Archív fotók mutatják, hogyan vált Grönland dán területté, és miért akarja az Egyesült Államok átvenni a kontrolt felette.

Március 11-én választást tartottak Grönlandon, miközben egy geopolitikai változás is érlelődik: Donald Trump amerikai elnök igyekszik amerikai szigetté tenni a dán területet. „Így vagy úgy, meg fogjuk szerezni – ígérte március 4-én a kongresszusnak, mondván: Washingtonnak szüksége van Grönlandra az amerikai nemzetbiztonság érdekében. – Mindenhol kínai hajók vannak. Mindenhol orosz hajók vannak. Ezt nem hagyjuk” – mondta januárban újságíróknak. A mostani helyzet Washington több mint 150 éves ambíciójának fellángolása a terület átvételére.

A jéggel borított Grönland X. századi, skandináv felfedezőjétől, Vörös Eriktől kapta a Zöld Föld nevet, mégpedig azért, mert az első telepes úgy gondolta: a sziget „jobban vonzaná az embereket, ha előnyösebb neve lenne”.

Az első grönlandi skandináv telepesek nem húzták sokáig. A kutatók úgy vélik, hogy az újonnan érkezők a változó éghajlatnak és a pestis okozta gazdasági zűrzavarnak eshettek áldozatul, és egyéb bajok is sújtották őket. 1721-re, amikor az első dán misszionáriusok megérkeztek, már csak az őslakos inuitok éltek a szigeten.

Egy misszionárius azt írta Grönland szívós inuit lakóiról, hogy olyan nagy a kalóriahiányuk, hogy megeszik a saját ruhájukból kiszedett tetveket. Hogy ásványi anyagokhoz jussanak, „késsel lekaparják az izzadságot az arcukról, és lenyalják a kést” – állította.

Dánia 1921-ben deklarálta Grönland szuverenitását, és kereskedelmi monopóliumot érvényesített a szigeten. Az idegen kereskedők kitiltása lehetővé tette Koppenhága számára, hogy szigorúan a saját feltételei szerint szerezze be a lámpásokhoz szükséges értékes bálna- és fókazsírt.

A második világháborúban a náci Németország megszállta Dániát, így Grönland is nyitva állt a német hatalomátvétel előtt. George L. West amerikai diplomata visszaemlékezése szerint Roosevelt amerikai elnök „azonnal úgy döntött, hogy csinálnunk kell valamit Grönlanddal”. Az amerikai erők elfoglalták a területet, megszerezve értékes kriolitbányáit.

Mivel az időjárás-előrejelzés létfontosságú egy háborúban, a náci katonák újra és újra kísérletet tettek titkos meteorológiai állomások felállítására Grönland világtól elzárt részein. „Úgy tűnik, hogy Nyugat-Európa időjárásának nagy része ebből a jégsapkából ered. Katonai szempontból felbecsülhetetlen értékkel bírnak az innét kapott meteorológiai jelentések” – magyarázta West, hozzátéve, hogy az amerikaiak grönlandi küldetésének része volt „ezeknek a nem engedélyezett náci meteorológiai állomásoknak a felderítése és megsemmisítése”.

Az Egyesült Államok a háború után visszaadta Grönlandot a dánoknak, de nem vonta ki a hadseregét. 1951-ben a két ország olyan megállapodást írt alá, amely lehetővé tette Washingtonnak és az akkoriban megalakult NATO-nak „a terület fejlesztését és alkalmassá tételét katonai használatra”.

Az Egyesült Államok egyik grönlandi létesítményét, a Camp Centuryt kutatási létesítménynek nyilvánították. Valójában a Jégféreg projekt helyszíne volt: a grönlandi jégtakaró alá tervezett és a Szovjetuniót célzó nukleáris rakétakilövő helyek hálózata.

A titkos amerikai atomfegyver-állomás a kezdetektől fogva kudarcra volt ítélve. A mérnökök folyamatosan változó jéggel szembesültek, amely körülzárta és meghajlította a kényes nukleáris robbanófejek tárolására tervezett silókat. 1966-ban kiürítették a Camp Centuryt, de otthagyták a radioaktív hulladékot, amely ma is a jég alá van temetve.

Az amerikai kezdeményezések Grönland megvásárlására 1867-ig nyúlnak vissza, amikor Washington először vette komolyan fontolóra az ötletet. 1946-ban az Egyesült Államok konkrét ajánlatot tett Koppenhágának, mai értében körülbelül egymilliárd dollárt ígért Grönlandért. Ez, mint az egyik szenátor mondta, katonailag szükséges volt az Egyesült Államok számára.

Grönland Washington szerint lehetővé tenné egyebek mellett „olyan területek kialakítását, ahonnan katonai műveletek indíthatók az Északi-sarkvidéken Amerika ellenségei ellen”. Dánia külügyminisztere visszautasította az 1946-os ajánlatot, és azt válaszolta: „Bár sokat köszönhetünk Amerikának, nem érzem úgy, hogy Grönland egész szigetével tartoznánk.”

Trump 2019-ben, első elnöksége idején többször javasolta, hogy az Egyesült Államok vegye át a területet – ezt akkor szinte senki nem vette komolyan. Miután azonban a második ciklusában prioritássá tette a terület megszerzését, Dánia válaszul megnövelte a dán királyi címerben a Grönlandot jelképező jegesmedvét, és megismételte, hogy nem eladó.

Grönland ma számos saját intézményt működtet, köztük saját parlamentet, de továbbra is erősen függ Dániától. A terület évente csaknem hatszázmillió dollárnyi segélyt kap Koppenhágától, ami Grönland teljes kormányzati költségvetésének több mint a felét teszi ki, és több mint tízezer dollárt jelent fejenként a terület 57 ezer lakosának.

Ha egy grönlandi függetlenségi mozgalom a március 11-i választások után sikeresen le tudja választani a területet Dániáról, Washington megkerülheti Koppenhágát a terület megszerzésében. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a grönlandiak többsége támogatja ugyan a függetlenséget Dániától, azt azonban mintegy 85 százalékuk ellenzi, hogy az Egyesült Államok területévé váljanak.

A Grönland ügyében kibontakozó geopolitikai vihar összetettségét a terület miniszterelnöke, Múte Egede foglalta össze, aki januárban azt mondta újságíróknak: „Nem dánok akarunk lenni, nem amerikaiak akarunk lenni, hanem grönlandiak.”

Ehhez kapcsolódóan: A grönlandi miniszterelnök azt üzente Donald Trumpnak, hogy nem adják a hazájukat