csókay András idegsebész a Fidesz győzelmét Istennek tulajdonítja.
Én Jób könyvével magyaráznám inkább ezt a választást, ha úgy gondolnám, hogy ez a Jóisten döntése volt. De nem gondolom azt. Az emberek nem tudják levetni a felelősséget Istenre hivatkozva. A fatalizmus, az eleve elrendeltség nagy tévedés. Az embernek mindent meg kell tennie, dolgoznia kell lelkiismeretesen, és utána imádkozunk és reménykedhetünk, hogy úgy lesz, ahogy gondoljuk. De még Jézus Krisztus is azt mondta, hogy vedd el azt a kelyhet tőlem, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogyan te. A mi vallásunkban egyáltalán nincs benne, hogy a keresztény elvek uralkodnak a földön, hiszen akkor soha nem feszítették volna keresztre Jézust.
A személyisége vagy a küldetéstudata tette, vagy tudatos döntés volt még az »ellenzéket is váltunk« időszakából a radikalizmusa, ahogy maga is jellemezte önmagát? Miért nem tudta elengedni akkor sem, amikor az emberek a nyugodt erőre, stabilitásra vágytak?
Nyilván az alkatomból is következik. Ez a fajta radikalizmus, őszinteség, stílus biztos, hogy saját. A korrupcióellenesség, az őszinteség nálam alkati. A kommunikációban a radikalizmus pedig taktikai kérdés volt. Én tudok nagyon finoman és nőiesen is kommunikálni, de abban a kommunikációs térben, ahol a Fidesz uralja a csatornák kilencven százalékát, ahhoz, hogy egy-egy mondás, mondat, hír eljusson az emberekhez, a fideszesekhez is, a billegőkhöz is, akiket amúgy nem tudunk elérni, kemény mondások kellenek. Olyan, ami kellően sokkoló ahhoz, hogy sokakat elérjen.”
Hogyan tovább?
Akár föl sem veszi a mandátumát, akár fölveszi és lemond róla, a szavazatát mindenképp az ellenzéki listáról kapja majd meg valaki. Egyik esetben automatikusan eggyel tovább lép a lista, a másikban valakinek odaadhatja a mandátumát.
Bár M.-Z. P. a Párbeszéd-frakciót választotta, de nem a párt gazdálkodhat a hellyel, hanem a közös listát állító hat párt, mondja. „A hat párt közös, konszenzusos döntésében bizakodom, én legfeljebb tanácsokat tudok adni nekik.”
Kérdésünkre, hogy van-e preferenciája, fölsorolt párat, néhány megkeresést is. A Párbeszéd nyilván a saját jelöltjét szeretné bejuttatni.
A rengeteget dolgozó, de alulmaradó Szél Bernadett révén személyes érdemei mellett a női arányt lehet javítani.
Végezetül létezik az összellenzék anyagi szempontja is. Ha az MSZP-nek nem tíz, hanem tizenegy frakciótagja van, akkor a sávos finanszírozás miatt jóval több állami finanszírozást kapna, mondja M.-Z. P. Ráadásul az MSZP négy évvel ezelőtt kisegítette a Párbeszédet, tehát szerinte korrekt lenne, hogy most a Párbeszéd segítse ki az MSZP-t. „Nekem mindegyik szimpatikus és akceptálható szempont.”
Ha visszajön még az országos politikába, mit csinál majd másképp? – kérdeztem.
„Mivel az a modell, amit négy éven át vittem, megbukott, innentől kezdve az országos politikában mást kell képviselnem. Eddig azt képviseltem, hogy kell a hat párt teljes összefogása, és ez nem is nélkülözhető, hiszen egy-egy körzetet az ellenzék továbbra is csak együtt fog tudni megnyerni. Nem az összefogás halott önmagában, de azt jogosan mondják sokan, hogy az a fajta összefogás, ami közös listára kényszerítette a Jobbikot meg Gyurcsányt, megbukott, és nem fog menni a jövőben sem.
De mi az, ami önt érinti?
