Megvette-e saját ellenzékét a Fidesz? Hogyan születnek hatalmas magánvagyonok a pártkasszák illegális feltöltéséből? Piaci és politikai szereplők fű alatti együttműködése a közpénzek eltérítésében: így fizeti meg a társadalom a demokrácia működését. A pártfinanszírozás szürkezónáját bemutató cikksorozatunk második része.
Az első részben bemutattuk, hogy a pártfinanszírozás álságos szabályozása milyen kerülőutakra kényszerítette a rendszerváltás utáni pártokat működésük és versenyelőnyük finanszírozására. Fölvázoltuk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere előtt milyen technikákkal működtették nagykoalíciójukat a mindenkori kormány- és ellenzéki pártok, hogy kielégítsék a választási verseny szülte, egyre növekvő pénzéhségüket. Az előző részt itt olvashatják.
Ebben a cikkben bemutatjuk néhány fontosabb párt működését a szürkezónában, és a Fidesz 2010 utáni pénzosztó rendszerének innovációit.
Háromrészes sorozatunk megírásához több tucat, szigorú azonosíthatatlanságot kérő politikussal, pénzszerzővel, üzletemberrel, államigazgatásban dolgozóval, politikai háttéremberrel beszéltünk. Az idézőjelek közötti mondatok mind tőlük származnak. Hogy a pletykákat, városi legendákat, inszinuációkat ki tudjuk szűrni a hosszú háttérbeszélgetésekből, csak azokat az állításokat használtuk, amelyeket keresztinformációkkal meg tudtunk erősíttetni.
A főváros és az önkormányzatok
1994 karácsonyán a frissen felállt fővárosi koalíció közös ebédjén egy szocialista képviselő beszédében virágnyelven, de egyértelműen kimondta, hogy hagyjuk a formális eljárásokat, „egyezzünk meg barátok között”.
„Ahhoz, hogy flottul menjenek a főváros érdekében a dolgok, a bizottsági szavazások stb., az egyeztetés a Fidesz gazdasági potentátjaival az ő égisze alatt történik” – jelezte egy fővárosi szocialista képviselő 1996-ban egy megbeszélésen a városházán.
A fővárosban a kilencvenes években sokszor az SZDSZ egyik fundraiseréhez, Székely Gáborhoz futottak be az igények (ő ’94–’98 között a tulajdonosi bizottság, később a klientelizmus mindenkor egyik legfőbb eszközeként működő Szerencsejáték Rt. vezetője lett). Székely az SZDSZ delegálta Vásárhelyi Istvánt irányította, aki a fővárosi vagyonkezelő igazgatója volt, emellett Puch László sógora.
1996 decemberében a fővárosban a gázművek privatizációja volt a nagy ügy. A vita azon folyt, hogy többségi vagy kisebbségi részvénytulajdont értékesítsen-e a főváros a cégből. A koalíciós pártok – az ellenzéket is bevonva – kompromisszumos írásos megállapodást kötöttek, hogy egy értékesítési mátrix alapján egyszerre hirdetik meg mindkettőt, és amelyik nagyobb készpénzt eredményez, az nyer. Nem drámai különbséggel, de nyert egy többségi csomagra érkező ajánlat.
Egy különbizottság számolt, de még az eredményhirdetés előtt az MSZP-sek előálltak azzal, hogy ők csak a kisebbségi rész eladását támogatják – holott előtte írásban megegyeztek. Az MSZP-központból ugyanis leszóltak, hogy ők már megállapodtak egy másik pályázóval. „Ezt le kellett nyelni” – mondja egy volt SZDSZ-es.
Amikor összefeszült a fővárost irányító MSZP és SZDSZ, szükség lett a Fideszre. Az úgynevezett hannoveri villamosok beszerzésekor „a Szadesz rúgkapált a szoci biznisz ellen, mire a Fidesz beszállt. A politikai részt lemenedzselték a fővárosban, az üzletit intézte Puch és Simicska.” Demszky ekkor felmondottnak nyilvánította a fővárosi koalíciót – három hétig.
Ellentételezésként tabu volt a Mahir, mondja egy fővárosi politikus: a kültéri reklámfelületek nagy részét birtokló Simicska-cég fővárosi szerződését háromévente meg kellett újítani.
Bár hatalmas költségigénye miatt minden metróberuházást körbelengi a túlárazás és pénzlenyúlás gyanúja, az erről szóló OLAF-jelentés dacára a négyes metró esetében – amely áthúzódott a Tarlós-ciklusra – egy, az ügyhöz közeli forrásunk szerint nem volt költségtúllépés. „Lehet, hogy a tanácsadói szerződések nem voltak makulátlanok, de azok nem nagy összegek, az OLAF-jelentés pedig rémisztő fércmű.” A több mint 450 milliárd forintos összeköltséghez képest az a közel hatszázezer euró, amely az Alstom francia járműgyártótól Medgyessy Péter üzleti tanácsadással foglalkozó családi cégéhez került 2007-ben és 2008-ban, valóban nem nagy összeg.
