Megterem a pisztácia, beérik a gránátalma, örökzöld tölgyek nőnek a várfal mentén, nyaranta sok helyütt kabócák énekelnek a parkokban: a klímaváltozás következtében májustól október végéig már annyira meleg van Pécsett, hogy nem túlzó a várost korábban promotáló jelmondat: „Pécs, a mediterrán hangulatok városa”. Schepp Zoltán pécsi közgazdász, egyetemi tanár másfél évtizeddel ezelőtt provokatív felvetést tett, hogy érdemes lenne elgondolkodni a szieszta bevezetésén Pécsett. A Szabad Pécs most interjú keretében szembesítette a szakembert korábbi gondolatával.
Hogyan fogadták tizenöt éve a pécsi szieszta bevezetésére tett javaslatát?
Kaptam hideget-meleget, viszont az eltelt időben a globális felmelegedés alátámasztotta az ötletemet. Akkor a kritika arra összpontosult, hogy a város és lakói amúgy is nagyon kényelmesek, ezért nem válna előnyére a térségnek, ha a nap közepén lenne még egy reguláris pihenőidő.
Honnan jutott eszébe akkor a szieszta bevezetésének felvetése?
Ha bevezetnénk a sziesztát, akkor a város egyediségére erősítenénk rá. Az a különös szituáció állna elő, hogy reagálnánk egy adódó lehetőségre, miközben változatlanul jellemző a városra a nyitottság hiánya.
Arra utal, hogy Pécsre nem jellemző a dinamikus változni akarás?
Mindig is volt valami értelmiségi jellegű fintorgás a reagálásban az éppen aktuális, a korra jellemző folyamatokhoz. Ezt nem kritikus szemmel mondom, csak körülírom a jelenséget. Tizenöt éve vetettem fel ezt a gondolatot, közben sokat jártam-keltem a világban, de ha függetleníteni próbálom magam attól, hogy milyen társadalmi folyamatok zajlottak időközben, akkor sem tudok bennük sok örömöt találni.
Közgazdászként úgy fogalmaznék, hogy nem nagyon találok olyan elemeket a változásban, amelynek örülhetnék, nem tettünk mérhető előrelépést a fejlesztésekben, értsük ezalatt az infrastruktúrát, az intézményeket, az üzleti életet. Ez a város Csipkerózsika-álmot aludt más városokhoz képest. Ettől még jó itt élni, de a rendszerváltás óta már 35 év telt el. Milyen fejlesztéseket tudunk felsorolni? A rendszerváltás előtt komplett városrészek születtek Pécsett, gondoljunk csak Uránvárosra vagy Kertvárosra; ma is tízezrek élnek ott, zömmel a fiatalabb korosztály.
A Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa projekten kívül érdemi, nagyszabású történés nem zajlott a városban. Kaptunk egy lehetőséget, de ez sajnos a politikai mezőből érkezett, inkább politikai fizetségként volt értelmezhető, semmint a város bája miatt kapott jutalomként, vagy egy jól kidolgozott koncepcióért.
Az M60-as autópálya az egyetlen érdemi fejlesztés az infrastruktúrában, de ha ugyanakkora pénzből Szigetvárig is kiépítettek volna egy gyorsforgalmi utat, akkor sokkal előrébb tartana a régió és vele együtt a baranyai megyeszékhely is. Baranyában kevés olyan település van, mint Bóly például, amely a saját kezébe vette volna a maga sorsát. Ott a már visszavonult polgármester az olcsóbb termálvizes fűtés lehetősége és az autópálya miatt vonzó gazdasági környezetet tudott biztosítani, sorra épültek az üzemcsarnokok az ipari parkban. Pécs miért nem boldogult?
Úgy érkeztünk el a rendszerváltozáshoz, hogy a város elitje három jól körülhatárolható csoportból állt: az orvos-, a jogász- és a művészelitből. A helyi ipar néhány év alatt eltűnt a városi proletáriátussal együtt. Gondoljunk a bezárt bányákra például. Az elit nem tűnt el, megtalálta a maga érvényesülési területeit. Ma az orvostársadalom nélkül mind az egyetem, mind a város értelmezhetetlenné válna. A jogászok a város intézményrendszerében találták meg a helyüket.
