Az európai adatok szerint minden évben Franciaországban születik a legtöbb gyermek toxoplazmózissal. A cikk első részében bemutattuk, hogy a magas esetszám nagyban a szigorú francia szűrésnek köszönhető. De vajon költséghatékony és más országok számára követendő-e a francia rutin? És mi lehet az oka annak Magyarországon, hogy a terhesgondozás során nem kötelező a toxoplazmaszűrés?
Az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) oldala szerint Magyarországon körülbelül minden második ember átesett már toxoplazmafertőzésen. A Semmelweis Egyetemen 2011-ben íródott orvosi cikkben pedig az áll, hogy a szeropozitív személyek aránya a 15 és 45 év közötti korosztályban mintegy húsz százalék hazánkban.
Dr. Gábor Petra Párizsban és Versailles-ban praktizáló szülész-nőgyógyásznak a prenatális diagnosztika a szakterülete, amely a magzati rendellenességekkel és a terhesség alatti anyai betegségekkel foglalkozik. A doktornő azt mondja, hogy a számok ellentmondásosak, de a Szabad Európának adott interjúra készülve ő sem talált naprakész magyar adatokat, pedig úgy véli, a szeropozitivitás aránya lényeges tényező lehet egy nemzeti szintű prevenciós program bevezetésének megtervezéséhez.
„A terhesség alatti megfertőződés arányáról még nehezebb pontos információhoz jutni” – teszi hozzá a szülész-nőgyógyász.
Az ECDC legfrissebb riportjából azonban annyi kiderül, hogy 2014 és 2018 között mindössze négy veleszületett toxoplazmózisos esetet jelentettek Magyarországról, míg Franciaországból 961-et (és a két ország lélekszáma közötti különbség sem magyarázza ezt az aránytalanságot).
Magyarországon nem kötelező a kismamák szűrése
A számok közötti hatalmas eltérés valószínűleg annak tudható be, hogy Magyarországon a szűrés fakultatív, azaz nem kötelező.
„Az OEK honlapján azt olvashatjuk, hogy a védettséggel nem rendelkező várandós kismamákat ajánlott kiszűrni, és legalább két-három havonta ellenőrizni a szerológiát” – ismerteti Gábor Petra a magyar szakmai ajánlást.
Az orvosok egyes terhesgondozókban elvégeztetik a szerológiai vizsgálatokat, főleg akkor, ha a várandós nő háztartásában macska is él. Több magánlaboratóriumban is lehetőség van – hatezer forinttól – a különböző toxoplazmózisszűrő csomag igénylésére. De – mint Fejér Zsuzsa esetében – az is előfordul, hogy a kismama akkor hall először a betegségről, amikor valamilyen tünet vagy egy ultrahangvizsgálat után diagnosztizálják nála.
„Magyarországon a szerológiai szűrés hiányában általában csak azok a súlyos esetek kerülnek felismerésre, ahol az ultrahangon látható rendellenesség felveti ennek a gyanúját, és magzatvíz-mintavétel igazolja a toxoplazmafertőzést. Arról sem találtam adatot, hogy a születés után hány gyermeknél, felnőttnél diagnosztizálnak feltételezhetően toxoplazmaeredetű idegrendszeri, illetve látásproblémát. Pedig ez nagyon fontos lenne, hiszen, ahogy korábban is említettem, a szövődmények a születés után akár évekkel később is jelentkezhetnek, súlyosságuk pedig csökkenthető vagy akár megelőzhető lehet a születés előtt megkezdett antibiotikum-kezeléssel” – mondja a szülész-nőgyógyász orvos.
„Az, hogy a szűrés Magyarországon nem automatikus, nyilván baj. Itt, Franciaországban két terhességet hordtam ki, és rá is kérdeztem. Az automatikus szűrés fontos, és a nyomon követés is sokkal komolyabb itt, mert van rá pénz. Magyarországon anno azt mondták, hogy nem fogják szűrni, mert túl sok pénzbe kerül, sokkal olcsóbb, ha a kismama elvetél vagy beteg gyereket hoz a világra” – mondja Zsuzsa, akinek az esete több évvel ezelőtt történt.
