Zelenszkij boldog. Trump boldog. Miért ne lenne ez jó? Betekintés az ásványokról szóló megállapodásba, amely Kijev reményei szerint felhőtlenebbé teheti a viszonyt Washingtonnal.
Úgy gondolja, hogy nagy dolog a már bejelentett ukrán–amerikai megállapodás Ukrajna értékes, ritka ásványairól? Olvasson a sorok között, olvassa el az apró betűs részt, vagy tegye meg mindkettőt.
Az egyezményt – amely technikailag egy keretmegállapodás, nem tényleges, jogilag kötelező érvényű szerződés – Donald Trump amerikai elnök „nagyon nagy dologként” üdvözölte, és azt mondta: visszafizet valamennyit a több milliárd dollárnyi fegyverszállítmányból és segélyből, amelyet Washington nyújtott Ukrajnának a teljes körű orosz invázió elleni önvédelemhez.
A maga részéről Volodimir Zelenszkij ukrán elnök – aki a tervek szerint február 28-án Washingtonban írja alá a papírokat – keretmegállapodásnak minősítette az egyezményt, és arról beszélt, hogy segít biztosítani az Egyesült Államok támogatását a harc folytatásához. „Ez az egyezség nagy siker is lehet meg csendesen ki is múlhat – mondta egy február 26-i sajtótájékoztatón. – A nagy siker a Trump elnökkel folytatott beszélgetésünkön múlik. (…) Számomra és mindannyiunk számára a világon fontos, hogy Amerika ne álljon le a segítségnyújtással” – tette hozzá.
A tizenhét fejezetet tartalmazó, négyoldalas, angol és ukrán nyelvű, Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter és Julia Szviridenko ukrán első miniszterelnök-helyettes aláírásával ellátott megállapodás középpontjában egy közös alapról szóló javaslat áll, amelybe az Ukrajna értékes ásványainak kitermeléséből származó jövőbeli bevételek kerülnek.
Ám a megállapodás csak az alap létrehozásának szándékát tartalmazza, nem a tényleges jogi megteremtését – jegyezték meg szakértők. Nem világos, hogy ez pontosan mikor fog megtörténni, ami azt is jelenti, hogy még mindig bőven van mozgástér meghatározni, hogy valójában hogyan néz majd ki.
A keretrendszer is jövőbeli bevételekről ejt szót, nem a jelenlegi forrásokról. Világosan felosztják az olyan entitásoktól származó bevételeket, mint például a Naftogaz; az állami energiaóriás tizenöt százalékkal járul hozzá a kormánybüdzséhez. A tervezet kiköti azt is, hogy Kijev a jövőbeni állami erőforrásprojektekből származó bevételei ötven százalékát az alapba fizeti be.
Az alapból származó pénzt Ukrajnán belüli projektekre fogják fordítani: „Az összes köz- és magánvagyon fejlesztésének, feldolgozásának és pénzzé tételének fokozása érdekében, beleértve, de nem kizárólagosan az ásványok, szénhidrogének, olaj, földgáz és egyéb kitermelhető anyagok lelőhelyét, infrastruktúráját, kikötőit és az állami tulajdonú vállalatokat.”
Ez változást jelent a korábbi tervezetekhez képest, amelyek eredetileg arról szóltak, hogy a pénzt az amerikai fegyverek és segélyek ellentételezésére fordítják – ami ellen Zelenszkij tiltakozott. Ráadásul évekbe telhet, mire megvalósulnak az infrastrukturális projektek; valószínűleg jóval azután kerülhet sor erre, hogy Trump elhagyja a Fehér Házat.
„Az egyezség túl bizonytalan ahhoz, hogy bármiféle gazdasági értelme legyen, amíg Ukrajna háborúban áll, és még azután is a belátható jövőben – véli Maximilian Hess, a philadelphiai székhelyű kutatóintézet, a Foreign Policy Research Institute politikaikockázat-elemzője. – De ha biztosítja Trumpnak azt a főszerepet, amelyre vágyik, és biztosítja Ukrajna támogatásának folytatását, akkor nagyon jó üzlet Ukrajnának” – tette hozzá a Szabad Európának.
Mihajlo Szamusz, a kijevi Új Geopolitikai Kutatóhálózat igazgatója egyetért azzal, hogy a végső megállapodás a leglényegesebb. Amíg megszületik, addig Trump és Zelenszkij is a saját győzelméről beszélhet. „Ukrán részről ez kísérlet a konfrontáció megállítására a Trump-adminisztrációval. (…) Trump pedig eredményt akar felmutatni. Ez azt jelenti, hogy kijelentheti: kompenzációt szereztünk az adófizetőinknek Ukrajna támogatásáért. Ez kísérlet arra, hogy azt mondja az amerikai választóknak: Látjátok, újabb győzelmet arattunk.”
„Észszerű, tisztességes, határozottan nem neokoloniális vagy imperialista”
Zelenszkijnek régóta feszült a viszonya Trumppal, kezdve attól, amikor 2019-ben először indítottak felelősségrevonási eljárást Trump ellen az amerikai törvényhozók (végül a szenátus megmentette). Amióta Trump visszatért a Fehér Házba, az ukrán vezető azon fáradozik, hogy ez a háttér ne vessen véget a fegyverszállításnak, amire fegyveres erői kétségbeesetten vágynak. Trump sértegette őt, diktátornak nevezte, hamisan azt állította, hogy Ukrajna indította a háborút, és mielőbb elnökválasztást követelt. Hozzájön ehhez, hogy a Republikánus Párt nagy része világszerte az Egyesült Államok külföldi kötelezettségvállalásainak visszavonását sürgeti.
