Az amerikai elnök ukrajnai béketervének kontúrjai talán még halványak, ugyanakkor máris jelentős törésvonalak kezdenek megmutatkozni az Egyesült Államok és Európa között, miután Donald Trump az utóbbi hetekben példátlan retorikával fordult szembe ukrán kollégájával, Volodimir Zelenszkijjel.
Friedrich Merz, a német kancellári tisztség várományosa nyíltan kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a NATO fennmarad-e a jelenlegi formájában. „Donald Trump múlt heti kijelentései után egyértelmű, hogy az amerikaiaknak nagyrészt közömbös Európa sorsa – hangsúlyozta vasárnapi választási győzelme után. – Rendkívül kíváncsian várom, hogyan alakul a június végi NATO-csúcs (…) Vajon még mindig a NATO-ról fogunk-e beszélni a jelenlegi formájában, vagy gyorsan létre kell hoznunk egy önálló európai védelmi képességet?”
Hatalmasat változott a helyzet azóta, hogy Oroszország 2022. február 24-én totális háborút indított Ukrajna ellen. Az invázió előestéjén Joe Biden akkori amerikai elnök arra figyelmeztetett, hogy Moszkva „súlyos árat fog fizetni”, ha Vlagyimir Putyin páncélos hadoszlopokat küld az országba. „Tudják, sok olyan kérdés van, amely megosztja nemzetünket és világunkat, de a kiállás az orosz agresszióval szemben nem tartozik ezek közé. Az amerikai nép egységes. Európa egységes. A transzatlanti közösség egységes. Politikai pártjaink ebben az országban egységesek. Az egész szabad világ egységes” – szögezte le.
A jelek szerint a Nyugat egységére és elszántságára vonatkozó megjegyzések már nem érvényesek. Az Egyesült Államok és Oroszország előző héten közvetlen egyeztetéseket folytatott, amelyekből Ukrajna kimaradt. Sokakat súlyos aggodalommal tölt el, hogy a két nagyhatalom Európa és Kijev kihagyásával próbál megállapodásra jutni. Mi több, Trump láthatólag széttépte az amerikai–orosz kapcsolatok régóta fennálló szabálykönyvét, keményen beleállt Zelenszkijbe, alaptalanul választások nélküli diktátornak nevezve, illetve azt állította, hogy ő a felelős a háborúért.
Ezek a kijelentések nagyban tükrözik Putyin történelemfelfogását. Az orosz elnök az invázió megindításakor mondott beszédében féligazságokkal, torzításokkal és nyílt hazugságokkal próbálta megindokolni a katonai műveletet, és a Nyugatot tette felelőssé azért, hogy hazája háborúra „kényszerült”.
Bizonyos szempontból nem példa nélküliek a jelenlegi történések. Trump első ciklusában, 2018-ban a Putyinnal tartott csúcstalálkozója után azt sugallta, hogy jobban hisz orosz kollégája szavainak, mint saját hírszerző szerveinek, amelyek választási beavatkozással vádolták a Kremlt.
Az orosz narratíva átvétele ugyanakkor mélyebb szakításra utalhat az eddigi szövetségesekkel, az viszont egyelőre nem világos, hogy ez a retorika mennyire tükröződik majd a tényleges politikában.
A 2018-as Trump–Putyin-csúcs után tett nyilatkozatok felháborodást keltettek Washingtonban, valódi változás azonban nem következett be, nem enyhültek érdemben az amerikai–orosz feszültségek.
A nyugati és az ukrán vezetőktől azonnal érkezett a válasz. Emmanuel Macron francia elnök leszögezte, hogy a háborúért Oroszország a felelős, és világszerte sokan a szolidaritásukról biztosították Kijevet az invázió megindításának harmadik évfordulóján.
Még nem tudni, hogy Trump legutóbbi, Ukrajnára vonatkozó megjegyzései hogyan csapódnak le a politikában, de legalábbis szimbolikus szinten sokkal bizonytalanabbnak tűnik a transzatlanti egység Oroszországgal szemben.
