Külföldre mennek vagy a képesítésüknél jóval alacsonyabb állásokat kénytelenek vállalni a libanoni tanárok az országot bénító pénzügyi krízis miatt. A válság nyomán töredékére csökkent a fizetésük értéke, és egyes vizsgákat sem tudnak megtartani.
Az egyik példa Chryssoula Fayad esete. Ő a patinás párizsi Sorbonne-on diplomázott és közel két évtizeden át tanított történelmet és földrajzot a libanoni elit francia iskolákban. Vezető pozícióban is dolgozott, de ma segédtanár Franciaországban.
Az ötvenéves Fayad tavaly augusztusban hagyta el hazáját és hagyta maga mögött egész életen át gyűjtött pénzét. Az utolsó csepp a pohárban az az apokaliptikus robbanás volt, amely néhány nappal korábban romba döntötte a kikötő és a főváros, Bejrút egy részét. A hanyagul tárolt robbanóanyag detonációja nyomán romba dőlt az a kórház is, ahol Fayad férje dolgozott.
A korrupció és a politikai torzsalkodások miatt a libanoni valuta két év alatt elvesztette értéke kilencven százalékát. Ez pedig szegénységbe taszította a lakosság felét, a Fayadhez hasonló betétesek nem tudnak hozzáférni számláikhoz.
A súlyos körülmények ellenére a nő azt mondja, nem sajnál semmit.
„Mindig hálát adok Istennek, hogy megvolt a lehetőségünk, hogy ideköltözzünk. Sajnos tudom, hogy ez volt a helyes döntés, annak tükrében, hogy most milyen a helyzet Libanonban” – mondta arról, hogy Párizsba költöztek.
A libanoni oktatási rendszert az egész Közel-Keleten nagy becsben tartják, korábban a tizedik helyen állt a Világgazdasági Fórum Globális versenyképességi jelentésében.
Most azonban nem világos, ki tudnak-e nyitni az iskolák az októberben induló tanévben.
„Amikor 2019-ben kirobbant a válság az oktatási rendszerben, teljes meglepetés volt” – mondta René Karam, a Libanoni Angoltanárok Szövetsége (ATEL) elnöke.
A krízis kezdetén néhány magániskola elbocsátott pár jól kereső tanárt, és felmondtak a személyzet harminc százalékának is. Pénzt akartak spórolni, de közben más tanárok maguktól kezdtek elszállingózni. A szövetség tagjai közül száz tanár már Irakban, Dubajban és Ománban dolgozik.
Papíron a libanoni tanárok milliomosok – a havi másfél millió libanoni fontos fizetés azonban valójában kevesebb mint kilencven amerikai dollárt ér. Ugyanez korábban ezer dollárnak felelt meg.
„Valódi válságban vagyunk” – mondta a tanárszövetség vezetője.
Életben maradni
Libanonban az oktatási rendszer hetven százalékát teszik ki a magániskolák – összesen ezerötszáz intézmény.
Rodolphe Abboud, a magániskolai tanárok szakszervezetének vezetője szerint eddig minden iskola tíz–negyven tanárt vesztett. Van, aki azért nem tud bejárni dolgozni, mert nincs pénze gyermekfelügyeletre.
„Most ott tartunk, hogy egyszerűen megpróbálunk életben maradni, csak a legszükségesebbre költünk. Nincs olyan iskola, amelyik ne keresne tanárokat” – mondta.
Egyes tantárgyakat csak úgy tudnak tanítani, hogy összevonták a különböző évfolyamokban tanuló gyerekeket. Az oktatást nehezítik a napi áramszünetek és az alapvető tanszerek hiánya.
A héten a libanoni oktatási minisztérium törölte az érettségi vizsgákat, mert a szülők és a tanárok azt mondták, hogy a pénzügyi helyzet miatt lehetetlen megtartani.
„A miniszter meg akarta tartani az érettségit, de nem fogta fel, hogy Libanonban hiánycikk a papír és a tinta, hogy a tanárok nem tudnak ingyen dolgozni és hogy az iskolák áramgenerátorai nem működnek üzemanyag nélkül?” – tette fel a kérdést Karam.
A minisztérium közölte, hogy szponzoroktól szerzett pénzt a vizsgabiztosok kifizetésére, de a legtöbb végül visszalépett.
„A legtöbb tanár lemondta a vizsgáztatást, ezért nem lehet megtartani az érettségit” – mondta Hilda Khoury, az oktatási minisztérium osztályvezetője.
Bármi áron
Boutros Azar atya, a Közel-keleti és Észak-afrikai Katolikus Iskolák főtitkára szerint a szervezet alá tartozó 321 iskolában a szülők nagy része nem tudja kifizetni a három–nyolcmillió fontos éves tandíjat. (Ami 180–480 dollárnak felel meg.)
„Úgy döntöttünk, folytatjuk, és bármi áron nyitva tartjuk az iskolákat” – mondta.
Egy kormányilletékes szerint eddig senki sem fizette be a tandíjat két fia iskolájában. Az intézmény egy-egy gyerek után hatszáz amerikai dollárt és 12 millió libanoni fontot kért.
„Honnan szednek manapság az emberek dollárt? Helyi valutában kapjuk a pénzünket, honnan szerezzünk dollárt, főleg ennyit?” – tette fel a kérdést a neve elhallgatását kérő férfi.
A kikötői robbanásban megrongálódott 130 iskola egyikében üldögélő Abboud azt mondta: egyes szülők a lábukkal szavaznak, nyomást gyakorolnak az állami szektorra vagy külföldre költöznek.
„Látjuk, hogy magániskolákból államiba viszik át a gyerekeket, mások pedig távoznak Libanonból, és más arab országokba, Európába, Amerikába vagy Kanadába költöznek. Ez gondot okoz.”
Közben további tanárok fontolgatják a távozást.
„Hatalmas a különbség a mostani és a két évvel ezelőtti helyzet között. Akkor nemet mondtam volna, mert a családommal akartam maradni. De most... most annak van értelme, hogy elmenjünk.”
