Az IStories oknyomozó újságíró szervezet jelentése szerint több ezer ukránt raboltak el és kínoztak meg rendszeresen az orosz erők.
Tetyana Tipakovát még mindig kísérti azoknak a kínzásoknak az emléke, amelyeket 2022-ben élt át, miután az orosz hadsereg letartóztatta, amiért ellenezte Ukrajna megszállását.
Hónapokig egy alig 3 méter hosszú és feleannyi széles cellában tartották - mondja.
„Kézzel-lábbal, tárgyakkal ütlegeltek. Vertek könyvvel is, meg egy fából készült bottal.”
Bármi is történik, mondta akkor magának, ne omolj össze.
„Ha elesel, megérted, hogy fel kell állnod, mert ha lent maradsz, beléd rúgnak, és az még jobban fog fájni.”
A The Guardian, az Azov Sea News és az IStories oknyomozó újságíróinak beszámolója szerint Tipakova annak a több ezer ukránnak az egyike, akiket szisztematikusan elraboltak és megkínoztak az orosz erők.
Az Amnesty International arról is beszámol, hogy a gyakran iskolákban, gyárakban vagy lakóházak pincéjében kialakított nem hivatalos fogolycellák igencsak gyakoriak az oroszok kezén lévő területeken.
És annak ellenére, amit neki el kellett elviselnie, mondja Tipakova, tudja, hogy másoknak sokkal rosszabb volt.
„Voltak közöttünk olyan lányok, akiket nem a pincében tartottak, hanem otthon, az édesanyjuk előtt erőszakolták meg őket. Aztán az anyát a lánya előtt.”
A kínzás mellett a foglyok gyakran hónapokig vagy akár évekig nem léphetnek kapcsolatba senkivel sem, úgy, hogy a családjuknak fogalma sincs arról, hogy hol vannak, és egyáltalán élnek-e még.
A kínzás, amely gyakran veréssel jár, de néha árammal is sokkolják őket a testükre erősített vezetékeken keresztül, gyakori a hadifoglyok esetében - mondja Polina Uzhvak, az IStories oknyomozó újságírója.
„Sok foglyot kínoznak és vernek meg, hogy információkat szerezzenek. Így bánnak a foglyokkal. Lehet, hogy az ember nem tud semmit, de akkor is megverik, különösen, ha férfi.”
Azokat, akiket a megszállt Ukrajnában tartanak fogva, végül szabadon engedhetik, és hazamehetnek – mondja Uzhvak.
„Néha egy idő után szabadon engedik az elhurcoltakat. Másokat tovább küldenek az orosz börtönrendszerbe, és akkor nincs esélyük a szabadulásra, csak fogolycsere útján. De cserével valójában nagyon kevesen kerülnek ki.”
Roman Baklazsov herszoni kerületi tanácsos 54 napot töltött az oroszok őrizetében, akiknek szokásává lett, hogy választott tisztségviselőket vittek el Ukrajna általuk megszállt területeiről.
Ő azt mondja, nem titok a fogolycellák léte.
„Egy kínzókamra bárhol lehet, bármelyik pincében, bármely magánházban.”
„Az iskolákban, a kahovkai és novakahovkai rendőrőrsökön létrehozott kínzókamrákról többnyire tud a nyilvánosság.”
Ukránok tízezreit tartják nyilván eltűntként az ukrán hatóságok.
A jelentések szerint a legtöbbjüket valószínűleg az orosz erők tartják fogva.
Borisz Petrunyok, a zminai emberi jogi központ munkatársa szerint az orosz vallatók már nem próbálnak katonai hírszerzési adatokat kiszedni a foglyokból.
„Egyre inkább az ukrán identitás és a diszlojalitás megnyilvánulásai elleni puszta támadás motiválja őket. A célkeresztben szemmel láthatólag azok az emberek állnak, akik nem fogadják el a megszállást, függetlenül attól, hogy ők maguk jelentenek-e veszélyt az oroszokra.”