A doktornő szerint is elsősorban gazdasági okokat kell keresni a háttérben mind a mai napig.
„A prevenciónak ára van. Franciaországban az egész országra kiterjedő szűrés költsége évi 43 millió euró volt 2008-ban, és ez nő, mivel a védettségi arány az évek során egyre csökkenő tendenciát mutat” – mondja a szülészorvos.
Csökken az immunitás, nő a terhesen megfertőződhetők száma
A francia adatok azt mutatják, hogy az évek során egyre jobban csökken azoknak a száma, akik rendelkeznek védettséggel.
„Franciaország akkurátusan számon tartja az ezzel kapcsolatos adatokat is. A hatvanas években a szeropozitivitás 80 százalék volt, ami 2016-ra 31 százalékra csökkent. Ennek hátterében elsősorban élelmiszeripari tényezők, például a kevesebb fertőzött hústermék felhasználása, több hőkezelés és fagyasztás, a táplálkozási szokások megváltozása, a kevesebb hús fogyasztása áll. A házi macskák megváltozott életmódja is említendő, mert ők is kevesebb nyers húst esznek, és higiénikusabb az alomkezelés is” – részletezi dr. Gábor.
A doktornő hozzáteszi, hogy az urbánusabb, higiénikusabb életvitelnek köszönhetően azonban a védettségi szint is csökken. Ez növeli azoknak a nőknek a számát, akik épp terhesség alatt fertőződnek meg.
A ECDC azonban arra figyelmeztet, hogy Franciaországban egy-egy új eset arra utal, hogy egyes egzotikus fajok behurcolásával Európában megváltozni készül a toxoplazmózis epidemiológiája, ami súlyos betegségeket okozhat még az immunkompetens felnőtteknél is.
Megelőzés: hőkezelés és alapos tisztítás
Igazán egyszerű lenne, ha már a terhesgondozás során felvilágosítanák a kismamákat, hogyan lehet megelőzni a toxoplazmózisfertőzést. Főleg azokban az országokban, ahol nem kötelező a szűrés – így Magyarországon is –, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni erre.
Franciaországban részletes tájékoztatás kíséri a szűréseket. „Minden orvosnak vagy szülésznőnek, aki terhesgondozást végez, kötelessége felvilágosítania a pácienseit arról, hogy mire szolgál a toxoplazma szűrése és hogyan lehet a fertőzés ellen védekezni. Ez a felvilágosítás általában szóban történik, nagyon gyakran írásban is tájékoztató szórólap formájában. Ezen túl minden kórházban adnak a kismamának egy dossziét, amely írásos információt tartalmaz, illetve a társadalombiztosító is kiküld egy tájékoztató füzetet a terhesség bejelentése után” – mondja Gábor doktornő.
Ezeken a tájékoztatókon elmondják, amit a WHO is ajánl, hogy a higiénia és a kézmosás – mint minden, étellel bevitt fertőzés esetén – fontos.
Franciaországban egyes orvosok azt tanácsolják, hogy a kismamák ecettel mossák meg a talajjal érintkező zöldségeket. Gábor Petra szerint ez nem szükséges, elég a tiszta víz is, sőt véleménye szerint a kismama megtarthatja a macskáját is.
Dr. Gábor Petra franciaországi szülész-nőgyógyász ajánlása a kismamáknak a toxoplazmózisfertőzés megelőzésére:
- Kerüljék el a nyers, alig főtt hús fogyasztását, beleértve a csak füstöléssel kezelt felvágottakat, mint a házi kolbász és a szalámi.
- Lehet fogyasztani rizikós hústermékeket hőkezelés (legalább ötperces, 70 fok feletti főzés/sütés) vagy fagyasztás után (három napig fagyasztóban –12 fok alatt), mert ez megöli az esetlegesen jelen lévő parazitákat.
- Azokat a gyümölcsöket, zöldségeket, amelyeket nem lehet megpucolni, megfőzni, alaposan, bő folyó vízben mossák meg. Az ecet használható, de semmi sem bizonyítja, hogy a bő folyó víznél hatékonyabb lenne.
- Amennyiben a kismama étteremben eszik vagy rendel, kerülje el az olyan ételek fogyasztását, ahol nem biztos benne, hogy betartották a higiéniás szabályokat. Tipikusan ilyen a nyers saláta.