A hármas metróvonal és járművei Tarlós alatt kezdődő és még most is zajló felújításánál „Tarlóson nagy volt a nyomás, hogy az orosz relációt pártolni kell a fővárosban”. Ez indokolta a kettes metró járműbeszerzései körüli fideszes tiltakozást is: fel akarták mondani az Alstom-szerződést, és az oroszoknak adni a megrendelést.
A NER szárba szökkenéséig közkeletű vélekedés volt, hogy az önkormányzatok a korrupció melegágyai. Bár gazdasági mozgásterük a helyi adók elvonásával, hitelfelvételük központi engedélyhez kötésével azóta csökkent, de például a településüzemeltetés működtetésével továbbra is van lehetőségük megfelelő vállalkozók helyzetbe hozására. Takarítás, zöldfelületek fenntartása, út- és épület-karbantartás, őrzés: minden külső bizniszben van. „A városüzemeltetés a miénk” – mondta elégedetten egy szocialista fővárosi képviselő a 2019-es váltás után.
A kisebb települések fejlesztési forrásai a körzet fideszes parlamenti képviselőjének ellenőrzése alatt állnak, a főváros jelenlegi vezetése ezekről rendszeresen egyeztetni kényszerül Tasnádi Lászlóval, Pintér Sándor jobbkezével.
Tarlós több forrásunk szerint is igyekezett megőrizni a főváros intaktságát. „Pintér a kapu minden budapesti fejlesztéshez. Tarlós azzal vállalta a főpolgármesterséget, hogy Orbán regulázza meg Budapesten a Rogán–Habony-kört, akiknek számtalan ötletük volt budapesti bizniszekre az V. kerületi gyakorlat után. A fék Pintér lett.”
Nagyobb településeknek, kerületeknek még 2010 után is maradt akkora gazdasági mozgásterük, hogy ellenzéki vezetőik nem vagy csak minimálisan kapnak a pártközpontoktól anyagi támogatást újraválasztásukhoz, maguknak kell finanszírozniuk.
Rogán Antal az előkészítője az Orbán–ellenzék-találkozóknak (ő hozta össze Molnár Zsolt közvetítésével az akkori szocialista pártelnök, Molnár Gyula találkozóját is a kormányfővel). A ’19-es váltás után már elő volt készítve egy megbeszélés Karácsony Gergellyel is, ami végül elmaradt, mert Orbán úgy ítélte meg, hogy Karácsony a családját támadja, ami köztudomásúan vörös vonal a NER-rel való ellenzéki együttműködésben.
2019 óta a Fidesz és a főváros közötti megegyezést (engedélyezést) mutatja, ha bizonyos projekteket a miniszterelnök nem minősít nemzetgazdaságilag kiemelt fontosságúvá.
Az MSZP
A pártlogóval elvitt pénzek kilencven százaléka a szocialistáknál magánzsebekbe ment, állítja több forrásunk. Ahogy állítólag a Fideszben mondják: a szocik nem viszik vissza a könyveket a könyvtárba.
„Máté László felélte a maradék pártvagyont is.”
„Puch korrektebb volt Boldvainál, de aztán magánbizniszeket finanszírozott belőle.” „Míg Simicska felépített egy pártbirodalmat, addig mit épített fel Puch? Molnár Zsoltot és adósságot.”
„Kaotikus volt a pártvezetés, sok milliárd folyt magánzsebekbe. A Fideszben nagyobb fegyelem volt már akkor is” – ez az általános vélekedés, bár van, aki azt mondja, hogy „2010-ig a Fideszben is kaotikus volt a rendszer, Lajos hálózata dacára a kiskirályságok is megéltek”.
„A szoclibek alatt mindegyik minisztérium külön pénzgyár volt.” „Nálunk a miniszterek önálló királyok voltak.” Közülük mindenki elsőként a Pintér Sándorral jó viszonyban lévő Szekeres Imre honvédelmi minisztériumát említi. Az MSZP kaotikus üzleti világa „nem volt lényeges, mert az országos források nagyon nagy lehetőségeket biztosítottak”.
„Nem jó, ha a kasszakulcs és a politikai hatalom egy kézben van.” „Mindig ráfázunk, ha a pénztárnok politizálni akar, például ott ül az elnökségben. Minden pénztárnoknál láttam, hogy előbb-utóbb politikai döntőbíró lett: »Erre most sajnos nincs pénz.«” „A szociknál hagyomány, hogy a háttéremberek mindig politikusok is akartak lenni. Más pártokban máshogy ment: Lajos úgy volt, hogy formálisan nem is létezett.” Puch László a parlamenti képviselőség mellett Gyurcsány és Bajnai kormányában is államtitkár volt.
