Milyen politizálás várható egy párttól, amelynek elitje nem független a versenytársától? A pártfinanszírozás szürkezónájáról szóló cikksorozatunk befejező részében számba vesszük azokat a technikákat is, amelyek „fogottá” tesznek politikusokat azon túl is, hogy valamikor részt vettek közpénzek illegális eltérítésében.
Cikksorozatunk első két része felrajzolta azt a rejtett nagykoalíciót, amelyet a demokratikus pártok működtettek azért, hogy kielégítsék a választási verseny szülte, egyre növekvő pénzéhségüket. Bemutattuk, hogy 2010 után hogy vált a Fidesz kizárólagos irányítójává az illegális pártfinanszírozás rendszerének – is.
Sorozatunk első része: „…egy részét le is fogják nyúlni”, második része: „Micsoda szolgáltatás!”
A zárócikkben szó lesz arról, hogy vajon a titkosszolgálatok csak látják vagy befolyásolják is a feketekasszák titkos pénzmozgásait, és kicsit tágabban megnézzük azt is, hogyan használja ki a Fidesz versenytársai önérdekeit arra, hogy számára kedvező politizálásra serkentse őket.
Háromrészes sorozatunk megírásához több tucat, szigorú azonosíthatatlanságot kérő politikussal, pénzszerzővel, üzletemberrel, államigazgatásban dolgozóval, politikai háttéremberrel beszéltünk. Hogy a pletykákat, városi legendákat, inszinuációkat ki tudjuk szűrni a hosszú háttérbeszélgetésekből, csak azokat az állításokat használtuk, amelyeket keresztinformációkkal meg tudtunk erősíttetni.
„Gyurcsánynak van egy története a Fidesszel”
A pártját és önmagát az Orbán-kormány legkérlelhetetlenebb ellenfeleként megjelenítő volt MSZP-pártelnök/miniszterelnök, DK-elnök politizálásában sokak szerint anyagi érdekek is előkerülnek.
A politikába a kétezres évek elején milliárdosként visszatérő Gyurcsány vagyona, sőt gazdasági érdekei a Fidesz legmilitánsabb gazdasági térfoglalása során sem sérültek. „2010 után az Altusnak még voltak működő gyárai, volt vesztenivalója, meg lehetett volna fogni.” Például a sokat támadott, 2016-ban végül eladott timföldgyártó MOTIM a Fidesz alatt is kedvezményesen kapta a paksi erőműtől az úgynevezett zsinóráramot, amit valószínűleg a kedvéért foglaltak rendeletbe 2007-ben.
„Gyurcsány és Orbán egymást tartja lélegeztetőgépen.” Hiába őt teszi a Fidesz minden választási plakátra bohócnak az ellenzéki pártvezetők mellé – hiszen törzsválasztói között patás ördögnek számít –, a bizonytalanokat pedig sikeresen elbizonytalanítja minden ellenzéki összefogástól, politológiai közhely, hogy a legelutasítottabb magyar politikus úgy kell Orbánnak, mint egy falat kenyér. Egy féléves gyanúsítást leszámítva (a sukorói telekcsere ügyében) nem is került soha „elszámoltatás” hatókörébe. (Persze korábbi miniszterelnököt nem illik Magyarországon bebörtönözni.)
„Mind kormányzati, mind titkosszolgálati ügyekben, mind a Jobbik finanszírozása ügyében meg lehetett volna roppantani a Gyurcsány-mítoszt, ha felelősségre vonják 2010 után. Például ha kiderül a tévészékháznál a rendőrség magára hagyása.” Több forrásunk szerint mind a korai Jobbik külföldi finanszírozása mögött sejtett szocialista közvetítés, mind a 2006-os várható zavargásokról szóló jelentések állítólagos figyelmen kívül hagyása mögött az MSZP-nek és főleg Gyurcsánynak az a meggyőződése állt, hogy a szélsőjobb láthatóvá válása aktiválja a baloldali szavazókat.
Sokan Apró Piroska (Dobrev Klára anyja), illetve a DK-s Oláh Lajos közvetítését sejtik Gyurcsány szabad elvonulása és a Fidesznek sokszor kapóra jövő politizálása mögött is, de mások szerint nincs szükség közvetítésre. A lélegeztetőgép-biznisztől kezdve a kínai kereskedőházig sok NER-es biznisszel kapcsolatba hozott Oláhot mindenki hídembernek tartja pártja és a Fidesz között.
A diplomata-útlevéllel külföldön bizniszelő, Szijjártó Péterrel jó viszonyban lévő Kóka Jánosnak pedig közös cége volt Gyurcsány Altus Zrt.-jével, miniszternek is Gyurcsány jelölte.
„Gyurcsány is báb az Apró-klán kezében” – állítja egy politikus, hozzátéve, hogy őt egyedül ifjú Apró Antal (Dobrev nagybátyja, Apró Piroska testvére, volt titkosszolgálati tiszt, aki rendszerváltáskori kirúgása után biztonsági céget alapított, amely Ferihegy őrzésén is dolgozott) fenyegette meg halálosan a kétezres évek elején, „ha ártani fog Ferencnek”.