Nézzük meg Ukrajna ásványait – mind az úgynevezett ritkaföldfémeket, mind pedig más értékes fémeket, például a lítiumot és a titánt. A ritkaföldfémeket a védelmi technológiákhoz, valamint az akkumulátorokhoz, számítógépekhez és mobiltelefonokhoz használják. A lítium az akkumulátorok fő alkotóeleme; a titánt egyebek mellett a repülőgépgyártásban hasznosítják.
A Trump-kormányzat tisztviselői – akik úgy látják, hogy az Egyesült Államok versenyez Kínával a hozzáférésért az értékes ásványokhoz – prioritásként kezelik a készletek biztosítását, ezért tekintik Grönlandot elsődlegesnek. És most Ukrajnát is.
A megállapodás nyelvezetéhez hasonlóan itt is maradtak nyitott kérdések arról, hogy Ukrajna pontosan mekkora ritka, értékes ásványvagyonnal rendelkezik. Az ukrajnai geológiai szolgálat szerint az országban jelentős mennyiségű ritkaföldfém és más értékes ásvány található; ennek jó része azonban az orosz fennhatóság alatt álló területeken. Ráadásul az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata szerint a becslések túlzók lehetnek e készletek nagyságáról. Az S&P Global kutatási jelentése is kétségbe vonja az ukrán becsléseket, mondván, hogy ehhez több évtizedes felmérések szolgáltak alapul. Ukrajna lítium-, titán- és uránkincsei azonban biztosabbak, akárcsak olaj- és gázkészletei.
Zelenszkij és tárgyalói apró győzelmeként a megállapodás előírja, hogy a Közös Újjáépítési Alap bevételeinek „Ukrajna biztonságát és jólétét” kell előmozdítaniuk – bár az egyezmény szerint erről csak a végleges alapmegállapodás mondja ki a végső szót. Ez eltérést jelent a korábbi tervezetektől és az amerikai tisztviselők megjegyzéseitől, akik azt javasolták, hogy az alap bevételeit fordítsák inkább az Egyesült Államok által szállított fegyverek egy részének kifizetésére.
Ukrán és más megfigyelők szerint az egyezség apró győzelem mindkét vezető számára. „Gazdaságilag ez jó lehetőség külső tőke bevonására – potenciálisan többmilliárdos befektetést generálhat évente – írta Natalja Szapoval, a Kijevi Közgazdasági Egyetem közgazdásza az X-en. – Politikailag pedig szerencsejáték: Zelenszkij kormánya abban bízik, hogy a mélyebb gazdasági kapcsolatok végül nagyobb biztonsági elkötelezettséget eredményezhetnek. Egyelőre azt mondanám, Ukrajna óvatos optimizmussal halad előre.”
Tomáš Kopečný, a cseh kormány Ukrajna újjáépítéséért felelős megbízottja „mindkét ország számára sikeres diplomáciai tárgyalásokról” beszélt. „Magát a megállapodást észszerűnek, tisztességesnek tartom, semmiképp nem neokoloniális vagy imperialista jellegű – mondta a Szabad Európának. – Az egyezmény alapvetően egy módja annak, hogy ne csak papíron, hanem konkrét pénzügyi és befektetési konstrukciókon keresztül is érdekeltté tegyék Ukrajna újjáépítésében az amerikai vállalatokat, az amerikai üzleti élet résztvevőit és az amerikai kormányt.”
Nincsenek biztonsági garanciák
A Zelenszkij-kormány – amely nem felejtette el a meghiúsult, 1994-es budapesti memorandumot – régóta hangoztatja a biztonsági garanciák szükségességét egy jövőbeni orosz agresszió megakadályozása érdekében, de bármilyen kötelezettség Ukrajna védelme vagy biztonsága mellett jelentős kockázatot jelentene a Trump-kormányzat számára. Az egyezség, amelyet egy megfigyelő diplomáciai remekműnek nevezett, valójában tartalmaz egy biztonsági záradékot – „Az Amerikai Egyesült Államok kormánya támogatja Ukrajna erőfeszítéseit a tartós béke megteremtéséhez szükséges biztonsági garanciák megszerzésére” –, de ez semmire sem kötelezi; a korábbi tervezetekből viszont hiányzott.
Trump február 25-én a Fehér Házban újságíróknak azt mondta, hogy a megállapodás „katonai felszerelést és jogot ad Ukrajnának a harc folytatására, és mindenekelőtt jogot biztosít a harcra”, egy nappal később, a kabinetje tagjaival tartott találkozón azonban újra azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok nem nyújt biztonsági garanciákat: „Nem készülök túl sok biztonsági garanciát adni. (…) Európát vesszük rá arra, hogy megtegye.”
„Reménykedem és azért imádkozom, hogy Trumpnak egyfajta imázsjavításként szüksége legyen arra, hogy kijelentse: Oké, most segíteni fogunk Ukrajnának” – mondta Ed Verona, a washingtoni Atlantic Council szakértője, aki orosz energia- és bányászati cégeknek dolgozott, és Ukrajnában is kutatott befektetési lehetőségek után. Zelenszkijnek „sikerült jobb megállapodást kötnie az első két benyújtott tervezetnél, ezért szívesen megy Washingtonba, aláír, és azt mondja: Oké, ez nagyszerű – vélekedett a Szabad Európának. – Remélem, ez megnyugtatja Donald Trumpot. Azt fogja tudni mondani: Nézzétek, mit szereztem. Aláírták a megállapodást. Ez jó Amerikának.”
Ehhez kapcsolódóan: Ukránok a ritkaföldfém-megállapodásról: A béke biztosítéka vagy az ország áruba bocsátása?