Gyurcsány Ferenc az orbáni modellt követte volna: fentről irányítani a rendszert. De Puch nem szólt neki még a veszélyes üzletekről sem, inkább le akarta boltolni a miniszterekkel vagy lejjebb, „a miniszterelnökkel nem fárasztotta magát”.
Bár a tagságot lelkesítette Gyurcsány, de a pártelit azt gondolta róla, hogy nem az ő kutyájuk kölyke. Puch talán ezért is volt vele szkeptikus. „Azt sem lehetett tudni, hogy nem csak önmegvalósít-e.” Gyurcsány alkatától is idegen, hogy ne folyjon bele mindenbe.
„Gyurcsány szerint Puch rossz dealeket hozott, és minek a Fidesszel üzletelni? De nem volt fogólapja Puch felé.” A kormányfőnek nem sikerült leváltatnia (az MSZP-ben a pénztárnoknak nem volt főnöke, mert a kongresszus választotta), és bizalmasára, Szilvásy Györgyre cserélni, de az érkezni kezdő európai pénzeknél háttérbe szorították. Az akkor még Gyurcsány emberének számító Bajnai Gordon lett az illetékes miniszter, aki többször is ellenált Puchnak.
Bajnairól azt mondják, hogy miniszterként mindig vigyázott, hogy ne kerüljön pénz a saját zsebébe. Állítólag tudott volt róla, hogy nem szabad neki olyan ajánlatot tenni, amelyben ő személy szerint is kedvezményezett lehet, mert azt az embert kirúgja. Piaci szereplőként viszont már nemzetközi szereplők piacszerzését segítette, például a Ferihegyi reptér privatizációjánál.
Miután Orbán leállította a rendszert, a szocialistáknál jött a hét szűk esztendő, mert ekkor még a legális, költségvetési pártfinanszírozást sem emelte meg drasztikusan a Fidesz. Az első kétharmad és a Fidesz brutális piaci beavatkozása utáni első két évben senki nem akart vagy mert pénzt adni a pártnak, de „2010–’12 között még volt az előző időszakból valami lendület, amelynek Puch még része volt” – nevezi valaki eufemisztikusan lendületnek az építőipar úgynevezett beragadt pénzét, ami már le volt szervezve, de még nem volt kifizetve. „Lajos megtiltotta, de Mesterházy Attila megkapta ezt a pénzt.” (Mesterházy volt a párt elnöke 2010–’14 között.)
„2014–’19 között elfogyott minden lehetőség, ez az időszak volt a legkeményebb. ’19 után lehetséges megint gazdasági holdudvar képzése az ellenzékben.”
2010 után Puch köthetett magánüzleteket, és itt-ott besegített a pártnak. „Ő azok közé tartozik, akiknek eszmei elkötelezettségük is van. Neki fontos, hogy a pártból is legyen valami.” Más szerint nagy holdudvart tartott, és elverte a nyolc év alatt szerzett pénzt.
A legnagyobb érvágás a lemutyizott országos kereskedelmi rádiók ügye volt. A Fidesz és az MSZP megegyezett a két frekvencia privatizációjánál, hogy a reklámmegosztás 70:30 lesz, de amikor a Fidesz ezt megállította, Puch ott állt a több millió dolláros kölcsönnel, amihez még a párttartalék egy részét is be kellett áldozni.
Mesterházy szintén „rajta akarta tartani a szemét és a kezét a finanszírozáson is”. Őt a letelepedésikötvény-bizniszben való – a Walton egyik tulajdonosa, Bessenyei István közvetítésével szerzett – részesedés gyanúja lengi körül.
Leisztinger Tamás kisebb összegekkel segíti az MSZP-t, de „bőven kárpótolja magát azzal, hogy jó áron szerzi meg a párt ingatlanjait”.
Puch ma már eltávolodott a pártfinanszírozástól, helyét minden forrásunk szerint Molnár Zsolt vette át, aki fideszes alapozás után a II. kerületben kezdett Horváth Csaba (most zuglói polgármester, korábban fővárosi szocialista vezető, főpolgármester-jelölt) mellett. Ott már bejáratott nagykoalíció működött. A pénzcsinálási technikákat Molnár átvitte fővárosi (Hagyó Miklós hálózatában is benne volt) és más kerületi színterekre. Egy évtizedig budapesti elnök volt, 2019-től pedig országos pártigazgató.