„Gyurcsány nem Orbánnal hadakozik. Nem lát reményt arra, hogy ő vagy a felesége valaha miniszterelnök lehet, az ellenzék legerősebb pártja élén szeretne állni, aki adott esetben királycsináló. Ez anyagi érdeke is, mert amíg ő az ellenzék legnagyobb pártjának vezére, addig a vagyona is biztonságban van.”
Gyurcsány furcsán, bombasztikus kijelentésekkel szokta újra megacélozni a Fidesz-szavazók gyengülő elköteleződését a kormány nehezebb időszakaiban. Utoljára november végén – amikor a kormányt az uniós támogatások egy részének végleges elvesztése fenyegette – állt elő azzal, hogy Orbán náci politikus, „politikai szörny, mentálisan beteg”.
A 2022-es kampányban a DK-s Czeglédy Csaba Kecskeméten zajló peréről sem esett szó, ugyanakkor az MSZP több politikusa is nyilvánosan gyanúba keveredett a Fuzik-vallomás nyomán. Az MSZP DK-s leszalámizása pedig – a kampány alatti leállás után – azóta is zajlik.
Furcsa menete volt a Gyurcsány Ferenchez köthető, Ördög ügyvédje című blog választások előtti újbóli felbukkanásának is, több forrásunk szerint a Fidesszel való egyeztetés miatt. Közkeletű vélekedés politikai körökben, hogy az Orbán-kormány több tagjáról léteznek „melegkompromatok”. A blog 2021 december végén megnevezte Varga Juditot, részleteket és a többi szereplő felfedését későbbre ígérve. Erre ráharapva Márki-Zay Péter is belengette a leleplezést, de aztán nem jött ki semmi. Viszont január végén Gyurcsány egy posztban közölte – „nem a miniszter asszony szerelmi életéről”, de lényegében megismételve a Varga Judittal kapcsolatos állítást –, hogy „a magánélet védelmének joga szerintem azt is megilleti, aki ezt a jogot tagadja”. Bár igaz, hogy a blog kezelésével gyanúsított aktivista 2022 elején gyanús körülmények között meghalt Rómában, de tény, hogy magánügyek nem kerültek a kampány fókuszába.
Mivel volt forrásunk, aki Gyurcsánytól hallotta korábban, hogy a Fidesz – a Borkai Zsolt jachtozós szexkirándulásáról közölt Ördög ügyvédje-leleplezés után – jelezte neki (mármint Gyurcsánynak), hogy bosszúból ki fognak hozni fotókat párttársáról, Gréczy Zsoltról (ami meg is történt, Gréczy le is mondott a képviselőségről), sokan most is Fidesz-fenyegetést sejtenek a „melegatombomba” elmaradása mögött.
Korrupciós vádakkal kapcsolatban említi valaki Orbán deklarált stratégiáját: „Nem kell védekezni, hanem vissza kell ütni. Ha atombombát dobnak le, akkor neked is azt kell ledobnod, és akkor abbahagyják. Nem tudod megnyerni az ügyet, csak a háborút.”
„Miért kerüljön konfliktusba Orbánnal, ha úgysem fog az ellenzék nyerni?” Gyurcsány 2022-es óvatosságát (sokak szerint a kampányban sem győzelemre játszott, ahogy már ’18-ban sem) persze józan számítás is magyarázhatja, nem feltétlenül egyezkedés áll mögötte: egy kutatás januárban már újból tízpontos előnyt mért a kormányoldalnak. Így a DK elnöke okkal számíthatott arra, hogy a kormányváltás elmaradása után jön majd a megtorlás, amire akár eddig meghagyott vagyona is rámehet.
„Ahol a pártoknál forrás keletkezik, mindig ott vannak a szolgálatok”
Hogy a szolgálatok milyen (megfigyelő, ellenőrző vagy befolyásoló, netán irányító) szerepet játszanak az illegális pártfinanszírozás évtizedes rendszerében, nehezen tárható fel. Ezzel kapcsolatos a legtöbb vélekedés, és legkevesebb a legalább keresztállításokkal ellenőrizhető tény. Forrásaim túlnyomó része politikus vagy üzletember volt, és a titkosszolgálat jellegéből adódóan is erről lehet a legkevesebb, biztosan leírható információt szerezni.
Bár a rendszerváltáskor volt tisztogatás a politikailag leginkább kompromittált munkatársak körében (ifjabb Apró Antalt például az elsők között bocsátották el), de a szervezet és sok vezetője és munkatársa maradt. A rendszerváltás után politikussá váló korábbi ügynökökkel és informátorokkal elvileg ugyan meg kellett szakítaniuk a hivatalos kapcsolatot, de az ügynökakták nyilvánosság elől történő elzárása (miközben azokhoz sokan hozzáfértek) kiváló lehetőséget ad ezeknek az embereknek a további zsarolására is.
