Egy ukrán parancsnok, akinek az alakulata napról napra feltartóztatta az orosz támadásokat, miközben több mint egy hónapra a fagyos romok között rekedt, azt mondja: csapata úgy tudott kitartani, hogy olyan erőt talált magában, amelynek a létezéséről addig nem is tudott.
Bohdan Kusnir rövid ellenőrző látogatást készült tenni az Országos Rendőrdandár posztjánál a kelet-ukrajnai fronton, Toreckben. De hat másik katonával együtt rövid időn belül orosz tűz alatt találta magát, és a kivezető utakat elvágták.
Az ukránok gyakran olyan közel voltak az ellenséghez, hogy kölcsönösen be tudtak szólni egymásnak, miközben a bajtársaik megfigyelő drónokkal segítettek nekik beazonosítani az orosz állásokat.
Három hét elteltével a hét ukránból három megsebesült, néhányan pedig megbetegedtek a februári fagyban. Ennek ellenére sikerült tovább lőniük egy omladozó falú, kitört ablakú, ajtó nélküli házból.
Ahogy Kusnir a Szabad Európának adott interjújában felidézte: „Puska van a kezedben, és megpróbálsz túlélni, minden ösztönöd bevetésével az egységed megmentése érdekében.”
A Donyecki területen fekvő város hónapok óta heves harcok középpontjában állt, az oroszok azt állították, hogy az ellenőrzésük alatt tartják, ám az ukránok ezt tagadták. A közelben lévő orosz erőket, köztük a Pokrovszk irányításáért harcoló egységeket megerősítették, de az előrenyomulás lassú és drága volt.
Toreck nagy része ma romokban hever, és alig maradt ott bármi is, ami fedezékül szolgálhatna az intenzív városi harcokban részt vevő katonáknak.
Az ilyen körülmények Kusnir szerint igencsak próbára teszik a katonák elszántságát.
„Nem tartom magam kemény embernek, de néha úgy kell viselkedned, ahogy a civil életben soha nem tennéd.”
Kusnir az ukrán pozíciókat megkaparintani próbáló orosz egységeket határozottnak minősítette, ha eredményesnek nem is.
„Vakmerők voltak. Nem csak valami random támadók. Hajnali 5-kor indultak, és ha nem is tudtak átjutni, délután 5-ig egyfolytában kerestek egy másik bejutási pontot.”
Sikerült több közelharcot filmre vennie, ezek során mindkét fél hangosan üvöltözött a másikkal. És bár láthatóan néhány oroszt rábeszéltek a megadásra, egyikük sem volt hajlandó visszafordulni egy biztonságosabb állásba.
„A videón szereplő csoport egyáltalán nem vonult vissza. Mind ott haltak meg” – mondta Kusnir.
Március elején aztán az ukrán erőket végül páncélozott járműveken evakuálták, a katonák ujjongtak, amikor ismét csatlakoztak nyugatra tartó bajtársaikhoz.