A művésztársadalom a megelőző évtizedekben a jóval kisebb bekerüléssel működő művészeti ágakban volt jelen. Egy irodalmárnak kevesebb szponzoráció kell a tevékenységéhez, mint egy világszínvonalú hangversenyterem fenntartásához, valamint a Pannon Filharmonikusok költségvetése is meghaladja egy irodalmi lap igényeit. Azt laikusként is érzékeltem, hogy mennyit fejlődött a zenekar.
Jelenleg Pécsett nem pezseg az üzleti élet. Ez a város és környéke a maga csodálatos természeti adottságaival a Duna–Tisza közéhez képest vagy a tiszántúli vidékekkel összevetve még zöld maradt, kétszáz kilométerre keletre viszont már félsivatagos területek is vannak Magyarországon. A jelenleg zajló folyamatok miatt (nyári hőség stb.) tudatosabban is pozicionálhatnánk magunkat – ennek metaforája a szieszta, nem más.
A szieszta alatt napközben mindenki hazamegy, a boltok bezárnak pár órára, és csönd van. Ezt meg lehetne teremteni a városban?
Magyarországon liberális módon szabják meg a boltok nyitvatartását, ha valaki nagyon akar, akkor éjjel-nappal vagy hétvégén is bármikor nyitva lehet. Ha olyan üzleti környezet lenne, mint német nyelvterületen, akkor sokkal szigorúbban lenne behatárolva a kereskedelmi egységek üzemelése. Nálunk senki nem tiltja, hogy bárki sziesztázzon; ha egy kereskedő be akar zárni délután egy és négy között, megteheti. Ha nem is nagyvárosi értelemben, de Pécsett van éjszakai élet romkocsmákkal, pubokkal, éttermekkel.
Más városokban több új út épült, és bár itt is voltak fejlesztések, ha 35 éves távlatból nézzük, nem vethetjük össze a megelőző 35 évvel, amikor például két komoly felüljáró épült a városban. Ahhoz képest, hogy a tágabb környezetünk milyen gyorsan változik, Pécsett lassan történik minden. Ha más a tempója az életünknek, miért ne lehetne a beosztása is más?
Tehát amit lassúságnak nevezett, abból kovácsolhatna a város és a régió tőkét?
A mediterrán hangulatok városa szlogen inkább turistacsalogató, nem önidentifikáló mondat. De az irány nem rossz. Arra megvan az igény, hogy jobbak legyenek a dolgok, de a változtatásra való hajlam és hajlandóság – különösen, ha belülről jön és közös dolgokat érint – nem nagyon szokott menni. Ez a város mérhetetlenül európai, azok a viták, amelyek Európa jelenéről, jövőjéről és közelmúltjáról dúlnak most, itt vannak körülöttünk. Pécs azért is mélységesen európai város, mert nem találja a helyét a rapid módon átalakuló politikai térben, nem tudja, milyen fogalomkészlettel, milyen sémák mentén, milyen nyelvezettel közelítsen a kihívásokhoz.
Több önkritikát, több proaktivitást szeretnék. Több hajlamot arra, hogy megértsük a világot máshonnan, más módon szemlélő szereplők attitűdjét. Ez nem ártana ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk a világban. A Pécsre jellemző zártság olyan, amiben működik a befogadó jelleg.
A kabócák már jelen vannak, mint egy rendes mediterrán városban, a meleggel együtt érkeztek meg a Balkánról. Eljött az idő az ön által javasolt szieszta bevezetésére?
Meg kell figyelni a boltosokat, mikor van forgalmuk. Lehet, hogy ez a szieszta jellegű folyamat már elkezdődött önmagától. De nem tragédia az sem – Olaszországban főleg –, ha a kánikulában a turista be tud ülni valahová kávét inni, hűsölni. Az biztos, hogy az aktív időszakok a hőség miatt el fognak tolódni, de ez csöndben történik.
A nyolcórás munkaidőbe beleférne egy háromórás szieszta?