A szolgálatok (ahogy ez ma is történik az autoriter és diktatórikus rezsimekben) az előző rendszerben összekapcsolódtak a politikai vezetéssel, így részei voltak annak a korábbi nómenklatúrához köthető (ők azok az állami és vállalati vezetők voltak a szocializmusban, akiknek kinevezéséhez a párt engedélye kellett), a piacgazdaságban is hasznosuló kapcsolatrendszernek, ami aztán sokak szerint a nemzeti vagyon máig tartó újraelosztásának legfőbb kedvezményezettje lett a kilencvenes években.
Vagyis volt titkosszolgálati szálak, kapcsolatok felbukkanása a pártfinanszírozás körül egyáltalán nem biztos, hogy aktív szolgálati kötődést jelent, lehet, hogy egyszerűen egy hálózat, egy kapcsolatrendszer meglétét mutatja. Hálózatok mindenféle hatalmi struktúrában megtalálhatók, lásd a Fidesz szakkollégiumi gyökereit.
Visszatérve az információk ellenőrizhetőségéhez: egy aktív vagy egykori titkosszolgálati munkatárs államtitoksértést követne el, ha beszélne arról, hogy kik a munkatársai vagy informátorai a politikai elitben; hogy valóban be volt-e drótozva a szocialista Molnár Zsolt ingatlanának tartott, már bezárt, a képviselői irodaház mögött lévő Casa Bianca pizzázó, netán a szintén a Parlament közelében lévő Rokfort Étterem. Utóbbi a bármely politikai oldal által vezetett kerületi önkormányzatok parkfenntartási tenderein rendszeresen nyertes cégcsoport központi figurája, Zámbó Zsolt érdekkörébe tartozik. Az ő cégei kapcsolódnak a volt kommunista titkosszolga, majd húsz évvel később a szolgálatokat is felügyelő belügyi államtitkár Tasnádi László és főnöke, Pintér Sándor cégeihez is, de persze mindezek lehetnek pusztán üzleti kapcsolatok is. (Zámbó céghálójáról ebben a cikksorozatunkban írtunk.)
A titkosszolgálatokhoz kötődő szálak leginkább Pintér Sándor, másrészt az MSZP és a DK több politikusa körül, illetve az informatikai cégek környékén bukkannak föl. A kormányzati informatikai rendszereket működtető cégek alapítói, volt és jelenlegi vezetői között is sok volt titkosszolgálati/belügyes ember kerül elő. A BKV informatikai rendszerét is olyan cég működtette, amelyet felvásárolt a volt belügyi államtitkár, Tasnádi László érdekeltsége. (Kapcsolódott hozzá a Fuzik Zsolt üzemeltette számlagyár is.)
Gyurcsány Ferenc előbb gazdasági, majd 2000-től politikai felépítésében sokan a felesége, Dobrev Klára családi hátterét adó Apró család, anyósa, Apró Piroska és nagybátyja, a volt titkosszolgálati munkatárs, ifj. Apró Antal befolyását, kapcsolati tőkéjét is látja.
„Aprónak lehetett befolyása a szervezeten belül. Tóninak volt anyaga, kapcsolatrendszere és exemberei, akiket felhasználhattak Gyurcsány érdekében.” „Piroska volt fönt, Tóni védte be. Egyértelműen ők emelték fel Gyurcsányt, ők ültették ide-oda.”
„Galambosék (az NBH nemrég börtönbüntetésre ítélt egyik főigazgatója Gyurcsány alatt – K. Gy.) még be voltak kötve az Apró-klánhoz, így Oroszország irányába is.”
A politika szolgálóleánya?
A kirobbant korrupciós botrányok egyikében sem kerültek elő a titkosszolgálatok (az operatív munkát, tehát például titkos megfigyeléseket végző szakszolgálat kivételével), de nemcsak mostani, hanem 2010 előtti politikavezéreltségükre is vannak bizonyítékok. A magyar politikát pedig meghatározzák az illegális üzletek.
2010 előttről is tudunk két olyan esetről, amikor a hatalom egyértelműen politikai célokra és nem az állam védelmére használta a szolgálatokat a Gyurcsány-kormány alatt. Mind Szili Katalint, az akkor még szocialista házelnököt, Gyurcsány ellenfelét, mind a volt kormányfő egy vele szakító tanácsadóját megfigyelték a szolgálatok, vagy egy olyan cég, amelyik a hatalomtól (kormánytól, kormánypárttól vagy annak irányítójától) kapta a megbízást. A megfigyelések ugyanis addig tartottak, amíg a megfigyeltek médiabotránnyal fenyegetve nem beszéltek a szolgálatokat felügyelő akkori politikussal, a másik esetben egy szolgálati vezetővel.
Sajtóban megírt eset az MTVA korábbi elnöke irodájának lehallgatása, de úgy tudjuk, a 2019-es váltás után találtak lehallgatóberendezéseket a főpolgármesteri tárgyalószobában is, amelyeket persze megint csak elhelyezhettek „civil” cégek is.
A zsarolás, zsarolhatóság eszközei lehetnek azok az információk, amelyeket illegális – vagy szolgálati – eszközökkel gyűjtöttek valakiről. Egy korábbi frakcióvezető mesélte, hogy a kétezres években jött valaki az üzenettel, hogy ötvenmillióért megkapja a dossziéját, de a kétezres években Rogán Antalt is figyelmeztették arra, hogy vannak róla kompromittáló felvételek.
