Mintegy száz fő vett részt a magyar kimenekítési akcióban Afganisztánban. Akivel kapcsolatba tudtak lépni és ki akart jönni, azt kihozták. Összesen 547 ember menekítettek ki a magyarok; alternatív megoldásokra is szükség volt – a magyar gépek harminc percig maradhattak a kabuli repülőtér betonján. A kimenekítés közben senki nem sérült meg. A honvédelmi miniszter és a hadsereg parancsnokának beszámolója az afganisztáni magyar akcióról.
Benkő Tibor honvédelmi miniszter az akció részletezése előtt felelevenítette, hogy Magyarország 2003-ban csatlakozott a NATO afganisztáni hadműveleteihez, vagyis tizennyolc éven át szolgáltak magyar katonák Afganisztánban. Elsősorban tartományi újjáépítési feladataik voltak.
Mint mondta, a NATO célja az volt, hogy „együtt megyünk be Afganisztánba, és együtt megyünk ki Afganisztánból”. Benkő Tibor úgy fogalmazott: Joe Biden amerikai elnök csapatkivonási bejelentésével kezdődött az az áldatlan állapot az országban, amelynek következményeként menekültek százezrei próbálják elhagyni Afganisztánt.
Augusztus 17-én kezdték az Operation Sámán szervezését
A kormány úgy döntött, hogy ki kell hozni az országból a magyar állampolgárokat és azokat az afgánokat, akik a magyarokat segítették. A Honvédelmi Minisztérium augusztus 17-én kapta a feladatot. Különleges műveleti feladatokra felkészített katonákból álló műveleti csoportokat kellett létrehozni. Augusztus 18-án készen állt az a katonai és technikai eszköz, amellyel a feladatot meg lehetett kezdeni, 19-én hajnalban tudták elindítani a magyar katonákat.
Az Operation Sámán elnevezésű kimenekítési akciót – a különleges egység tagjai adták ezt a nevet neki – a Magyar Honvédségnek a saját adottságaira támaszkodva kellett végrehajtania. Találni kellett olyan, Afganisztánnal szomszédos országot, amelyben előretolt bázist hozhatnak létre, ahonnan végre tudják hajtani a kimenekítést, és ideiglenesen befogadja a kimenekítetteket – ez az ország Üzbegisztán.
Benkő Tibor hangsúlyozta, hogy a „kiharcolt” embereket gyorsan ki kellett hozni a kabuli repülőtérről, fontos volt a folyamatos kapcsolattartás a kimenekítésre várókkal. Ebben segített a külügy; általában gördülékeny volt a belügyi, a külügyi és a honvédelmi tárca együttműködése az akcióban.
Amint kijuttatták a kimenekítetteket Üzbegisztánba, szinte azonnal továbbhozták őket Budapestre. Három gépet küldtek haza, a kimenekített személyeket a Belügyminisztérium vette át.
Akit el tudtak érni, azt kihozták
Azokat a magyarokat, akiket a meghatározott időben és helyen el tudtak érni, és ki akartak jönni Afganisztánból, száz százalékban kimenekítették, ahogyan azokat az afgánokat is, akivel kapcsolatba tudtak lépni azok közül, akik a magyarok munkáját segítették az elmúlt tizennyolc évben. Ez a honvédelmi miniszter szerint ötvenhét afgán családot, köztük száznyolcvan gyermeket jelent.
A magyar katonák összesen 547 magyar, amerikai, osztrák és afgán állampolgárt hoztak ki Afganisztánból. Tizennégyszer fordultak a magyar gépek. Egy-egy körben hat-hetven embert sikerült kihozni. A WizzAir és az üzbég légitársaság is segítette a magyar katonák munkáját. Arról, hogy mennyibe került az akció, még nem tudtak beszámolni, de azt mondták, hogy a hozzávetőleges költségeket közlik majd.
Arra a kérdésre, maradtak-e még kint magyarok, és hogyan jutnak haza, Benkő Tibor azt mondta, Afganisztánban az élet nem állt meg, maradtak kint cégek, azoknak lehetnek magyar alkalmazottai.
Harminc perc a kabuli betonon
Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a honvédség parancsnoka szerint a magyar katonák történelmet írtak a kimenekítési akcióval. Nem volt még ehhez hasonló a Magyar Honvédség történetében.
Mint mondta, előretolt műveleti bázist hoztak létre Üzbegisztánban, onnan szálltak fel a magyar gépek, amelyek a leszállást követően harminc percig maradhattak a kabuli reptéren. Ez később változott.
Úgy kellett tehát megszervezni a kimenekítést, hogy a repülőtéren a magyar gépekre várakozók minél gyorsabban felkerüljenek a repülőre, és ne vigyenek fel veszélyes anyagot. (Ruszin-Szendi Romulusz szerint volt olyan ország, amelynek a gépén bombát próbáltak összeszerelni.)
A honvédség parancsnoka arról is beszélt, hogy kezdetben egyetlenegy beléptetési pont volt a kabuli reptéren. A magyar katonák ezért kreatív és alternatív megoldásokat kerestek, hogy mindenki, akit ki akarnak hozni, felszállhasson a gépre.
A kimenekítési akcióban mintegy száz katona vett részt, az akció közben senki nem sebesült meg, de van olyan afgán, aki korábban megsérült, és betegség is előfordult a magyar katonák között.
A sajtótájékoztatón szó volt arról, hogy a kimenekítési művelet véget ért. Azt, hogy a jövőben milyen felkérést kap Magyarország a NATO-tól, még nem tudni, de a magyar kontingens kijelölt tagjai képesek lesznek a további NATO-műveletekben részt venni, ha erre sor kerül. Mint mondták, Brüsszelben napok óta tárgyalnak egy tervről, hogy akiket még ki kell menekíteni, azokat kihozhassák.
Mindenki az életéért küzdött, mindenki menekülni akart
Benkő Tibor úgy fogalmazott, hogy nem volt egyszerű a kabuli reptérre bejutni, mindenki az életéért küzdött, mindenki menekülni akart. Voltak olyan információk, hogy az érvényes papírokkal rendelkezőktől elvették a papírokat, eltépték, és magára hagyták az illetőket.
A repteret felügyelő amerikaiakat ért kritikákkal kapcsolatban a honvédelmi miniszter azt mondta, ilyen káoszban azt, hogy kit engednek be a reptérre, nagyon nehéz megítélni. Ezt csak nagyon keményen lehet kézben tartani.
A honvédelmi miniszter elmondta azt is, hogy a Magyar Honvédség nem hagyott hátra felszereléseket, teljes egészében kivonult Afganisztánból
A Magyar Honvédség az afganisztáni misszió tizennyolc éve alatt hét magyar katonát, köztük két nőt veszített – emlékeztetett a honvédelmi miniszter. Benkő Tibor szerint sok tapasztalatot hoztak haza magukkal. Szerinte az egyik tanulság az, hogy hiába tanították, szerelték fel eszközökkel az afgán katonákat, ha nincs meg az elkötelezettség, a haza iránti hűség, pillanatok alatt összeomlik a rendszer.
