Miközben előzetesen szinte mindenki Orbán Viktor és Magyar Péter szópárbajára várt, az EP szerdai plenáris vitájának igazi szenzációja az Európai Bizottság elnöke és a magyar miniszterelnök közötti példátlan konfrontáció volt, amely formailag a magyar elnökség programjáról szólt, végül azonban az Orbán és kritikusai közötti nyílt összecsapásba torkollott.
Hatéves kihagyás után tért vissza október 9-én a magyar miniszterelnök – az EU-tanács soros elnökeként – az Európai Parlament plenáris ülésére, hogy egy minden eddiginél élesebb és konfrontatívabb vitán vegyen részt, amely legkevésbé az egyébként már félidejében tartó magyar elnökség programjáról szólt, inkább a már egyértelmű politikai alternatívát megjelenítő Orbán Viktor politikai nézeteinek és tetteinek kritikájáról, illetve a másik oldalról az igazolásukról. Olyannyira, hogy egy képviselő meg is jegyezte: az elnökségi program megvitatása helyett a magyar miniszterelnök meghallgatásáról van szó.
Von der Leyen ellopta a show-t Magyar Pétertől
A több mint háromórás vita legváratlanabb és leglátványosabb jelenete az Európai Bizottság elnöke és a magyar miniszterelnök közötti nyílt és kíméletlen összecsapás, kenyértörés volt, amihez fogható nem fordult még elő az Európai Unió gyakorlatában. Ursula von der Leyen, aki hozzászólásában minden diplomáciai udvariasságot mellőzve a kormányfő fejére olvasta kormányának ellentmondásos és az általa is hangoztatott érvekkel ellentétes elemeit, lényegében ellopta a show-t Magyar Pétertől, a Tisza Párt elnökétől, aki az Európai Néppárt nevében öt percen át hosszasan sorolta az Orbán-kormány bűneit. Orbán eleve csihi-puhira készült, de aligha Ursula von der Leyentől számított támadásra. Láthatóan annyira felbosszantotta, hogy ugyancsak példátlan módon heves, személyeskedéstől sem mentes támadást intézett a bizottság elnöke és Manfred Weber, az Európai Néppárt frakciójának elnöke ellen.
Pedig Orbán békülékenyen jött ébresztőt fújni
Történt mindez annak ellenére, hogy a magyar kormányfő bevezetőjében – tőle szokatlanul békülékeny hangot megütve – Európa valós és vélt problémáira, illetve ezek megoldására koncentrált, több, előző napi sajtótájékoztatóján már ismertetett kezdeményezést bejelentve a soros tanácsi elnökség nevében. Azzal indított, hogy ébresztőt fújni jött, mert – ahogy Mario Draghi versenyképességi jelentése és Emmanuel Macron aggodalmai is alátámasztják – „az EU-nak változtatnia kell. (…) A magyar elnökség a változás hangja és katalizátora” – közölte, hozzáéve, hogy a döntések már nem az elnökségre tartoznak.
Orbán főleg a Draghi-jelentésre támaszkodva hosszasan sorolta az EU versenyképességi problémáinak tüneteit, többek között rámutatva arra, hogy az unióban jelenleg az ipar és az autóipar nélkül alkalmazzák a klímapolitikát. Közölte, hogy a magyar EU-elnökség célja a november 8-i informális uniós csúcson egy európai versenyképességi paktum elfogadása, ami szerinte lendületet adhat a fordulathoz.
Ezután a migrációról beszélt, hangsúlyozva, hogy külső befogadóállomások nélkül nem lehet megvédeni Európát az illegális migrációtól. A képviselők egy részének hangos rosszallását kiváltva azt állította, hogy emiatt Európában erősödik az antiszemitizmus, a nők elleni erőszak és a homofóbia. (Utóbbi azért érdekes, mert éppen emiatt folyik bírósági eljárás Magyarország ellen.) Szerinte 2015 óta nem látott súlyú migrációs válság fenyegeti Európát, amit kapcsolatba hozott a belső határellenőrzések tartós visszaállításával. Szerinte a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat a migráció sem kompenzálja. Javasolta, hogy az euróövezeti csúcstalálkozók mintájára vezessék be „a schengeni csúcsok rendszerét”. Azt is kívánatosnak nevezte, hogy Bulgária és Románia még év vége előtt teljeskörűen belépjen a schengeni térségbe. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy Szerbia felvétele nélkül a Balkán nem stabilizálható, és síkra szállt a gazdabarát és versenyképes mezőgazdaságért és egy erős kohéziós politika fenntartásáért. „Tegyük újra naggyá Európát” – zárta beszédét a magyar elnökség szlogenjével.