Mostantól kezdve nem ellenzék, hanem ellenállás van. Azt az erkölcsi magaslatot kell képviselnünk, amit itt, Hódmezővásárhelyen képviseltem, és amit országosan is képviseltem ugyan, de az összefogás sokak szemében nyilván megkérdőjelezte. Nekünk ezeket a tiszta elveket kell képviselnünk: a teljes korrupcióellenességet, a szeretet hatalmát, a kiállást a kisebbségek mellett. Azt, hogy elismerjük, ami jó, de kritizáljuk, ami rossz, akármelyik oldalon van is. Valahogy próbáljuk meg ezt az országot annak ellenére építeni, hogy most kvázi ellenállás van. Úgy, ahogy a hetvenes években a saját édesapám is ismeretterjesztő előadásokat tartott. Vannak olyan területek, ahol az ember tud segíteni még akkor is, ha sokszor nem is tűnik politikának. Kimenni vidékre, és beszélgetni az emberekkel.
Szóval az ellenzéki polgári körök.
Nálunk Kossuth-körök. Segíteni a fiataloknak, hogy tanuljanak a világról, legyenek felkészültebbek. Ahogy itt, Vásárhelyen tízujjas vakon gépelési és nyelvtanfolyamunk van. Egy diktatúrában is lehet nyelvtanfolyamot szervezni, előadásokat tartani, vállalkozókat tanácsadással segíteni. Elsősorban ezzel, a lemaradó, leszakadó, elszegényedő, elnéptelenedő Magyarországgal kell felvegyük a küzdelmet, szinte politikától függetlenül. Azt kell megnéznünk, hogy mit tudunk tenni azért, hogy a cigányságot felemeljük, hogy a hátrányos megkülönböztetést – akár szexuális orientáció alapján, akár bőrszín alapján – kiirtsuk a magyar társadalomból, hogy a magyar társadalom legyen elfogadó. Ebben eddig is óriási sikereket értünk el. Az elmúlt négy évnek volt jó néhány eredménye. Az, hogy 27 ezer ember kiment vidékre szavazatot számolni, és megismerte a vidéki Magyarországot nagyvárosiként, csodálatos hozadéka a kampánynak. Nagyon sok ember megismerte egymást.
Hogy a fiatalok igen nagy számban öntudatra ébredtek és bekapcsolódtak a politikába. Nem elég nagy számban, de ott voltak ebben a kampányban. Őket nem szabad elveszítenünk és elengednünk.
A Fidesz most először az elmúlt évtizedben nem gyűlöletkampánnyal nyerte meg a választást. Hazugsággal igen, de nem kisebbség elleni uszítással. Ez már annak köszönhető, hogy a kemény és buborékokat áttörő, radikális fogalmazással a Fideszt eltántorítottuk attól, hogy akár a melegeket, akár a cigányságot tegye meg bűnbaknak.”
Egyik posztjában egy jobbközép szavazóknak elfogadható néppárt létrehozásáról ír, amely majd elindul az EP-választáson, „és addig is teljes erővel szervezi az ellenállást, valamint kiáll a politikai okból meghurcolt ellenzékiek mellett”. De egyelőre Hódmezővásárhelyet akarja megerősíteni.
„Hódmezővásárhely polgármestereként amennyit tudok, meg fogom tenni. A parlamenti politizálásnak nem látom most értelmét, de örülök neki, hogy mások csinálják. Egyáltalán nem ítélem el azokat, akik beülnek a parlamentbe. De jó lenne, ha kicsit radikálisabb eszközökben gondolkoznának ők is. A radikális alatt nem erőszakot értek, hanem az erőszakmentes ellenállást. Felvilágosítani az embereket, ráébreszteni arra, hogy a kormány milyen megszorításokra készül. Azzal a hazugsággal támadott minket, hogy elzárnánk a gázcsapot. Majd megszavazta a gázcsap elzárását az Európai Parlamentben. Majd mi megszüntetjük a rezsicsökkentést, mondták, miközben már Orbán sem tagadja, hogy meg fogja szüntetni a rezsicsökkentést.
Még mindig a kampányhazugságokkal viaskodik.
Nekünk nem a kampányhazugság érdekes, hanem hogy Orbán ezt fogja csinálni a következő évtizedekben is. Továbbra is hazugságokkal és gyűlöletkampányokkal fog operálni. Ezzel fogja sakkban tartani a népet. A kampány, a választás megtanította nekünk, hogy a magyar társadalom ez ellen most védtelen volt. Nekünk a védelmet, a fake news elleni védelmet kell a jövőben biztosítanunk, és ennek az országnak a polgáriasításán kell dolgoznunk. Azon, hogy védett legyen a hazugságok és a kampány ellen. Ha ezt nem tudjuk kiküszöbölni, akkor Orbán egyre nagyobb százalékkal fog nyerni.”