A szolgálatok szerepének megítélésében azt kell eldönteni, hogy hol van a szakmaiság és a politikai befolyás határa egy olyan szervezet esetében, amelynek törvényes feladata, hogy információkkal lássa el a mindenkori kormányt. Hogy a „szakmaiság” melyik kormány alatt és milyen mértékben sérült (hiszen a kommunista szolgálatok is törvényes feladatukat látták el a szocialista államrendet veszélyeztetőkkel szemben), az az értékelő politikai pozíciójától is függő állítás.
„Az UD Zrt. egy soklábú asztal volt, aminek az MDF csak nagyon kis lába volt” – mondta egy forrásunknak egy akkori titkosszolgálati főnök az MDF-et megrengető, 2008-as magán-titkosszolgálati akcióról.
Az asztal egyik lába Csányi Sándor új MDF-et építő kísérlete volt. (A pártot akkor már az MSZP tartotta lélegeztetőgépen az SZDSZ-koalícióból való kiszállása esetére, de Csányi Fidesz-szatellitet sem akart csinálni belőle.)
A másik vonal a Mol oroszoknak - az OMW-n keresztül - történő átjátszásának megakadályozása volt.
A harmadik pedig a Szilvásy György felügyelte szolgálat kísérlete a Fidesz árnyék-titkosszolgálatának lebuktatására. (Az UD Zrt. vezetője, Horváth József, aki most fideszes megmondóember a médiában, „szeretett dicsekedni azzal, hogy ők mindenkit megfigyelnek”.) A Nemzetbiztonsági Hivatal egyébként százmilliós megbízásokat adott a Political Capitalnek, amely akkor még az MDF-főtanácsadó, az UD-ügy kirobbantásában szerepet játszó Somogyi Zoltán résztulajdonában volt. Ő felbukkant a 2022-es ellenzéki kampány környékén is.
Magyarországon tevékenykedő nemzetközi cég (például építőipari multi) esetében valószínűleg kötelezően van feladata a kémelhárításnak, már ha végezheti, ahogy a sajtóban megjelent háttérinfók szerint például orosz beszivárgás esetén az utóbbi években nem. (Bár a Gyurcsány-kormány titkosszolgálata sem járt el a Molt célzó orosz felvásárlási kísérlettel szemben.) Amit nemcsak az unortodox magyar külpolitika magyarázhat, hanem az orosz olajcégekkel bizniszelő magyar oligarchák (például MET) NER-védettsége is.
Akár hasonló védettséget élvezhetnek a kínai – a kommunista titkosszolgálat által felügyelt – cégekkel üzletelő politikusok is, pedig esetükben is vélelmezhető az idegen állam befolyása. Ilyen, egymást jól ismerő körnek számít a DK-s Oláh Lajos, a fideszes Pesti Imre és Szilas András ügyvéd is. A két utóbbinak kínai magyar nagykövetté is kinevezték a gyerekét, még ha koruk, Szilas Cecíliának a neme és Pesti Máténak az állítólagosan támadható magánélete sem kellően respektált tulajdonság egy ilyen pozícióban Kínában.
„Oláh Lajos külön kategória. Rá sosem mondja a Fidesz, hogy nemzetáruló.” A DK-s Oláh Lajos a Fidesz által különlegesen kezelt ellenzéki politikus. Vele a Magyarországra látogató kínai külügyminiszter külön is találkozik, és bár üzleti kapcsolatai formálisan a testvéréhez kötődnek, szoros kapcsolatot ápol hazánkban élő kínai üzletemberekkel, összekapcsolható a kínai kereskedőházakkal, sűrűn jár Kínába. Jó kapcsolatban áll a polgári körök révén a Fideszbe érkező Pesti Imrével. A kínai szál kapcsolódik a szintén volt titkosszolga, Tarlós főpolgármestersége alatt a főváros biztonsági vezetőjeként dolgozó Pető Györgyhöz is, akinek testvére a ChinaCham Magyar–Kínai Gazdasági Kamara elnöke.
Orbán Viktor örökös belügyminisztere, Pintér Sándor kitüntetett szereplő a pártfinanszírozás körüli mendemondákban/zavaros ügyekben.
Nemrég Kuncze Gábor állította azt a Partizánban, hogy belügyminisztersége alatt az akkor országos rendőrfőkapitány Pintér felajánlotta neki, hogy eltépi Tocsik Márta vallomását.
„Pintérnek vannak kártyák a kezében, de a léptéket, azt, hogy csak arra van-e ereje, hogy elérje, amit szeretne, vagy ennél nagyobb is, nem tudni.” Ha csak az előbbire, az sem kevés, lévén sokáig ő volt a parlament leggazdagabb politikusa. Üzleti indulását Csányi Sándor támogatta, akivel azóta is véd- és dacszövetségben áll.