Az MSZP zavaros NER-évtizedét sokan Molnár Zsolttal és üzleteivel azonosítják. Megkérdezettjeink véleményei közül a legtalálóbbnak az a megfogalmazás tűnik, hogy „Zsolt hol áruló, hol nem”.
„Kétszer láttam Pintérrel beszélni: mint a király és bohóca. Hajlongott, kínos volt. Nem a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökeként viselkedett, tartott Pintértől.” Köztudomású a belügyminiszterrel és Rogán Antallal való jó kapcsolata, utóbbinál közvetítő is: például a Molnár Gyula–Orbán-találkozó vagy a plakáttörvény körüli Fidesz-egyezkedés esetén. „Fetisizálták Zsolt pintéres kapcsolatait. Molnár Gyula elhitte, hogy Zsolt tud pénzt hozni, és védelmet is a Fidesztől.”
(Itt kell megemlíteni, hogy e cikksorozat szerzője a 2017 júniusa és az MSZP akkori miniszterelnök-jelöltje, Botka László szeptember végi, a miniszterelnök-jelöltségtől valóvisszalépése közötti négy hónapban – Botka László felkérésére – az MSZP kommunikációs igazgatójaként dolgozott. A cikksorozatban szereplő számtalan ügy közül csak az előző bekezdésben említett plakáttörvény és Botka megpuccsolása esett erre az időszakra. A cikksorozatban szereplő egyetlen információ sem származik abból az időből, Botka László pedig háttérbeszélgetéssel sem kívánt részt venni a megíráshoz szükséges anyaggyűjtésben – K. Gy.)
„Zsoltnak mindig voltak nagy botrányai, de egyikből sem lett semmi.” Ilyen volt, amikor korábbi közeli munkatársával, a most Molnár „anyakerületében”, a II.-ban polgármester Őrsi Gergellyel együtt megpróbálták megzsarolni azzal, hogy drogos szexpartikon vesz részt egy eltitkolt pesti luxuslakásban.
Legélesebb kritikusai szerint a szolgálatok vagy a rendőrség beszervezett embere, mások ügyészek nevét említik (ő is ott dolgozott, mielőtt ügyvéd és politikus lett) mint akik rendszeresen elsikálják az ügyeit.
A választás előtt Fuzik Zsolt vallomása alapján Molnár Zsoltot meggyanúsították a parkolási bizniszben való megvesztegetési pénzek elfogadásával, és bár mindig azt hallani, hogy a parlament mindjárt elveszi a mentelmi jogát, mégsem történik semmi az ügyében (ahogy a többi megvádolt szocialista, Tóth Csaba, Baja Ferenc vagy Horváth Csaba esetében sem).
Ismert, hogy a párt 2014-es kampányát irányító Ron Werber a Fidesszel való összejátszással, Rogán Antal lakásügyének elfektetésével vádolta meg.
Információink szerint egyik ügyvédje abban az ügyvédi irodában dolgozik, amelynek tulajdonosa, Kertész József Tamás ügyvéd vette meg Liszkay Gábortól a Media Fundamentum Nonprofit Zrt. százszázalékos tulajdonrészét. Ez a zrt. az alapítója a fideszes médiaholdingnak, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA).
Zamárdi házában nagy bulikat szokott rendezni politikus- és üzletember barátaival (Bihal Dávidot, Veres Gábort, Őrsi Gergelyt említik közöttük – utóbbi polgármesteresége óta visszahúzódott), és jó viszonyt ápol a hozzá hasonlóan „hídembernek” tartott Zámbó Zsolttal.
Budapest, ahol elkezdett politizálni és üzletelni, mindig párton belüli párt volt, pártigazgatóként viszont már a párt teljes hálózata és pénze is hozzá tartozik. „Amikor Hagyó kiesett, átvette a budapesti hálózatát: Szaniszló, Trippon, Hintsch. Molnár Gyula idején átvette a vidéki hálózat egy részét is.”
Jó kapcsolata van a nagy szocialista adatbázissal rendelkező Pulai Andrással, a Publicus közvélemény-kutató intézet vezetőjével. Ahogy azt Lattmann Tamás akkor elismerte a Hír TV-ben Kálmán Olgának, Molnár kezdeményezte a 2017-es miniszterelnök-jelölt, Botka László megpuccsolása céljából az ő (és Tarjányi Péter, Molnár akkori tanácsadója) nyilvánosság elé állását mint másik MSZP-s miniszterelnök-jelöltét.
„Régen százhúsz ember volt a küldöttgyűlés, abból hatvanat kellett fizetni, a párt zsugorodásával Zsoltnak már csak a felét kell.” A több helyen már valós tagság nélküli megyei elnökök sokak szerint az ő fizetési listáján vannak (bár a frakcióval is szerződésben állnak, ahonnan legálisan jutnak pénzhez), például a segítségükkel érte el, hogy ne Ujhelyi István legyen a pártelnök.
