A Szuverenitásvédelmi Hivatal elé vinné a CÖF az Átlátszót. Míg több szerkesztőség és nemzetközi szervezet is kiállt a megtámadott szerkesztőség mellett, addig az SZH elnöke kibővítené a hazaárulás büntetőjogi értelmezését. A Velencei Bizottság szakértői szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatalt meg kellene szüntetni, mert a rá vonatkozó törvények nemzetközi szabályokba ütköznek. Bodoky Tamás, az Átlátszó főszerkesztője szerint működésük transzparens és jogszerű, és reméli, ez az újabb támadás is megreked a propaganda szintjén.
Idén épp pár nappal március 15. – ami a magyar sajtó napja is – előtt intézett támadást egy kormánypárti szervezet egy független, tényfeltáró szerkesztőség és több civil szervezet ellen. Ezúttal egy olyan hatóságot is felszólítottak a cselekvésre, amely akár a titkosszolgálatokat is bevonhatja a vizsgálataiba, és amelynek elnöke büntetőjogi szigorítást szeretne, hogy erőteljesebben fel lehessen lépni a „hazaárulók” ellen.
Az, hogy a CÖF fellépésre szólítja fel a Szuverenitásvédelmi Hivatalt az Átlátszó ellen, abba a trendbe illeszkedik, hogy a kormány „idegen érdekek kiszolgálójaként” tünteti fel a tőle független civileket és újságírókat, akikkel szemben már hatósági, sőt akár titkosszolgálati eszközöket is alkalmazhat.
A CÖF nem csak plakátol
Idegen érdekek mentén és idegen forrásból végeznek nyomozó munkát magyar civil szervezetek és sajtótermékek, hogy megfigyeljenek és levadásszanak magyar embereket, politikusokat, vállalkozókat – ezzel indokolta ifj. Lomnici Zoltán szóvivő, hogy miért kezd vizsgálódásba a Civil Összefogás Fórum. A kormánypárti Békemeneteket szervező CÖF ugyanis külön munkacsoportot létesít arra, hogy „külföldről finanszírozott” szervezetek működését vizsgálják. Lomnici szerint ki akarják szűrni annak a lehetőségét, hogy egyes szervezetek „külföldről érkező forrásokkal megsértsék a magyar választási rendszert”. Meg is neveztek több civil szervezetet, amelyeket vizsgálni fognak. A TASZ, a Magyar Helsinki Bizottság, a Transparency International, valamint az Amnesty International mellett egyetlen sajtótermékként az Átlátszó tényfeltáró hírportált is megemlítették, sőt eleve az Átlátszóval kezdték a „vizsgálódást”. Lomnici elmondta, hogy vizsgálataik eredményét elküldik majd az újonnan létrejött Szuverenitásvédelmi Hivatalnak (SZH). Az erről szóló sajtótájékoztatóról a Pesti Srácok mellett az MTI nyomán a közmédia is beszámolt.
Lomnici arra is felhívta a figyelmet, hogy az új szabályozás értelmében bizonyos esetekben már bűncselekménynek számít külföldi forrást költeni magyar választási kampányra, ezért kötelességük akár preventív jelleggel is beavatkozni.
A sajtótájékoztatón kiderült, hogy először épp az Átlátszót kezdték vizsgálni. Ez abból állt, hogy átnézték a tényfeltáró oldal – az Átlátszó által nyilvánosságra hozott, a weboldalukon könnyen megtalálható – üzleti beszámolóit és bevételi forrásait. Egy kérdéssort is küldtek nekik, többek között olyan kérdésekkel, hogy megfigyelt-e már, illetve folytatott-e már oknyomozó munkát az Átlátszó külföldi forrásból magyar szervezetekkel szemben, illetve a nemzetközi szervezetekkel történő együttműködés során az Átlátszó mely külföldi NGO-kkal osztja meg a megszerzett információkat.
Tartanak attól, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal most fog erőt demonstrálni
Megkeresésünkre Bodoky Tamás, az Átlátszó alapítója és főszerkesztője azt mondta, válaszolt a CÖF megkeresésére. „Ha egyáltalán nem reagálnánk a CÖF vagy később akár a Szuverenitásvédelmi Hivatal megkeresésére, akkor mondhatják azt, hogy titkolózunk, miközben nincs rejtegetnivalónk, mert a működésünk teljesen legális és szabályos. Azt viszont már nem szeretnénk, ha például a levelezéseinket próbálnák átnézni, mert az már felfedhetné az újságírók forrásait. Egy házkutatás tehát már más megítélés alá esik, mint válaszolni egy e-mailre, amiben az amúgy is nyilvános adatok felől érdeklődnek.”
