Demilitarizáció és „nácimentesítés”; Ukrajna távol tartása a NATO-tól; a donbászi „népirtás” megfékezése és most a területszerzés az Oroszországba való beolvasztás céljából.
A Kreml számára az öt hónappal ezelőtt, február 24-én indított ukrajnai inváziónak különböző indokai és célkitűzései voltak. Ukrajna számára a válasz egyszerű: meg kell védeni a területét. A Nyugatnak azonban a változó indokokra újabb válaszokat kell adnia, hogy segítsenek Ukrajnának a háború megvívásában és megtalálni az alapot a tárgyaláshoz.
Nem könnyű, ha az ellenfél folyamatosan változtatja a hangnemet.
„Nyilvánvaló, hogy menet közben találják ki – mondta Aglaya Snetkov, a University College London nemzetközi politika előadója és a Russian Analytical Digest nevű kiadvány egyik szerkesztője. – Volt egy őrült tervük, az nem vált be, és kénytelenek voltak igazítani rajta.”
A terv legutóbbi módosítása július 20-án történt, amikor Szergej Lavrov külügyminiszter bejelentette, hogy a Kreml területi ambíciói Ukrajnában a Donbászon túlra, a központi Zaporizzsja és Herszon régióra is kiterjedtek. Mindkét régiót részben orosz csapatok tartják megszállva a háború kezdete óta, bár az ukrán erők egyre inkább feltörik védelmi vonalaikat Herszonban.
„Most más a földrajzi helyzet – mondta Lavrov. – Ez nemcsak Donyeck és Luhanszk, hanem Herszon, Zaporizzsja és számos más terület. Ez egy nem szűnő, következetes és kitartó folyamat.”
Lépcsőzetes bekebelezés: kormányzat, útlevél, rubel
Hetek óta láthatók annak apróbb jelei, hogy a Kreml lopakodó adminisztratív lépéseket tesz – például útlevelet osztogat, bábkormányzatot hoz létre, ukázba adja a rubelelszámolást az üzletekben –, hogy megteremtse az orosz kormányzás alapjait.
A héten az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó fontosnak tartotta, hogy keményen be is szóljon Moszkvának ezért.
„Oroszország elkezdte megvalósítani azt, amit úgy is nevezhetnénk, hogy annexiós forgatókönyv – mondta John Kirby. Azt mondta, „leleplezi” az orosz terveket –, hogy a világ tudja, hogy bármely annexió előre megfontolt, illegális és törvénytelen”.
Lavrov az interjúban arra is figyelmeztetett, hogy a területi célok bővülhetnek, ha a Nyugat továbbra is nagy hatótávolságú rakéta- és tüzérségi rendszereket szállít Ukrajnának.
Hogy valóban megtörténik-e a további területszerzés, az nyitott kérdés.
„Nem látom, hogy ez azt jelentené, hogy változtatni fognak a katonai műveleteiken – mondta Mark Cancian, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának nemzetközi biztonsági programjának vezető tanácsadója. – Elfoglalni az egész országot? Az ország nagy részét? Kizárt, hogy ez megtörténjen. Úgy tűnik, hogy a műveleteik a Donbászban tetőztek.”
A változó célok
Az invázió kezdetén Vlagyimir Putyin elnök deklarált célja a „demilitarizáció” és a „nácimentesítés” volt. Ez utóbbi a Kreml ama hamis állítására utal, miszerint az ukrán kormányt neonácik népesítik be – ami egy szovjet időkből ismert sablon, amelyet Moszkva rendszeresen bevet azóta, hogy a 2013–14-es Majdan-tüntetések megbuktatták a Nyugaton oroszbarátnak titulált Janukovics elnököt.
Az előbbi arra utal – ami Moszkva szerint komoly fenyegetést jelentene az orosz biztonságra –, ha Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz, vagy akár fegyvert vagy csapatokat fogadna be a szövetségtől.
Február 24-i bejelentésében Putyin azt is állította, hogy Oroszországnak nem áll szándékában Ukrajnát megszállni vagy „erőszakkal bárkire is ráerőszakolni bármit”.
Van egy másik érv is, amelyet a Kreml elővett: a népirtás. Orosz tisztviselők évek óta hamisan állítják, hogy a kijevi kormány népirtást követ el az orosz ajkúak ellen, különösen a keleti Donbász régióban.
Amit a legtöbb elemző a háború első szakaszának tart, az Oroszország számára kudarccal végződött, amikor megpróbálta elfoglalni Kijevet és megbuktatni Volodimir Zelenszkij elnök kormányát. Az orosz hadsereg ezután visszavonult, átcsoportosított, újratöltötte az utánpótlást, átrendezte a parancsnoki láncot, majd új, célzott offenzívát indított a luhanszki és donyecki régió ellen. Június 3-án Oroszország azt mondta: megszerezte a teljes ellenőrzést Luhanszk megye felett.
Ukrajna számára nem sok minden változott. Az orosz csapatok jelenleg Ukrajna területének egyötödét tartják megszállva, és az ukrán erők célja – ahogy Zelenszkij többször is elmondta –, hogy visszaszerezzék a területet. Ez magában foglalja Donyecket és Luhanszkot, amelyek nagy részét már nyolc éve az Oroszország által támogatott lázadók ellenőrzik.
Moszkva verhető?
