Az oroszországi Perm városában őrizetbe vettek egy tanárnőt és húszéves lányát, mert tiltakoztak Oroszország ukrajnai háborúja ellen. Mindkettőjüket a másik inspirálta, amikor meghozták a döntést, hogy megkockáztatják a kiállást.
Amikor Jekatyerina Kornejcseva lányát december 9-én az oroszországi Perm városában őrizetbe vették azért, mert egy háborúellenes táblát tartott a kezében, Kornejcseva maga sem volt messze tőle.
„Mindig együtt voltunk – mondta a Szabad Európa regionális szerkesztőségének. – Láttam, ahogy megközelítette a rendőrség. Lefényképeztem az autójuk rendszámát, hogy később kideríthessem, hová vitték. A rendőr nem beszélt velem. Megmutatta a lányomnak az okmányát, és elkérte az igazolványát. Aztán közölte vele, hogy törvényt sért, és megkérte, hogy szálljon be a kocsiba.”
Kornejcseva jól ismerte már a gyakorlatot. A 49 éves képzőművészet-tanárnőt magát is őrizetbe vették, mert november 28-án egyszemélyes háborúellenes tüntetést tartott a regionális törvényhozás előtt. Később harmincezer rubel (160 ezer forint) pénzbírságot kapott lelkiismereti tettéért.
Azóta, hogy Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát, a kormány a „fegyveres erők lejáratásáról” szóló, sietve elfogadott törvényeket, valamint az úgynevezett „külföldi ügynökökről” és a „szélsőségességről” szóló régebbi jogszabályokat alkalmazza a háborúval szembeni ellenvélemény visszaszorítására. Bár úgy tűnik, hogy az oroszok többsége támogatja Vlagyimir Putyin elnök politikáját, országszerte ezreket vettek őrizetbe, mert háborúellenes nézeteket hangoztattak. Sokukat pénzbírsággal sújtották, míg néhányukat – köztük ebben a hónapban Ilja Jasin ellenzéki politikust – hosszú börtönbüntetésre ítélték.
„Azt mondtam a bírónak, hogy nem akarom, hogy a gyermekeim meghaljanak – mondta Kornejcseva. – Természetesen a diákjaimra gondoltam, hiszen tanár vagyok (…) Ezért álltam a törvényhozás előtt egy táblával, amelyen azt üzentem a törvényhozóknak, hogy állítsák le a háborút.”
Kornejcseva két évvel ezelőtt azért hagyta ott az állását a Permi Kőolajipari Főiskolán, mert – ahogy ő fogalmazott – „a vezetőség kifogást emelt a közösségi médiában posztolt bejegyzései ellen”. Azóta munkanélküli, és egészségügyi problémákkal küzd, együtt él lányával, Alisza Kornejcsevával.
„Most már értem, hogy az általam tanított gyerekeket a háborúba küldik – mondta Jekatyerina. – Ott fognak meghalni. Szeretem a gyerekeimet. Mindegyikükbe beletettem a lelkem egy részét. Ez tragikus (…) Ők mind az én gyermekeim.”
Röviddel anyja letartóztatása után Alisza is kénytelen volt tiltakozni a háború miatt, amelyet mindkét nő a kezdetektől fogva ellenzett.
„Próbáltam lebeszélni róla – emlékezett vissza Jekatyerina. – A saját tapasztalataim alapján azt mondtam neki, hogy ne menjen (…) De a lányom így válaszolt: Tudod, mama, nem te vagy az egyetlen, akinek lelkiismerete van. Én a lányod vagyok, és én is ellenzem a háborút.”
„Büszke vagyok a lányomra” – tette hozzá Jekatyerina.
„A lelkiismeret leckéje”
Alisza, aki eladóként dolgozik egy játékboltban, azt mondta, hogy édesanyja inspirálta. Míg barátai szülei otthon maradtak, édesanyja legyőzte a félelmét, és tiltakozott.
„Ez egy lelkiismereti lecke volt – mondta Alisza. – Elhatároztam, hogy én sem maradhatok csendben.”
December 9-én Alisza kiállt egy helyi áruház elé egy „Nemet a háborúra” feliratú táblával. Tiltakozása fél órán át tartott.
Bár mindkét nő kezdettől fogva fel akart szólalni a háború ellen, hezitáltak.
„Nagyon-nagyon ijesztő volt – nyilatkozta Jekatyerina. – Tudja, hogy milyen országban élünk. Bármilyen cselekedet agressziót provokálhat a hatóságok részéről.”
A helyiek különbözőképpen reagáltak Alisza tiltakozására, mondták mindketten. Egy nő azzal vádolta, hogy fizetnek neki azért, hogy felszólaljon. Egy másik egy csésze forró teát és hamburgert hozott neki.
„Egy fiatalember odament hozzá, és azt mondta, hogy ő és a családja ellenzi a tiltakozásokat – emlékezett vissza Jekatyerina. – Úgyis mindannyian meg fogunk halni – mondta. – Egy 19 év körüli fiatalember! És azt mondja: Úgyis mindannyian meg fogunk halni! Hogy lehet erre reagálni?”
A háború kezdete óta a család élete egyre nehezebb lett – mondták el a nők. Az élelmiszer, az energia és a kommunális szolgáltatások ára emelkedett. De igyekeznek perspektívában látni a dolgokat.
„Igen, mondhatjuk, hogy rosszabbul vagyunk – mondta Alisza. – De odaát városokat rombolnak le, és ez összehasonlíthatatlanul tragikusabb. Anyámat ez megbetegítette. Annyira kétségbe van esve.”
Jekatyerina elmondta, hogy idén nem fognak újévi fenyőfát állítani.
„Ilyen körülmények között nincs kedvünk ünnepelni – mondta. – Még mindig él bennünk az az aprócska remény, hogy jobbra fordulnak a dolgok. Nagyon pici, gyakorlatilag láthatatlan, de még mindig ott van.”
