Sokan gondolhatták úgy, hogy az Európai Unió Tanácsának hat hónapos soros elnöki tisztét az év végéig betöltő Magyarország visszafogja provokációit augusztusban, amikor a brüsszeli gépezet hivatalosan is szabadságon van.
Ám Budapest még július végén bejelentette, hogy a belaruszokra és az oroszokra (valamint Bosznia-Hercegovina, Moldova, Montenegró és Észak-Macedónia) állampolgáraira is kiterjeszti nemzeti kártyás bevándorlási programját. Szerbek és ukránok már korábban is szerepeltek a listán.
A kártya birtokosai Magyarországon dolgozhatnak néhány évig, és a rendszer lehetővé teszi a családegyesítést is. A Nemzeti Kártyát egyszerűbb megszerezni, mint egy rendes munkavállalási engedélyt vagy üzleti vízumot. Három év után akár állandó tartózkodási engedélyhez vezethet.
Az oroszok és a belaruszok bevonása felbosszantotta Brüsszelt és több tagállamot, mivel nyilvánvalóan szembemegy a két országgal kapcsolatos elfogadott uniós politikával. Az EU vízumtilalmat és vagyonbefagyasztást rendelt el a két ország jóval több mint kétezer állampolgárára az ukrajnai háború miatt, befagyasztotta a vízumkönnyítési megállapodásokat, és repülési tilalommal, valamint az egyéb közlekedési módokra vonatkozó korlátozásokkal nehezítette az utazást Belaruszból és Oroszországból az unió határok nélküli schengeni övezetébe. Ráadásul több száz orosz diplomatát utasítottak ki az EU tagállamaiból, sokat közülük kémkedés vádjával.
Magyarország legutóbbi lépését leginkább azért bírálják, mert a schengeni övezet biztonságának aláásásához vezethet, növelheti az orosz kémkedés lehetőségét, a kártyabirtokosok ugyanis elméletben és a gyakorlatban is szabadon mozoghatnak az unió nagy részén. Ez volt a lényege annak a levélnek is, amelyet Ylva Johannsson, az EU belügyi biztosa írt augusztus 1-jén a magyar hatóságoknak. Ebben megjegyezte: „Egyre több jelentés érkezik szabotázsról, a létfontosságú infrastruktúránk elleni támadásokról és egyéb ellenséges cselekményekről. (…) Miközben tagállami hatáskörbe tartozik a hosszú távú vízumok és tartózkodási engedélyek kiadása, a rendszereket gondosan ki kell egyensúlyozni, hogy ne veszélyeztessék belső határellenőrzés nélküli közös térségünk integritását, és kellőképpen kell mérlegelni a lehetséges biztonsági következményeket.”
Johansson arra is kérte Budapestet, hogy augusztus 19-ig válaszoljon a levél mellékletében található tizenhárom kérdésre, amelyet a Szabad Európa is látott. Talán a legkeményebb, hogy Magyarország magyarázza el, mi volt a fő megfontolás a döntés mögött, hogy az oroszokra és a belaruszokra is kiterjesztik a Nemzeti Kártyát, és hogy Budapest a döntés előtt végzett-e biztonsági értékelést. Arra is választ vár, hogy szisztematikusan rá fognak-e keresni a kártyát igénylő belaruszokra és oroszokra a Schengeni Információs Rendszerben (SIS), és hogy mi történik, ha a SIS figyelmeztető jelzést ad. Azt is szeretné tudni, hogyan biztosítja Magyarország, hogy szankcionált személyek ne lépjenek be a schengeni övezetbe, és hogy az orosz és belarusz utazók határellenőrzése szigorúbb-e a többi, harmadik országbeli állampolgárokénál. Végezetül Brüsszel arról is érdeklődik, hogy hány igénylőre számítanak a két országból, illetve hogy mi a már benyújtott kérelmek státusza (jóváhagyva/elutasítva/függőben).
A csalódottság és a kemény szavak ellenére az EU valójában keveset tehet az ügyben. Azok az EU-tisztviselők, akikkel beszéltem, elismerik, hogy Magyarország ismét kiskaput talált a jogi keretekben, nem nagyon lehet bármit ráfogni. „Attól tartok, a jogi érvek az ő oldalukon állnak” – mondta egy diplomata, aki jól ismeri a helyzetet, és hozzátette, hogy a nemzeti vízumokról nem igazán kell konzultálni senkivel a klubból.
A Szabad Európa által látott közös belső feljegyzésben Budapest azzal próbálta megnyugtatni a többi tagállamot, hogy „orosz és belarusz állampolgárok csak érvényes vízummal léphetnek be Magyarországra és így a schengeni övezetbe, és csak a törvényben meghatározott eljárást követően, az idegenrendészeti főigazgatóság által lefolytatott eljárást követően kaphatnak tartózkodási engedélyt”.
Mit lehet tenni – ha lehet egyáltalán valamit –, ha a tagállamok és az Európai Bizottság nincs meggyőzve? Augusztusban nem fog történni semmi, Brüsszel egyszerűen még nem vette fel a tempót. Először megfelelőképpen fel akarja majd mérni a helyzetet.
Miközben egyesek Magyarország kirakását vagy felfüggesztését kérik a schengeni övezetből, ez aligha fog megtörténni. Ehhez egyhangúságra van szükség, amit szinte lehetetlen elérni. Magyarország azon szomszédai, akik szintén EU-tagok, részesei az emberek, a szolgáltatások és az áruk szabad mozgásának, így ha ez megtörténne, az gazdasági visszaesést jelentene. Azt is érdemes megjegyezni, hogy példátlan lenne, mivel a schengeni övezet 1985-ös bevezetése óta nem történt ilyen.
Magyarország szomszédai fokozott biztonsági ellenőrzést hajtanak végre a szárazföldi határokon, és a Magyarországról érkező járatok esetében is ez a helyzet a reptereken. Mivel a belügyi kérdések – mint a mostani – nemzeti hatáskörbe tartoznak, minden egyes tagország maga dönti el, hogy bevezet-e szigorúbb intézkedéseket, de a lépésekről értesíteniük kell Brüsszelt. Ilyen átmeneti korlátozásokat alkalmaztak például a Covid–19-világjárvány, a 2015–2016-os migrációs válság vagy fokozott terrorriadó idején.
Bár Magyarország megúszhatja, a klubon belül nőtt a frusztráció a viselkedése miatt. „Egyre nagyobb az indíttatás arra, hogy legyen valamilyen válasz” – jegyezte meg egy uniós tisztviselő, és hozzátette, hogy Orbán nyári moszkvai és pekingi útja még mindig irritálja az uniót. A „nukleáris opció”, a magyar szavazati jog felfüggesztésének kérdése a tanácsban nem került le az asztalról. A fenyegetés fennáll, ráadásul évek óta, de vajon hiteles-e?
Egyelőre nincs kedv erre, de ha az EU politikáját mozgató Franciaországnak és Németországnak elege lesz, a dolgok mozgásba jöhetnek. Természetesen itt is egyhangúságra van szükség, de Berlin és Párizs rábírhat másokat arra, hogy lépjenek. „Eddig azt gondolták, hogy befolyásuk van Budapestre, és hogy konstruktívan cselekszik majd az elnöksége alatt” – mondta egy nagykövet. Meglátjuk, mennyi türelem maradt, amikor a diplomaták visszatérnek a strandról.