Az Orbán és Pintér közti tartós együttműködést sokan érzékeny információk kölcsönös birtoklásának tudják be, de erős az a vélemény is, hogy Orbán csak elismeri Pintér mély beágyazottságát, azt, hogy igazából még akkor is ő irányítja a rendőröket, ha nem ő a belügyminiszter.
„Úgy éli most meg, hogy ki van nyírva, ahelyett hogy a rendszerváltás legjobb belügyminisztereként menne mennybe.” Sokak szerint Pintér most mélyen sértett ember. Megkapta a csődben lévő oktatást és egészségügyet (bár a kórházakat már 2022 előtt is ő felügyelte), így már nem mehet nyugdíjba a rendszerváltás utáni legjobb belügyminiszter glóriájával. Érzékenyen érintette az is, hogy Orbán elvette tőle és Rogán Antal (így saját maga) alá helyezte a szolgálatokat.
Bár van, aki nem biztos abban az általános vélekedésben, hogy hatalomgyengítés áll a szolgálatok elvétele mögött: „Pintér öreg, késő akkor átvenni a rendszert, amikor kilép. Így át tudja adni a hálózatát.” Az biztos, hogy csak Stefán Gézának, a Katonai Biztonsági Hivatal már elhunyt vezetőjének volt annyi érzékeny információja, mint neki.
Az esetleges bizalomvesztés okaként említik, hogy Orbán állítólag csak röviddel az ügy kirobbanása előtt kapta meg az információt a végrehajtói megvesztegetési ügyben meggyanúsított Völner Pálról, akiről a titkos adatgyűjtést a Pintér felügyelete alatt álló Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végezte. Mások szerint ez a forgatókönyv már csak a nyomozást irányító Polt Péter személye miatt sem lehetséges. (Bár Csányi Sándorral való jó kapcsolata miatt van, aki nem tartja minden megpróbáltatást kiállónak Polt Orbán iránti lojalitását.)
„Ami nem Mészáros, az Pintér.” „Felépített rendszere van” – mondják Pintérről, amely rendszer/cégháló taglalása bőven meghaladná e cikk kereteit. A cégbirodalom témánk szempontjából fontos elemei a következők: a parkolási biznisz kitüntetett pártfinanszírozási szerepe miatt ilyen Tasnádi közös cége Kupper Andrással, a Centrum Parkoló Kft. vezetőjével; Tasnádi megjelenése az izraeli gyártót és a felhasználó magyar szolgálatokat összekötő, a Pegasus szoftvert állítólag megvásárló Communication Technologiesben; az arcképes felismerőszoftvert használó Szitakötő-projektben a már említett Pető György volt kémelhárító felbukkanása.
„Van-e a magyar szolgálatoknak húsz cége, amelyeket arra tartanak, hogy bizniszeljenek, húzzanak be embereket, kompromittáljanak?” Eddig inkább a potenciális irányítókról volt szó, de a törvénytelen bizniszek egy részénél nem(csak) a profit, hanem például az általuk belakható hatalmi szint is fontos: embereket, ismertségeket szerezni. Például ilyen lehet a kertépítő, parkfenntartó céghaló cégek esetében az önkormányzatoké.
Sokan ilyen kompromittáló feladatot tulajdonítanak a választások előtt robbant parkolási botrányban MSZP-s politikusokra valló Fuzik Zsoltnak is. „Fuzik feladata az lehetett, hogy minél több embert kompromittáljon, húzza le őket.”
Már a BKV-ügyben is ült, állítólag sokakra vallott akkor is. Szabadulása után mégis bekerült a NER kínai parkolási bizniszébe. A 2022-es választás előtt előkerült parkolási botrány többek szerint a BKV-nak a Pintérék által megszerezni kívánt T-System által fejlesztett e-jegy-rendszer ügyével keveredik, így több fideszes is érintett benne – többek szerint ezért is késlekedik a vádemelés. E szerint a Fuzik-ügyben csak a parkolási rész került nyilvánosságra, de mindent föl lehetett volna tárni. „Tóth Csabáék (itt a szocialista politikusról van szó – K. Gy.) is azért nyugodtak, mert vádemelésnél át kell adni a teljes nyomozati anyagot, de Tasnádi, Pesti Imre is benne van, emiatt nem lesz vádemelés.”
„Ennyi botrányt nem élsz túl, ha nem véd egy szervezet. Nem elég csak annyi, hogy jóban vagyok Sanyi bácsival” – gyakori vélemény ez a szocialista Molnár Zsoltról. Egy MSZP-s szerint viszont „nálunk nem tapasztaltam, hogy valaki ügynök lett volna, Zsolt sem az. Ő hol áruló, hol nem. Mindenkinek akart segíteni, és fizetési listán tartott sokakat.” Az, hogy a Fidesz segítségével üzletel, még nem jelenti azt, hogy ahhoz köze lenne a szolgálatoknak. „Aranybánya a Fidesznek az MSZP szétgyötrésében, és nyilván viszi az infókat.”