Ehhez kapcsolódóan: „Mennyiért árulta el a hazát?” Megzavarták Orbán Viktor strasbourgi sajtótájékoztatóját
Ursula Von der Leyen kemény kritikája
Orbán után Ursula von der Leyen emelkedett szólásra, aki az EU szolidaritásáról biztosította az árvízkarok miatt a magyar népet, és felhívta a magyar kormány figyelmét arra, hogy másokhoz hasonlóan támogatási kérelmet nyújthat be az EU-hoz a károk enyhítésére.
Az Európai Bizottság elnöke ezután Ukrajna témájára váltott át, amely – mint kritikusai megjegyezték – teljesen hiányzott a magyar miniszterelnök elnökségi programot bemutató beszédéből. Von der Leyen – félreérthetetlenül Orbánra célozva – megjegyezte, hogy egyesek nem az agresszort, hanem az áldozatot hibáztatják, nem Putyin hatalomvágyát, hanem az ukránok szabadság utáni vágyát. „Vajon a magyarokat hibáztatnánk a szovjetek 1956-os inváziójáért, vagy a cseheket és a szlovákokat 1968-ért, esetleg a litvánokat az 1991-es brutális szovjet elnyomásért?” – fejtegette, hozzátéve, hogy a béke nem egyenlő a megadással.
A bizottság elnöke a versenyképességről szólva is nekiment Orbánnak, felemlegetve, hogy miközben a versenyképességről papol, éppen az ellenkező irányba megy, amikor diszkriminatív adóintézkedésekkel sújt európai cégeket. „Magyarország Európa szívében van, a magyar népnek élveznie kell a belső piac előnyeit” – szögezte le.
Arra is emlékeztetett, hogy az EU-tagállamok vezetői az ukrajnai háború kitörése után Versailles-ban egyhangúlag megállapodtak az orosz energiafüggőség csökkentéséről. Megint Magyarországra célozva hozzátette, hogy ezzel szemben egy tagállam alternatív ellátási források felkutatása helyett még növelte is az orosz fosszilis energiahordozók importját. Ugyancsak kihívást intézett Orbánhoz azzal az állítással kapcsolatban, amely az illegális migráció elleni védekezés bástyájaként állítja be Magyarországot. Emlékeztetett rá, hogy a magyar kormány rengeteg embercsempészt engedett ki a börtönökből, lényegében európai partnereire hárítva a problémát. „Ez nem harc az illegális migráció ellen” – mondta. Ugyancsak kritika tárgyává tette a magyar nemzeti kártya kiterjesztését orosz állampolgárokra, amely szerinte biztonsági kockázatot jelent egész Európa számára. Végül a kínai rendőrök magyarországi járőrözését a külső befolyásolás rossz példájaként említette. Von der Leyen leplezetlen és közvetlen kritikáját az EP progresszív többsége felállva tapsolta meg, láthatóan őket is meglepte.
A kormányfő rendezni próbálta a számlát Weberrel és Von der Leyennel is
Percekkel később a már régről ismert, dacos és harcias Orbán Viktor igyekezett visszavágni a bizottsági elnök és a frakcióvezetők többségének kritikájára, különösen Manfred Weberére, aki Orbánt a múltnak, az EPP soraiban helyet foglaló Magyar Pétert pedig a jövőnek nevezte.
A magyar miniszterelnök mindenekelőtt csalódottan állapította meg, hogy „láthatóan önöket nem érdekli az elnökségi programunk”. Pártpolitikai intifádát és a baloldal tiszta politikai propagandáját próbálta láttatni a számos kritika mögött. Ezután Von der Leyent ostorozta, azzal vádolva, hogy kilépett az Európai Bizottság-szerződések őrének szerepéből, és egy politikai testületet vezet. Szerencsétlennek nevezte, hogy a bizottsági elnök rávetíti az elnökségi munkára a köztük levő nézetkülönbségeket. Ukrajnát – mint mondta – szándékosan nem hozta szóba, de visszautasított mindenféle párhuzamot az ukrajnai háború és 1956 között. (Más kérdés, hogy mint a vitában később a szemére hányták, a saját, egyébként Strasbourgban mögötte ülő tanácsadója vont párhuzamot nemrég 1956 és Ukrajna között, óriási felháborodást váltva ki Magyarországon és Európában is.)
Orbán ezzel szemben Von der Leyent is hibáztatta azért, mert az EU szerinte meggondolatlan stratégiával ment bele a háborúba. Kitartott a véleménye mellett, hogy Európa és Ukrajna vesztésre áll, miközben ennek ellentmondani látszik, hogy az eredetileg villámháborúra készülő Oroszország közel három év után is az ukrán területek körülbelül 18 százalékát birtokolja.
A miniszterelnök szerint az embercsempészeket sem engedik csak úgy el, kitoloncolják őket, és csak kétszeres büntetés terhe mellett merészkedhetnek vissza. Arról azonban nem beszélt, hogy ha embercsempészek tömegeit (körülbelül kétezer főt) engedik el a büntetésük lejárta előtt, más országokban folytathatják a tevékenységüket.