- Kertészkedésnél viseljenek kesztyűt.
- Ha eddig nem kapták el a saját macskájuktól a fertőzést, valószínűleg a terhesség alatt sem fogják, de a biztonság kedvéért más takarítsa az almot, lehetőleg naponta cserélve.
- Ne adjanak nyers húst a cicának!
Nyugodtan simogassák a cicát, de étkezés előtt mindig alaposan mossanak kezet.
Franciaországban a várandósok számára aranyszabály, hogy minden állati eredetű terméket jól meg kell főzni-sütni, a zöldségeket és a gyümölcsöket pedig jól meg kell mosni. Így a toxoplazmózis mellett még a liszteriózisfertőzések is jól kivédhetők.
Követendő példa-e a francia aktív szűrés?
A térítésmentes, rutinszerű szűrésre nem csak Magyarországon kell várni. Franciaországgal ellentétben a világ vezető országai, köztük Nagy-Britannia vagy az Amerikai Egyesült Államok sem tartják fontosnak a kötelező szűrés bevezetését, elsősorban gazdasági okokból.
Több európai országban „vitatják a születés előtti szűrőprogramok költséghatékonyságát, mivel a veleszületett fertőzések előfordulási gyakorisága alacsony az unióban, valamint bizonytalan a prenatális kezelések hatékonysága is” – írja az ECDC.
Pedig az európai központ riportja szerint Ausztriában például megállapították, hogy 1992 és 2008 között az állam összesen 258 millió euró társadalmi költséget takarított meg a szűrőprogramnak köszönhetően.
Az évtizedek alatt összegyűjtött francia adatok is lehetőséget adnak a hosszú távú költséghatékonyság elemzésére. „Számos tanulmány kimutatta, hogy a várandós kismamák szűrése nemzeti egészségügyi szinten költséghatékonynak bizonyul a társadalmi hatásokat és élethosszig tartó egészségügyi ellátási költségeket figyelembe véve. Franciaország legutóbb 2020-ban értékelte újra a szűrési programját, beleértve ennek gazdasági hatásait, és a program folytatása mellett döntött” – mondja Gábor Petra.
Európai szintű összefogás: nem csak a várandósoknak kellene változtatniuk
A jövőben valószínűleg a nanotechnológia is szerepet kap a toxoplazmózis kezelésében. Az ECDC értesülései szerint már a fertőzés megelőzését szolgáló mRNS-vakcinák fejlesztésén is dolgoznak. Az oltásig azonban nemcsak a kismamákat kellene tájékoztatni arról, hogy egyes ételek milyen veszélyeket jelenthetnek a magzat számára, hanem a társadalom többi tagját is.
Az élelmiszeriparban, a vendéglátásban és az éttermekben dolgozóknak is fontos lenne tudniuk, mit ehet és mit nem ehet egy kismama. Nem ritka, hogy furcsa pillantásokkal szembesül az a várandós nő, aki visszaküldi a nem jól átsült húst vagy reklamál a nem alaposan megmosott saláta miatt. Az alkoholos italok címkéjéről jól ismert áthúzott terhes nő ábrájával mind a termékcsomagolásokon, mind az éttermek étlapján fel lehetne hívni minden olyan ételre a figyelmet, amely veszélyeztetheti a magzatot vagy a toxoplazmózis (például szalámi, füstölt hús, májkrém), vagy a liszteriózis (például nem hőkezelt állati eredetű termék, mint egyes felvágottak vagy tejtermékek), vagy a magas higanytartalom miatt (egyes halfajták esetében).
Ez azért is hasznos lehet, mert egyes országokban a boltokban is a polcokra kerülhetnek pasztörizálatlan tejtermékek, máshol magas higanytartalmú példányokból készítik a sült halat, de az sem ritka, hogy nyers tojást kevernek a desszertbe.
Európai szintű összefogással azt is el lehetne kerülni, hogy az egyik országból a másikba utazva, a helyi orvosi ajánlások ismeretének hiányában bárki veszélyeztesse a magzatát.
Bár valószínűleg ez is mind pénzbe kerülne.