Bodoky szerint személyes okai lehetnek annak, hogy a CÖF épp az Átlátszóval kezdi a vizsgálódását. „A kezdetektől nyomon követjük, milyen támogatásokból működik a CÖF, és rendre azt találtuk, hogy olyan állami cégek, mint a Szerencsejáték Zrt. vagy az MVM adnak százmilliókat a szervezetnek – ezeket a támogatási szerződéseket pedig oknyomozással, adatigénylésekkel tudtuk kideríteni. Másrészt az is biztos megmaradt bennük, amikor még 2015-ben Erdélyi Katalin kollégám arról írt riportot, hogy a CÖF önkénteseivel elutazott Krakkóba tüntetni – még közös fotója is van Csizmadia Lászlóval, a CÖF szóvivőjével. Talán ezek lehetnek a háttérben, mert tavaly év elején még arról tartottak egy ugyanilyen sajtótájékoztatót, hogy nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet az Átlátszó. (Az erről szóló Magyar Nemzet-cikk fölött ma már részletes helyreigazítás olvasható, mert a CÖF valótlanságokat állított az Átlátszó támogatásairól – K.-A. Á.) Idén pedig már működik a Szuverenitásvédelmi Hivatal, most hozzájuk fordulnak.
Ez a jóindulatú olvasatom, hogy személyes indíttatás van a háttérben. A rosszindulatú olvasatom pedig az, hogy az egyik legkisebb szervezetet választották ki, amelyet a legkönnyebb támadni.”
Az Átlátszó főszerkesztője reméli ugyanakkor, hogy „csak” propagandacélokat szolgál a CÖF hangzatos bejelentése.
„Tudjuk viszont, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal egyik ki nem mondott célja a független média megrendszabályozása. Több szerkesztőségben is tartanak attól, hogy most megpróbálnak majd valami eredményt felmutatni, hogy ők tudnak élni a nekik adott jogkörökkel.”
Mivel ezek a támadások rendre azon alapulnak, hogy a külföldről érkező forrásokhoz egyéb, akár politikai elvárások is társulnak, erre is rákérdeztünk Bodokynál. „Már sokszor cáfoltuk, hogy bármiféle elvárás járna együtt a külföldi forrásokkal. Ezeknek egy része alaptámogatás, tehát a támogatónak tetszik, amit csinálunk, és arra ad pénzt, hogy továbbra is tudjunk működni, de nem szól bele abba, hogy miről írunk. A másik típusú támogatás pedig projektalapú: kitalálunk egy témát – például hogy az akkumulátorgyárakról szeretnénk írni –, és ezzel az ötletünkkel pályázunk. A donor pedig eldönti, hogy tetszik-e neki az ötletünk, vagy nem. Olyan nincs, hogy a donor mondja meg, hogy ezt vagy azt szeretné látni az oldalon – nem is vállalnánk ilyen felkérést.
Ez a feltételezés egyébként a Fidesz-sajtó torz önképéből adódik, mert ott viszont létezik az, hogy politikai megrendelésre készülnek anyagok. Ezt vetítik ki a független sajtóra, hogy biztos itt is így működik, de nálunk ez soha nem működött így, most sem működik így, és nem is fog így működni.”
A CÖF elmondja, mit ír az Origo a Szabad Európáról
A CÖF sajtótájékoztatója után pár nappal húsz szerkesztőség közös nyilatkozatban állt ki a megtámadott sajtószabadság és az Átlátszó mellett. Felidézték, hogy azt az Átlátszót és Bodokyt támadja a hatalom, aki egyebek mellett feltárta a 2006. őszi rendőri brutalitásokat és visszaéléseket (Bodoky ekkor még az Index munkatársa volt), és amely 2018-ban nyilvánosságra hozta Orbán Viktor magánrepülőzéseit.
Felszólalt az International Press Institute nemzetközi sajtószervezet is. „Mélységesen aggasztónak” találják a támadást és azt, hogy arra használja a kormány a szuverenitásvédelmi törvényt, hogy elijessze az embereket a részvételtől a közéletben.
Kérdéseinkkel megkerestük a CÖF-öt is, ám válasz helyett arról küldtek pár mondatot, hogy mit írt eddig az Origo a Szabad Európáról. Azt is megemlítették, hogy Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Mozgalma 2022-ben kampánytámogatást kapott az amerikai Action for Democracytól, és ezzel sérülhetett Magyarország szuverenitása. (Cikkünk megjelenése előtt a CÖF közzétette saját honlapján a kérdéseinket a rájuk adott reakcióval.)
Ez utóbbi támogatás – amelynek részleteit egyébként épp egy kormánytól független szerkesztőség, a 24.hu tárta fel – volt az apropója annak a kampánynak, amely azt hivatott bizonyítani, hogy a külföldről érkező támogatások idegen érdekeket szolgálnak, és ezzel indokolták a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrejöttét is. Az egyik látványos lépést az SZH létrejötte felé vezető úton épp az SZH elnökének egyik korábbi munkahelye tette meg.