„A Fideszben jóvá van hagyva, hogy engedjék őket. A Zsolton keresztül jövő pénz a Fidesz ajándéka volt az MSZP-nek.” „A pénzt ő osztja ki, nem viszi be a pártba.” Az egyéni támogatásokért cserébe kapott információk révén ő tud a legtöbbet a pártról.
„Zsolt mindenkinek főnyeremény, tartja a szavát, elintézi, amit ígér, érti és végigveri a rendszeren.” „Minden elnöknek jó a Zsolt, neki lehet támaszkodni. Ha van eszed, akkor nem akarsz Fuzikkal vagy Mesterházy Ernővel direktben tárgyalni. De egycsövű lett a dolog, és nagyon rá vagy kényszerítve.”
„Hagyó sem zavart senkit, amíg nem akart politizálni. El kell dönteni, hogy kiállsz-e a színpadra, vagy producere vagy a show-nak. Zsolt pedig elkezdett pártelnökként viselkedni.” A 2022-es ellenzéki egyeztetéseken ő, nem a két társelnök volt a fő tárgyaló.
Forrásaink szerint a magánélet a gyenge pontja, ezzel is próbálták megzsarolni. Volt felesége Alicantéban él, ahol forrásaink szerint több apartmanjuk is van (a saját nevükön nem találtunk), őt is sokat látni a Budapest–Alicante járaton.
Az SZDSZ és a Momentum
A kétezres években az SZDSZ-nek olyan vállalkozó is volt elnöke, mint Kóka János, aki korábban úgy lett SZDSZ által delegált miniszter, hogy Gyurcsánytól már tudta, hogy az lesz, mire az SZDSZ is értesült arról, hogy ők delegálnák.
A párt utolsó éveiben Fodor Gábor oldalán felbukkant Törő Csaba üzletember. Fodor bevitte az akkor általa vezetett Környezetvédelmi Minisztériumba, és zöldcége révén ő finanszírozta Fodor 2007-es pártelnöki kampányát is. Később a Simicska Lajostól kapott lehetőségekkel élve üzletelt, majd a Habony Árpád és Hernádi Zsolt köréhez tartozó, most hadügyminiszter Szalay-Bobrovniczky Kristóf embere lett. Ezenkívül annak a cégnek lett a vezérigazgatója, amelyet a korábbi fővárosi parkolási biznisz néhány szereplője alapított, és amely Kína néhány nagyvárosában megcsinálhatta a parkolási rendszert.
Megjelent a fővárosi SZDSZ finanszírozásában Mesterházy Ernő is, aki házasság révén, a Magyar Bálint–Mécs Imre vonalon jött a párthoz. A főpolgármester Demszky a kétezres évek elején úgy érezte, hogy nincsenek megfelelő kapcsolataik fontos politikai és gazdasági háttérszereplőkkel, érdemi tényezőkkel. „Kell egy háttérember, akinek akár a Fidesz felé is lehetnek kapcsolatai. Így jött Mesterházy.” Városházi térfoglalására jellemző, hogy Atkári János főpolgármester-helyettes 2003-ban kiadott egy rendelkezést, hogy a hivatalból senki nem tárgyalhat vele.
Székellyel kiegyezett, Puchhal jó viszonyban volt, ahogy a Strabag-közvetítő Aczél Zoltánnal is.
Mesterházy eleinte magát az SZDSZ-t nem finanszírozta, csak a fővárost. Kuncze pártelnökként csak egyszer volt hajlandó találkozni vele, Mesterházy ekkor mondta állítólag, hogy „nem érted a működést”. A végnapokban már csak ő menedzselte az SZDSZ-t. „Ebben az utolsó évben sok politikus egzisztenciális utakat nyitott magának.”
Mesterházy, aki állítólag Simicska házszomszédja Szigligeten, hiába bízott így (is) szerzett immunitásában, 2010-ben pár hónapot előzetesben töltött a BKV-ügy kapcsán. A ’14-es kampányban a szocialistákat is segítette.
„Van olyan pletyka, hogy a Momentumban barkácsol, nem tudom, hogy nem a Fidesz kérte-e meg.” Olyannyira ott barkácsol, hogy 2021 novemberében felzúdulást okozott a párt elnökségében, amikor kiderült, hogy Fekete-Győr András és Hajnal Miklós révén a párt finanszírozásába is beszállt. A közvetítő a korábban republikonos („ahol ott a Republikon, ott Mesterházy is megjelenik”), majd 2019-től az EP-képviselő Cseh Katalin kabinetfőnökeként dolgozó politológus Tóth Csaba volt. „Aczél Zoltán pénzét hozta, de nem nagy összeget.” Kérdés, hogy ez a pénz csak Fidesz-engedéllyel jöhetett-e.