Bár egy fundraiser szerint „a politikusok titkosszolgálatok általi fogása legenda”, de a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának nem Molnár Zsolt volt az az elnöke, aki a legtöbbet tette volna szolgálatok kontrolljáért. „Sem az orosz, sem a Fudan-ügyet nem vitték be a bizottság elé, nem kezdeményezték a kockázatelemzés megismerését például Paks ügyében.”
Ahogy utódja, a jobbikos Sas Zoltán is azzal vétette eddig magát észre (ő korábban rendőr volt, aztán titkosított – tehát valószínűleg operatív – ügyben kirúgták, majd kártérítési pert nyert a rendőrséggel szemben), hogy a 2022-es választás után törvényjavaslatot nyújtott be arról, hogy választásokon szerepet vállaló civil szervezetet se lehessen külföldről támogatni. Lapunknak akkor azt mondta, hogy a CÖF-höz hasonló szervezetek számára is készül hasonlóval, de erről egyelőre nem hallani.
Már csak ők ketten ellenzékiek a bizottságban, amely az évek alatt a legkisebb létszámú parlamenti bizottság lett.
„A hálózat sokkal aktívabb, mint gondolják”
Végeredményben tehát csak tud róluk, felügyeli, netán irányítja is a pártbizniszeket a szolgálat?
„Minden pártbizniszről tudnak. A szolgálati vezetők leadják a jelentést a miniszternek. Minden kormány ügyel ezek kézben tartására, ezért lettek bizalmi emberek a felügyelő miniszterek, mint Kövér, Szilvásy vagy Ficsor Ádám.”
„Ahol a pártoknál forrás keletkezik, mindig ott vannak a szolgálatok.”
Egy fundraiser szerint „a szolgálatok felügyelik a bizniszelést. Vagy védelmet adnak, vagy ha az a politikai döntés, akkor lemészárolják. De nem adnak föl minden infót.”
Más mond egy titkosszolga. „Ha beszervezel valakit, mindig van kockázat, hogy nem sikerül, és például a sajtóhoz fordul. Ezenkívül többrétegű szűrője van az infóknak, amelyeken általában teamek dolgoznak. Ezért inkább mindenki leadta fölfelé a tudomására jutott infókat, mert valaki a teamből el is szólhatja magát. Legfelül, főigazgatói szinten kisebb volt a kockázata annak, hogy megfogják (nem adják tovább – K. Gy.) az infót, mert ha a lentiek kiadják, hogy volt ilyen infó, akkor már államtitoksértést követnek el. Tehát az igazgatóhoz el kellett jutniuk a politikai információknak.”
Egy másik illetékes szerint „ügy az, amire azt mondják, hogy ügy. Tőlem függ, hogy mi szerepel az anyagban, az a túlélésem záloga egy vezető/kormányváltás esetén. Kinek írnád le, ha a tudomásodra jut valami? A főnöködnek, akinek a jövője attól függ, akinek a pártja egyébként intézte a bizniszt? Ráadásul ha leadsz minden információt, azt a politika ki tudja használni, amikor majd kedve lesz.”
A szolgálatokon belül ráadásul több érdekkör van, különböző erőcsoportok, egy forrásunk klubszerű működésről beszélt. „Voltak a hivatalon belül területek, amelyek nem voltak érintettek” a politikával kapcsolatos akciókban.
Egy másik titkosszolga tagadja, hogy a szolgálat be lenne/lett volna avatva a pártfinanszírozási dolgokba. „Nem dolgozunk pártokra, a titkosszolgálatnak nem feladata. A politikai és gazdasági elit összefonódása nekünk nem lehet téma, a politikai elittel nem foglalkozunk. Ha találkozunk valakivel, akinél nemzetbiztonsági kockázatot látunk, azt jelentjük a főnökünknek. De a munkáltató, aki kapja a jelentést, dönti el, hogy a kockázatot figyelembe veszi-e” – válaszol a kínai bizniszeléssel kapcsolatos kérdésünkre.
„Molnár Zsolt nem a mi szintünk” – mondja. Kérdés, hogy ezzel magasabb szintű pártfogókra vagy arra utal, hogy maximum rendőrségi vetületei lehetnek.
Bár szerinte a politikai elit nem az ő terepük, de a szolgálat kormányirányítás alatt álló katonai szervezet, és ha fent változik az elvárásrendszer, akkor alkalmazkodnak.
„Az információk valószínűleg megvannak, át lehetne adni sokat a rendőrségnek is, de nincs politikai akarat – mondja egy politikus. – És még ha sokról nem is készül írásos jelentés, de ha lenne célvizsgálat, akkor meg lehetne találni a műveleti információkat arról, hogy például hol helyezik el a pénzeket.”
Egy erősen érintett fundraiser szerint „ami nyilvánvaló, az nem a szolgálat műve. Nekik nem érdekük tüzeket gyújtani, és a nem aktívokkal sok munka elvégeztethető.”
Utóbbival egyetért az a tiszt is, aki szerint ők nem dolgoznak a politikai elitre. „Én azokat az embereket mozgatnám, akik elkerültek innen. Több százan vannak, és ott nincs bürokrácia.”