Sok helyen egy fél állás bérét kapják a magyar munkavállalók, ha a keresetük vásárlóértékét vizsgáljuk. Így kompenzálhatnák őket másképp. Én biztosan szívesen gyakorolnám a sziesztát gyakrabban – most csak hétvégére korlátozódik a félórás délutáni alvásom. Jobb életminőséget biztosít. A fiatalok dolga a lázadás, ha akarják, ki fogják harcolni maguknak akár a sziesztát, akár mást.
Tegyük fel, hogy a javaslata nyomán bevezetik a sziesztát Pécsett: délután 1-től 4-ig leállna az élet a hivatalokban, utána indulna csak újra a munka?
A nyolc óra munka elvárás a magyar társadalomban. Az egészségügy biztosan nem bírná el a sziesztát, de a hivataloknál az ügyintézés amúgy is egyre inkább elektronikus térbe helyeződött át. Ma sokkal kritikusabb lennék egykori ötletemmel szemben a megvalósíthatósága miatt.
Csak képzelem, hogy egy görög vagy spanyol településen sokkal természetesebben ülnek be az emberek egy kávéra, mint Magyarországon vagy akár Pécsett?
A vendéglátás-kultúra nagyon eltérő a mediterrán térségben, még azzal együtt is, hogy ez nem feltétlenül pénzfüggő. A nyugati és nagyvárosi minták terjedtek el Pécsett. Görögországban az emberek beülnek egy délutáni kávéra, és órákig beszélgetnek. Az olaszok éjszakákat töltenek a piazzán öt eurót se költve. Büszkék lehetünk arra, hogy Pécsett még van igény a teraszokra, kávézókra.
Próbáljuk meg tudatosítani magunkban, hogy Pécsett erre a lassúbb életre vagyunk berendezkedve. Pécs nagyszerűen betöltötte a vendéglátó szerepének dimenzióját, megmutatta például a Pécsi Országos Színházi Találkozó sikeres megrendezésével; megmutattuk, mennyire jó vendéglátók vagyunk. A környékre betelepült külföldi nyugdíjasok – főleg Hollandiából és Németországból – inkább a táj szépsége miatt ragadtak itt, semmint a kulturális város imágója miatt, és a lassúbb tempó is a kedvükre lehet.
Ez a lassú városmodell akkor tud működni, ha emellett van olyan részterület is, amely aktív, és a versenyközegben mozog. Az orvosképzés jó példa erre. Majdnem hatvan országból érkeznek ide fizetős képzésre diákok, milliárdokat hagynak a városban. Olyan cégek is működnek Pécsett, amelyek kiválóan boldogulnak a piacon. De ahhoz, hogy a város fenntarthatóan tudjon működni, az egyetemre érkező újabb és újabb tehetségek közül egy bizonyos arányban itt kellene tudnunk tartani őket. Olyan közeget, infrastruktúrát kellene felkínálni nekik, amit máshol nem kapnak meg.
Ez nem szerényebb célkitűzés, mint amivel a mai PR-os világban házalni szokás?
Igen, az. Ma nagyon nagy lózungokat szokás mondani, hogy hova tartunk és miként fogjuk megváltani a világot. Nem megváltani kell a világot, hanem értelmesen élni benne, méghozzá úgy, hogy közben jól érezzük magunkat. Ebbe az is beleférhet, hogy ki-ki a maga tempójával éljen, vagy aki akar, sziesztázzon.
Jó lenne, ha felismernénk a sajátosságainkat, lehetőségeinket. A Covid-járvánnyal sok munkaterületen megjelent a távolléti munka gyakorlata. Pécs mindig remek kísérleti terepe volt Magyarországnak, lehet, hogy ma is ezt kellene felkínálnunk a központi kormányzatnak. Ha a közelmúltban a Pécsi Vízmű visszafoglalásában már azok voltunk, miért ne lehetnénk más területen is azok? Rendelkezésünkre áll az autópálya, amely Budapestről csak ide vezet. Egy fiatalnak a főváros több munkalehetőséget kínál, de a lakhatás nem biztos, hogy ugyanennyire ideális ott, például több időt vehet igénybe a munkába járás. Egy pesti állás talán menedzselhető úgy is, hogy csak egy-két napig igényel személyes jelenlétet, a többi napon pedig sokkal élhetőbb közegben, akár Pécsett vagy a környezetében található csodálatos dombokon, hegyeken is lehetne élni.