Más momentumos finomítaná azt az állítást, hogy Mesterházy már a Momentum mögött áll, szerinte csak a fiával vannak jó kapcsolatban, aki cégével, a Mentat Consultinggal (amelyben szintén ott van Tóth Csaba) kommunikációs szolgáltatásokat nyújtott a pártnak az előválasztáson.
Mesterházy a 2022-es központi kampányban is ajánlott Márki-Zay Péternek osztrák vonalról érkező nagyobb támogatást, de az végül nem valósult meg.
A Fidesz rendszere
Bár a Fidesz 2010-ig a nagykoalíciós rendszer szereplője volt, már első kormányzásakor, 1998–2002 között új elemet vitt az illegális pártfinanszírozásba: nem (csak) az adott piacon működő cégek állami megbízatásain keresztül vette le az „alkotmányos költséget”, Simicska Lajos saját cégeket épített fel erre. Például a Vegyépszert, amely addig sosem épített utat. „Előlegben utaltak két-háromszázmilliárdot a cégnek, ami ebből szerezte be a gépeket. Mára külön birodalma van a Fidesznek, így teljesen kontrollálhatatlanok az építési árak a közbeszerzéseken. A Strabagnak még valós versenytársai voltak, ők hat-nyolc százalékos haszonkulccsal dolgoztak. Ma ez már húsz százalék, de Gánt, Orbán apjának dolomitcége már negyven százalék fölöttivel. És osztalékban mindig mindent kivesznek.”
Az első két évtizedben több volt a nemzetközi szereplő is az állami megrendeléseknél, akik részei voltak (és maradtak) a korrupt rendszernek, még a legnagyobbak is (Telekom, Microsoft). „A szoci időkben jobban elfogadták, hogy velük üzletelünk, nekik van pénzük, és a lehetőségért cserébe megvágjuk őket. Ebbe az első Orbán-kormány is beleállt, Orbánnak még nem volt önálló politikája erre. Elfogadta ezt a keretrendszert, hogy ott van a pénz, itt a piac és a gyártósor, meg kell velük állapodni. Bár akkor is építette már a Vegyépszert, az önálló láb fejlesztése már akkor fontos volt. A szuverenitás, hogy ne legyél függő, neki tényleg alapmániája. Lassan bejött, hogy le kell gyártani a saját vállalkozóinkat. Most már ez lett a kizárólagos, elüldözni a külföldieket, és megcsinálni a sajátot ugyanarra.”
„Hornékban volt ennyi politikai erudíció, hogy az ellenzékkel is kell játszani. Ő volt az, aki közpénzből fönntartotta a Magyar Nemzetet. Bennük volt ennyi ravaszság, és a mieink már tőlük vették ezt át. Simicska sokat tanult attól a csapattól, respektálta őket.”
„Az MSZP szívességeket biztosít, és cserébe adományokat kap. A Fidesz mindig tulajdonlással dolgozik, cégen keresztül, és osztalék formájában jutnak a pénzhez.”
A centralizált rendszer kiszámíthatóbb, mint a szocialista-liberális pártoké volt. „Nálunk a döntés is szétfolyt. Puch felhívta a minisztert, de nem biztos, hogy úgy lett, mert volt miniszteri érdek, sőt még az apparátusnak is volt érdeke: ezer érdek volt.”
Ehhez képest „Simicska hatékony és szavatartó volt. Nem az volt, hogy jönnek kis cápák, és kiharapnak a combodból, hanem a vállalkozó úgy élte meg, hogy micsoda szolgáltatás! Azt kapja a közigazgatásban, amit elvár a pénzéért!”
„A Fidesznél először a beruházást elküldik beárazni jó magasra, erre még ráraknak extrát, és azt az extrát kell leadni. Amikor egy minisztériumnak megy százmilliárd uniós pénz, már akkor megvan, hogy mennyivel kell elszámolnia.”
Ehhez kepcsolódóan: Miért mond le az állam az útdíjbevételeiről – Mészáros Lőrincéknek utalja 35 évig a kormány az állami útdíjbevételek nagy részét
Az új rendszerben a nevükre veszik a cégeket. „Két határozott váltás látszik 2010 előtthöz képest. Orbán azt mondta, hogy közpénzből kell finanszírozni a pártokat, jobban láthatóvá kell tenni a kampány- és frakciófinanszírozásban, hogy mennyibe kerülnek, és akkor már lehet szigorítani a felhasználás módját. A másik oldalon pedig vége a nejlonzacskók világának, a nevükre vették a cégeket.