Kiadvány a médiaszuverenitásról
A Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézet tavaly márciusban jelentetett meg egy kiadványt Veszélyben a médiaszuverenitás címmel, amelyben a külföldről finanszírozott médiával foglalkozik. Ebben az Átlátszó és a Szabad Európa mellett vizsgálták a 444-et, a Direkt36-ot, a K-Monitort, a Lakmuszt, a Partizánt, az RTL-t és a Telexet mint külföldi tulajdonú vagy „külföldről finanszírozott” szervezetet. A kiadvány azzal érvel, hogy a lapokban megjelenő tartalmak, információk „nem választhatók el a tulajdonosi körtől, illetve attól a donortól, amelyik a működésre forrást biztosít. Ez pedig már a szuverenitással kapcsolatos kérdést vet fel, éspedig azt, hogy a külföldről származó forrásokkal együtt vajon csak anyagi támogatás érkezik-e, vagy politikai megrendelés is, amely a küldő ország, illetve nemzetközi szervezet érdekeit szolgálja.” Végül arra jutottak, hogy ezeken az oldalakon „54 százalékban kifejezetten kormányellenes üzeneteket” találni.
„Aki uralja a médiát, uralja az országot”
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója 2023 júniusában egy konferencián már azt mondta: „Aki uralja egy adott ország médiáját, az eldönti, hogy ki uralja az adott ország gondolkodását és ezen keresztül ki uralja az adott országot.” Szerinte ezért stratégiai ágazatnak tekinthető a média, amelynek nemzeti tulajdonban kell lennie és nemzeti gondolatot kell tükröznie.
Azt is elmondta, hogy 2010-ben a magyarországi média kevesebb mint 24 százaléka volt hazai tulajdonban, de ezt mostanra sikerült ötven százalék fölé vinni. A miniszterelnök politikai tanácsadója arra is utalt, hogy tovább szeretnék növelni a hazai tulajdon arányát, akár hetven-nyolcvan százalékig – mint ahogy az szerinte a nyugati országokban van. Azt mondta, jó médiapiaci átalakítás, hogy „magyar alapítványok, magyar egyesületek, magyar magánszemélyek, konzervatívok, szocialisták, liberálisok, magyar egyházak és természetesen a magyar állam is a médiatulajdonosok közé tartozik”.
Bárkit vizsgálhat és titkosszolgálati adatokat is kaphat a Szuverenitásvédelmi Hivatal
Tavaly ősszel a kormány beharangozta, hogy készül egy szuverenitásvédelmi törvénycsomag, amelyet november végén elfogadott az Országgyűlés. Idén februárban el is kezdte a munkát a Szuverenitásvédelmi Hivatal – amelyről egyelőre nem sokat tudni.
Eleinte azt kommunikálta a kormány, hogy az SZH csak vizsgálhat, nyilvánosságra hozhat, ajánlásokat tehet, hatóságokhoz fordulhat a jogkörébe eső témákban, de nem nyomozhat és nem szankcionálhat. Tagadták azt is, hogy az új szervezet a médiatermékeket is vizsgálná, elsősorban a választások tisztasága felett hivatott őrködni.
Később azonban világossá vált, hogy az SZH jogköre minden, a közéletet befolyásolni képes szervezetre és magánszemélyre kiterjed, és az általa a magyar állam szuverenitását sértőnek vélt cselekmények és szereplők esetében a titkosszolgálattól is kérhet/kaphat adatokat a vizsgálathoz.
Lánczi Tamás, az SZH elnöke egyik első interjújában már arról beszélt, hogy „ott van még a média kérdésköre is. Ezekben a dimenziókban is kutatásokat és vizsgálatokat fogunk végezni, hogy ezeken a területeken milyen mértékben érvényesül a magyar szuverenitás”, amelyet szerinte Soros György és követői veszélyeztetnek.
Idén márciusban pedig – pár nappal a CÖF Átlátszót támadó sajtótájékoztatója után – Lánczi azt mondta: „Érdemes lenne a hazaárulás büntetőjogi tényállását kidolgozni, átgondolni, és beszélni a magyar bíróságokkal, hogy ők hogyan értelmezik ezeket a passzusokat.” Példának azt hozta fel, hogy „ha valaki azon dolgozik, hogy Magyarországot megfossza a neki jogosan járó támogatásoktól”, akkor kérdés, hogy ez hazaárulásnak minősül-e.
Velencei Bizottság: Meg kellene szüntetni a Szuverenitásvédelmi Hivatalt
A Velencei Bizottság, az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó testülete épp múlt héten hozta nyilvánosságra a szuverenitásvédelmi törvénnyel kapcsolatos véleményét. E szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal rendkívül széles és homályosan meghatározott hatáskörrel rendelkezik. Bármely jogi vagy természetes személy magánéletébe beavatkozhat, és bármilyen ellenőrzés és felülvizsgálati mechanizmus nélkül megnevezheti és megszégyenítheti. A Velencei Bizottság szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal túlhatalma így arra is alkalmas, hogy elrettentse az embereket a részvételtől a közéletben.
A szervezet szerint a vonatkozó törvény nemzetközi szabályokkal ellentétes, és sértheti a magánélethez vagy a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot.
A Velencei Bizottság ezért több ajánlást is megfogalmaz, egyebek között azt, hogy a törvény Szuverenitásvédelmi Hivatalra vonatkozó szakaszait helyezzék hatályon kívül – azaz szüntessék meg a hivatalt.
