Szvjatlana Cihanouszkaja, a belarusz demokratikus ellenzék száműzetésben élő vezetője szerint országa sorsa összefügg az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború kimenetelével.
„Tisztában vagyunk az ukrajnai háborúval kapcsolatos felelősségünkkel” – mondta Cihanouszkaja a Szabad Európa prágai székházában május 11-én adott interjúban.
„Megértjük, hogy most kell harcolnunk Ukrajnáért, hogy később Belaruszért harcolhassunk – fejtegette. – Megértjük, hogy szabad Ukrajna nélkül nem lehet szabad Belarusz.”
A 39 éves Cihanouszkaja az utolsó pillanatban indult a 2020-as elnökválasztáson férje, Szarhej Cihanouszki helyett, akinek saját elnökjelöltségi pályázata azután futott zátonyra, hogy letartóztatták és börtönbe zárták. Támogatói szerint koholt vádak alapján, azért, hogy távol tartsák a reklámbizniszből kiábrándult, majd az új vállalkozását fékező korrupció miatt népszerű videobloggerré vált férfit a választástól.
Felesége szerint Lukasenka személyes bosszújáról volt szó. Azt is elmondta, hogy több mint egy éve nem tudott beszélni a férjével, nem kapják meg egymás leveleit, csak az ügyvéden keresztül üzengetnek, hogy „Helló, hogy vagy?”
Az ellenzék szerint manipulált szavazást követő tömeges tüntetésekre válaszul a magát győztesnek kikáltó Aljakszandr Lukasenka kemény és gyakran erőszakos leszámolást indított. Több tízezer tüntetőt, többségében politikai ellenfeleit börtönbe záratta, és elhalgattatta a független médiát.
Videó (angol felirattal): Szvjatlana Cihanouszkaja: „Tisztában vagyunk az ukrajnai háborúval kapcsolatos felelősségünkkel”
A kialakult helyzetre reagálva az Európai Unió, az Egyesült Államok, Kanada és más országok megtagadták, hogy Lukasenkát Belarusz törvényes vezetőjének ismerjék el, és szankciókat vezettek be vele és a rezsim több magas rangú vezetőjével szemben.
Lukasenka elszigetelődve és anyagilag meggyengülve a régi szövetséges Oroszországhoz fordult támogatásért. Azóta azt is lehetővé tette Moszkvának, hogy területéről támadást indítson Ukrajna ellen, és Belaruszból is juttasson utánpótlást inváziós erőinek, bár Belarusz nem szállt be a háborúba.
„Ha Ukrajna győz, azzal gyengíthetjük a Lukasenka-rezsimet”
Cihanouszkaja szerint a belarusz állampolgárok – az ország vezetésével ellentétben – megteszik, amit tudnak, hogy támogassák szomszédjukat.
„Azzal, hogy segítünk Ukrajnának, magunkon is segítünk. Mert ha Ukrajna győz, az azt jelenti, hogy a Kreml gyenge, ezáltal Lukasenka is gyenge. Ez új lehetőséget nyit a belaruszoknak a tüntetésekre és sztrájkokra” – mondta.
A Szabad Európa belarusz szolgálata és a Szabad Európa közös, orosz nyelvű adásának, a Jelenidőnek (Nastojascseje Vremja) a kérdéseire, hogy mi következik a harcok befejezése után, Cihanouszkaja azt válaszolta, hogy „ha Ukrajna megnyeri ezt a háborút, a többi a belaruszokon múlik”.
„Hogy tudjuk a lehető legjobban kihasználni a pillanatot? Hogy gyengíthetjük Lukasenka rendszerét? Minden munkánk célja a rezsim gyengítése és a belarusz nép megerősítése” – mondta.
Videó (angolul): Kicsoda Szarhej Cihanouszkij, és miért van börtönben?
Cihanouszkaja azt is elmondta: szerinte ha 2020-ban el tudták volna söpörni a Lukasenka-rendszert, nem történt volna meg az ukrajnai háború.
Hozzátette: mozgalma megkezdte egy kijevi képviseleti iroda létrehozását, hogy szorosabb kapcsolatot tarthasson az ukrán tisztviselőkkel és az ukrajnai belarusz diaszpórával. Arra a kérdésre, hogy miért nem látogat el Kijevbe, azt mondta, hogy Litvánia védelme alatt áll, „és nem tudják garantálni a biztonságot Ukrajnában”.
A belarusz ellenzéket az ukrajnai háború idején is „a nyugati demokratikus országok százszázalékos támogatása” erősíti – tette hozzá.
„Támogatják a mozgalmunkat és az országunk megváltoztatására irányuló törekvéseinket (…) Biztosítottak bennünket arról, hogy nem lesznek tárgyalások a belaruszok háta mögött. Lukasenka illegitim, senki sem fogja elismerni őt, amíg nem teljesülnek a feltételeink – a politikai foglyok szabadon bocsátása és az elnyomás beszüntetése.”
„Belarusz nem egyenlő Oroszországgal”
Cihanouszkaja erőfeszítéseinek nagy része az Ukrajna elleni február 24-i orosz támadás óta arra irányult, hogy emlékeztesse a nyugati országokat: nem szabad a Lukasenka-kormányt összemosni a belarusz néppel. Azt is megjegyezte: nem szabad egy kalap alá venni Belaruszt és Oroszországot.
„Amikor a háború elkezdődött, és Belarusz más országok szemében agresszorrá vált, a nyugati kormányok kénytelenek voltak határozottan fellépni – mondta. – Idővel világossá tettük, hogy a belarusz rezsim az agresszor, nem pedig a belarusz nép (…) Minden látogatásunk, minden találkozónk, minden telefonhívásunk célja annak közvetítése, hogy a belaruszoknak nem lenne szabad Lukasenka hibáiért fizetniük.”
„Mindig azt mondjuk, hogy a belarusz rezsim elleni szankcióknak ugyanolyan erősnek kell lenniük, mint az Oroszország elleni szankcióknak, de másképp kell felépíteni őket” – magyarázta Cihanouszkaja, aki szerint a büntetőintézkedéseknek az állami vállalatokat és bankokat kell célba venniük, a kis- és magánvállalkozásokat pedig a lehető legnagyobb mértékben védeni kell.
Felszólította továbbá a nyugati országokat, hogy az egyszerű belaruszok, különösen a diákok számára szabadítsák fel a vízumkiadást, és találjanak módot a független belarusz média támogatására.
Cihanouszkaja azt mondta: Csehországban ígéretet kapott az ottani külügytől, hogy felújítják a vízumok kiadását a belarusz állampolgároknak
Az oroszok mellett szankcionált belarusz sportolókról – így a teniszezőkről – viszont nem kérdezték, és nem is hozta fel a témát.
„Kollektív felelősséget viselünk, mert hallgattunk”
„Olyan technológiai cégeket is megkerestünk, mint a Facebook és a Microsoft, hogy keményebb harcot folytassanak az állami propaganda ellen, és segítsék a belarusz újságírókat és a népünket” – mondta.
A független Belarusz Újságírók Szövetsége szerint jelenleg két tucat újságíró van őrizetben az országban, és az ellenzéki vezér férje, akit 2021. decemberében 18 év börtönre ítéltek.
„Az emberek felnéznek az égre, és azt kérdezik: Miért kell ezt átélnünk?” – tette fel a kérdést.
„A belaruszok esetében a hallgatásunkért, az apolitikus hozzáállásunkért, azért, hogy nem vállalunk felelősséget az országunkért. Azért, mert elégedettek voltunk szűk családi és baráti köreinkben. Most pedig kollektív felelősséget viselünk ezért.”