Ugyanakkor a befolyással bíró kényes információknak nagy piaci és politikai értékük van. Végeredményben „minden párton bármikor lehetett fogást találni, ha a választáson háromszázezret lehetett költeni jelöltenként”.
Hogyan tartja kézben a Fidesz az ellenzéki pártokat?
Ahogy a negyvenes évek második felében a kommunista párt működtette a kriptokommunista Nemzeti Parasztpártot, sokak szerint ez történik most az ellenzéki pártok legtöbbjével, vagyis a párt politizálását meghatározó pártelit nem autonóm. E szerint az államigazgatás nagy részét politikai irányítása alatt tartó kormánypártnak szüksége van a többpárti demokratikus keretekre, ezért nem hagyja elveszni ezeket a pártokat, és ha szüksége van rájuk a centrális erőtér fenntartásához, a hónuk alá nyúl – akár anyagilag is.
A közelmúltban is voltak példák arra, hogy egy nagyobb párt létrehoz és működtet egy tőle látszólag különböző másikat. Ilyen volt a 2002-es választáson induló, a háttérben az MSZP által gründolt Centrumpárt.
Fodor Gábor is úgy akarta működtetni független liberális formációként törpepártját, a Liberálisokat, hogy mindkét oldalról finanszíroztatja.
A kétezres években a választáson indulni akaró Élőlánc is fordult a Fideszhez anyagi támogatásért, ahol, úgy tudjuk, benne lettek volna az Élőlánc felépítésében ellenzékkritikus ellenzékké, ha cserében liberálisként határozza meg magát. (Nem határozta meg magát így.)
Sokan a korai Jobbik mögött is MSZP-s (vagy szocialista közvetítéssel megvalósuló orosz, illetve iráni) támogatásról tudnak.
A mostani választáson az azóta nyomtalanul eltűnt Gattyán-párt létrehozójának a Fidesz felé tett szívességére vannak is közvetett bizonyítékok.
A látszólag független, akár ellenzéki szatellitpártok működtetése nem idegen tehát a rendszerváltás utáni politikai gyakorlattól, de a Fidesz parlamenti kétharmada révén is képes az ellenzék mozgásterét folyamatosan alakítani: a választási jogszabályok 12 év alatti többtucatnyi változtatásától kezdve a médiatérig.
Az irányítása alatt álló Állami Számvevőszék büntetéseivel mérsékelheti vagy növelheti a pártok legális forrásait, állami támogatását (ami azt jelenti, hogy az általa megállapított összeggel csökkenteni kell a megbüntetett párt állami támogatását), bármikor megroppanthatja, láthatatlanná teheti őket a kampányidőszakra (a Jobbik 2017-es, majd ’19-es büntetése majdnem egymilliárd veszteséget jelentett a pártnak). A gazdaság megszállásával és átpolitizálásával pedig az ellenzék pénzügyi mozgásterét és gazdasági hátországát is meghatározza.
„Annyi van már nekik, hogy igazából nem is pénz kell, csak azt akadályozzák meg, hogy mások megerősödjenek anyagilag.”
2010–’12 közötti kiszárítása után az MSZP-t kiengedték a gazdasági karanténból: előbb Bajnai Gordon erősödését megakadályozandó, később a feljövő Jobbik ellensúlyozására. Ehhez elengedték a „beragadt” osztrák pénzeket, és egyéb bizniszeket is engedélyeztek. Megvetették Puch Lászlóval és részben finanszírozták a Népszavát, aztán amikor a tulajdonosoknál osztalékkivételi problémák lettek, átadatták a lapot Leisztinger Tamásnak.
„Más egy politikai összekapcsolódás, mint egy pénzügyi. Az első ciklusukban a MIÉP-pel való összejátszás a médiakuratóriumok felállításánál (kérjetek nagyobbat, mint ami járna) belefér a politikába. De a közös vállalkozás már más.”
„A pártállam idején súlyosabb volt a zsarolhatóság, most az üzleti érdekek és az elköteleződés erősebb.”
„2002 után változott meg sok minden. Ebben mindenkinek megvan a maga felelőssége Medgyessyéktől kezdve. Ők háttér-megállapodásokat nem tartottak be a Fidesz felé (Orbán sosem bocsátotta meg, hogy előle eltitkolva odahívták a sajtót egy Medgyessyvel megbeszélt, nem nyilvános találkozójára – K. Gy.), és eldurvult harc robbant ki. Medgyessy is érdekelt volt sok bizniszben, akkor kezdtek el szétcsúszni a dolgok. Politikai szinten egyre kevesebb lett az együttműködés, mindegyik le akarta tolni a pályáról a másikat.”
„Molnár Zsoltról lehet tudni, hogy sokszor kap Fidesz-engedélyt a bizniszeléshez, ami függőségi viszonyt hoz létre. De azért az ő árulósága egy kicsit túl van dimenzionálva.”
„Annyi üzletük volt a fundraisereknek, hogy zsarolhatók azáltal, hogy rábólint a Fidesz. Sok a szolgálati kapcsolat is.”
A fundraiser pedig, aki tevékenysége miatt (vagy eleve) fogott ember, a saját függésébe hozza a pártot, politikai akaratát, vezetését.
