Aleksza László 1991-ben Ausztriába került, ahol látta, hogy ott hogy kezelik a hulladékot: arrafelé már akkor foglalkoztak a biohulladék szelektív gyűjtésével. Az egy éves ausztriai tanulmányút eredménye Aleksza László diplomadolgozata, majd doktori disszertációja lett: mindkettő témáját a komposztálás és a biohulladék kezelése adta.
Egyetemi karrierje mellett sikeres vállalkozást alapított, mostanra számos külföldi országban használják az általuk ki-, és továbbfejlesztett biohulladék-kezelési technológiát, amely komplexen tartalmaz mindent, a know how-tól a szoftverig. A Szelfi vendége Dr. Aleksza László volt.
A beszélgetést itt megtekintheti:
Ha csak meghallgatná, azt itt teheti meg:
A beszélgetés néhány gondolata:
- Az emberiség évente 100 milliárd tonna primer nyersanyagot -tehát olyan természetes eredetű anyagot, amelyet közvetlenül a természetből nyernek ki: pl. ércek, kőolaj, fa, szén, gabona- használ fel. Ennek a hatalmas mennyiségnek mindössze 7 százalékát használjuk újra, másodlagos nyersanyagként. Ez döbbenetesen kevés, mondja Aleksza László.
- A nyersanyagok lineáris (egyutas) használata az első ipari foradalom korában kezdődött. Akkor még nem aggódott senki azok végessége miatt. Mostanra azonban már a negyedik ipari forradalom korát éljük, a probléma pedig csúnyán a körmünkre égett, eljutottunk a falig – állítja Aleksza László.
- Mindezt úgy, hogy a kommunális hulladék legnagyobb része –mintegy egyharmada – az egyébként remekül hasznosítható biológiai hulladék. Ha csak az energetikai felhasználást nézzük, ebből csak Magyarországon évente mintegy 100 millió tonna biometánt lehetne előállítani, kiváltva a hagyományos földgáz egy részét - ez pedig már akkor sem elhanyagolható szempont, ha az orosz-ukrán háború miatti ellátási bizonytalanságot nézzük.
- Egészen abszurd tehát, mondja Aleksza László, hogy ez az értékes nyersanyag egész egyszerűen a lerakókba kerül, ahol aztán anaerob módon, kellemetlen szagot kibocsátva, patogének tárházát előállítva és gyúlékony módon lebomlik. (A másik út, hogy a biológiai hulladék az égetőbe kerül, de mivel csaknem 50%-a víz, a nedvességtartalom elpárologtatása több energiát igényel, mint amennyi fűtőérték ebből a szegmensből kinyerhető).
- A lerakás különösen azt tekintve elégtelen és pazarló megoldás, hogy már létezik az a fajta technológia, amelynek segítségével a biohulladékból (Aleksza László szerint az elnevezés is hibás, helyesebb lenne nyersanyagot mondani) szag- és fertőzésmentesen például értékes komposzt állítható elő, megvalósítva az EU által is fókuszba állított körforgásos gazdaság kritériumait.
- Aleksza Lászlóval beszélgettünk hulladékkezelésről, elérhető technológiákról, a gyűjtés nehézségeiről.