Meglepetés volt, amikor Simicska lenyilatkozta, hogy ő a Közgép döntő befolyással rendelkező tulajdonosa. Mindenki tudta persze, hogy ő a Közgép, az emberei úgy tárgyaltak, de mégis. Vége a nejlonzacskónak, láthatóvá tesszük, cégtulajdon van.”
Azért nem minden zajlik ilyen nyíltan és korrekten: „A cégek 2010 előtt fizettek, és aztán kaptak vissza. Most úgy is fenyegetnek, hogy elvesszük a céged, ha nem adsz le a hasznából. Nem is ígérnek tendert, közbeszerzést, csak fenyegetnek.”
Persze a cégek névre vétele, a tulajdonosok napvilágra kerülése csak egy határig igaz: a valaszonline.hu már több mint száz magántőkealapot számolt össze, amelyeknél törvény szavatolja a végső tulajdonosok anonimitását.
„Orbán új rendszert vezetett be: megszűnt a készpénzezés, túlárazunk, de meg kell rendesen építeni, és ki kell fizetni az alvállalkozókat. Aztán alacsony osztalékadóval kivenni a hasznot, és azt már senki sem látja, hogy a magánná tett pénzből hova megy.”
Hogy jön vissza a pénz? „Alapítványba rakja, hirdetést vásárol a KESMA-nál stb.” „A taóból pártot nem lehet, az tiszta privát vagyon. Nehéz a kettőt elválasztani.”
A magánvagyon és a közösség vagyonának elkülönítése „kardinális kérdés a Fidesz-szavazók számára is. Ezt nem csinálta jól az Orbán–Mészáros-kettős: nem tudták hatékonyan és világosan elmondani, hogy nem magunknak lopunk, hanem nektek, a konzervatív oldal győzelme érdekében. Persze hogy lopunk, de nektek lopunk. Azért, hogy mindig legyenek rendes, keresztény, ilyen-amolyan konzervatív politikusok, tudósok, újságírók, ifjúsági szervezetek, és csináljuk az MCC-t, az újságot, akadémiát stb. Nem tették, hanem hagyták, hogy rájuk száradjon a család bevonása.
Persze, hogy ez az egész nagyon bizalmi dolog, de mikor megjelenik a Tiborcz és a családtagok, akkor megbillen a mutatvány. Megértem, hogy a Simicskával való durva összeakaszkodás után nagyon bizalmatlan lett mindenkivel szemben, és csak a vérben bízik. De nem tudta átvinni az üzenetet. Ma a Fidesz-szavazók remélik ezt, bíznak ebben, bíznak az arányokban, de sokkal látványosabban meg lehetett volna csinálni.”
A rendszerben szinte mindenki részt vesz, de néha valaki láthatóvá válik. „Simicska alatt ha valaki saját zsebre üzletelt, megbuktatták. Nem biztos, hogy le kell adni a pénzt, de jelenteni kell.”
Sokan azért csúsznak el kis dolgokon, mert olyan üzleteket kötnek, amelyekről nem tud a vezetés. Ilyen volt például Mengyi Roland esete. „Eltehet, de meg kell beszélni, át nem lehet verni a központot. Töröcskei Istvánnál az erődemonstráció mellett szintén eltitkolt magánbizniszek gyanúja volt.”
„Simonka György nem arra használta a pénzt, amire ki volt adva. Sesztáknál erős volt a Hernádi-, Csányi-befolyás is, Homolya Róbert pedig becsapta őket.”
„Seszták nem számolt el rendesen, ezért bukott. Homolya is leballagott egy hatalmas összeggel Felcsútra.”
„Seszták hepciáskodott is a kormányátalakításnál, zsaroló pozíciót vett fel. Azt nem szeretik.”
„Letettek Homolya elé egy listát és egy végösszeget, hogy ezt akkor lenne kedves visszatenni a kasszába. Hallottam a felcsúti zarándoklatát. Nem tudom, megtette-e, de szabadlábon maradt.”
„Simonkáék rosszul csinálták vagy keresztbe mentek valakinek. Azért ez egy szőttes, nincsenek területi határok. Hogy Békésben ki csinálja a kórháztakarítást, abba nem dumálunk bele, mert az Sanyi bácsié. Vannak olyan figurák is, akik ellenőriznek egy ágazatot. Például ilyen a közétkeztetés.”
A jogerősen börtönbüntetésre ítélt, de oda be nem vonuló és Áder Jánostól végül kegyelmet kapó balmazújvárosi polgármester nyomozati irataiban megjelent a körzet országgyűlési képviselője is, mint aki ötmilliót kapott. (Tiba István szerint csak egy kölcsönt fizetett neki vissza a volt polgármester.)
