Vagdalkozó, tartalmában jórészt már sokszor hallott beszédet mondott Orbán Viktor a Nemzeti Múzeum előtt. Az ellenfeleket állatokhoz hasonlító tónus érett diktatúrákra volt jellemző a XX. század közepén; ő is elővette, és egy tavaszi nagytakarítást kapcsolt hozzájuk.
A Szente Vajk (az Erkel Színház új igazgatója) rendezte, sokszereplős, éneklős történelmi jelenetsor után színpadra lépő miniszterelnök beszédében, főleg az elején stílben maradt: régies, patetikus szófordulatokkal színezte. „A magyar szabadság eszméje évszázadok óta gomolyog az égen” – vizualizált mindjárt az elején egy Activityben nehezen megjeleníthető fogalmat, és később is a magyar nyelv választékosnak szánt, enyhén régies elemkészletéből válogatott az előadás fő motívumát adó, „a magyar szabadság és szabadságvágy és szabadságharc örök” gondolat kifejtéséhez.
Március 15. „rendelt nap” a magyaroknak, tavasszal „nekipezsdül a polgári élet”, ilyenkor „fontos összegyülekezést kell tartanunk”, „egyet suhint önmagáért, egyet a hazájáért” – mármint a magyarok Orbán szerint. Mindehhez a XIX. századi romantika élő szervezetként megjelenített nemzetképét használta, amit az iskolai kötelező irodalmak nyomán mindenki a legkönnyebben befogad.
Világszenzáció!!!
A beszéd tartalma sem tartalmazott sok újdonságot. Orbán már 2011-ben Brüsszelre aktualizálta 1848-at, és azóta is építgeti a párhuzamokat. (Sosem tudjuk már meg, akkor is így történt volna-e, ha 2010 nyarán José Manuel Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke engedi, hogy az új kormány hat százalék fölé engedje az államháztartási hiányt. A visszautasítás sokkolta a Fidesz ezt igazságtalannak tartó vezetőit, és elindította unortodox gazdaságpolitikájukat.)
Ezt a gazdaságpolitikát mostani beszédében Orbán világszámnak minősítette: „Tizenöt év alatt felépítettük Európa egyetlen patrióta nemzetgazdaságát.” Az ázsiai akkumulátorgyárak – patrióta gazdaságpolitikának nehezen nevezhető – tömeges betelepítése egy-két éve még szerepelt volna az új magyar iparosítás dicsőséglistáján, de bezuhant termelésükkel ma már nem lehet dicsekedni.
Orbán az egész világ legnagyobb adócsökkentésének nevezte, hogy Magyarországon lényegében már csak a férfiak és a gyermektelen nők fognak személyi jövedelemadót fizetni: „Kialakítjuk a világ első családközpontú gazdaságát, ez világszenzáció.”
A miniszterelnök rövid beszédet tartott, amelyben korán ráfordult Trumpra (az elnököt nem nevezte meg, ahogy a reformkori szereplőkön kívül mást sem): az amerikai fordulat nyomán „kiderült, hogy mi vagyunk a jövő. Kiderült, hogy a jövő a patriótáké és a független nemzeteké.”
Ezzel már ott is voltunk a nagy lakosságcsere-elmélet titkos tervénél (migránsmotívum) és a „teremtés egészséges rendjénél” (melegmotívum), mert a „csatát a nyugati világ lelkéért vívják”, de nekünk „tizenöt éve nem horpadnak be a védvonalaink”.
És most a szél is megfordult: Olaszország, Hollandia, Ausztria (érdekes, hogy Németországot nem említette, pedig ott is megerősödött és ott sem került kormányra a szélsőjobb, amely nemrég még nagy szövetséges volt) és persze az USA. „Kötelékben repülünk”: ez a motívum is volt már, de hát mi nem használódik el tizenöt év nemzeti pátoszában? Magyar Péter egy év alatt legalább ennyiszer, ha nem többszöt ismételte önmagát a beszédeiben. Igaz, többet is tartott, mint Orbán közel negyven év politizálás alatt.
Suhintott is
Ahogy várható volt, mindenkit az Ukrajna uniós tagságával kapcsolatos, műfajilag megfoghatatlan, egykérdéses nemzeti konzultáció megválaszolására buzdított. Érdekes, hogy nem a – minden más előtt bányászati koncessziókról szóló – ukrán–amerikai szerződés aláírását célzó amerikai, hanem az unió külpolitikáját minősítette gyarmatosítónak, szerinte az EU ezért döntött úgy, hogy az ukránok folytassák a háborút.
A beszéd mindenki által leginkább várt, fenyegetőző része sem maradt el, és durvábbra sikerült a korábbiaknál. Nem maradt meg a már ismert szinten, amilyen most az „eljön az idő, és minden számlát ki fogunk egyenlíteni” fordulat volt. Lepoloskázta hazai ellenfeleit („átteleltek a poloskák”, jön a tavaszi nagytakarítás), „kihúzzuk őket a bőrükből” (ezt Petőfi háta mögé bújva mondta), „a pokolban külön bugyor várja őket” – nagy sikert aratott.
A Birodalom (Brüsszel) kiszolgálói, az áttelelő poloskák között a nem nevesített Magyar Péter mellett az újságírók és a civilek mellett új csoport is megjelent, a bíráké. Őket (vagy közülük) is megvásárolták (mármint a Birodalom) – mondta. Úgy tűnik, az első magyarországi bírótüntetés elevenébe talált, mert ilyet magyar politikus még nem mondott bírókra – ráadásul nem is konkrét ügy kapcsán. (Még ha bírósági ítéleteket szidtak is.)
Bár most is voltak fütyülő ellentüntetők (Puzsér Róbertékről ír a sajtó), de sokan jöttek el Orbán támogatói is. Egy olvasónk a Blaha Lujza tértől az Astoráig tartó lezárt Rákóczi úti szakaszon V alakban az úttesten parkoló buszok tucatjairól számolt be az ünnepség elején. Számozva voltak, 212-est is látott az egyiken.
Mi, magyarok, Orbán szerint „szabadságharcosok vagyunk, ez a mi védjegyünk, DNS-ünk, és erre van a világnak szüksége. Miénk a nagy titok.” Meg egy kisebb is: vajon a parkoló buszok között most is volt-e uniós támogatásból vásárolt falubusz?
Ehhez kapcsolódóan: Többezres bírótüntetés nemzetközi bírói szolidaritás mellett
