Eldördült az első lövés a transzatlanti kereskedelmi háborúban, amely újabb frontot nyit az Egyesült Államok és az Európai Unió között, miután a felek álláspontja egyre inkább eltér az ukrajnai háborút és az öreg kontinens biztonsági architektúráját illetően.
Donald Trump amerikai elnök már régóta hevesen bírálja az országával szemben fennálló kereskedelmi többletet – nem csak Európa esetében –, és úgy véli, hogy vámokkal vissza lehet vinni a beruházásokat, illetve a munkahelyeket az Egyesült Államokba. Február eleje óta tudni lehetett, hogy Washington március 12-től 25 százalékos vámot vet ki az európai acél- és alumíniumimportra.
Brüsszel hetek óta készül erre a pillanatra, így a Fehér Ház bejelentése után rögtön ellenintézkedéseket léptetett életbe. Az amerikai kormány 28 milliárd dollárnyi értékű árura vetett ki vámot, az európai válaszlépés 26 milliárd eurónyi forgalmat céloz két szakaszban.
Az első fázisban, április 1-jétől nyolcmilliárd eurónyi áru esetében emelik meg a vámokat. Ezek főként ikonikus amerikai termékek: Harley-Davidson motorkerékpárok, farmernadrágok, bourbon. Itt nincs szükség az EU-tagországok minősített többségű jóváhagyására, nem úgy, mint a második, április 13-tól tervezett kör esetén, amelynek során 18 milliárd eurónyi értékben vennének célba mezőgazdasági és textilipari termékeket, háztartási gépeket és műanyagokat.
Diplomáciai források szerint ez a minősített többség könnyedén meglesz, mivel a tagállamok egyre elkeseredettebbek az új amerikai adminisztráció tevékenysége miatt, de elhúzódó háborúnak ígérkezik, amelyben Európának több vesztenivalója van, mint az Egyesült Államoknak.
Készen áll az EU a kereskedelmi háborúra?
Tavaly az Egyesült Államok volt az Európai Unió első számú exportpartnere, a kivitel értéke meghaladta a hatszázmilliárd dollárt, az amerikai import csak 370 milliárd dollár körül alakult. Ez az, ami bosszantja Trumpot, egyben sebezhetővé teszi az EU-t a küzdelemben.
Az EU a szabadkereskedelem pártján áll a világszerte egyre erősödő protekcionizmus közepette. Bár a közösség nemrég szabadkereskedelmi megállapodást kötött több latin-amerikai országgal, és udvarol például Indiának is, a transzatlanti kereskedelem egyszerűen túl jövedelmező.
Az olyan nagy európai exportőrök, mint Németország, Olaszország és Hollandia – akik jelenleg alacsony gazdasági növekedést produkálnak – nagyon is tisztában vannak ezzel. Az EU egyelőre egységesnek tűnik, de minél tovább tart a konfliktus, annál nagyobb nyomást fognak gyakorolni az egyes tagországok Brüsszelre, hogy kössön megállapodást Washingtonnal.
Amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette az ellenintézkedéseket, azonnal kiemelte, hogy „mindig nyitottak leszünk a tárgyalásokra”.
Két dologban bíznak Brüsszelben: először is abban, hogy az Egyesült Államok hajlandó lesz feloldani az intézkedéseket legalább egy időre, ahogy az elmúlt hónapokban Kanadával és Mexikóval többször megtette. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy a feszültség nem eszkalálódik tovább, és nem válik alkualappá más politikai kérdésekben, például az ukrajnai háborút vagy az európai országok biztonságát illetően, ami továbbra is az amerikai jóindulattól függ.