Rendszeresen vannak hírek arról, hogy egy körzet fideszes képviselője összehívja a helyi polgármestereket, akiket „tájékoztat a várható fejlesztési lehetőségekről”. „Van limit, ami alatt oldja meg a saját körzetében, afölött van a felcsúti grémium.”
Információink szerint ötszázmillió forint beruházási érték alatt a választókerület vezetőjének, aki egyben az országgyűlési képviselő is (plusz a regionális igazgatónak) van jogosítványa intézni a pénzügyeket. Az annál nagyobb bevételű pályázatokról Felcsúton döntenek: a Hatvanpusztát is építő, tehát abszolút bizalmi ember Schmidt Zoltán, a FEJÉR-B.Á.L vezérigazgatója a kulcsszereplő.
Az árbevétel – tehát nem a profit – hat százalékát kell befizetni a központnak: előlegként a felét, majd valamelyik későbbi számlából, de nem a végszámlából a másik felét. Készpénzes leadás esetén ez csak négy százalék: először osztalékadóval leadózni, és a maradékot adni le készpénzben. „Készpénz nélkül nem működik a rendszer, az kényszerítette ki, hogy felső korlát van a legális kampányfinanszírozásra.”
Más soknak tartja a hat százalékot. „Ahhoz marha nagy túlárazás kell például az építőiparban, de informatikában lehetséges. Szerintem a százalék mozog.”
„Vannak szereplők, a választókerületi elnökök, aki bele vannak kényszerítve ebbe a rendszerbe – persze örömmel vállalták, hogy beállnak a struktúrába, nem kellett győzködni őket –, és vannak, akik a maguk urai. Léteznek hercegségek. Nekik nem így kell leadni, velük tárgyalni kell arról, hogy a cég mit csináljon, hogy mondjuk a nagy takarító, üzemeltető B+N miben vesz részt, miben nem. Ők nem mennek a felcsúti számvevőszék elé, hanem saját kasszát üzemeltethetnek. Egy csomó alrendszer van a különböző fázisokban. A fő szabály az igahúzó képviselőkre, a helyi notabilitásokra vonatkozik, de ezenkívül van egy csomó feudum.”
„Mivel saját cégekkel is dolgoznak, például a reklámozást nekik adják ki, így azok egyből bent maradnak a rendszerben.”
Mindenki állítja, hogy a miniszterelnök látja a nagyobb pályázatokat. „Odamegyek Schmidt Zoltánhoz, hogy szeretnék valami munkát megkapni, mire az a válasz, hogy megkérdezem odafönt. Vagy Mészáros kért tőlem valamit, amire mondtam, hogy azt úgy nem tudom megcsinálni, mire vakarta a fejét: nem mehetek vissza úgy, hogy nem úgy lesz megcsinálva, ahogy kérték.”
„Orbán mindent és mindenkit alárendel a politikai céljainak, de korrekt az emberekkel. Simicskáéknál is mindenkit kifizetett az elválásnál.” „A Fidesz bizalmi alapon dolgozik, és kegyetlen a hierarchia.”
„Korábban a pártfinanszírozás szégyellt dolog volt, az első számú pártvezetők igyekeztek nem tudni róla, távol maradni tőle, a testületekben nem beszéltek róla. Most ez nincs, felvállalt lett az egész, vezérlőelvvé vált. Ma már minden mellékágat átszőtt, nincs ettől mentes terület. És az arányok is változtak.” A rendszerbe lényegében a teljes politikai rendszer be van vonva, szinte mindenki érintett, érdekelt benne. Ez az esetleg meglévő morális aggályokat is segít távol tartani: hiszen így működik a világ.
Rengeteg pénz termelődik így a rendszerben, de mivel a magánvagyon és a „politikai közösség” vagyona mindig is összekeveredett a pártfinanszírozásban, ugyanilyen fontos a Fidesz finanszírozásának másik lába: a magyar költségvetés közvetlen felhasználása. „A Fidesz összekeveri a saját és a kormánypolitikát, neki már nem kell óriásplakátra költenie.” A Fidesz a politikai közvélemény-kutatások vagy a pártpropaganda szinte egészét kiszervezte a kormánynak, illetve szintén állami pénzekből finanszírozott külső szereplőknek, mint a CÖF vagy a Megafon Központ. „A költségvetés arra szolgál, hogy finanszírozza a hátországot, vagyis fordult a dolog, nem külön pénzekkel kell ezt megoldani, hanem elsődlegesen onnan mennek a pénzek.”
Cikksorozatunk utolsó részében többek között szó lesz a titkosszolgálatok feltételezett szerepéről az illegális pártbizniszekben, és Gyurcsány Ferenc és a Fidesz furcsa kapcsolatáról. Az első részt pedig itt tudja elolvasni.
