„Egyfolytában megy a játék a jogszabályokkal” – jelentette ki Bátonyi Péter művészettörténész, volt kormányfőtanácsos egy, a Magyar Rádió volt épületeinek bontásáról rendezett beszélgetésen. A rendezvényen a Partizán műsorában tavaly novemberben kitálaló szakember mellett Józsa Árpád építészt, helyi lakost, a Rádió VIII. kerületi, bontás alatt álló épületegyüttese miatt évek óta küzdő Civilek a Palotanegyedért Egyesület képviselőjét kérdezte Rózsa Péter újságíró a budapesti, józsefvárosi (VIII. kerület) Pacsi Kulturális Központban a műemlékvédelmi ügyekről.
„A Rádió épületeinek bontása is illeszkedik a sorba (történelmi épületek átalakítása, bontása – a szerk.), a kormánynak kedves ügyfél (beruházó, önkormányzat stb.) kedvéért minden más szempontot felülírnak” – fogalmazott Bátonyi. Hozzátette: nem nagyon kötötték a minisztériumi szakértők orrára, hogy egy-egy általuk kifogásolt, a szabályokkal szembemenő engedélyezés mögött kinek az érdeke áll, de például a Magyar Nemzeti Bank védett belvárosi épületének tetőbővítése kapcsán azt az információt kapták, hogy „Matolcsy úr szeretne majd onnan gyönyörködni a panorámában”.
Mint korábbi cikkünkben megírtuk, egy kétszázmilliárd forintos beruházás keretében hétemeletes campus épül a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek a Nemzeti Múzeum mögé, a Bródy Sándor utca–Pollack Mihály tér–Múzeum utca–Szentkirályi utca határolta területen. Ehhez nyolc létesítményt, elsősorban az egykori Magyar Rádió épületeit és stúdióit kell elbontani teljesen vagy részlegesen.
Írtunk arról is, hogy a helyiek, aktivisták és a józsefvárosi önkormányzat szerint a döntéshozók a tervek elkészítésekor nem vették figyelembe az ott lakók érdekeit. Emiatt az érintettek több tiltakozó demonstrációt szerveztek, az önkormányzat pedig saját eszközeivel igyekezett lassítani a folyamatot.
Ehhez kapcsolódóan: Újabb lépést tett a kormány a Pázmány tiltakozást kiváltó campusfejlesztése felé a Palotanegyedben
Bátonyi beszélt arról, hogy szerinte számos más helyen is meg lehetett volna valósítani az egyetemi beruházást a VIII. kerületi helyszín helyett. Józsa Árpád építész, helyi lakos hangsúlyozta, hogy az épületek teljes bontásával a helyiekből alakult civil szervezet (Civilek a Palotanegyedért) nem értett egyet, szerintük negyedakkora költséggel lehetett volna kollégiumot kialakítani, ha például a Nemzeti Múzeum mögötti irodaházat meghagyják és felújítják új épület létrehozása helyett.
Józsa kitért arra is, hogy mennyire káros a nagyfokú beépítés a kerületnek ezen a részén, ahol már amúgy is csak egy százalék körüli a zöldterület. Mint mondta: a kormány és az egyetem képviselői olyan érveket soroltak, mint hogy „Ez az ország egyik legértékesebb területe, csak nem gondolják, hogy majd fákat fogunk ideültetni?”
Ehhez kapcsolódóan: „Amíg állnak a falak, ez nem egy eldöntött kérdés” – civil tiltakozás a Magyar Rádió volt épületeinek megmentéséért
Kiderült, hogy a civil kifogások nyomán a beruházás egyes részeit végül odébb vitték, a Puskin utcai területre. Ide egyébként az ELTE-nek és a Trefort gimnáziumnak ígértek tornacsarnokot, amelyet most majd a Pázmány kap – tette hozzá az építész-aktivista. Józsa Árpád felidézte a Rádió-épület ügyének történetét: hogyan kért Pikó András kerületi polgármester védettséget az épületegyüttesre, majd hogyan jelentette be Orbán Viktor, hogy a háború miatt nem lehet a védettséget érvényesíteni a kiemelt beruházásoknál. Ezt kerületi változtatási tilalom követte, majd újabb kormányrendelet született, korlátozták az érintettek számára az ügy dokumentumaiba való betekintést garantáló ügyféljogot is. Ráadásul mostanra építéshatósági ügyekben például Debrecenbe kell járniuk – tette hozzá.
Bátonyi Péter kitért az Agrárminisztérium épületére. Kijelentette: a mai napig nem érti, miért volt szükség az egész átépítésre, „hiszen a baráti vállalkozókat másképp is ki lehet fizetni”. A védett helyszínen található védett épületet darabjaira szedő projekt engedélyezése szerinte törvényellenesen zajlott – mint hangsúlyozta a Partizán adásában is. Az ilyen beruházásokat lehetővé tévő eljárásokat így summázta: „Egyfolytában megy a játék a jogszabályokkal, eljárás közben is hoznak új szabályokat stb.” Emlékeztetett: a védettség nemcsak a Rádiónak korábban helyet adó épületegyüttesre, hanem az egész ingatlanra, tehát magára a telekre is vonatkozik, az is műemléki terület.
Józsa és Bátonyi emlékeztetett rá, hogy a Rádió épületét korábban a szomszédos Nemzeti Múzeumnak ígérte oda a kormány. Annak idején egy másik, még a mostaninál is rosszabb terv merült fel az épületegyüttes hasznosítására: tíz évvel ezelőtt az Országos Széchenyi Könyvtárat akarták Lázárék odavinni (a budai várból), Bátonyi szerint „borzalmas, hézagmentes beépítési tervekkel”. Ezután javasolta Bátonyi az ingatlan Nemzeti Múzeumnak adását, amiről akkor született is egy kormányhatározat. Végül „a Nemzeti Múzeum vezetése kicsit lassú volt, a Pázmány kicsavarta a kezéből az ingatlant. Tudjuk, hogy a katolikus egyháznál van az a lap, amivel minden lapot ütni lehet.”
A magyar katolikus püspöki kar mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) fenntartója 2024 júliusban az alábbi álláspontot tette közzé az egyetem új campusának építése kapcsán: „Az MKPK és a PPKE bízik abban, hogy a munkálatok a területi adottságokat figyelembe véve, a lehető legkisebb környezeti terheléssel valósulnak meg, az új campus megvalósulásával pedig a lakosság, valamint a környéken tanulók és dolgozók egyaránt magasabb életminőséget érhetnek el. A jelenlegi átmeneti állapot megszűnése után a Palotanegyed vonatkozó része újra fővárosunk és Józsefváros egyik ékköve lehet.”
A Nyócker, és más, belvárosi civileket tömörítő közösségek által szervezett beszélgetés során a volt kormányfőtanácsos felidézte a Radetzky-laktanya átépítése kapcsán – szerinte – történt visszásságokat is, például azt, hogyan lett bontásra alkalmas, majd mégis védett az épület, és hogyan utasította a politikai vezetés a kormányhivatalt a beruházóval való megegyezésre, és hogyan pusztult el az ingatlan műemléki értéke. Hozzátette: „Svédországban van olyan műemlék ingatlan, amit annyira védenek, hogy még a villanyt sem vezetik be. Természetesen nem kell ilyen messzire menni, észszerűen kellene eljárni, de nem a védett épületeket kellene igazítani a beruházói elgondolásokhoz, hanem az utókornak kellene alkalmazkodnia az elődeinktől megörökölt műemlékekhez.”