„Aki egyszer elfogadott pénzt, vagy korrupt volt, az onnantól zsarolható.”
A nyomozó hatóság vagy az ügyészség révén is zsaroló potenciálhoz juthat a Fidesz. „Kihasználják, hogy az ügyészség gyakorlatilag elvesztette az integritását. A nyomozó hatóság feltár rengeteg bizonyítékot, de az őt felügyelő ügyészség nem ad át minden információt a bíróságnak. Ezekkel nem foglalkoznak, de ezeket az információkat, a feltárt tíz dossziéból ötöt megtartanak. Később ezekkel tudja a Fidesz zsarolni ezeket az embereket.” Erre példaként a Kopaszi-gát-beruházást említik.
A befolyásnak egyéb eszközei is vannak. „Ha a túloldalról valaki jelentkezik, hogy igénybe venne valamilyen kedvezményt, akkor azt meg kell adni, mert ráég és fogott lesz. Amikor Medgyessy munkát kért Orbántól, tudta, hogy adnia kell, mert ez kinyírja a másikat a saját oldalán.”
Molnár Zsolt és baráti köre 2021 elején Erdélybe ment bulizni. Az országgyűlési képviselőknek eleve jár diplomata-útlevél, de a külügyminisztériumtól kapott tájékoztatás szerint szocialista politikusok és az MSZP-médiában érintettek, Veres Gábor, Wirth Zoltán és Bihal Dávid szintén diplomata-útlevelet kért és kapott az utazáshoz.
Két szocialista képviselőnek is egy-egy minisztériumban dolgozik közeli hozzátartozója: ők nem az első helyen állnak, amikor az adott minisztert lehetne támadni. Cseh Katalin pedig sokak szerint az apja vállalkozása által kapott uniós támogatások révén került függésbe.
Más nagyobb autonómiát lát az ellenzékben. „A fogás nem pénzzel működik. Bizonyos szereplőket lehet fogni azzal, hogy tudom, mit tettél tavaly nyáron, de egész pártokat nem. Hiszen egy párton belül sem transzparens egy ilyen üzlet, pont nekik nem fogom elmondani, hisz épp a saját pártom tagjai az igazi ellenfeleim. Emiatt egy párt politikáját ezzel nem lehet lefogni.
Hogy ne hozd nyilvánosságra például a melegügyet, azt nem pénzügyi eszközökkel éred el, hanem józan ésszel – mert mindenütt vannak melegek, és tényleg rosszat tesz –, vagy azzal, hogy visszaütök.”
„Azt kéne mondani, hogy a magánszféra tartsa fenn a pártokat, ne legyen állami támogatás. A pártok arra szorulnak, hogy azt az ezer-ezerkétszáz embert kiszolgálják, akik megszavazzák majd őket.” A pártoknál hiányzik a szelekció, mert alig vannak tagjaik, nincs tömegbázisuk, amely kitermelhetné és ellenőrizhetné a politikusaikat. Így nagyobb tere van a politikai vállalkozóknak és klienseiknek. „Az MSZP-ben csak a kongresszusi küldötteket kell megvenni.”
„A Fidesz nem rendszerszinten veszi meg az ellenzéket. Bizonyos ügyekben pár embert mozgat, befolyásolja a tanácsadókat, illetve kihasználja az emberek saját érdekeit. Nem kell megvenni az ellenzéket. Rávezeti őket, hogy mi a jó nektek. Persze lehet, hogy sokakat zsarolnak is.” Jóindulattal láthatjuk ilyennek a plakáttörvény ügyét is, amikor az MSZP vezetése hajlandó lett volna a Fidesznek biztosítani a kétharmadot a Jobbikkal szemben, cserébe azért, hogy kapjanak pár ezer plakáthelyet.
És – jóindulattal – beteg is bármikor lehet valaki: ezen a szavazáson a DK-s Oláh Lajos vesegörcsre hivatkozva egyedüli ellenzékiként nem jelent meg.
Vannak, akik reménytelennek látják a teljes magyar politikai elitet. „Lényegét tekintve ez egy egynemű politikai osztály. Persze vannak nagyobb játékosok, de a demokrácia lebontásában, a jogállami működés fellazításában nagykoalíciós érdek van. Mert rossz emberek irányítják a gazdaság politikával érintkező részét.”
„Hazugságtömegre épül minden, semmi sem az, aminek mutatkozik. Körülvesz egy hazugságmocsár, ami húzza le az országunkat, és egy csomó jóravaló ember, aki tenne a közéletért, azért vonul vissza, mert ki akar a fertőben lenni?”
A magyar viszonyok nem unikálisok. A politikacsinálás és közmorál tekintetében nincs nagy különbség a déli és a közép-európai országok között, és Nyugaton is több politikus bukott bele pártfinanszírozási ügybe, mint szexbotrányba.
Mégis furcsa politikai váltógazdálkodás az, ahol egy politikus pénzért meg tudja vásárolni, hogy ki legyen az ellenzéki ellenfele a választáson. Magyarországon megtörtént.