„Oroszországot le lehet győzni – mondta Olekszij Reznyikov védelmi miniszter július 19-én a washingtoni Atlantic Council nevű agytröszt előtt tartott beszédében. – Ukrajna már megmutatta, hogyan lehet megtenni.”
Tekintettel az emberi erőforrások és a fegyverzet korlátaira, valamint a háború általános kimerítő jellegére, ez nem biztos, hogy megtörténik.
Mégis, a kisebb ukrán előrenyomulás Herszonban és a felperzselt földdel való védekezés Luhanszkban és most Donyeckben azt jelenti, hogy „az ukránok megfizettetnek az oroszokkal minden egyes centiméternyi területet, amelyet megszereznek” – mondta Mark Milley amerikai tábornok a héten. Ez nem kis részben a nyugatiak által szállított fegyvereknek köszönhető: a nagy teljesítményű, nagy hatótávolságú rakétáknak és tüzérségnek, például az amerikai HIMARS rakétarendszernek.
„Úgy gondolom, hogy az USA által szállított új fegyverek valóban fájdalmat okoznak az orosz hadseregnek, és nem örülnek ennek, ez az első üzenet – mondta Stefan Meister, a Német Külkapcsolati Tanács Oroszország-szakértője. – Aztán Lavrov azt mondja, amit már tudunk: hogy az orosz vezetés nem adta fel a törekvést, hogy egész Ukrajnát elfoglalja, és amint képesek lesznek rá – ha a Nyugat nem támogatja kellőképpen Ukrajnát –, meg fogják tenni.”
A retorikát az Európában zajló energiaválság közepette is használják. Oroszország jelezte, hogy komolyan korlátozhatja a földgázszállítást a kontinensre – mondta Meister.
Lavrov „azzal fenyegeti a Nyugatot, hogy a fegyverszállításnak következményei lesznek – mondta a Szabad Európának küldött e-mailben –, de a jelenlegi gázzsarolással együtt arról is szól, hogy a szankciókkal és egy esetleges tűzszünettel kapcsolatos alkupozíciót építsenek ki, miután teljesen elfoglalták a Donbászt”.
Egyes elemzők számára az a kérdés, hogy Lavrov nyilatkozata valóban egy „hangosan kimondani a csendes rész” pillanat-e – azaz hogy a Kreml végig a területszerzést tervezte –, vagy újabb példa a Kreml improvizálására, a célok és taktikák kiigazítására valódi és világos forgatókönyv nélkül.
„Nevezzük revizionizmusnak vagy imperializmusnak vagy mindkettőnek. De az egyoldalú földrablás mindenki számára világos – írta François Heisbourg, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének Európáért felelős főtanácsadója Twitteren közzétett bejegyzésében. – Tényleg visszatértünk az 1945 előtti világhoz.”
Snetkov szerint vannak párhuzamok azzal, ami a Donbászban történt a harcok 2014 márciusi kitörése után.
„Itt jönnek elő a hasonlóságok 2014-gyel – mondta. – Moszkvának akkor nem voltak végcéljai. Tisztázatlan lett a helyzet, elakadtak. A helyszínen lévő oroszok nem igazán tudták, mi a cél.”
„Nyilvánvalóan tanácstalanok”
Sok veterán Oroszország-elemző régóta nagy taktikusnak és opportunistának tartja Putyint. Lavrov bejelentése az újabb területszerzésről lehet, hogy csak egy „mondjuk ki, és meglátjuk, mi történik” trükk – vélik.
A megjegyzések „egy kicsit ijesztgetésnek tűnnek – mondta Snetkov. – Oroszország ugat, és a múltban amikor Oroszország ugatott, a Nyugat válaszolt.”
Az orosz rögtönzés Ukrajnában nagyrészt a háború előtti, pontatlan értékeléseknek is köszönhető, annak téves felméréséhez, hogy mekkora az orosz hadsereg ereje, az ukrán védők elszántsága, és mennyire hajlandó a Nyugat több milliárd dollárnyi fegyverrel és átfogó gazdasági szankciókkal támogatni Ukrajnát.
„Nyilvánvalóan tanácstalanok – mondta Abbasz Galljamov, Putyin egykori beszédírója. – Nem tudják, mit tegyenek, ezért improvizálnak. Putyinnak el kell érnie valamit, ami meggyőzi az oroszokat, hogy ő győzött, de nem tudja elérni.”
„Az orosz rezsim egyik sajátossága, hogy a szavak semmit sem nyomnak a latban” – mondta Galljamov a Szabad Európának küldött válaszában.
Cancian szerint a harcok elmúlt napokban tapasztalt – az orosz tisztviselők által „műveleti szünetnek” nevezett – mérséklése a kimerültségre, valamint az utánpótlással és az állománnyal kapcsolatos problémákra utal.
„A csatamező valósága lehetetlenné tette az oroszok számára az expanzív célok elérését – mondta. Lavrov megjegyzései – csak Putyin azon meggyőződésének megismétlése, hogy Ukrajna nem igazi ország, csak a nagy Oroszország része, és hogy ismét az uralma alá akarja hajtani, de ez egy hosszú távú cél.”
„Azt kell hinnem, hogy ez egy hosszú távú cél, jelezve, hogy Oroszország nem adta fel végső ambícióit – mondta Cancian. – De nem hiszem, hogy ez jelzi Oroszország közvetlen katonai terveinek megváltozását. Az orosz erők kimerültek, és bár továbbra is korlátozott eredményeket érnek el a Donbászban, képtelenek széles körű offenzívákat indítani.”