Ehhez kapcsolódóan: Versenyképességi jelentés: Az EU a lassú agónia vagy a felzárkózás között választhat
Orbán: A korrupciós vádakból semmi sem igaz
Orbánt láthatóan megviselték a kritikák, és azzal vágott vissza, hogy miközben az EP-ben a Patrióták Európáért frakció tagjait megfosztották jogos bizottsági posztoktól, Magyarországon bezzeg az ellenzék megkapja a neki járó helyeket. „Önök akarnak kioktatni engem? – mondta. Webernek azt a mondatát is cáfolta, hogy senki nem áll szóba vele. Emlékeztetett rá, hogy elnöksége kezdetén a német kancellárral, a francia elnökkel és az olasz kormányfővel is találkozott. – Ezek önnek senkik? – tette fel a kérdést. Újra hungarofóbiával vádolta meg egykori támogatóját, jóllehet egy másik magyart, Magyar Pétert teljes támogatásáról biztosította. Weber szerinte azt nem tudja megemészteni, hogy annak idején ő is megakadályozta a bizottsági elnökségét, miután Weber azt nyilatkozta, hogy a magyar szavazatokkal nem akar elnök lenni. – Ön Ursula von der Leyen helyén szeretne ülni. Ezért haragszik rám” – mondta.
A visszatérő korrupciós vádakat is lesöpörte az asztalról a Világbank egy jelentésére hivatkozva, illetve visszadobva a labdát az EP térfelére. „Ez a testület akar bármilyen tagállamot a korrupcióról kioktatni?” – vetette oda. Később, utolsó felszólalásában színtiszta baloldali propagandának nevezte a korrupciós vádakat, amelyekből szerinte semmi sem igaz. Az őt diktátor úrként köszöntő és a korrupció miatt európai elfogatóparancsot indítványozó Daniel Freund zöldképviselőnek pedig azt válaszolta, hogy nála nincs korruptabb politikus, mert őt Soros György fizeti.
Orbán azt a régi érvet is elővette, hogy a felzárkóztatási támogatások jelentős része – szerinte nyolcvan százaléka – a nyugati cégek zsebébe vándorol, tulajdonképpen „önök keresnek rajtunk”. Egy képviselő erre azt kiabálta be, hogy a maradék húsz százalék viszont az ő és a barátainak a zsebében köt ki.
Putyin konyhája: Dobrev Klárától Magyar Péterig
A miniszterelnök szerint nem helyes, ha egy magyar képviselő az Európai Parlamentben „a saját hazáját támadja”. Ezzel szemben mind Magyar Péter, mind Dobrev Klára, a DK képviselője és más ellenzéki felszólalók is Orbánt és a kormányát, illetve a politikáit támadták. Ráadásul valószínűleg egy háttéregyeztetés eredményeként nagyon sok külföldi felszólaló is egyértelmű különbséget tett a magyar nép és kormánya között, hangsúlyozva előbbivel a szolidaritását.
Magyar Péter, aki öt percet kapott, hosszasan sorolta az Orbán-kormányzat botrányait Orbán Balázs szavaitól kezdve a kegyeleti ügyön át az egészségügy, az oktatás és a vasúti közlekedés válságáig. „Mindketten tudjuk, hogy vége van” – mondta Orbánhoz fordulva, megismételve, hogy „tégláról téglára visszavesszük az országot”.
Dobrev Klára úgy vélte, hogy a miniszterelnök rosszul kormányoz, mert sohasem érdekelték a hétköznapi emberek problémái. Orbánnak arra az érvére reagálva, miszerint a nyugat-európai országok tíz-, sőt százezerszámra adtak ki vízumot oroszoknak, míg Magyarország csak hétezernek, közölte, hogy azok viszont nem jártak ki-be szabadon az illető ország külügyminisztériumának szerverein. „Sok miniszterelnök találkozott Putyinnal, de egyik sem lett a szolgája. Mivel zsarolják önt az oroszok?” – kérdezte a kormányfőtől a szocialisták és demokraták frakciójának magyar tagja. Orbán erre azzal válaszolt, hogy „az ön férje is ott ült annak idején Putyinék konyhájában, és erre büszkék voltak”. (Gyurcsány valóban jó viszonyt ápolt Putyinnal, de az még Ukrajna lerohanása előtt volt – a szerk.).
Orbán végül kénytelen-kelletlen Deutsch Tamáshoz és Dömötör Csabához hasonlóan felhánytorgatta a Magyar Péter ellen folyó ügyészségi eljárást a Dunába dobott mobiltelefon miatt. Szerinte Magyar csupán azért vette fel a parlamenti mandátumot, hogy megmeneküljön az igazságszolgáltatástól.
